– mondta a maszkja mögül, és hálásan fogadta, mikor a vendégek visszavitték az üres poharakat. Elmondása szerint azt hitték, hogy elég egy ember a pultba, ám már az első nap bebizonyosodott, hogy ekkora rohamot lehetetlen egyedül állni. Más vendéglátóhelyeken okosabban látták meg, hogy egy ember nem bírhat el mindenkivel, jellemzően más volt a pultban, és más szedte a poharakat, be is épült az új körúti éjszaka képébe a maszkban röpködő poharas képe.
Az már egy nap alatt jól látszik, hogy egyelőre a kocsmák sem tudják, mit hoz a jövő, azt viszont már az első este bebizonyította, hogy szomjas vendégek mindig lesznek, és a járványfenyegetés nem rettentett el senkit attól, hogy kiüljön a körútra.
„Máskor bosszant, hogy már megint nincs hely sehol, de most egyszerűen jó nézni az embereket két hónap bezártság után – foglalta össze az élményt az egyik teraszon sörrel a kezében egy kocsmázó. Arra a kérdésre, hogy nem fél-e a vírustól, határozottan válaszolt:
„Nem, szerintem már mindenki belefáradt a félelembe.”
A vendégek és a vendéglátósok mellett egy másik csoport is örült, hogy ismét van élet a körúton: az autóbőgetők. Aki valaha eltöltött már egy estét valamelyik körúti kocsma teraszán, az biztosan hallotta már a körút egyik ismert állatfajának valószínűleg erőfitogtatásra vagy párzásra csalogató hangját, a motor indokolatlan bőgetését. Az első este ők is kirajzottak, nagyjából húszpercenként akasztva meg az összes beszélgetést a teraszon, a fülsiketítő zajjal ünnepelve, hogy bizony ők is léteznek még, a bőgőszezon pedig immáron kezdetét veszi. Bosszankodott is mindenki, de nem valódi dühvel, az elmúlt hónapokból még az ilyen hülyeségek is hiányoztak. Hogy az ember cinkosan össze tudjon nézni ilyenkor a szomszéd társasággal, leolvasni a szájukról a „már megint ezek a köcsögök”-mondatot, és ismét a körúti forgatag részének érezze magát.
„Sosem hittem volna, hogy a körúti sörözés, ami azért nem a magasélet csúcsa, ennyire fog hiányozni.”
– mondta az egyik kocsmázó. És valóban ez látszik az emberek arcán: szmog van, alig hallani egymást a villamostól, és biztos, hogy óránként tarhálni fog egy-egy gyanús elem az asztalnál, mégis az látszik a felszabadult arcokon, hogy úgy kellett már ez a városiaknak, mint egy falat kenyér.
Az Erzsébet körúton a tavasz első jele, hogy már nem csak a dohányzók dideregnek kint pár perc erejéig a teraszon, hanem boldog-boldogtalan kitelepül a járdára kipakolt teraszokra. A járványhelyzet komolyságát is jól le lehetett mérni a tavasz körúti hírnökein – pontosabban azok hiányán -, a kint dajdajozó részegek és a tömött teraszok nélkül festett csak igazán apokaliptikusnak a város.
Aztán mindez vasárnap éjfélkor megváltozott, amikor a főváros kéthetes késéssel ugyan, de szintén megkapta a lehetőséget, hogy egy lépéssel közelebb kerüljön a normális kerékvágáshoz.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
Minden városnak megvannak a legendái, és minden városnak megvannak a maga szerencsehozónak vélt szobrai.
Budapest sem kivétel. Lehet, hogy a különféle hiedelmekről nem feltétlenül hallotok, mégis könnyen felismerhetitek ezeket az alkotásokat arról, hogy bizonyos részeik fényesre koptak a szerencsehozó érintésektől.
Nézzünk most öt olyan szobrot, amelyekről makacsul tartja magát a babona, hogy valahogyan szerencsét hoznak.
Hadik lova
Hadik lovát csak akkor simogassátok, ha nem vagytok túl szemérmesek. E hős paripáját ugyanis egy igen illetlen helyen kell megérintenie annak a diáknak, aki át akar menni a vizsgákon.
