Minden alkalomhoz találni egy jó budapesti éttermet
Folytatódik a nagy leleplezés. Újabb hat vendéglátóhelyet járt be a szakács-fotós-blogger Csákvári Péter, és kíméletlenül megkritizálta a főztjüket. Kíváncsiak vagytok, hogy melyik a legjobb multi-kulti konyha a belvárosban, és hogy mitől lesz pikáns a sült krumpli?
Domi’s Bake Shop
"Ne a díszítés adja már el a sütit" - Domi nem marcipánhegyeket mozgat meg, sokkal inkább az ízre koncentrál. Ennek ellenére is szemetgyönyörködtető és valóban imádnivaló sütiket találtunk Budapest legcukibb cukrászdájában.
Domi csupán 21 éves, és máris szétszedik az újságírók a shopja miatt, többezer lájkolója van a Facebookon, és folyamatosan érkeznek a csupán négy hónapja nyílt pöttöm boltba az édesszájúak. Minden süti a saját receptjei alapján készül, és közel harmincféle van belőlük a pultban. Közvetlen látványkonyha ez egy közvetlen lánytól, akiből sugárzik az élet, a szakma szeretete, és szeret a vásárlóival beszélgetni. Limonádé délutánjain becsületkasszás sütikóstolással, és isteni gyümölcsös limonádéval várja az érdeklődőket, a bevételt pedig a terasz kialakítására fordítja.
Megkóstoltuk a banános-csokis pitéjét, ami végre nem egy gejl édes csokialappal indul, és tökéletes harmóniában játszik benne ez a baró kombó. Paleo sütijei (paleolit diéta : no cukor, glutén, laktóz, csak amit a paleolit korban is fogyasztottak) is szép számmal szerepelnek a kínálatban, ezért glutén-laktóz érzékenyek is megtalálhatják a mennyországot Dominál, ráadásul olyan remekül elkészítve, hogy meg sem mondanánk, hogy nélkülöz pár klasszikus cukrász alapanyagot. A legkirályabb dolognak pedig a kékpopot tartom, amit már régen kiszúrtam az oldalán. Brownie, fehércsokival(ami kék) leöntve, macaron ágyon, ami nagyon zsivány ebben a felállásban. Az oreos kreálmányait egyenlőre nem volt módom megkóstolni, de lessétek csak meg a Domi’s Facebookját, és garantálom hogy kifolyik az összes nyálatok. Hashtagek: cuki, vidám, finom, mégfinomabb, vidáman cuki, cukin finom.
Apacuka
"Abszolút a slow food-ban hiszünk" - Jani mindezt egy 10 kilós nyers lazaccal a kezében meséli végtelen nyugodtsággal.
A slow food pedig nem más mint helyi organikus termékek használata, amiket fenntartható módszerekkel állítottak elő, és a barátságos, szofisztikált étel alkotáson van a fő hangsúly... A gyorséttermek szöges ellentétei (igen, fast food vs. slow food, ez elég egyértelmű lehet, csak sokan nem gondolnák, hogy bizony létezik a radikális slow oldal is). Borzasztóan durva enteriőr fogad az Apacukában, pedig nem is az utcára néző bejáraton lépünk be. Akvárium konyhakép, vagyis inkább "konyhárium", egy üvegfal által, ami minden esetben azt sugallja: ‘Hé emberek, nézzétek a konyhánkat! Tiszta, modern, és nem csak lődörgünk, mint malac a faluban.’
Jani bemutatja a dijoni mustárban és kápia krémben pácolt su-vidált flekkenjét, ami az emberi érzékelés összes formáját izgalomba hozza, majd kielégíti. A köret fejedelmi: sztrapacska és házilag savanyított szezonális zöldségek (savanyú spárga: aranyérem). A hús olvad, fürdik a szaftjában, ropognak a zöldségek, bajnok a sztrapacska. Evés közben arra gondolok, miért nem jártam még itt, és miért nem minden étel körete sztrapacska, vagy legalábbis valamilyen galuska. Mélységesen remek ételkölteményt fogyaszthattunk el. Ráadásul Jani specialitása a hal, de ottjártunkkor még túl eleven volt, tehát muszáj lesz visszatérni egy Men & Hal-ra. Csillagos ötös.
A Men & Tál nem más mint az ország vendéglátó egységeinek bemutatása egy teljesen új szemszögből. Egy olyan gasztro\fotó, sőt gasztrofotó blog ez, amiben főleg a képek mesélnek az adott hely történetéről, dolgozóiról, ételeiről, egy minimális kritikával megspékelve. Ez a kritika azonban minden esetben a helyen szerzett pozitív élményről szól. Csákvári Péter, a Men & Tál kitalálója, fotós és szakács is egyben, ezért valahogy érthető, honnan jött az ötlet. Célja a két szakma egyesítésével nem az éttermek szigorú kritizálása, hanem a jó dolgok kiragadása a meglátogatott helyekről, a dolgozók bemutatása, és megmutatni, mennyi rejtett vagy felkapott kulináris kincs van a budapesti utcákon. Étvágygerjesztés nagylátószögben.
Evidens
"Lehet, hogy valamit tényleg jól csinálunk" - mondja Zoli, és a terasz felé mutat, ami jóformán tele van délben. A Sas utca többi terasza viszont korántsem.
Zoli nem egyszerű étteremtulaj. Ő az, akire azt mondanám: vendéglátós. Éjjel-nappal bent van az éttermében, ügyintéz, irányít, és gyakran főz, akár a vendég asztalánál is. Az Evidens a belvárosi étteremboly legközepén, egyedülálló magyar konyhájával kitűnik a nemzetközi konyhák sűrűjéből. Zolit nem érdekli a gasztrodivat, az idő múlásával csak még inkább visszanyúl a magyaros gyökerekhez, és teszi ezt mégis a modern úton. Olyan köretekkel találkoztam itt, hogy komolyan mondom, főételként is megállnák a helyüket.
Tesztalanyom a Kedvessy Bélszín kapros paprikás mártással, lilahagymás, kapros tojásos nokedlivel. Egy fél négyzetméteres tányéron érkezik, a bélszínt a vendég asztalánál készíti el Zoli. Ez a tál megszólít, annyira pazar a látvány, ami elénk tárul, hogy legszívesebben elvinném vacsorázni. A steak annyira Angus, hogy libabőrös leszel tőle még a liba előtt, vagyis a mája előtt, ami a steak felett van. A Galuska, hát az zseniális. Tényleg magában is megrendelném, sok pénzért is. Locsolgatod a húst a paprikás szósszal, tejföllel a galust, és ráeszmélsz hogy a magyar konyha izgalmasabb lehet, mint gondoltad volna. A felszolgáló baseballütő szerű borsszóróval közelít, és közben érdeklődik, meg vagyunk-e elégedve, kérünk-e friss borsot. Hát nem csoda, hogy tele az a terasz.
Planet Sushi
- Csináltál már test szusit?
- Igen.
- Most nem csinálunk?
- Hát most nem hiszem - válaszolja Levi nevetve, miközben polírozza azt a tányért, amit végül nem is használtunk.
A Planet Sushi nem más, mint a ‘Hála az istennek péntek van’ aka. TGI Fridays japán testvére megáldva egy roppant közvetlen látványkonyhával. Ezen könyökölve nézem, Levi hogyan építi az apró makikat, nigiriket, sashimikat, és az olyan dolgokat, amiknek már túl japán nevük van a megjegyzésükhöz, és leginkább ételékszerekhez hasonlítanám őket. Mindig is lenyűgözött a szusi, a szusi készítése, és a hozzá tartozó európai konyhában szinte semmire sem használható eszközök, szószok, apró színes mütyürök, amik akár valamilyen állat petéi, akár extrém növényi származékok.
Igazi tradicionális szusikészítés zajlik itt, és fantasztikus saját kreálmányok is bővítik az étlapot. Friss halak és zöldségek kerülnek össze a bambusz tekerőben, és habzsákból érkezik a wasabi, nem tubusból. Az egyik legjobb desszertélmény, amit átélhetünk ezen a bolygón, is itt található. A White orchid nem más, mint édes, krémes rizsbe tekert friss gyümölcsök, kókuszpehelybe hempergetve. A végeredmény ugyanúgy néz ki, mint egy normál maki\tekercs, csak hát ugye édesszájú barát kivitelben. Veszélyesen szexi és izgató étel, nehéz megállni, hogy ne rendeljünk még egyet a kimonós felszolgálólányoktól. Zárásnak pedig ne feledjünk egy jó szakét beverni. Nagyon Japán.
Soul Food
"Valami egzotikus, de könnyen adoptálható. Minden nemzet számára teljesen elfogadható. És ez egy vidám konyha" - eképp jellemezte Attila a három hónapja nyílt éttermét, a SoulFood-ot.
"Cause there was no Soulfood in Hungary" (Mert nem volt még SoulFood Magyarországon)- meséli a külföldi vendégeknek, hogy miért nyitotta az éttermet, de valójában sokkal több szenvedély, elszántság és indok áll a dolog hátterében. Attila jazz énekesként bejárta a világot, és karriere alkonyán úgy döntött, hazahoz egy picit a louisianai konyhából, és a maga színes, vidám stílusában elénk tálalja. A cajun és kreol a karibi, amerikai, spanyol, német, olasz konyhák izgalmas mixje, ami ezért a mai európai gyomorban is otthonra talál, hiszen olyan vegyes, olyan ismerős, és mégis annyira új, hogy egy tál jambalayát két perc alatt elpusztítva arra gondolunk: kérünk még.
A cajun szentháromság templomában, nem mindennapi a kínálat. Ribsek, jambalaya, egzotik burgerek, és ott gurul a grillen a kukorica, ahogy a tengerentúlon is. Harsány, erős ízek dominálnak, ami ritkaságszámba megy a magyar street food világában. A helyet imádják mind a külföldiek, mind a magyarok, és bizony a nemrégi nyitás ellenére, már SoulFood-függőkről is beszélhetünk. Ráadásul Attila remek beszélgető partner, ha épp nem árasztják el a konyhát az éhes szájak. Egy falat New Orleans, jazz és vidámság a Kazinczy közepén. Cajun & Creol for ya soul!
Vogue Hajó
"Este a Margit híd közelebb jön. Senki nem hiszi el amíg nem látja saját szemével." - Bernadett lelkesen meséli a lassan húsz éve a Dunán horgonyzó hajó történeteit. Van bőven mit.
Szabiék sürögnek a vendégek körül, és Robiék a házias ízeket teszik kortárs köntösbe a konyhán. Különösen elegáns hangulat uralkodik a meleg faburkolatok között. Felcsapjuk az étlapot, és pillogunk, mint pocok a lisztben. Egy regény. A Duna menti városok ételeinek könyve ez. Egy kis osztrák, méretes magyar, és tradicionális szerb megállók, úgy elredezve, hogy minden ország egy-egy külön kis étlap. Öröm felette elidőzni, és fogunk is, hiszen a gyönyörű dunai panoráma úgysem enged egy pontra fókuszálni.
Szabi egy házias jércét tesz le elénk. A tanyér a fúziós konyhák első számú alapszabályáról árulkodik, miszerint képviselje rajta magát a krémes, a puha és a ropogós halmazállapot is. A hús retroságát magába öleli a borsókrém remekül újragondolt mivolta, amiben roppanós, édes vichy répa-hasábok nyugszanak kellemes pluszként. A burgonya csak ott szakad el a nagymama konyhájától, hogy ő nem tenne bele sáfrányt. Van még mit tanulniuk a nagymamáknak is. Az első étterem volt az életemben, ahol kajálás közben és utána is nézegettem az étlapot.
A hajó kismillió programot is szervez a fedélzeti grillezéstől, a gyerekműsorokon át, a torkos napokig, ezért nincs is rászorulva a város turista gócpontjaira, amiket eléggé elkerül a legészakibb állóhajóként a belvárosi Dunán. Tele van, napnyugta is van, ízorgia is van... Ez van máshol is, de figyeld: apartmanok is vannak, és még hajóval is érkezhetsz, mert van mód kikötésre! (Képzeld el, hogy bérelsz egy motorcsónakot és elviszed a Kedvest étterembe, a születésnapján.) A Vogue Hajó egy remek vendéglátó komplex a város közepén, attól mégis távol, és igazán haveri árakkal. Ráadásul este valóban közelebb jön az a híd. Tudom, hogy nem hiszed el, úgyhogy: Carl Lutz rakpart 1.
Még több ételkritikát a Men & Tál blogon tudsz olvasni, ahová minden nap felkerül egy budapesti étterem.
Ha tetszettek a kritikák, nyomj egy lájkot!