SZEMPONT
A Rovatból

Grecsó Krisztián: Ha elveszik a hited, akkor nem leszel senki

Válásról, felnőtté válásról, a regényeiről, a kortárs irodalom és az ország állapotáról beszélgettünk a népszerű íróval.


Grecsó Krisztián befutott, ismert író, korosztályának egyik legnépszerűbb tagja. Nemcsak ír, hanem előadásokat tart, zenél, fellép irodalmi esteken, közben pedig az egyik legismertebb irodalmi-közéleti lap próza rovatát is szerkeszti. Kíváncsiak voltunk arra, miért csinál ennyi mindent, mi a véleménye a kortárs irodalomról, a közéletről, milyen országban szeretne élni, és közben kibontakozott előttünk egy, az életútja felénél álló író arca, aki úgy tekint vissza az életére, irodalmi pályájára, hogy közben nem rejti el előlünk érzelmeit, vívódásait sem.

– Tavaly megnősült. Nagyot változott az élete?

– Igen. Két pillanat volt az életemben, amikor azt gondoltam, hogy felnőtt lettem. Az egyik, amikor meghalt az apám, a másik meg most. Apám halála valami egészen különös önállóságot, egzisztenciális tapasztalást jelentett, azt, hogy tényleg egyedül vagyok. Hogy ezt a súlyt cipelni - tisztességgel végigélni egy életet, végig észnél lenni -, ebben tudnak segíteni emberek, de ez alapvetően az én dolgom. Azért az gyönyörű volt, amikor visszaköltöztem a Spiró Gyuri kölcsönlakásába, ahol tíz éve a pesti életemet kezdtem, és újra ráláttam a városra.

Sok üdeségem, naivitásom is elveszett - de ez ilyen. Az egy nagy csoda, hogy olyan párom van, aki a mostani énemet is képes szeretni. Azt látom a környezetemben, hogy azért élhető túl a válás, mert utána azokkal a tapasztalatokkal tudsz új kapcsolatot indítani. Nekem ez nagy leltározási helyzet volt, a párom amúgy szakmabéli, tehát minden szempontból a társam, és tud segíteni, oda is figyel - ez nagy megnyugvás.

– Az irodalom magányos műfaj? A zenészekhez, színészekhez képest nincs azonnali visszacsatolás, taps, siker.

– Nagyon. Azért kockázatos ügy, mert írónak lenni nagyon jó, nagy tisztesség, kevesek kiváltsága, hogy eljussanak az olvasóhoz. De miközben ugyanúgy fényesíted az egódat, mint egy színpadi ember, ennek az egónak a háttérbe kell húzódnia. Ezért az egó szükségszerűen megtörik, sértett lesz. Ugyanúgy fölfeszülsz a szivárványra, kísérletezel magadon, magadat árusítod, és nem söpröd be ezt a visszajelzést…

– Vagy nem akkor...

– Vagy nem akkor és nem ott, és közben ott a kifeszített lélek a pányván. Azért

"
kemény dolog írónak lenni, mert ez szükségszerűen ledarálja az egót, felőrlődsz.

Elvész valami. Lehet persze, hogy ez korral jár, a felnőtt létben mindenkinél elveszik valami hamvasság, és ezt keresed. Vágyakozva tekintek vissza a tíz évvel ezelőtti énemre, a naivitás mellett sokkal jobb ember is voltam. Sokkal több csalódottság, keserűség, fáradtság van bennem, sokkal könnyebben összetörök – sérülékenyebb lettem.

– Visszahúzódóbb is?

– A sok szereplésnek, amit a megjelenések után csinálok, az az ára, hogy olyan tereket kell kialakítani, ahova visszahúzódhatok.

Életrajz

Grecsó Krisztián 1976-ban született Szegváron. A Viharsarok több városában élt, most újlipótvárosi lakos. Volt birkapásztor, vízhordó fiú, napszámos, tanító, költő, bölcsész, forgatókönyvíró, alelnök, vezető szerkesztő. Most író, az Élet és Irodalom munkatársa.

grraj2

Fotók: Grecsó Krisztián Facebook-oldala

A csongrádi Batsányi János Gimnáziumban érettségizett. A békéscsabai Kőrösi Csoma Sándor Főiskolán végzett, mint tanító, de sohasem tanított. A József Attila Tudományegyetem magyar szakát 2001-ben fejezte be. Öt évig élt Békéscsabán, a Bárka folyóirat szerkesztője volt. Volt a Nők Lapja vezető szerkesztője és a Szépírók Társaságának alelnöke is. 2009-től vezeti az Élet és Irodalom próza és esszé rovatát.

Isten hozott című regénye (Magvető, 2004) 2007-ben németül, 2008-ban csehül, 2009-ben szlovénül is megjelent. 2005-ben a Magvető gondozta a Pletykaanyu című novelláskötet második kiadását (2001-ben ezzel a kötettel robbant be Grecsó a kortárs prózába). 2008-ban jelent meg Tánciskola című regénye. Drámáját, a Cigányokat (2010) Máté Gábor rendezésében játszotta a budapesti Katona József Színház. 2012-ben megkapta az Aegon Művészeti Díjat.