A babona a Budapesti Műszaki Egyetem diákjai között terjedt el, akik úgy tartják, szerencsét hoz, ha a vizsgaidőszak előtt megérintik ennek a lónak azt a bizonyos testrészét.
Lovast és lovát a Budai Várban az Úri utcában találjátok meg, és már jó messziről látni fogjátok, melyik az a részlete a bronz szobornak, amit nem színez zöldes patina, nem is “négylevelű”, és mégis szerencsét hoz.
Kálvin téri aluljáróban ülő kőmacska farkának simogatása is szerencsét hoz. Az alkotó saját Maci nevű cicájáról mintázta a Vörösmárvány dombormű mellett ücsörgő állatot.
A mű egyébként a “megállíthatatlan terjeszkedés, a fejlődés allegorikus megfogalmazása”, bár a városlakók többsége egész más jellegű szimbólumot lát a falon tátongó szűk résben. Akárhogy is, úgy tűnik, a cica farkát szeretik simogatni a járókelők, mert a kívánságok teljesülésének reményében már az is fényesre kopott.
Abigél legendáját mindenki ismeri, aki olvasta Szabó Magda regényét, vagy látta a tévéfilmet. Azt azonban kevesebben tudják, hogy Abigél szobra és legendája nem csak a filmen létezik. A valójában “Korsós nő” névre hallgató szobrot egy V. kerületi ház udvaráról kérték kölcsön a filmhez, ahová vissza is került a forgatás után.
Ám nem csak a film lett népszerű, hanem az Abigélt “játszó” szobor is: korsójában elkezdtek megjelenni a valódi kívánságlevelek. A történet ugyanis arról szól, hogy a leánynevelde udvarán álló Abigél kőszobor teljesíti a hozzá levélben eljuttatott kívánságokat. Sajnos azonban nem biztos, hogy érdemes zaklatnotok a “kőszínésznőt” és a ház lakóit, ugyanis Szabó Magda elárulta annak idején, hogy az egész babonát ő találta ki, és nincs semmilyen alapja.
Anonymus szobra a Városligetben sokak kedvence az egyszerre félelmetes és titokzatos “arc nélküli” kinézete miatt. Ő volt az a névtelen krónikaíró, aki a XII. században az első történelmi könyvet írta az ősmagyarokról, bár történetei leginkább legendákon alapulnak.
A Vajdahunyad Vára mellett látható szobrához azonban szintén kötődik egy legenda. Állítólag, ha megérintitek a szobor tollát, az szerencsét hoz. Egy másik hiedelem szerint pedig a toll megérintése ihletet ad az íróknak, ezért ha esetleg írói válságban szenvedtek, mindenképp látogassátok meg Anonymust a Városligetben!
@mysecretbudapest A magát P. mesternek nevező, ismeretlen krónikás szobrának elkészítésére Ligeti Miklóst kérték fel az 1900-as évek elején. Művét Strobl Alajos felháborítónsk nevezte, Fadrusz János viszont remekműnek tartotta. Az 1903-ban felállított szobrot alkotója is annyira szerette, hogy utolsó kívánsága az volt: temessék alá halála után. De Ligeti Miklós kívánságát nem teljesítették, a Kerepesi temetőben helyezték végső nyugalomra. #magyartiktok#magyar#anonymus#legenda#medievaltiktok♬ Legend - Tevvez
Mátyás kútja
Ahogy Abigél korsójába a papírfecniket, úgy dobálják Mátyás kútjába az érméket a visszavágyó turisták. A Várnegyedben található impozáns kút ugyanis a mi saját “Trevi-kutunk”: a legenda szerint - olasz társához hasonlóan - ha pénzt dobtok a kútba, akkor életetek során egyszer még biztosan visszatértek ide. A szoborcsoporttal kapcsolatos másik érdekesség, hogy a középső vadászkutya 1945-ben elpusztult, a másolat viszont lényegesen rosszabb minőségben készült, ezért ez a kutya feltűnően különbözik két társától. Sőt a háború után a kutyák pórázát sem állították helyre.
