hirdetés

BUDAPEST

Ilyen lesz a vadiúj MOL Bubi – már tesztelik a bringákat

Új logó, weboldal, app, díjszabás, és sokkal korszerűbb bringák várják hamarosan a budapestieket.
Fotó: BKK - szmo.hu
2021. április 15.

hirdetés

Célegyenesben a MOL Bubi-rendszer megújítása, a Budapesti Közlekedési Központ már teszteli a fővárosban az új közbringrarendszert - írja a BKK közleményében.

Bár a koronavírus több más ágazathoz hasonlóan a Bubik gyártását is lassította, hamarosan átadják a lakosságnak a teljesen új rendszert.

2021. április 15-től a BKK 100 munkatársa 230 db új kerékpárral teszteli a rendszert.

Ezek során a regisztrációs és bérlési folyamatokat vizsgálják, illetve a rendszer adatkommunikációs kapcsolatait ellenőrzik. A tesztelés kizárólag akkor léphet a következő szintre, ha minden rendben működik, vagy a tesztek során észlelt esetleges hibákat kijavították. A próbaüzem következő lépésében a BKK már 200 főre növeli a tesztelők létszámát, akik a valós helyzetnek megfelelően, komolyabb terhelés mellett figyelik a működés során jelentkező esetleges hibákat.

Élesben akkor indulhatnak, ha több napon keresztül hibátlanul működik a tesztelés során a rendszer.

Nemcsak a MOL Bubi logója, weboldala és applikációja változik meg, de a díjszabás és a bringák jellemzői is:

  • 1200 teljesen új, az eddigieknél 3,1 kg-mal könnyebb kerékpár érkezik Budapestre,
  • az új bringákat fújt, defekttűrő gumikkal szerelik fel, ami a korábbi szivacstömlős kerekekkel szemben jelentősen könnyebb és gyorsabb haladást biztosít,
  • egyszerűbb használatot biztosító okoslakat és egy praktikus mobiltartó is lesz a bringán,
  • felhasználóbarát, új weboldal és applikáció készül, amellyel egyszerűen és gyorsan lehet intézni a biciklik bérlését,
  • új, megfizethető díjszabás lesz, megszűnik a kauciós díj.

hirdetés


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


hirdetés
BUDAPEST

Ferenc József függőágyban - a Szabadság hídon tűnt fel a legújabb Kolodko-szobor

Az alkotás máris nagyon népszerű, a kommentelők a fotó alapján igyekeznek behatárolni, hogy hol érdemes keresni.
Kép forrása: Kolodko Art - szmo.hu
2021. május 07.

hirdetés

Mindig nagy érdeklődés övezi Kolodko Mihály miniszobrait. Legutóbb a művész egy macit költöztetett a budapesti belvárosba.

Most pedig egy érdekes történelmi személyiség tűnt fel egyik fővárosi hidunkon, a szobrásznak köszönhetően.

Egy mini Ferenc József pihen függőágyban a Szabadság hídon.

Kolodko Mihály az Osztrák–Magyar Monarchia első uralkodóját ábrázoló alkotás készítéséről egy rövid kis videót is megosztott a közösségi oldalán.

VIDEÓ: A beharangozó kisfilm

hirdetés

Majd egy képen mutatta meg, hogy a miniszobor elfoglalta helyét:

A mini szobrocskát máris sokan megtalálták. A művész közösségi oldalán már fotókat, sőt a koordinátákat is megosztották.

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
Ajánljuk
hirdetés
BUDAPEST
A Rovatból
hirdetés

Kiderült, hová költözik a Dürer Kert: „Hihetetlenül izgalmas lesz”

A szórakozóhely üzemeltetői mindent megtesznek azért, hogy a régi Dürer hangulatát is átültessék az új helyre.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2021. május 05.

hirdetés

Nagy bejelentést tettek a Dürer Kert üzemeltetői a Facebookon:

a fővárosi zenés szórakozóhely a XI. kerületi, újbudai Duna-partra, a Hengermalom út és az Öböl utca találkozásához költözik.