Művei:

• Vízjelek a honvágyról (versek, 1996, Tevan)

• Angyalkacsinálás (versek, 1999, JAK – Kijárat)

• Pletykaanyu (elbeszélések, 2001, Jelenkor, 2006 Magvető)

• Caspar Hauser (bibliofil kiadvány, versek, 2001, Körös Könyvtár)

• Isten hozott (regény, 2005, Magvető Könyvkiadó)

• Hasutasok (forgatókönyv, 2006, Szőke András filmje, Hunnia)

• Megy a gőzös (forgatókönyv, 2007, Koltai Róbert filmje, Filmsziget)

• Tánciskola (regény, 2008, Magvető Könyvkiadó)

• Cigányok (dráma, 2010, Katona József Színház, rendezte: Máté Gábor)

• Mellettem elférsz (regény, 2011, Magvető Könyvkiadó)

• Megyek utánad (regény, 2014, Magvető Könyvkiadó)

– A szereplések, az, hogy elmegy felolvasni, iskolákba előadni, zenélni, viszi a gitárt, beáll zenélni a Rájátszásba, nem annak az írói magánynak az ellenpontja, amiről beszéltünk?

– Dehogynem. Jó, hogy ezt mondja, mert az végtelenül idegesíteni szokott, hogy ezt szükségszerűen csak marketingszempontból ítélik meg. Az valahogy fel sem merül, hogy én például imádok zenélni.

"
Mindig is garázsrocker, tábortűzi gitáros voltam,

tényleg nagyon szerettem – egészen a bölcsészkarig folyamatosan zenéltem. Feloldódom benne, és ki is egészíti az írást. Azt a fajta részét az exhibicionizmusnak, ami az íróságban nincs meg, ez megadja. Hogy közvetlenül odaállsz, sugárzod a hőt, és ha akarják, eléd állnak, és melegíti őket. Bár, és ezt is fontosnak tartom megjegyezni, az sem szégyen, ha mindez a leírt szöveg olvasóhoz juttatását is szolgálja.

Videó: Kollár-Klemencz Lászlóval zenélnek

grraj

– Nyáry Krisztián a Magvető igazgatójaként akar is építeni erre, ami most megy a fiatal írók körében.

– Ebben nagy lehetőségek vannak, és nagyon jó dolgok történnek most a fiatalok körében. Versenyhelyzetet generálnak, ez mindig nagyon izgalmas, a személyes jelenlét is nagyon erős vonásuk, és hogy alkalmi költészetet teremtettek, ami felszabadítja a költészetet. Mindez áthelyezte a verset egy másik, játékosabb térbe, liberalizálta az alkotói teret, a befogadó egyben közlő is tud lenni. És az énekelt vers nagyon jól megszólítja a 30-as, 40-es generációt, szoktam beszélgetni a közönséggel, egészen változatos az összetételük. A magas kultúra és a befogadható forma elegyét találták meg.

– Lovasi András mondta egyszer régen, amikor költőnek nevezték a tévében, hogy nem biztos, hogy jó az, hogy egy generáció számára ő „A” költő. No, ez most eléggé megváltozott, nem?

– Hogyne. És nagyon sok másféle próbálkozás is van, például Szabó Balázs megzenésített versei, kikacsintásai mindenfelé. Vagy amit a Nádasdy Ádám csinált a lányával a magyarnóta-esten, vagy Cserna-Szabó Andrásnak a gasztro- és kultúrtörténeti estjei, ahol élő az irodalomtörténet és persze koszt is van. Vagy a popkultúra felől közelítők, akik szintén egyre többen vannak. Most vagyunk a nullánál, ez az alap, erre lehet építeni, hogy utat lehessen találni hozzánk, ha erre igény van.

– Szintén Nyáry Krisztián mondta nekünk, hogy kissé arisztokratikus a magyar irodalom. Ő éppen ebből a belterjes, szűk körből vitte ki az irodalmat, meg is kapta a magáét.

– Én nagyon becsülöm Krisztiánt, hogy egy olyan igencsak kockázatos feladatot, mint az irodalom népszerűsítése, fel mert vállalni. Az irodalomtudomány felől ebben sokszor a féltékenység és a fáradtság is benne van persze, mert olyan szűk és kicsi tócsa ez, kevés figyelem és pénz jut rá... Pedig nagyon szép és jó dolgok történnek ott is, csak nem tudják felhívni magukra a figyelmet. És a Krisztián által kinyitott ablakokon beáramló levegő odaérhet, mondjuk, Szilágyi Zsófi Móricz-monográfiájához, Margócsy Petőfi-kötetéhez, Szilágyi Marci Csokonai-monográfiájához is.

"
Szédületesen izgalmas új munkák vannak, klasszikusokat értelmeznek újra, pozicionálnak át megdöbbentő erővel.

De a tudomány-népszerűsítés felé is egyre több a bizalom, Nyáry Hősök-kötetét már nyitottabban fogadták, az Így szerettek ők két kötetét, ahogy láttam, még felhúzott íjjal várta a szakma.

grmagv

A magvetős írók

– Na de hát nem nekik írta...

– Pontosan erről van szó. Egy olyan réteghez jutott el, olyanok foglalkoztak újra írókkal, talán a szövegeikkel is, akik az érettségijük óta nemigen találkoztak velük. A legtöbb rátalálás mostanában egyébként elég spontán. Látják, hogy személyes elhivatottság van a túloldalon, és ez hiteles.

– Lehet, hogy nemsokára szexi lesz az iskolában is kortárs irodalmat olvasni?

– Nagyon nehéz feltörni egy kamasz zárt világának burkát, de ha sikerül, nagyon jól meg lehet őket szólítani…

Videó: Rendhagyó irodalomóra diákoknak

– De azt tudja, hogy nemigen tanítanak kortárs irodalmat középiskolában?