Ha tudsz még szerencsehozó szobrot Budapesten, írd le kommentbe!
Minden városnak megvannak a legendái, és minden városnak megvannak a maga szerencsehozónak vélt szobrai.
Budapest sem kivétel. Lehet, hogy a különféle hiedelmekről nem feltétlenül hallotok, mégis könnyen felismerhetitek ezeket az alkotásokat arról, hogy bizonyos részeik fényesre koptak a szerencsehozó érintésektől.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
Sokan gyűltek össze pénteken egy kiadós hógólyó csatára Budapesten a Blaha Lujza téren. A közösségi oldalon meghirdetett programról a szervezők azt írták, hogy ez nem egy előre megrendezett gyülekezés, hanem aki szeretne, az csatlakozhat hozzájuk.
Végül aki elment, az jól érezte magát, egy igazi, felszabadult, vidám közös estét töltöttek együtt.
Sokan gyűltek össze pénteken egy kiadós hógólyó csatára Budapesten a Blaha Lujza téren. A közösségi oldalon meghirdetett programról a szervezők azt írták, hogy ez nem egy előre megrendezett gyülekezés, hanem aki szeretne, az csatlakozhat hozzájuk.
Végül aki elment, az jól érezte magát, egy igazi, felszabadult, vidám közös estét töltöttek együtt.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
A tartós havazás után egész Budapestet is belepte a hó. Bár az utak eltakarításán dolgoznak, de a magasból mégis olyan, mintha mindent fehér lepel borítana be. Igazán hangulatos képek készültek a főváros egyik kedvelt részéről, a Dunapartról.
Képgaléria: A Dunapart a magasból
A drónnal készült felvételen a behavazott budapesti Szent István park, a Dunapart, a Margitsziget, Margit híd egy-egy részlete.
A tartós havazás után egész Budapestet is belepte a hó. Bár az utak eltakarításán dolgoznak, de a magasból mégis olyan, mintha mindent fehér lepel borítana be. Igazán hangulatos képek készültek a főváros egyik kedvelt részéről, a Dunapartról.
Képgaléria: A Dunapart a magasból
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
Fotókon az első Gundel Bál: teltházzal indult útjára a Gundel Palota új hagyománya
Csillagfényes tematika, ikonikus vendégek és látványos pillanatok tették emlékezetessé a februári estét a Városligetben. A különleges programokkal, kreatív gasztronómiával és felszabadult tánccal kísért esemény egyszerre tisztelgett a múlt előtt és mutatott előre.
Van, amikor egy este egyszerűen túlmutat önmagán. Amikor nemcsak jól sikerül, hanem emlékezetes lesz – és már közben érezni, hogy ebből bizony folytatás következik. Február 7-én a Gundel Palotában pontosan ez történt: az első Gundel Bál nemcsak teltházas volt, hanem egy új, élő hagyomány ígéretét is magával hozta.
Egy este, ami rögtön történetté vált
Február első szombatján először nyitotta meg báli estére kapuit a Gundel Palota, és már az érkezés pillanatában világossá vált, hogy itt most nem egy klasszikus, merev társasági eseményre készülnek. A „Csillagok között” tematikájú Gundel Bál elegáns volt, mégis meglepően közvetlen, nagyvonalú, de egyáltalán nem távolságtartó. A Városliget fái között messziről hívogattak az épület fényei, a Palota homlokzatán pedig megelevenedett a ház múltja – finoman, ízlésesen, mindenféle túlzás nélkül.
A három helyszínen zajló bál teltházzal futott: összesen 345 vendég érkezett, akik hamar valódi közösséggé formálódtak. Ez az este nemcsak arról szólt, hogy „szép ruhában eljövünk”, hanem arról is, hogy együtt vagyunk, kapcsolódunk, és közösen élünk meg valami különlegeset.
Csillagok az égen – és a parketten
A tematika ezúttal nem állt meg a dekorációnál.
A Gundel Bál fővendégei a magyar űrkutatás három meghatározó alakja voltak: Kapu Tibor, Cserényi Gyula és Farkas Bertalan.
