Csikágó Budapest közepén: na de miért hívják így a Keleti pályaudvar környékét?
“Budapest abc” rovatunkban hétről hétre betűnként árulunk el egy-két izgalmas dolgot Budapestről.
Aki szeretne útra kelni Csikágóba, nem kell mást tennie, mint a Keleti pályaudvar környékére tévedni, hiszen itt bolyongva Budapest egy különleges szegletét fedezheti fel, aminek a létezéséről még a helyiek közül is csak kevesen tudnak.
A Thököly utat átszelve ugyanis Csikágóba juthatunk – így magyarosan, cs-vel és k-val. Ez a különös nevű negyed az 1880-as években meglepően rohamos tempóban épült ki, s bár látszólag nagyon hasonlít a pesti városszövet más részeire, benne sétálva mégis úgy érezhetjük, egy másik városba tévedtünk…
De honnan is ered ez a szokatlan képzettársítás, miért éppen Csikágó lett az újonnan megépült városrész ragadványneve?
A névadást részben az említett gyors és sűrű beépítés indokolta. A kortársak szerint ugyanis a mai Thököly út, a Dózsa György út, a Damjanich utca és Rottenbiller utca által határolt városrészt legalább olyan gyorsan építették fel, mint tengerentúli nagytestvérét.
A kevésbé optimista feltételezés szerint viszont a két helyszín közös vonása a közbiztonság szinte teljes hiánya volt: Csikágó amint kiépült, rögtön a nagyvárosi nyomor és bűnözés szinonimájává vált.
Miképp lehetséges az, hogy egy újonnan létesült negyed ilyen hamar, ennyire rossz hírnévre tett szert? A 19. század utolsó évtizedeiben rengeteget változott Budapest. Ezekben az években vált igazi metropolisszá, gyors ütemben növekedett a népessége, folyamatosak voltak az építkezések. A kortársak szemében pedig Csikágó volt az a városrész, ahol ennek a rohamos urbanizációnak minden negatívuma testet öltött. Az utak mellett 3-5 emeletes bérháztömbök tornyosultak, melyekben korábban nem tapasztalt lakósűrűség alakult ki. Az utcaszegélyekről hiányoztak a fák, nem voltak sem parkok, sem sétálásra alkalmas terek – semmi, ami oldotta volna a szűkösséget és a szürkeséget.
A legrosszabb híre az azóta elbontott Százháznak volt. Ez a bérháztömb külön szigetet alkotott Csikágó peremén, amit a köztudatban a jasszok, azaz a külvárosi csavargók gyülekezőhelyeként tartottak számon.
Kovács Lydia korabeli tudósítása szerint a környék remek búvóhelyként szolgált: a rendőrség elől menekülő jasszok amint eltűntek valamelyik kapu mögött, üldözői máris bottal üthették a nyomukat. A Százház egyforma, egyemeletes épületei ugyanis a pincétől a padlásig összeköttetésben álltak egymással. Aki ismerte a rejtett utakat, az itt könnyedén el tudott tűnni a hatóságok elől.
Fotó: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára - Klösz György
Csikágó amennyire szegényesnek és szürkének számított, legalább annyira rejtélyes városrész is volt. A házak homlokzata egymást érő gangos udvarokat rejtett, a föld alatt húzódó pincerendszer pedig sajátos úthálózatot alkotott. Külön világot jelentett a városon belül. Ez a kívülállósság természetesen sokakat kíváncsivá tett, az írók, újságírók számára pedig gazdag forrásanyagot jelentett. A századforduló legismertebb bűnügyi szerzőpárosa, Tábori Kornél és Székely Vladimir számos riportja ötletét merítette innen – részben az ő írásaik nyomán erősödött a városrész rossz megítélése. Móricz Zsigmond Jobb mint otthon című regényében szintén Csikágó példáján szemléltette a nagyváros hátrányait.
Ha érdekelnek még ehhez hasonló történetek, hogy miként nézett ki Budapest egykor és hogyan alakult ki a mai városkép, szeretnéd tudni milyen történeteket mesélnek el egyes épületek és hol találsz rejtett kincseket, akkor az ImagineBudapest sétáit neked találták ki. Több tucat séta közül válogathatsz, a barangolások közben pedig feltárul előtted Budapest ismeretlen arca. A sétákról bővebben itt olvashatsz.
Bár Csikágóban komoly társadalmi problémák merültek fel, a környék még sem volt olyan egyhangúan komor és sötét, mint ahogy azt az említett írások sugallták. Az kétségtelen, hogy a pincében baromfit tartó kofaasszonyok, lakásaikban dolgozó kisiparosok, vidékről frissen érkezett cselédlányok és inaslegények által benépesített városrész különös atmoszférával rendelkezett. Ezt a hangulatot örökítette meg Békés Pál novelláiban. Az író szülőháza az István utcában található.
Fotó: Fortepan / Simon Gyula
Marginális helyzete ellenére Csikágó Budapest életében is fontos szerepet töltött be. A Rottenbiller utcai Központi Tejcsarnokból indultak útra reggelente azok a fehér-kék sávos szekerek, amelyek a biztosították a főváros tejellátását. Ugyanebben az utcában állt Walla József gyára, ahol a budapesti lépcsőházakat díszítő, szebbnél-szebb cementlapok készültek. Róth Miksa Nefelejcs utcai műhelyében születtek a város számos középületét, bérpalotáját díszítő színes ablaküvegek. Itt kapott helyet az Állatorvostudományi Egyetem és több jótékonysági intézmény is.
Fotó: Draskovics Ádám
