Ékszerek, amelyeket a fogaskerék ihletett
Úgy tűnik, hogy Vörös Zoltán férfi létére életre szóló barátságot kötött az ékszerekkel. A 28 éves srác szemkápráztató csecsebecséket és kiegészítőket készít, amelyeket egy elvont, egyben nagyon érdekes világ, a steampunk ihletett meg. Ékszerei - amelyek olyanok, mintha egy fantasy-filmből kerültek volna elő - legfőképpen óraalkatrészekből készíti, formájuknak pedig csak a megrendelő fantáziája szab határokat.
- Az eredeti szakmád is ékszerész?
- Nem, eredetileg börtönőri végzettségem van, de dolgoztam már több helyen is, raktáraktól kezdve egészen a konyháig.
- Hogy lettél börtönőr? Elég ritka, hogy valaki ezt a hivatást választja...
- Börtönőr senki nem akar lenni, csak azzá válik, ha munkára van szüksége (mosolyog). Eredetileg HÉV-vezetőnek akartam jelentkezni, de egy kalauz azt ajánlotta, menjek "smasszernek". Utánajártam, jelentkeztem, felvettek, és két évig a "hazámat szolgáltam". Ettől függetlenül nagyon kemény munka volt, és be kellett látnom: nem mindenki alkalmas erre. Főleg a művész- és gazdag lelkületű emberek nem.
- A konyhát is említetted - szakácsnak is felcsaptál ezek után?
Szakács mindezek előtt voltam, az volt az első komoly munkahelyem. Nagyon szerettem, mert végre nem "gyári munkát" kellett végeznem: jön "valami", csinálsz vele "valamit", és megy "valahová" - de az sem tudod, hogy mi az. A konyha viszont egy csodálatos teremtő munka, tudod mivel dolgozol, te is megeszed, és előtted hálálják meg azzal hogy megeszik. Sajnos egy térdbaleset miatt korán véget ért a szakácskarrierem.
- Hogy keveredtél bele az ékszerkészítésbe és a steampunk-világba?
- A szüleim többgenerációs órások voltak, így gyerekkoromtól fogva fogaskerekek, különböző alkatrészek és szerszámok között nőttem fel. A mechanika világa nekem éppen olyan természetes volt, mint másoknak az írás vagy az olvasás. Ennél fogva a steampunk-stíluson belül (ahol a fogaskerék az egyik vezető díszelem) olyan dolgokat tudok elképzelni, amelyre egy laikus már-már képtelen lenne. Mesterem és instruktorom azonban a Google volt, magyarán szólva teljesen egyedül, a kreativitásom segítségével sajátítottam el az ékszerkészítés fortélyait. Amikor alkottam valamit, mások megcsodálták, ám amikor olyan dolgot teremtettem meg, amelyre én magam is büszke voltam, arra - mondhatni - már az egész világ felkapta a fejét – csak ezt az előnyt használom ki a mai napig is. A steampunknak számos alfaja van, én például legfőképpen az óraalkatrész-központú clockpunkban tevékenykedem.
A steampunk egy neoviktoriánus stílus: olyan képzeletbeli világ, amelyben nem történt meg a második ipari forradalom, így mindent a gőz irányít az elektromos áram helyett. Ez az elgondolás teljes egészében egybeolvad az angol viktoriánus ruhastílus minden jellemzőjével, így az elfogult rajongók gyakran viselnek zsebórát, kesztyűt, fűzős-csipkés ruhákat, vagy akár cilindert is. Zackary szerint viccesen megfogalmazva a steampunk pont olyan, mintha a gótok feltalálták volna a barna színt.
Érdekesség, hogy Verne Gyula regényei voltak a legnagyobb meghatározói ennek az igen különleges stílusnak annyi különbséggel, hogy az író a jövőt képzelte el steampunknak, mi pedig a múltat gondoljuk annak.
- De honnan jött az ötlet, hogy éppen ilyen stílusú tárgyakat készíts? Annyi más irányzat létezik...
- Az ékszerkészítés előtt jelmeztervezéssel foglalkoztam, így már korábban is kialakult bennem az a kreatív szemlélet, hogy „minden megvalósítható, és minden csak alapanyag”. Így mentem be az egyik bizsuboltba is, ahol megláttam életem első steampunk-ékszerét. Egyetlen szó jut az eszembe róla mind a mai napig is: gyalázatos. Az elképzelés (és az ára…) kimondottan tetszett, az már viszont már kevésbé, hogy többszörösen utángyártott volt. Eldöntöttem, megpróbálom elkészíteni pontosan úgy, ahogyan én is meg lennék vele elégedve. Nem sokkal később, amikor a barátaim megkérdezték, hogy mi a hobbim mostanában, volt képem azt mondani, hogy „steampunk-ékszerész vagyok”. Poénnak jó volt, viszont nekik erre felcsillant a szemük, és elárasztottak kérésekkel, megrendelésekkel. Ez volt három éve. Akkoriban még csak egy blogra töltöttem fel a munkáimat, onnan költöztem fel a közkedvelt közösségi oldalra. Még akkoriban is csak egy viccnek véltem ezt az egész tevékenységet, ezért is adtam a Facebook-oldalamnak azt a nevet, hogy „jócucc”. Lehet, hogy most már egy kicsit felületesen hangzik, de nem bánom.
- Szerinted miért van rád ekkora hatással a steampunk-világ?
- Hihetetlen nagy fantáziát látok ebben a stílusban, állandóan gyönyörködöm benne, ám nagyon fontos megjegyezni, hogy nem vagyok elfogult steampunker. Nem járok zsebórával és cilinderrel a fejemen, ötórai teákra várva, mint a sorstársaim. Azért dolgozok benne, mert úgy gondolom, hogy egyszerűen értek hozzá. Ez azért is jó, mert külső szemmel is képes vagyok megítélni a munkásságomat, és nem alélok el egy hétköznapi fogaskerék láttán.
- Mondhatjuk, hogy a mai napig inkább tartod hobbinak, mint munkának az egészet?
- Hivatásnak. Úgy gondolom, hogy mindenkinek alkotnia kell valami olyan dolgot az életben, amely akkor is hirdeti az illetőt, ha ő már nem lesz. Ettől függetlenül munka is egyben, hiszen ebből élek, és nagyon komoly dolog kézművességből fenntartania magát az embernek. Enyém a felelősség: ha nincs kedvem dolgozni, holnap üres a hűtő – ha másoknak nincs kedve dolgozni, így is-úgy is megjön a következő hónapban a fizetés. Ezt tudom mondani azoknak is, akik irigykedve mondják: „de jó, hogy te olyanból élsz, amit szeretsz” - és emiatt nem lehet tekinteni hobbinak sem.
Egy speciális steampunk-szemüveg, az úgynevezett goggles. A rajongók a fejükön, vagy a kalapjukon szokták hordani.
- Melyek azok az ékszerek és használati tárgyak, amelyeket a leggyakrabban készítesz el? Melyekre van a legnagyobb igény?
- A női vásárlóim a nyakbavalókat szeretik a legjobban, férfiaknak pedig elsősorban karórákat, Zippo öngyújtókat vagy pendrive-okat készítek.
- Milyen apró alkatrészekből állnak össze az ékszereid, kiegészítőid? Melyek a fő motívumok?
- Az ékszereim, kiegészítőim óraalkatrészekből – fogaskerekekből, alaplapokból, hidakból - állnak, néhány milliméteresektől kezdve a sok centisekig. Mivel megrendelésre dolgozom, így a motívumokat a vásárlóim találják ki. Ezek a díszítőelemek lehetnek például kulcsok, pillangók, szitakötők, vagy akár kiskutyák is. Továbbá sokan azt gondolják, hogy egy-két random módon elhelyezett fogaskeréktől egy adott ékszer rögtön steampunkká válik - holott ez nagyon nem így van. Én pont ellentétes módon dolgozom, tehát igyekszem a lehető legkülönfélébb óraalkatrészeket elhelyezni az alkotásaimon. Talán éppen ezért emelkedtem ki a konkurenseim közül.
- Milyen anyagokkal dolgozol a leggyakrabban?
- Fémmel, fával, bőrrel, üveggel, csonttal, antikolásra használható festékekkel.
- Honnan szerzed be az alapanyagokat?
- Minden alapanyagom eredeti óraalkatrész (ez azért fontos, mert lehet kapni csúnya, utángyártott fogaskerekeket is). Általában óraörökségeket vadászom, amelyeknek nagy a költsége, viszont több mint egy évre elegendő alapanyagot tudnak biztosítani. Kisebb mennyiségben hozzájuk lehet jutni aukciós oldalakon, illetve zsibvásárokon is. Egyéb anyagokat, például az egzotikus keményfákat fakereskedésben vásárolok, üveget pedig az üvegestől. Bőrből csak is igazi bőrt használok, amely nagyon hálás és tartós anyag. Továbbá néhány termékemet kifőzött marha vagy disznócsontból szoktam elkészíteni.
- Melyik volt a legkomplexebb steampunk-tárgy, amit készítettél?
- Az egyik megrendelőm laptopja. Több hónapig készült, az volt a mestervizsgám. Elemeire kellett szednem a masinát, hogy aztán úgy rakjam össze, hogy egy teljesen úgy borítást kapjon fából. Minden billentyűjét egyedileg megfaragni, kicserélni és átalakítani írógép-stílusúvá. Továbbá iránytűt és órát rakni bele, ezek mellett pedig megoldani a lecsukhatóságát, és az elektronikus részek mobilitását is. Mindemellett a tetejére még egy komplett, működő fogaskerék-rendszert is kiépítettem, amelyet én magam terveztem el.
- Mi volt az eddigi legfurcsább vagy legkülönlegesebb kérése a vásárlóidnak?
- Egyszer azt kérték tőlem, hogy varázsoljam a Kozmosz együttes hangszereit steampunk-jellegűvé egy videokliphez úgy, hogy közben nem ”rongálom meg” őket: csak egy burkolat, egy borítás legyen rajtuk, amelyeket később le lehessen szedni. Ezen felül kellett már áldozótőr-markolatot csinálnom, illetve motorozásra alkalmas szemüveget is. Jelenleg egy valódi alkar-protézisen dolgozom, ami személy szerint nekem egy hatalmas nagy megtiszteltetés.
- Melyik a legszebb, legizgalmasabb része a munkádnak?
- Amikor a készülő tárgyak megsúgják nekem, miként szeretnének kinézni. Sokan kérnek tőlem tervrajzot is, de lehetetlen megjósolni előre a munkáim végleges formáját. Miközben alkotom őket, úgy alakulnak ki folyamatosan a végleges vonásaik, amikor pedig elkészülnek, én is éppen úgy csodálkozom rájuk, mint maguk a tulajdonosok.
- Le tudod tenni a munkát? Tehát ha vége a munkaidőnek, akkor vége, és már nem foglalkozol vele - vagy előfordul, hogy akár szó szerint, akár fejben hazaviszed a melót?
- Hogy hazaviszem-e? (nevet) Egy szobát bérlek Pesten, amiben ki van alakítva egy műhely, és van bent egy ágy. Vagyis én a műhelyemben lakom. A munkaidő vége általában akkor van, amikor ráesik a fejem az asztalra, és reggel meg - ha motivál az aktuális meló - akkor még vissza sem alszom, amikor felébredek. Azt kell mondanom, így kellett kialakítani a rendszert, hogy meg tudjam tartani a magánéletet a munka mellett is - és ez a barátaim, a párom és a sport nélkül nem menne.
- Van, hogy megállás, vagy akár szinte alvás és evés nélkül dolgozol?
- Igen, a munkám tulajdonképpen kiváltotta az életem. Olyasmi, hogy unatkoznék évek óta nem történt velem. Éjjel nappal akkor dolgozom, amikor vészes a határidő, például valami rendezvény miatt. Akkor van az úgymond "remete mód", amikor csak és kizárólag kajálni lehet megállni, napokig. Fürdeni is csak az indulás előtt, a végén (nevet).
- És a barátnőd jól viseli, hogy egy steampunk-fertőzött munkamániással hozta össze a sors?
- Szerintem az, hogy egy vásárlóból nőtte ki magát, az mindenre választ ad (nevet). Ő valóban türelmes, de hihetetlen nehéz úgy elmélyülni a munkában, ha nem vagy egyedül. A munka olyan koncentrációt követel, ami magányos feladat. Szóval ha valamin nagyon dolgozom, akkor ő is a saját jövőjét építi.
- Apropó vásárlók - ha valaki szeretne tőled rendelni, hogy talál meg téged?
- Megrendeléseket e-mailben szeretek felvenni, de bárki elérhet engem Facebookon is. Hamarosan elkészül a hivatalos weboldalam, amelyre szintén feltöltök majd egy csomó terméket. A MondoCon nevű rendezvényen is megfordulok, illetve múltkor például kint voltam a Múzeumok Éjszakáján is.
Ha tetszettek az ékszerek, nyomj egy lájkot!
Balogh Levente és Keserű Balázs, Az álommeló 1. évadának győztese. Fotó: RTL
Fotó: Ujvári Sándor