Jelenlétük nemcsak a „Csillagok között” koncepciót erősítette, hanem egy nagyon is emberi üzenetet hordozott: a tudás, a teljesítmény és a közösség nem elvont fogalmak, hanem egymást erősítő értékek.
Az este egyik legerősebb, sokak számára katartikus pillanata volt, amikor megjelent Gundel Károly hologramja, a megnyitót pedig Latinovics Zoltán ikonikus hangja tette emlékezetessé.
A múlt nagy alakjai itt nem emlékműként voltak jelen, hanem élő gondolatként, természetes módon kapcsolódva a jelenhez. Ez a gesztus szépen összefoglalta mindazt, amit a Gundel ma képviselni szeretne: tiszteletet a hagyomány iránt, miközben bátran és kortárs módon gondolkodik a jövőről.
A hangulat hamar oldottá vált. A nyitótánc előtt egy rövid, látványos show-műsor – légtornászokkal és mirror-táncosokkal – adta meg az est ritmusát, majd közel ötven párral indult el a bálozás. Nem sokkal később már egyértelmű volt: a parkett nem marad üresen. A terem gyorsan megtelt, a tánc felszabadult lett, az este pedig szinte magától sodorta tovább a vendégeket.
Ízek, élmények és egyértelmű üzenet
A gasztronómia ezúttal is fontos szerepet kapott, de a megszokott kereteknél jóval játékosabb formában. Wolf András corporate chef, Vérten Róbert executive chef és csapatuk kreatívan reflektált az űrtematikára, miközben végig megmaradtak a Gundeltől elvárt minőségnél. A vendégek egyik abszolút kedvence a tubusban felszolgált körözött lett – egy apró, de annál emlékezetesebb részlet, amely egyszerre volt humoros és ötletes.
Az aktivitások közül kiemelkedett a Tapintható Világűr, amely hatalmas sikert aratott, és jól mutatta: az élmény akkor működik igazán, ha közös. Az est házigazdái, Gundel Takács Gábor és Mikes Anna közvetlen, szerethető jelenléte tovább erősítette ezt az érzést – a bál nemcsak szép volt, hanem emberi is.
A vendégek visszajelzései egyértelműek voltak. Sokan a hangulatot, mások a részleteket emelték ki, de a legtalálóbb mondat talán ez volt: „Ennek a bálnak lelke volt.” Ennél többet aligha lehet kívánni egy első alkalomtól.
És ami igazán izgalmassá teszi az egészet: a Gundel Bál nem egyszeri esemény. A folytatás már körvonalazódik, a nyári zenés-táncos esték kétheti rendszerességgel térnek vissza, tovább erősítve azt a közösségi szemléletet, amely ezt az első bált is meghatározta.
Nézd meg galériánkban, milyen volt a Gundel Palota első bálja:
A Gundel az Eventrend Group tagjaként hosszú távon gondolkodik: céljuk, hogy ez a világhírű, mégis nagyon is magyar örökség ne csupán kevesek kiváltsága legyen, hanem minél több magyar és külföldi vendég számára jelentsen élményt.
A februári este üzenete világos volt: a Gundel Palotában a bál nem múltidézés – hanem egy frissen született, élő hagyomány kezdete.
Van, amikor egy este egyszerűen túlmutat önmagán. Amikor nemcsak jól sikerül, hanem emlékezetes lesz – és már közben érezni, hogy ebből bizony folytatás következik. Február 7-én a Gundel Palotában pontosan ez történt: az első Gundel Bál nemcsak teltházas volt, hanem egy új, élő hagyomány ígéretét is magával hozta.
Egy este, ami rögtön történetté vált
Február első szombatján először nyitotta meg báli estére kapuit a Gundel Palota, és már az érkezés pillanatában világossá vált, hogy itt most nem egy klasszikus, merev társasági eseményre készülnek. A „Csillagok között” tematikájú Gundel Bál elegáns volt, mégis meglepően közvetlen, nagyvonalú, de egyáltalán nem távolságtartó. A Városliget fái között messziről hívogattak az épület fényei, a Palota homlokzatán pedig megelevenedett a ház múltja – finoman, ízlésesen, mindenféle túlzás nélkül.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