– Tudom, illetve a tanáron múlik. Nemrég voltam Székesfehérvárott, és azt tapasztaltam, hogy míg írói esten 5 évvel ezelőtt 40 év alatti ember nem volt, most kifejezetten sok fiatal jött el, diákok is. Könyvet hoznak a végén, magyaráznak, írnak blogot, megjegyeznek okos dolgokat. Ilyenből egy egész bokornyi állt ott az est végén. Kemények, kritikusak, jól gondolkodnak – de helyzetbe kell őket hozni. Olyanok, mint mi: csak önmaguk érdekli őket. Ha érdekeltek, jönnek, ha nem, maradnak. És mivel a művészeti tér is demokratizálódott, bárki indíthat blogot, írhat kritikát, és aki jó, azt felkapják, ezért mint médiumok is érdekeltek lehetnek.

– Szokta nézni a blogszférát az interneten?

– Igen, most már egészen komoly blogok is vannak, ez világ is fejlődik tovább, legalábbis ott, ahol jönnek a visszajelzések. Látványos, hogyha lassan olvasót nyer egy blogger, mennyit képes fejlődni. Pedig ők a nulláról építik fel a blogjukat, gyakornokok és munkaadók egyszerre. Persze rengeteg blog indul, és kevés marad meg, de a jobbakból újságíró, kritikus, író lesz majd, megtalálják őket.

gr3

Öccsével, Grecsó Zoltán táncművész-koreográfussal

A Könyvkihívás egyik kategóriájában népszerű a Megyek utánad. Érezte, hogy ez beütött?

– Kockázatos vállalkozás volt, mert megvolt a veszélye, hogy szerelmes regényként értelmezik. Az meg majdnem olyan, mintha azt mondanánk, hogy lektűr... Miközben én azt reméltem, hogy ez a regény a korábbi egókkal számol el nagyon szigorúan. Vagyis azt a kérdést teszi fel elég keményen, hogy ha egy korábbi én és a mostani közt szinte egyáltalán nincs kapcsolat, semmi közös nincs bennük, akkor hogy lehet, hogy ez is, meg az is én vagyok? Hogy lettem abból a régi énből mostani én, mi közünk van egymáshoz? Hogy érthetem meg annak a cselekedeteit? A Megyek utánad úgy rajzol meg drámákat és számol a döntések felelősségével, hogy mindez nincs metaforikusan felnagyítva. Amire ugye, azért lenne szükség, hogy az olvasó a banális, apró, hétköznapi döntések súlyát is kellően érezze. Na, én azt mondtam, hogy nem. Vállalom a banalitás kockázatát. Bassza meg, az én életemben ekkora drámák vannak, és ezek a döntések határozták meg. Ezek miatt lett olyan, amilyen.

– Ezek spontán döntések?

– Sokszor azok, rettegett, görcsös döntések, máskor hanyagok, nagyon sokfélék. Megvizsgáltam, hogy ezek a válaszutak, tévutak, kapcsolódási pontok hogyan alakulnak. Hogy születnek a döntések? Kiket választasz magad mellé, akik aztán téged felnevelnek, szeretnek, megcsalnak, akik legközelebb állva hozzád átgyúrják az egódat, a személyiségedet, és mi lesz mindennek a következménye?

– Mégis, mennyi determináció van ezekben?

– Szép játék, és durva küzdelem ez. Érett személyiségre, és a sértettségek elengedésére, igazi felülemelkedésre vall, ha a fiatal-felnőttkorban valaki érteni kezdi a döntései logikáját. Van, amikor harmadszor is ugyanazt választod, és ugyanaz lesz a teher, probléma egy kapcsolaton belül, amit aztán örökké meg akarsz oldani. És ezeket a helyzeteket tartja eléd a könyv, és ezeket kell elemezned. Egy pedagógus mondta nekem, hogy mivel ez egy nevelődési regény, az egyik történet egy olyan szituációt tárt elé, amelyben egy új szempontot fedezett fel, amit eddig soha. Az egyik részben az iskolában a kiskamaszok közt van két srác, akik küzdenek a bandavezérségért, hogy ki legyem az iskola kanja. Az egyik inkább vállalja az igazgatói intőt, és akkor is ellentmond egy tanárnak, azért, hogy megőrizze a vezető pozíciót. A tanár számára, akivel beszélgettem erről, ez egészen felvillanyozó felismerés volt, hogy egy szituációnak mennyiféle olvasata van, és hogy ő ezeket mennyire elfelejtette már.

grkir

Király Leventével, a kötet szerkesztőjével

– Sokszor foglal állást közéleti kérdésekben is, nem fogja vissza magát, ha az emberi kiszolgáltatottságról, felháborító helyzetekről kell írnia. Miért vállalja azt, hogy besorolják balliberálisnak, holott minden arra predesztinálja, hogy népi író legyen? A vidéki indulás, a szegény család, a katolikus neveltetés.

– Igen, engem az a világ szült, annak vagyok a gyermeke. Ugyanakkor a szociális érzékenység is innen jön, ha úgy tetszik, népi írói hagyomány. Azt a mozgalmat ugyanez a felháborodás szülte. Milliók élnek a lét peremén, borzalmas körülmények közt, és ha erről hírt hozhatsz, kötelességed megtenni, mert különben legalizálod. Én konfliktuskerülő alkat vagyok, egy porcikám nem kívánja, hogy ezzel foglalkoznom kelljen, de egyszerűen…

– Nem bírja ki...

– Nem. Egyszerűen nem bírom ki. Ha Szegváron megszületik most egy tehetséges gyerek, annak esélye legyen elindulni, és ki tudja, mi lehetne belőle. De szigorúan szakmunkás lehet, abból is csak az, amit ott tanítanak, mert lassan már gimnáziumba sem mehet, mert ezt is eldöntik helyette. Ez olyan mértékben visszahozza a kasztrendszert, amelyben a nagyszüleim éltek, és amelyből nem volt esélyük kitörni, hogy nem lehet eltűrni. Mert

"
ha eltűrném, azt a világot árulnám el, amelyből jöttem.

Ez közéleti, de semmiképp sem pártpolitikai gondolkodás. Kifejezetten a szociális kérdések izgatnak, azon belül is a fiatalok esélyei. Kutya nehéz dolga van ma egy gyereknek. És csak abból lesz valaki, az fog küzdeni a boldogulásáért, akinek van hite. Ha ezt elveszik tőle, ha nem hisz benne, hogy lehet belőle valaki, akkor nem fog érte 10-15 évet dolgozni. Hogy az iskolákat, a munkahelyeidet, az összes szívást kibírd, és akárhány maflást kapsz, újra felállj, ennek ez az alapja, a hit. Ha ezt elveszik, akkor nem leszel senki.

– Az ideális országot hogy képzelné el?

– Húúúú...

– Oké, csak pár dolgot emeljünk ki...

– Tavaly voltunk Svédországban. A polgár felelőssége az országáért: ez ott lenyűgöző dolog. A környezet védelme, az utca rendje, a kultúra megbecsülése, az adó megbecsülése, és mindennek a jó szívvel vett, valódi komolyan vétele, amit egyébként mi naivitásnak látunk, és megmosolygunk... Na ez hiányzik itt. Rokonoknál voltunk, és ők is jöttek nyáron Magyarországra. Amikor ki akartak menni a repülőtérre, taxit hívtunk. Olyan autót kértünk, amelyben van gyerekülés. Mindenütt azt válaszolták, hogy nem kell, mert nem előírás, a taxiba beülhet úgy is a gyerek, ha nincs gyerekülés. Mi meg mondtuk, hogy nem azért szeretnénk, mert ez előírás, hanem mert van egy ilyen furcsa őrületünk, hogy azt hisszük, hogy a gyerekülés azért kell, hogy a gyerek biztonságban utazzon, ne sérüljön meg. És mikor már háromnegyed órája ez ment, és az ötödik társaságot hívtam, a svéd rokonok megkérdezték, mi van, addig ugyanis nem fordítottuk le nekik, hol tartunk.

– Tökéletes értetlenség?

– Az, egyáltalán nem értették. Tehát itt nálunk nincs meg az, hogy egyszerre figyeljük, értsük és segítsük egymást. És ebben a polgári létben meglegyen az az öntudat, hogy hogyan él egy tisztes magyar polgár - ennek a metaforája A Pál utcai fiúkban van meg. A szüleiket majmoló gyerekek olyan módon vesznek komolyan erkölcsi elvárásokat, és felelnek meg a legszigorúbb elveknek, ami egy sosem volt, becsületes, polgári Magyarországot rajzol elénk... Ami

"
ott kezdődik, hogy nem csalok, nem lopok! Kicsit se.

Nem hozok el egy borítékot sem, nem nyomtatom ki semmimet sem a cégnél. A lopás egy papírnál is lopás, a kurvaság kicsiben is kurvaság. A lopás nem mérték kérdése, hanem etikai kérdés. És azonnal megy ez az "ahhoz képest" szöveg: "mert a szocik nem loptak annyit, mint ezek". Attól nehogy már szeressem őket! Nem lopunk. Különösen közpénzt, de mást sem. Egy olyan országot képzelek el, ahol az emberekben benne van, hogy "Én ezt az országot szeretem!", és felelős vagyok érte. Amíg ez nincs meg, ez szar hely lesz.

"
És legyünk őszinték, ez az ország ilyen szempontból sosem volt jó hely. Itt mindig is loptak. Ezért nem jutunk előrébb.

Videó: Pont oda - zenével

– Mikszáth és Móricz életművet alapozott erre...

– Hát, aki elolvassa Mikszáthtól az Új Zrínyiászt, kiélezi a tőrét, és beledől. Ahogy le van írva a parlamenti vizsgálóbizottságok munkája, hogy mi legyen Zrínyivel, a Magyar Nemzeti Banknál, hogyan helyezik el, mit csinálnak belőle! Be lehet helyettesíteni a mai képviselők nevét. És ez újratermeli magát, a nyomort, a kiváltságokat, mindent. Negyven éve, húsz éve és most is. Hogy A rab oroszlánban az a szórakozás, hogy a kispolgár kimegy a Margitszigetre, és azért is beül egy kávézóba? És hogy ez őrületes lázadás, mert a lecsúszott, a nyomor felé közelítő emberek ezt egyre kevésbé tehetik meg... Lassan eljutunk ide, és még tán hídpénzt is fognak szedni a szigetre menet... Azt látom, hogy az irodalmi estek után elmarad az "Üljünk be valahova!" vagy ha beülünk, megválogatjuk, hogy hova, látom azt, hogy

az emberek a 3-5 évvel ezelőtti életszínvonalukat alulról súrolva, háromszor olyan rossz bort rendelve próbálnak úgy tenni, mintha.

És ez a középosztálynak nevezett réteg, akik még érdeklődnek. Falun ennek már nyoma sincs. Ott pokol van.

grdes

– Az irodalom helyzetét hogy látja? Ha egy üveg bor gondot okoz, egy könyv is drágának számít.

– Megindult az előfizetőkért való kuncsorgás. Jó nevű szerző elküldi az e-mailt, hogy erre a számlára fizess be egy összeget, mert ha nem gyűlik össze a pénzt, akkor nem adják ki...

– Kickstarter-kampány?

– Igen. Ezen túl a lapok helyzete is borzalmas, nagyon gyengén fizetnek, egymás után dőlnek be. Az ÉS-nél a várakozási idő a bekerülésre nagynevű szerzőknél is a háromszorosára nőtt. Annyi kézirat jön, hogy nem férnek be. Nagyon kevés fórum van, ahol lehet és érdemes publikálni. Én nagyon szerettem a Papp Sándor Zsiga vezette kritika rovatot a Népszabadságban. Szuper volt. Azt a luxust egy lap nem engedheti meg magának, hogy ne legyen benne könyvkritika. Engem ezzel, mint olvasót elvesztettek, de itt ugye nem azt kell nézni, hogy mennyi hirdetés fér a helyére, és hogy mennyi pénzbe kerül egy darab kritika, hanem hogy mekkora a brandre vetített hatása. De mondok ellenpéldát is.

A Nők Lapja korábban elment egy eléggé bulváros irányba, a képi világ irányába a szövegek rovására. Akkoriban radikálisan csökkent a példányszám. Szerencsére észrevették ezt, visszafordultak, riportok, interjúk, kultúra, nagyobb szöveges anyagok. És most már folyamatosan nő a példányszámuk, nagyjából egyetlenként a lappiacon. Íme, itt a piaci példa, lehet követni. Az Élet és Irodalom léte is ilyen csoda. Egy elit értelmiséghez szóló, független, saját magát eltartó lap 20 ezerhez közeli példányszámmal, és megél.

grnok2

– Mennyire fárasztó, hogy ezer más dologgal kell foglalkoznia egy írónak, hogy megéljen?

"
– Az a legrosszabb, hogy saját magam titkárnője vagyok.

Nem is annyira az önmenedzselés, hanem hogy egyáltalán, egy csomó emberrel kapcsolatot kell tartani. És nem mondhatok nemet egy könyvtárosnak, pedagógusnak, akik lelkesen dolgoznak az irodalom népszerűségéért, és elvárják, hogy rendes választ kapjanak. Én magam is dolgoztam hat évig könyvtárban, tudom, hogy működik, és hogy azt a nyitottságot várják el tőled, amit a könyveid alapján feltételeznek rólad. De ez nekem napi nyolcvan levél, és emellett az összes egyeztetés, időpontok, plakátok, és még száz másik dolog. Iszonyúan fárasztó, bedarál. Ezt az egészet, mint Sziszüphosz, görgetem magam előtt, és próbálom a helyzeteket összehangolni, túlélni, vasárnap rettegve fordítani oldalra a telefont, hogy mi lesz a következő héten a naptárban, hogyan fogom túlélni. A feleségem ebben is sokat segít, de ez, bevallom, kikészít, türelmetlenné tesz.

gregy

– Úgy hírlik, most először olyan regényt ír, ami eleve regénynek indul. Hol tart?

– Nem tudom, van most egy kisebb mélypont. Korábban lendületben voltam… Azt a pillanatot várom, ami a Megyek utánadnál akkor született meg, amikor egyes szám harmadik személyben írtam, és az elbeszélő azt mondta „De különben Daru én vagyok!” és nyelvileg kifordult ezzel egyes szám első személybe, és hirtelen lett ott egy nagyon durva vallomás, majd visszament harmadik személybe. A nyelvi pillanatot, ahogy ez meglett, ezt várom. A folyamatos, tükörbe néző önreflexió, ami onnantól ott megvolt – ez nincs meg. Ütöm, verem a gépet, de…

– De ugye tudja, hogy meglesz?

– Áh... De egyébként el kell menni a legvégsőkig. Amikor teljesen kétségbeesel. De tényleg a legvégéig. Nem is tudok most mit mondani.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Vujity Tvrtko a Napló végéről: Aki ezt tette velünk, bár kapott 96 millió forint Júdás-pénzt, most egészen biztosan nyugtalanabbul alszik, mint mi
Vujity Tvrtko egy hosszú bejegyzésben idézte fel a TV2 Napló megszűnésének körülményeit. A riporter szerint a szerkesztőségre nehezedő politikai nyomás és egy 96 millió forintos könyvszerződés vezetett a műsor végéhez.


Két posztot is írt Vujity Tvrtko, a frissebb, mai posztban arról ír, hogy "anno nagyszerű emberek, becsületes újságírók veszítették el az állásukat, s ezzel veszélybe került a családjuk egzisztenciája, nem maradt munkájuk, voltak, akiket biztonsági őrökkel dobattak ki csak azért, mert nem akartak bűncselekmények részeseivé válni. Mindent (is) vállaltak, de a lelküket nem adták el, sem pénzért, sem ajánlatért, sem hatalomért!

Munkátokat elveszítettétek, de becsületeteket mindvégig megtartottátok! BÜSZKE VAGYOK RÁTOK! - írta a tévés.

"Vannak, akiknek most a mentegetőzés és a félelem maradt. Ők választották ezt az utat. Mi pedig egy egészen másikat…" - tette hozzá, megosztva egy 10 évvel ezelőtti posztját.

Vujity Tvrtko egy másik, tegnapi bejegyzését azzal kezdte, hogy nem a botránykeltés a célja, ugyanakkor úgy véli, „az igazság nem maradhat néma”. Azt írja, elsősorban azokért a kollégáiért szólal meg, akiket szerinte méltatlanul megaláztak, és akiknek a hangja nem jut el a nyilvánossághoz. Kijelenti, hogy újságíróként továbbra sem foglal állást magyar belpolitikai ügyekben.

Tvrtko szerint a műsor megszűnésének legfőbb oka egy bizonyos könyv volt. Hozzáteszi, hogy a kötet szerzőjét később hírigazgatónak nevezték ki, és a könyv körüli „erőszak, a műsorunkat, szerkesztőségünket érő politikai nyomás és érzelmi zsarolás” vezetett a döntésükhöz.

„Főleg emiatt az átkozott könyv miatt döntöttünk 2014-ben úgy, hogy a TV2 Naplója 17 év, 1 hónap, 3 hét és 4 nap után befejezi munkáját.”

A HVG a Magyar Hang cikke alapján azt írta: Szalai Viviennek 96 millió forintot fizetett a Napi Gazdaság kiadója 2014-ben a Zuschlag-könyv megírásáért. Tvrtko állítása szerint a szerkesztőségük nem volt hajlandó ezt a könyvet reklámozni, és másokat sem járattak le.

Műsorvezetőként személyesen is szembeszállt a nyomással, amikor nem volt hajlandó egy számára ismeretlen szöveget bemondani. „Egyáltalán: soha az életemben nem olvastam fel más szövegét, csak azt, amit én magam írtam… És amit én magam megírtam, azért a felelősséget mindig vállaltam” – fogalmaz.

Tvrtko szerint nem voltak hajlandóak olyan dolgokat megtenni, amelyekkel a későbbi események bűnrészeseivé váltak volna, ezért a TV2 Napló végül befejezte működését. Megemlíti azonban, hogy szerencsére a műsornak van folytatása egy másik csatornán, Sváby András és csapata révén.

A posztban felidézi egykori kollégáinak az utolsó szerkesztőségi értekezleten elhangzottakat, a Linda című sorozatból vett mondattal.

„Baltazár inkább meghal, de nem alkuszik!”

Majd hozzáteszi: „Meghaltunk, de nem alkudtunk.” Azt írja, aki ezt tette velük, bár kapott „96 millió forint Júdás-pénzt”, most biztosan nyugtalanabbul alszik, mint ők. A cselekedetét szerinte majd Isten vagy a bíróság fogja megítélni.

Tvrtko fájdalommal ír arról, hogy rajta kívül a stábtagok mind elhagyták a szakmát. Van közöttük virágboltos, apartmanház-üzemeltető és olyan is, aki külföldre költözött.

„Nem vagytok, s mégis azok maradtok: ÖRÖKRE!”

Ezzel szemben azt állítja, hogy aki ezt a helyzetet előidézte, „sosem volt az, bármi is állt a névjegykártyáján!”.

Zárásként arról ír, hogy bár ő maga is külföldre költözött, a szellemiségük és a gerincük megmaradt. Akik viszont szerinte elárulták ezeket az elveket, azokról úgy fogalmaz: „most nagyon gazdagok, s mégis koldusszegények!”.

A poszt hátteréhez tartozik, hogy a TV2 nemrégiben menesztette Szalai Vivien hírigazgatót, amire Vujity Tvrtko egy korábbi bejegyzésében már reagált. A csatornánál zajló belső feszültségekről korábban Hajós András és Majka is beszélt. A legfrissebb fejlemény az ügyben, hogy 2026. május 7-én megjelent hírek szerint megszűnik a TV2 Tények című műsora, és a jelenlegi tervek szerint a Napló sem folytatódik az átszervezés után.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Kitálalt az NKA-botrányról egy bennfentes: állítja, Hankó Balázs adott utasítást arra, hogy eltitkolják a 17 milliárdos támogatási keret részleteit
Papp Gergely, a Nemzeti Kulturális Támogatáskezelő munkatársa Molnár Áronnak beszélt az intézménynél tapasztalt szabálytalanságokról. Elmondása szerint miután az első információk kiszivárogtak a színész-aktivistán keresztül, őt a párját és a barátját a főigazgató utasítására kitiltották a céges rendszerekből.


Névvel és arccal vállalta az interjút Molnár Áronnal Papp Gergely, a Nemzeti Kulturális Támogatáskezelő (NKTK) projektmenedzsere, aki Molnár szerint a legfőbb forrása volt a kirobbant NKA-botránynak.

Papp Gergely a „Magyarország kedvenc reggeli műsorában” elmondta, 2014 óta dolgozik az intézménynél, jelenlegi feladata az ePer pályázati rendszer felhasználóbarátabbá tétele. Azért döntött a nyilvánosság mellett, mert a belső szabályzat szerint a szabálytalanságokat a főigazgatónak kellene jelenteni, aki viszont szerinte maga is érintett az ügyben.

Papp Gergely azt mondta, a botrány kirobbanása után az intézményen belül több kollégáját, köztük a legjobb barátját és a szintén ott dolgozó párját is meggyanúsították.

„Például a legjobb barátomat meggyanúsították, és szankcionálták, kitiltották mindenhonnan több napra. Holott igazából sokáig azt sem tudta, hogy mire készülök” – mondta, hozzátéve, hogy eleget akar tenni a Molnár Áronnal kötött megállapodásának, miszerint ha a főigazgató nem áll a nyilvánosság elé a megfelelő információkkal, ő maga fogja ezt megtenni. Papp szerint a műsor utáni napon valószínűleg felmondanak neki, de ezt vállalja.

„Inkább rúgjanak ki, mint hogy szégyenben kelljen leélni az életemet, hogy tudtam erről az egészről, és nem szóltam.”

A projektmenedzser felszólította a felelősöket, köztük Krucsainé Herter Anikó főigazgatót és Hankó Balázs leköszönő minisztert, hogy tegyék közzé a telefonszámukat, és nézzék meg, mi a magyar emberek véleménye az ügyről. Mint mondta, elsődleges célja az volt, hogy a törvényi kötelezettségnek megfelelően nyilvánosságra kerüljenek a 17 milliárd forintos keret döntései és a döntéshozó testület tagjainak kiléte. Később azonban tudomására jutott, hogy további kifizetéseket terveznek.

„Sőt, én úgy tudom, hogy már van olyan döntés is, amit a miniszter aláírt, csak a te megszólalásod után ez végül nem került további ügyintézésre”

– mondta Molnár Áronnak, hozzátéve, hogy innentől a további kifizetések megállítása lett a cél.

Papp Gergely tisztázta, hogy a sajtóban emlegetett 790-es és 447-es listák valójában nem listák, hanem belső kódok. A 790-es a Kiemelt Kulturális Programok ideiglenes kollégiumának kódja, amely a 17 milliárd forintot elosztotta, a 447-es pedig a miniszteri keret belső azonosítója. Elmondása szerint 2023 nyarán vonták be a 790-es kódú kérelmek feldolgozásába, ahol olyan, a kultúrától távol álló programokat talált, mint a „somlói szépségverseny és evőverseny”. A pályázatokhoz mindössze ezer forintos nevezési díjat kellett fizetni, míg a miniszteri keretnél ilyen díj egyáltalán nem volt.

Beszélt egy nem nyilvános e-mail címről is, ahová az egyedi zenei programok kérelmei érkeztek. Itt találkozott egy olyan levéllel, amelyben egy pályázót a minisztérium értesített, hogy nyújtson be kérelmet az NKA-hoz. Ezt az e-mailt később letörölte a fiókjából, de szerinte az üzenetnek még meg kell lennie a rendszerben és közérdekű adatigényléssel megszerezhető.

Részletesen beszámolt a Krucsainé Herter Anikó főigazgatóval folytatott konfrontációjáról is, miután őt, a párját és a barátját minden előzmény nélkül kitiltották a céges rendszerekből. Az informatikai osztályon azt a tájékoztatást kapta, hogy a főigazgató utasítására történt a tiltás.

Amikor ezzel szembesítette, a főigazgató először technikai problémára hivatkozott. „De ezt olyan pikírt stílusban adta elő, hogy azt hittem, hogy lefordulok a székről” – mesélte. Később, egy négyszemközti beszélgetésen a főigazgató elismerte, hogy ő rendelte el a kitiltást, mert gyanakodott rájuk.

Papp Gergely szerint ezen a beszélgetésen a főigazgató elismerte, hogy a döntések közzétételének elmaradása nem az ő döntése volt. „Erre azt felelte, hogy okos fiú vagy, ki tudod te találni” – idézte fel a beszélgetést, majd hozzátette, amikor rákérdezett, hogy Hankó Balázsra gondol-e, a főigazgató igennel felelt.

„Hankó Balázs volt az, aki erre utasította.”

Papp szerint a főigazgató arról is beszélt, hogy nem adott megfelelő utasítást a kérelmek céljainak átírására, és állítólag nem is tudott arról, hogy a pályázati rendszerben erre lehetőség van. Ezt Papp Gergely képtelenségnek tartja, mivel szerinte a főigazgató rendelte meg és felügyelte a rendszer fejlesztését. Sőt, állítása szerint személyesen is részt vett olyan megbeszélésen, ahol a főigazgató a kérelmek céljainak átírásáról egyeztetett. Egy másik értekezleten a somlói szépségverseny kapcsán mindenki nevetett, egy dartsegyesület kérelménél pedig a főigazgató azzal viccelődött, hogy „biztos Magyar Péter képére dobálják a nyilakat”.

A projektmenedzser szerint a pályázatok feldolgozásánál szóbeli utasítás volt, hogy ne írjanak ki hiánypótlást, holott a kérelmek hemzsegtek a hiányosságoktól. A támogatói okiratokból pedig szándékosan kikerült a reklám- és PR-kötelezettségre vonatkozó rész, így a támogatott szervezeteknek nem kellett feltüntetniük, hogy az NKA-tól kaptak pénzt.

„Vajon kifejezetten csak ezekből az okiratokból került ki a PR kötelezettség? Itt miért nem kellett az NK-t mint támogatószervet feltüntetni?” – tette fel a kérdést.

A Fásy Ádám családjának cégével kapcsolatos ügyről elmondta, több tanú van rá, hogy a család személyesen járt bent az NKTK-nál, és a kollégákkal adatták be a Munkácsi Art Kft. kérelmeit, noha papíron semmi közük a céghez. Meghatalmazás sem volt náluk. Az elszámolásnál pedig kiderült, hogy a kifizetések olyan cégekhez mentek, amelyek Fásy feleségéhez és lányához köthetők.

A Városliget Zrt. ügyében, amelynek felügyelőbizottsági elnöke maga Krucsainé Herter Anikó, Papp Gergely azt állította, hogy a cég egy 1,25 milliárd forintos támogatás visszafizetésekor nem fizette meg az ügyleti kamatot. A főigazgató ezt tagadta, és az elszámoltatási osztályvezetőre próbálta hárítani a felelősséget. Papp szerint azonban írásos bizonyítékuk van arról, hogy az osztályvezető jelezte a főigazgatónak, hogy a kamat elengedése törvénytelen. „Ehhez képest a főigazgató még aznap délután levélben értesítette a Városliget Zrt-t, hogy a támogatás összegét utalják vissza” – mondta, kiemelve, hogy a levélben nem szerepelt az ügyleti kamat.

A miniszteri keretből finanszírozott támogatások elszámolásáról elmondta, hogy sok esetben a szakmai beszámoló egyetlen papírlapból áll, és nincs érdemi szakmai ellenőrzés.

Példaként a Zenei Kör Kft. félmilliárd forintos támogatását említette, ahol szintén csak egy ilyen „fecnit” kellett benyújtani. A főigazgató négyszemközt elismerte neki, hogy nem ért egyet ezzel a gyakorlattal, de azzal védekezett, hogy ez már korábban is így volt.

Papp Gergely éles kontrasztba állította a főigazgató számára vásárolt új céges autót, iPhone-t és irodabútort a többi iroda áldatlan állapotával, ahol a falak penészesek, a székek pedig szétszakadtak. Elmondta azt is, hogy a választások előtt beígért, bérbe beépülő fizetésemelésből végül csak egy 2026 végéig szóló keresetkiegészítés lett, bizonytalanságban tartva a dolgozókat.

Végül a támogatások aránytalanságát szemléltette: míg a többnapos, nagy múltú Szegedi Ifjúsági Napok (SZIN) fesztivál 12,5 millió forintot kapott szigorú feltételekkel, addig Tóth Gabi és párja, Papp Máté Bence összesen 19 milliót, Pataky Attila pedig 150 milliót egyetlen Aréna-koncertre.

„Miniszter úr, nem lehet, hogy ilyen és ehhez hasonló nívós fesztiválra vagy fesztiválokra kellett volna többek között ezt a 17 milliárd forintot elkölteni?” – tette fel a kérdést az interjú végén Hankó Balázsnak címezve.

A teljes beszélgetést itt lehet meghallgatni:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Volt alkotmánybíró: Sulyok Tamás megfosztható a tisztségétől, mert alaptörvényt sértett
Vörös Imre volt alkotmánybíró szerint Sulyok Tamás köztársasági elnök bizonyíthatóan megsértette az Alaptörvényt a hallgatásával. A megfosztási eljárás megindításáról a parlament dönthet, ami után az államfő jogköreit azonnal felfüggesztenék.


Alkotmánysértést követett el Sulyok Tamás, ezért megfosztható tisztségétől – ezt Vörös Imre volt alkotmánybíró mondta a Klubrádióban. Szerinte az államfő akkor is elmozdítható, ha önként nem mond le.

Vörös Imre úgy véli, Sulyok Tamás tevőlegesen hozzájárult ahhoz, hogy a közhatalom gyakorlása ne jogállami keretek között történjen. A volt alkotmánybíró szerint az államfő nem tett eleget kötelezettségének, és nem őrködött az államszervezet demokratikus működése felett, amikor több vitatott esetben nem emelte fel a szavát – szemléz a 24.hu.

Az eljárás megindításának azonnali és súlyos következménye lenne.

Vörös Imre emlékeztetett rá, hogy bár a végső szót a megfosztás ügyében az Alkotmánybíróság mondja ki, a parlamenti döntés után azonnal fel kell függeszteni az elnöki jogkör gyakorlását.

Ez azt jelentené, hogy Sulyok Tamás hatásköreit és feladatait ideiglenesen az Országgyűlés elnöke venné át; a Tisza Párt korábban Forsthoffer Ágnest jelölte erre a posztra.

Az Alaptörvény szerint a köztársasági elnök elleni eljárást az országgyűlési képviselők egyötöde indítványozhatja, de a megfosztás megindításához már kétharmados többség szükséges.

Míg Vörös Imre szerint a jogi út járható, Fidesz-közeli jogászok korábban arról beszéltek, hogy Sulyok Tamás alkotmányos úton elmozdíthatatlan.

Vörös Imre hangsúlyozta, az Országgyűlésnek részletesen indokolnia kell döntését, az államfő teljes tevékenységét mérlegelni kell, de a jelenlegi rendszerben számos olyan szabály működik, amelyeket kifejezetten a hatalom bebetonozására alakítottak ki. Szerinte ezek eleve nem tekinthetőek legitim jogállami normáknak, ezért mielőbb ki kellene őket iktatni. Az alkotmányjogász már korábban készített egy „kigyomlált” változatot az Alaptörvényből, amely szerinte alkalmas lehetne kiindulópontnak egy jogállami rendszer újjáépítéséhez.

Teljes beszélgetés Vörös Imrével:

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Azurák Csaba a Tények végéről: Elképesztően sajnálatos ezt látni, de többet köszönhetek a TV2-nek, mint amennyire haragszom
A TV2 egykori hírigazgatója megszólalt a csatorna Tények című hírműsorának megszüntetéséről. Szerinte a döntés több száz tehetséges, azóta pályán kívülre sodródott kolléga munkáját is semmibe veszi.


„Elképesztően sajnálatos ezt látni” – mondta Azurák Csaba, a TV2 egykori műsorvezetője és hírigazgatója, miután csütörtökön kiderült, hogy megszűnik a csatorna Tények című hírműsora. A volt képernyős több száz tehetséges kollégája nevében fejezte ki sajnálatát a közel három évtizedes brand sorsa miatt.

A csatorna egykori arca a 24.hu-nak arról beszélt, hogy a Tényeket rengeteg tehetséges szakember építette fel, akik közül sokan mára a pályán kívülre sodródtak. Hangsúlyozta, hogy a műsor az első nagyjából húsz évében minőségi hírszolgáltatásként működött.

„Ez van bennem, hogy sok száz ember rakta bele a munkáját, akik hosszú éveken, évtizedeken keresztül vettek részt ebben az egészben, és szerintem az ő nevükben is beszélek, amikor ezt mondom, hogy elképesztően sajnálatos ezt látni” – fogalmazott.

Azurák Csaba, aki 2001-től 2019-ig dolgozott a csatornánál, nem akarta minősíteni a TV2 elmúlt évekbeli működését. Személyes okokkal magyarázta, miért nem hajlandó rossz emlékként tekinteni a csatornára.

„Én sokkal többet köszönhetek a TV2-nek, mint amennyire haragszom rá. Mert 20 évet eltöltöttem ott, és ezalatt nekem barátságok szövődtek, a feleségemet is ott ismertem meg, így nagyon sok minden köt oda” – mondta.

A Tények megszűnése kapcsán a hírműsor egy másik volt műsorvezetőjét, Máté Krisztinát is keresték, ám ő nem kívánt nyilatkozni.


Link másolása
KÖVESS MINKET: