Ennek a londoni séfnek szívügye a magyar rakott káposzta - nem véletlenül

A Hachi-Ko egy apró, félhomályban úszó, fűszeres illatokkal teli zug, ahol már belépés után jó előérzetem támadt. Azonnal a nyitott konyhával találtam szembe magam. Pár centire tőlem már készültek az ételek: rotyogott az alaplé és sistergett valami a grillen. Mindez Hegedűs Levente executive séf vezetésével, aki még munka közben is mindig kedélyes.

Dél környékén jártunk, szóval az érzékszerveimnek kellett pár perc, hogy alkalmazkodjanak a sötétebb térhez, a meleg pára finom fátylához, az ázsiai aromákhoz. Aztán szépen lassan kirajzolódott az egész tér: lent a pultnál is vannak ülőhelyek, de én a fenti asztalok egyikénél foglaltam helyet. Nincs sok díszítő elem, csak pár kép a falon, méretes textil lámpák és menü az asztalon, ezért azonnal ismerkedni kezdtem vele.

Az étlap tetején ott sorakoznak a ramenek. A marhahúsos az alap, én pedig azon kaptam magam, hogy már előre izgulok: mit gondolnak majd, ha miközben feltérképezni jöttem a helyet, mégis a vegán verzióra megyek rá?

Már a címben lelőttem a poént: abszolút!

A nagytestvér és a kishúg - Hachi és Hachi-Ko

Szöllősi Mihály, az egyik tulajdonos mutatott be nekem mindent, és a vele való beszélgetés közben realizáltam, hogy a történet valójában nem itt, hanem a Bazilika közelében található Hachiban kezdődik.

Nagy, tágas térrel rendelkezik, és folyamatos benne a nyüzsgés. Napi 400–500 vendéget szolgál ki a nagyjából 20 fős személyzet, hogy az élmény gördülékeny legyen. Na a Hachi-Ko teljesen más közeg.

A két hely első pillantásra sem hasonlít egymásra, talán csak a név az összekötő kapocs. A Hachi eredetileg az Október 6. utca 8. alatt nyílt meg, innen jön a nyolcas. Ugyanis japánul a hachi a 8-as számot jelenti, ami szerencsét és bőséget szimbolizál. A „ko” pedig egy nőnemű kicsinyítő képző, ezért a Hachi-Ko a Hachi kishúga... (Bár miután végigettem a fogásokat, én inkább egy tüzes nővérre asszociáltam.)

A helyszín is ezt a különbséget mélyíti. A Hachi a Bazilika környékének nyugodtabb alaphangulatát viszi tovább, míg a Hachi-Ko a Madách tér fiatalos, vibráló közegébe simul bele. Mindkettő turistás környék, de teljesen máshogy.

Technológia és a konyha filozófiája

A Hachi-Ko konyhája modern gasztropub-alapokra épül, erős japán gyökerekkel, de messze nem ragad le a hagyományos vonalnál. A technológiák között a japán mellett ott vannak a francia vagy a nordic konyhákból átvett megoldások is. Ez a fúzió pedig pont azt az izgalmas, játékos rétegzettséget adja, ami végigvonul az étlapon. Jó példa erre a császárhúsos fogás: egy klasszikus alapanyag, amit nordic marinálás után, francia hangulatú zöldborsmártással tesznek tányérra.

A konyha középpontjában a ramen áll, de nem a Hachi-féle, turistabarátabb verzió irányából közelítve. Ott ugyanis sósabbra húzzák az ízeket, hogy könnyebb legyen befogadni.

Más alaplevet főznek, külön taret készítenek hozzá, és tudatosan kevesebb sót használnak. Így a lé, a tare és a zsiradék hármasa nem takarja ki egymást, hanem szépen külön-külön is érezhető, karakteres rétegeket ad.

Az egésznek az a vége, hogy a ramen kevésbé harsány, viszont sokkal árnyaltabb, és jobban előjönnek a finom kontrasztok.

Aktuális kínálat

A Hachi-Ko jelenleg a nyitás előtti, úgynevezett soft opening időszakát éli, így az étlapot még folyamatosan finomítják. Bár a választék még alakulhat, a vendégek visszajelzései alapján már most látszik, hogy a marhahúsos ramen abszolút kedvenc.

A ramen-felhozatal három különböző stílust képvisel. Ott van a Shoyu Beef Ramen, ami sous vide és steak marhahússal készül (5480 Ft), a csirkehúsos Shoyu Chix (4980 Ft), illetve a vegetáriánusoknak szánt, krémesebb Miso Vegan Ramen (4380 Ft). A levesek mellett érdemes felfedezni a kistányéron érkező (small plate) ételeket is. A Smoked Nappa Cabbage (3680 Ft) például egy füstölt káposzta mogyoróval és szezámmal, ami egyszerűnek hangzik, de az íze kifejezetten mély. Aki szereti a japán grillnyársakat, kipróbálhatja a marhanyakat (4280 Ft) vagy a szezonális zöldségeket is (1980 Ft). Emellett választhatunk még pikáns rákos batyut (3980 Ft) és a fentebb már említett borsmártásos császárhúst is (5780 Ft).

A desszertek között két izgalmas, mégis könnyű édességet találunk: az egyik a Bubble Tea Crème Brûlée, a másik pedig a yuzuval és fekete teával készülő japán piskóta, a Castella (mindkettő 2080 Ft).

Az itallap bár nem hosszú, de jól átgondolt. A fűszeresebb ételek mellé választhatunk Sosa üdítőket vagy kyotói teákat, de ha alkoholos italt innánk, japán kézműves sörök és könnyű highball koktélok is szerepelnek a listán. A ház egyik különlegessége a Hachi-Ko G&T, ami Nikka ginnel és cseresznyevirágos tonikkal készül (3580 Ft).

Amit én kóstoltam

Amikor az étlapra néztem, azonnal a Miso Vegan Ramen ragadta meg a figyelmemet. A leves alapja egy cold brew technikával készült dashi, algával és fafülgombával, amiben a zöldségek tiszta ízei érvényesülnek. Ebbe kerül a misós-mogyorós tare, ami a krémességet adja, majd a házi ramentészta biztosítja a tartalmat, hogy a leves ne csak ízben, hanem mennyiségben is teljes legyen. A különböző zöldségek (gomba, sütőtök, feketeretek, hagyma) pedig pont elég új textúrát adnak, így a leves nem válik unalmassá, hanem minden falatban van valami új élmény.

És hogy miért lengettem be úgy ezt az egészet, hogy ez életem egyik legfinomabb levese? Mert ez az étel tényleg napokig velem maradt. (Ami még rutinos kóstolóként is ritka alkalom.) Volt olyan este, amikor konkrétan úgy aludtam el, hogy arra gondoltam: "Úristen, mennyire szeretnék enni belőle újra!"

A small plate-ek közül a Smoked Nappa Cabbage számomra is kiemelkedő élmény volt. Nem véletlenül signature fogás. Ízvilága nagyon hasonló a vegán ramenéhez: a káposztát leforrázzák, grillezik, majd mogyorós-szezámos pasztával, chilipehellyel és chiliolajjal tálalják. A füstös ízek és a roppanós textúrák tökéletesen kiegészítik a levelek krémességét.

Kóstoltam még a Nduja Prawn Jiaozit is, ami bár egészen apró tálon érkezik, mégis igazán tartalmasnak bizonyult, és az ízeiben is remek: pikáns, de nem túl csípős, a rák miatt jó kis textúrával.

Összességében minden étel gondosan felépített, harmonikus.

Csak önmagában a levesért is bármikor visszamennék, de érdekes lesz majd később azt is látni, hogy a kínálat hogyan alakul, és hogy milyen lesz a hely vendégköre.

Tök jó, hogy van egy izakaja hangulatot adó japán hely a Madách téren.

Cím: 1075, Budapest, Madách Imre út 3.

facebook.com

Ma már elképzelhetetlen, de egykor finom fogásnak számított a hód húsa, sőt, régen a szegények kedvelt böjti étele volt. Ma viszont szigorúan tilos megenni. A középkori böjti szabályok a melegvérű állatok húsát tiltották, a hal viszont engedélyezett volt. A hódot vízi életmódja miatt több helyen „halnak” tekintették, ezért a böjti időszakban is az asztalra kerülhetett.

A hódot Európa-szerte vadászták és csapdázták — nem csak a prémjeért, hanem a húsáért is. A prém mellett a hús és a hód speciális váladéka, a castoreum iránt is volt kereslet, sőt gyakran használták gyógyításra és parfümök készítésére is. A hód húsát — különösen a zsíros farkát — húsforrásként is értékelték, mivel magas tápértéke volt, és időszakosan jól jött, ha más hús kevés volt.

A böjti „engedékenység” azonban tragikus következményekkel járt. A szőrmeért és részben a húsért folytatott vadászat miatt a faj a 19. század közepére eltűnt a Kárpát-medencéből. A történet azonban itt nem ért véget, a modern természetvédelemnek köszönhetően új fejezet kezdődött. Szervezett visszatelepítési programoknak és természetes bevándorlásnak köszönhetően az eurázsiai hód visszatért a hazai vizekbe.

Visszatérésével azonban a jogi környezet is megváltozott.

Az elejtése, zavarása, károsítása és elpusztítása tiltott. A faj egyedeinek és „felismerhető részeinek” jogellenes megszerzése – beleértve a hús fogyasztását – jogkövetkezményekkel jár.

2022 óta azonban létezik egy szigorúan szabályozott kivétel. Szigorú hatósági feltételek mellett engedélyezhető az állomány gyérítése, például közérdeket sértő vízkárok megelőzése vagy egyes gazdasági tevékenységek védelme érdekében.

A hódfarok-leves és a többi hasonló étel ma már kulturális érdekesség, nem pedig gasztronómiai ajánlat.

Via Meglepetés

Február 2-tól hivatalosan is megérkezett a McDonald’s és a Jóbarátok együttműködés Magyarországra.

A csomag tartalma a következő:

– Big Mac vagy McCrispy vagy 9 darabos Chicken McNuggets

– 1 nagy sült krumpli

– 0,5 literes szénsavas üdítő vagy Lipton Ice Tea

– 1 adag Monica’s Marinara szósz (olasz stílusú paradicsomszósz oregánóval és bazsalikommal)

– 1 Friends figura, véletlenszerűen csomagolva

Ha valaki a 9 darabos McNuggets mellett dönt, két szósz jár: ebből az egyik kötelezően a Marinara, a másik szabadon választható.

Árat a McDonald’s nem közölt, valószínűleg azért, mert az éttermek között pár száz forintos eltérés lehet. A Facebook-kommentek alapján nagyjából

A McDonald’s Facebook-oldalán megjelentek a csalódott rajongól is: sokan szóvá tették, hogy nem jelentették be az ikonikus Friends bögréket, amelyek más országokban már rég a kampány részei.

A kampány része még a sorozat legendás kanapéjának életnagyságú másolata is, amivel a rajongók fotózkodhatnak. Budapesten, a Nyugati téri McDonald’s-ban végig elérhető, vidéken pedig vándorol:

Debrecen: február 3–16.

Kecskemét: február 17. – március 2.

Győr: március 3–17.

A tojásba forgatott, olajban kisütött szikkadt kenyér, amit a legtöbben a hónap utolsó, pénztárcakímélő napjaihoz kötünk, váratlanul felkerült a gasztronómiai térképre.

A nemzetközi ételeket rangsoroló TasteAtlas legfrissebb, magyar toplistáján a bundás kenyér ugyanis a harmadik helyre tört be, olyan nehézsúlyú versenyzőket utasítva maga mögé, mint a lángost vagy a Rákóczi túróst.

A listát összeállító oldal, amely közel tízezer szavazatból szűrte ki a több mint hatezer érvényeset, 4,4-es pontszámot adott a magyarok kedvencének. A leírásuk szerint a bundás kenyér a francia pirítós magyar verziója sós, amit reggelire vagy könnyű vacsorára eszünk, gyakran tejföllel vagy majonézzel, hagymával, mellé citromos teával igazi nosztalgia étel.

Franciaországban a pain perdu („elveszett kenyér”) egy vaníliás-tejes, vajban sült, porcukros-gyümölcsös desszert, Spanyolországban torrijas néven böjti édesség, Hongkongban pedig két szelet közé mogyoróvajat töltenek, és az egészet sziruppal locsolják meg. A britek eggy bread-je áll legközelebb a miénkhez, ők is gyakran eszik sósan, sajttal vagy baconnel.

A lényeg pedig épp a spórolásban, a szikkadt kenyér megmentésében rejlik, így az ókori recept is egy tejbe áztatott mézes verzió.

Nemcsak takarékosságból, hanem technológiai okokból is: a kissé száraz szelet kenyér jobban magába szívja a tojást anélkül, hogy szétázna, így lesz a végeredmény kívül ropogós, belül pedig szaftos.

A TasteAtlas listái rendszeresen váltanak ki heves vitákat, de az alapító szerint épp ez a lényeg. „A TasteAtlas a hétköznapi étel és földközeli emberek platformja. Nincs fine dining, nincs modern csavar, nincs cicoma” – mondta egy interjúban Matija Babić alapító.