"Szellemiségünket, sokszínűségünket, elkötelezettségünket továbbvisszük; ahogy mindent megteszünk azért, hogy a régi Dürer hangulatát is átültessük az új helyre" - ígérik.

Mint írják, közel két éve keresik a megfelelő helyszínt, ebben nagyon sokan próbáltak segíteni nekik. Végül az egyik ilyen megkeresés lett számukra a legideálisabb.

"Hihetetlenül izgalmas lesz az új kert - nagyobb mint az eddigi, vízparton, közel a természethez. A két koncertterem minden szempontból meg fog felelni napjaink és a következő évtized elvárásainak, hazai és nemzetközi szinten.

Ám most egy nagyon komoly tervezési és kivitelezési szakasz áll előttünk. Eddig is rengeteg támogatást kaptunk tőletek, tartsatok ki még egy kicsit! Az építkezéssel párhuzamosan a kerthelyiség üzemelni fog, amint meg tudjuk teremteni a méltó feltételeket. A termek építésével és megnyitásával kapcsolatban folyamatosan informálunk majd benneteket. Hamarosan találkozunk az új Dürer Kertben!" - üzenték.

A Dürer Kert a főváros egyik, ha nem a legfontosabb underground zenei központja volt. Tavaly szeptemberben derült ki, hogy a Keleti Blokkal együtt be kell zárnia, mert a nekik otthont adó 37 ezer négyzetméteres ingatlan helyére a Telex szerint luxusszállodát terveznek, ami szorosan kötődik a Liget-projekthez. A Dürer Kert épületét április elején kezdték el bontani.

hirdetés

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
BUDAPEST

Varázslatos budapesti udvarokról mesélnek Sebestyén László fotói

A Titkos udvarok című könyvben feltárul a házak története is.
Szegedi Éva, Fotó: Sebestyén László - szmo.hu
2021. május 08.

hirdetés

Különleges hangulatú album született budapesti lépcsőházakról Hidvégi Violetta szövegeivel és Sebestyén László fotóival. A Titkos udvarok című kötetet lapozgatva olyan érzése támad az embernek, mintha a Fortepan századfordulós fotográfiáit nézegetné, ugyanakkor egy-egy részlet – például az udvaron tárolt biciklivel – árulkodó. A fotók elkészítése és az album születése sem hétköznapi módon zajlott. Erről (is) beszélgettünk Sebestyén Lászlóval.

- Mi adta az ötletet a belső udvarokat bemutató fotók készítéséhez?

- Imádom Budapestet, itt születtem, itt élek, amióta az eszemet tudom, és mivel a belvárosban nőttem fel, nagyon szeretem a belvárosi házakat. A Pannónia utca környékén, a könyvben látható épületekhez hasonló házban laktam én is.

- A képek hagyományos technikával készültek. Ez mit jelent pontosan?

- Egy saját részre épített, hagyományos, analóg technológiát képviselő argentum kamerát használtam. Olyat, amilyennel Klösz György fényképezett a századforduló környékén, és 8x10 inch-es filmre fotóztam. Elképzeltem, milyen lehetett annak idején így fényképezni, és úgy gondoltam, én is megpróbálom a várost ezzel a módszerrel dokumentálni.

hirdetés

Az udvarok szigorú geometriájába szerettem bele, amint ez látható is az albumban. Szerettem volna a puszta épületeket bemutatni, például a körfolyosókat emberek nélkül. Úgy tűnik, mintha nem lenne bennük élet, ám a falak, tónusok, mintázatok mégiscsak egyfajta életet mutatnak a maguk csendességében. Elkezdtem járni a pesti bérházak udvarait, és ami megtetszett és izgalmasnak találtam, azt lefényképeztem.

- És mi volt a kihívás az analóg technikájú fotók elkészítésekor?

- Már magában a fakamera súlya: 7-8 kilós berendezés, amit elég körülményes felállítani, összeszerelni, a képet megnézni. Ne úgy képzeljék el, mint egy mostani modern tükörreflexes fényképezőgépet, hanem mint a régi, nagy harmonikás fakamerát, amivel igen lassú a munka. Egy expozíció egy filmet jelent: tehát filmet kell cserélni a kazettában, ki kell találni a nézőpontot, azt, hogy milyen képhez milyen setup lesz, a kamerát be kell rakni a helyére, megmérem a fényt, beállítom az élességet, a kompozíciót. Ez körülbelül 20 perces procedúra, nem egy kapkodós műfaj.

Ha a sajtóban dolgozik az ember képszerkesztőként és fotóriporterként, akármilyen közhelyesnek tűnik, az unott, rohanó világban, a napilapos pörgésben nyugodt pillanatokat jelentett, amikor ezzel a kamerával dolgoztam. Kicsit le lehetett lassulni, és más odafigyeléssel dolgozni.

- Mire tanít, amikor lassabban, nem kapkodva kell fotóznia az embernek?

- Alázatot a szakmával, a technikával, a fotózás témájával és a világgal szemben. Az albumba 50 kép került, ez gyakorlatilag 50 fotót jelent. Vagyis nem lövögettem az udvaron 10-15 képet, hanem mindenütt egyetlen fotó készült, és az volt a jó kép. Ez a munka megtanított újra gondolkodni.

Ha a digitális fotós technikával vonok párhuzamot, akkor

tükörreflexes géppel önfeledtebben nyomogatja az ember a gombokat: nem gondolkodik annyit, jóval többet exponál, sokkal több kép készül, és a sok kép közül válogatja ki a jókat.

Nem kell ugyanis filmköltséggel, laborköltséggel számolni.

Hagyományos technológiával pedig egy lehetőség adott, egy expozíció, és abból kell megcsinálni a jó fotót.

Ezért mondom, hogy más típusú gondolkodást igényel, és egyfajta zen állapotot kíván meg. Amikor bementem egy udvarra, a hangulatával, a maga ürességében az nagyon jó kis nyugalmas sziget volt. Kint pedig ment a bolondokháza a forgalmas fővárosi életben.

Sebestyén László fotográfus

Az egyetem (BME) elvégzése után a Szellemkép fotósképzésén, majd a MUOSZ Bálint György Akadémia fotóriporteri, illetve Tipográfus szakán végzett. Szabadúszó fotóriporterként kezdte pályáját, majd az akkor induló Metro hírújság képszerkesztője és fotórovatvezetője lett. 2004-ben az újraalakuló Budapest folyóirat fotóriportere, művészeti vezetője.

Jelenleg is képszerkesztőként és fotográfusként dolgozik folyóiratoknál és magazinoknál (Forbes Magazin, Magyar Konyha Magazin) Számos könyv jegyzi munkáit, (Budapest folyóirat várostörténeti könyvsorozatai, Fővárosi Levéltár Ybl életmű albumai). Számos egyéni és csoportos kiállításon vett részt, a Magyar Fotóművészek Szövetségének tagja. Önálló albuma 2011-ben jelent meg Fénytörődés címmel.

2018-ban Titkos udvarok címen jelent meg önálló albuma és az újrainduló Csak képek sorozatban jelent meg anyaga. Jelenleg a Fény képei II. Fotóművészeti Nemzeti Szalon 2021 kiállításon is láthatók munkái a Műcsarnokban.

Instagramon itt láthatók a képei

- Az utóbbi években rengeteg kép készült Budapestről, és került ki a közösségi oldalakra. Ezeken gyakran agyonfilterezve, túlhúzott színekkel, a valóságtól elrugaszkodott árnyalatokban láthatjuk a várost. Ezekkel hogyan lehet versenyezni?

- Szerintem nem biztos, hogy jó szó rá a versenyzés... Engem nem a verseny motivált. A giccs-műfaja mindig létezett, és érvényes műfaj volt - az, hogy tetszik-e, más kérdés. Az, hogy most éppen milyen filtert használunk a különböző képfeldolgozó szoftverekben, az, hogy esetleg a képi tartalom rovására megy a technikai bravúr, az csak divat, elmúlik.

A titkos udvarokról készült anyaggal nem versenyezni akartam, hanem csak elmondani azt, ahogy én látom Budapestet, amit nekem jelent Budapest.

Mindig jó visszatérni az alapokhoz, mivel az megint jó kiindulási pontot ad az életben és a szakmában is. És nem feltétlenül a perspektívaválasztás volt számomra a legfontosabb, hogy olyan nézőpontból mutassam meg az udvarokat, amit még senki nem mutatott meg az életben, hanem az, hogy a maguk egyszerűségében láttassam őket. Illetve úgy, ahogyan az építész azokat megtervezte: a párhuzamosokat párhuzamosnak, a vízszintest vízszintesnek, megmutatni az egyszerű kis ritmusokat és geometriákat, anélkül, hogy túlmagyaráznám a témát.

- Mi a titka egy-egy ilyen budapesti udvarnak? Miért szeretik az emberek ezeket az udvarokat, miért vágynak arra, hogy bekukucskáljanak?

- A nyitja a titok, mint ahogyan ez a könyv címében is szerepel. Régen, gyermekkoromban bármelyik kapualjba be lehetett menni, a kapuk nyitva voltak. Ma pedig be vannak zárva, csak azok lépnek be, akik ott laknak, akiknek ott akad dolguk. Az udvarok tehát eltűnnek a hétköznapjainkból.

Mindig izgalmas idegenként belépni egy ilyen kicsit titkos világba, és ahogy én csináltam, vagyis, hogy beszöktem, az még izgalmasabb, lopott titok. Azt szeretik az emberek, hogy a zárt kapuk mögött egy másik, párhuzamos világ tárul fel, ami mellett egyébként lehet, hogy nap mint nap elrobognak.

- Nem volt gond a lépcsőházakban a fotózásból?

- Érdekes, hogy fotósként, fotóriporterként vagy képszerkesztőként sokszor ütközik a fotós abba a problémába, hogy szólnak nekik, hogy „itt nem lehet fotózni, van-e engedélye, mit fotóz, miért fotóz, hogyan fotózza”. Ezekben az udvarokban azonban engem semmilyen atrocitás nem ért. Ha néha furcsán is néztek, hagytak dolgozni. Egy-két idősebb lakó odajött, mert látta, milyen kamerával dolgozom, és elkezdtünk beszélgetni. Volt olyan lakó, aki örült, hogy az ő udvaruk bekerülhet egy ilyen sorozatba és az albumba.

A könyv másik erőssége Hidvégi Violetta, egy nagyon kedves barátom és volt kollégám a Budapest folyóiratnál, aki a Fővárosi Levéltár főlevéltárosa volt, és ezeknek az épületeknek a történetét kutatta ki, majd írta meg.

Ki építtette, miért építtette, kinek ki volt a férje, felesége, ki vált el építkezés közben, jött a háború, a bombázás stb.

Ezektől a történetektől életre kelnek az egyébként üres belső udvarokat mutató fotók, a városi történetekkel lett teljes az album, és nem pusztán csak képek sorjáznak egymás után.

- Melyek voltak a legizgalmasabb helyszínek?

- Az első kettő, amikor megéreztem, milyen erő rejlik a képekben, ezekben az udvarokban: a Damjanich utcai belső udvar, a Bajcsy-Zsilinszky úti udvar. Elkapott a lendület, megéreztem, mi minden lehet ebben a városban.

- Tudatosan választotta ki a helyszíneket?

- Az elején arra törekedtem, hogy kicsit különlegesebb stílusú, érdekesebb elrendezésű udvarokat keresgéljek, és tudatosan választottam. A helyszínek felfedezése viszont nagyrészt spontán történt: mentem a városban, és ahol nyílt egy kapu, ott bementem, és benéztem. Ami ígéretesnek tűnt, annak a címét felírtam, Violettának elküldtem, hogy talál e hozzá anyagot, és ha az épület története és a látvány összevágott, akkor lefotóztam a nagy kamerával az udvart.

- Mit gondol, a régi budapesti házak, lakóépületek rendelkeznek-e olyan egyedi karakterrel, ami miatt mások, mint más nagyvárosok házai?

- Sokfelé utazik az ember az életben, és jó messze kell ahhoz utazni, hogy az épületek és a lakóhelyek markánsan különbözzenek a budapestiektől. Én például nagyon szeretem Bécset, de nekem Bécs ugyanolyan, mint Budapest, annyi különbséggel, hogy ott „fel van oltva a villany”, vagyis tisztább, sterilebb. Ahhoz, hogy valami mást kapjunk, el kell mennünk minimum Németország másik felére, ott már érzékelhető.

Spanyolországban, ahol kulturálisan változik a történet, ott már más dolgokat lehet látni. Vagy akár Angliában, vagy a déli államokban, Olaszországban, vagy az itáliai hatást mutató Horvátországban. A mi közegünkben, egy néhányszáz kilométer sugarú körben az egy időben épült épületeknek hasonló a stílusuk, hangulatuk, az ipari forradalom idején épült nagyvárosok nagyjából egyeznek.

- Bővítené a titkos udvarokat bemutató sorozatot?

- Ilyen típusú kötetet még egyet nem csinálnék. Budapest mindig is izgatott, és mindig is szerettem és szeretem, de valahogy egy kicsit más aspektusát fognám meg. Például arra fókuszálva, ami már nem kézzel fogható, ami már elmúlt, amit az idő eltüntetett, és valamit hagyott belőle vagy semmit nem hagyott. Szívesen elrugaszkodnék a konkrétumoktól, a stílfotóktól és a megtervezett képektől.

Két évig jártam az udvarokat a kamerával, de most, hogy ez a munka lezárult, bár bemegyek ugyanúgy egy-egy udvarba, megnézem, egy kicsit fáj a szívem érte, hogy nem megyek vissza, és nem fényképezem le, de lomizásnak érezném, ha azzal a felkiáltással csinálnám meg a fotókat, hogy egyszer majd jók lesznek valamire.

Nem kell mindig mindent lefényképezni. Magunkban, az emlékeinkben „fényképezzük le”, az sokszor elég. A belső udvarok közül, amit kellett, lefotóztam. A többit megtartom magamnak az emlékeimben, a gondolataimban.

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
BUDAPEST

A Hajógyári-sziget története – fesztiválokon innen és túl

Az óbudai Hajógyári-sziget története sokáig a névadó, az Első Dunagőzhajózási Társaság hajógyárának (1835-) története volt. Mára pedig már fogalom lett a SZIGET.
A FSzEK Budapest Gyűjteményének engedélyével. - szmo.hu
2021. május 09.

hirdetés

Hétről hétre Budapest

2014-ben volt száz éve, hogy létrehozták a Budapest Gyűjteményt, a főváros könyvtárának várostörténeti különgyűjteményét, ahol a főváros helyismereti, helytörténeti anyagait találjátok meg. Folyamatosan gyarapodó gyűjteményükben százezer kötetnyi könyvet, kéziratot, hírlapot és folyóiratot, köztük számos régi, ritka dokumentumot tanulmányozhat bárki.

A fotótárban pedig mintegy százhetvenezer fényképet őriznek, amelyek bemutatják a városkép, az infrastruktúra változásait, a hétköznapok és történelmi fordulatok jeleneteit, a hírességek és mára elfeledett városlakók arcvonásait. Facebook-oldalukon ezeket mutatják be olyan történetekkel, amikről csak nagyon ritkán hallani.

Északi rész

Az óbudai Hajógyári-sziget története sokáig a névadó, az Első Dunagőzhajózási Társaság hajógyárának (1835-) története volt.

hirdetés

A sziget északi, mezőgazdasági művelés alatt - utoljára az Óbuda TSZ kezelésében - álló részének fejlesztéséről csak 1969-ben született döntés. A művelés alól kivont területen a Fővárosi Kertészeti Vállalat tervei alapján - a Magyar Honvédség és számtalan önkéntes sokezer órányi munkája nyomán - épült és

nyílt meg 1975. tavaszán a Május 9. park. (Neve a 2. világháborút lezáró "Győzelem Napja" - május 7., nálunk május 9. - dátumára utal.)

Az összesen 75 hektárosra tervezett jubileumi park mintegy fele készült el ekkorra; a több ütemben megvalósuló építkezés 1980-ban fejeződött be.

Az eredeti elképzelés szerint főként az óbudaiak és angyalföldiek gondtalan pihenését szolgáló - játszóterekkel, sportpályákkal, erdei tornapályával tarkított - ligetes területet az Árpád hídtól indított autóbusz, a sziget keleti oldalán kikötő kishajó-járatok (1977-), és a Mozaik utcai K-hídon át megnyitott autóút révén hamarosan a főváros távolabb élő lakói is felfedezték.

A nagy kiterjedésű, mind népszerűbbé váló sziget vonzotta a programokat. Sportversenyek, családi napok, akadályversenyek, majálisok, ifjúsági napok, színházi előadások zajlottak itt;

1980-ban megtartották az első nagyobb zenei rendezvényt, a Fekete Bárányok-koncertet, amit a Szuperkoncert (1981), 1993-tól pedig a mára világeseménnyé nőtt Diáksziget/Pepsi-sziget/Sziget Fesztivál-sorozat követett.

A korábban csak hétvégenként vagy nagyobb rendezvényeken tanyát ütő alkalmi árusok helyét a komoly bevételre számító vállalkozók vették át, miközben a decik mellett - a szuperkoncertek idején - a decibelek mérése is szükségessé vált.

Déli rész

A sziget értékesebbnek ítélt déli területe iránt - a Hajógyár termelésének visszaesését érzékelve - a 80-as évek közepétől a nagybefektetői érdeklődés is megélénkült, de eladásra végül nem került sor.

Az 1988-tól DG Óbudai Hajóépítő Rt. néven működő üzemen viszont az új üzleti terv sem segített; a patinás gyár komolyabb ellenállás nélkül, csendben zárta be kapuit (1991), a felszámolási eljárást követően 2000. májusában a cégnyilvántartásból is törölték.

Üzemcsarnokait filmesek, vállalkozók, kereskedők vették birtokukba, miközben a terület hasznosítására vonatkozó új és újabb nagyívű koncepciók születtek: elképzelték világkiállítási helyszínként, nemzetközi hajókikötőként, a 2000-es évek derekán majdnem zöld jelzést kapott az "Álomsziget" luxusingatlan-beruházás, jelenleg pedig egy popkulturális központ tervei körvonalazódnak.

A hajógyári épületegyüttes ma is áll, bár csarnokai közül mindössze a néhai kazánház élvez műemléki védettséget. A fejlesztők elképzeléseit egyszerre inspirálja, de meg is köti, hogy

a Hajógyár területén fekszik Publius Aelius Hadrianus római helytartó (a későbbi Hadrianus császár, Imperator Caesar Traianus Hadrianus Augustus, 117. augusztus 10. - 138. július 10.) közel 10.000 négyzetméteren elterülő palotája, amelyet mindeddig csak részben tártak fel; utoljára a 20. század közepén folytak itt komolyabb ásatások; az értékes padlómozaikok és falképek egy része - Nemesis istennő szobrával együtt - ekkor került az Aquincumi Múzeumba; a romokat visszatemették.

A palota rekonstrukciója a legutóbbi időkig részét képezte egy, az egykori limes - a Római Birodalom védvonala - mentén elhelyezkedő, világörökségi védelemre javasolt helyszíneket bemutató projektnek, ám a hajógyári terület az utolsó pillanatban kikerült a koncepcióból, s ezáltal az egész, éveken át tervezett nemzetközi (magyar - szlovák - osztrák - német) pályázatból, ami így el is bukott. A romok a Duna árvízszintje alatt vannak; a szakemberek ennek ismeretében a műemlékegyüttes kutatásának és a régészeti terület biztosításának technikai problémájára mint a következő régész- és muzeológusgeneráció(k) szép, de kihívásokkal teli feladatára tekintenek.

A "Hajógyári" egyedi növény- és állatvilágával, horgászhelyeivel, csónakkikötőivel, 2014-ben átadott biodiverzitás-tanösvényével

jelenleg a főváros egyik utolsó, nagyrészt természetes állapotában fennmaradt, könnyen megközelíthető pihenőhelye, kutyás paradicsom, ahol a parktervezők félévszázados álmainak megfelelően "fűre lépni - még mindig - szabad".

"Ó-budai hajógyár". Ludwig Rohbock metszete. In: Hunfalvy János (1820-1888): Budapest és környéke. - Pest : Lauffer-Stolp, 1859. - p. 112-113. között t. 2.

A Május 9. park építésének ütemterve.

(f.: Magyar Hírlap 1977. január 20.)

1980. augusztus 23. A KISZ által szervezett Fekete bárányok-koncert. A P. Mobil, a Beatrice és a Hobo Blues Band több tízezer néző előtt lépett fel.

(f.: Magyar Ifjúság 1980. október 1.)

Fővárosi programfüzet 1981. május 1-jére.

(f.: FSZEK Budapest Gyűjtemény Plakát- és Kisnyomtatványtár)

1983. Május 9. park.

(f.: Hlatky Katalin - FŐKERT / Fortepan, FP 141229)

1988. [Hajógyári kikötő (öböl)]. Féner Tamás felvétele.

(f.: Képes 7 1988. március 5.)

1988. A Hajógyári-sziget - magas vízállásnál eltűnő - északi csúcsa az Újpesti vasúti híddal. (f.: Umann Kornél /Fortepan, FP 28256)

1990. A gyár bejárata a hajógyári híd felől. Prohászka Imre felv.

(f.: A Világ 1990. február 22.)

1991. A gyárbezárás éve.

(f.: Világ 1991. április 3.)

1994. Fesztiválozók. Velledits Éva felv.

(f.: Respublika 1994. augusztus 26.)

1994. Fesztivál után.

(f.: Respublika 1994. szeptember 9.)

1995. Szigetlakók.

(f.: 168 óra 1995. augusztus 15.)

1996. "Kell egy hét együttlét" - Sziget-plakát.

(f.: FSZEK Budapest Gyűjtemény Plakát- és Kisnyomtatványtár)

A meg nem valósult tervek egyike, az Álomsziget: Európa legnagyobb kaszinója, kereskedelmi-szabadidős centrum, 3000 szállodai szoba, 1000 apartman, 3500 fős konferencia-központ, 1500 ülőhelyes operaház, 3500 férőhelyes színház, kikötő 300 hajó és parkoló 5500 jármű számára, bevásárlóközpont, Hadrianus császár egykori helytartói palotája közelében pedig egy múzeum épült volna meg.

Még több régi fotót a Budapest Gyűjtemény képarchívumában találtok

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET: