SZEMPONT
A Rovatból

Az idős szülők terhe roppantja meg végleg a nők életét

Sokszor nő az anyósát is édesanyjához hasonlóan ápolja, mindezt a munka mellett.
Abcúg, Mizsur András,Fotó: Pixabay - szmo.hu
2018. július 02.



Hogyan tudják megőrizni saját életüket, ha közben idős szüleikről is gondoskodniuk kell? Mennyire számíthatnak a férfiakra ebben? Az úgynevezett szendvicsgeneráció tagjai ( azok a 40-60 éves nők, akiknek egyszerre kell gondoskodniuk gyerekeikről és idős szüleikről, rokonaikról.) meséltek arról, nőként milyen kihívásokkal szembesülnek, amikor a családi kötelezettségek és a magánélet között kell egyensúlyozniuk. Arra is van példa, aki elfogadja, hogy az idősgondozás elsősorban női feladat, és nem éli meg teherként a helyzetet.

A nemrég megjelent Nőügyek 2018 című kötet azt próbálta feltérképezni, hogy a magyar nők milyen kihívásokkal, nehézségekkel szembesülnek a mindennapokban. (A kötet itt olvasható, szerzője Kováts Eszter, a Friedrich Ebert Stiftung (FES) tudományos munkatársa és Gregor Anikó szociológus.) Gregor Anikó, a Friedrich-Ebert-Stiftung és a Závecz Research kutatóintézet közös kutatásából többek között az derült ki, hogy

az idős hozzátartozók gondozása, ápolása az egyik legkomolyabb kihívás, amivel a nőknek meg kell küzdeniük életük során.

Különösen nagy teher hárul az úgynevezett szendvicsgeneráció tagjaira: azokra a 40-60 éves nőkre, akiknek egyszerre kell gondoskodniuk gyerekeikről és idős szüleikről, rokonaikról.

Valamiről mindig le kell mondani

Ehhez a generációhoz tartozik a pedagógus Éva is, aki egyedül neveli huszonéves egyetemista lányát és mellette 80 éves anyjáról is gondoskodnia kell. Mivel testvérei külföldön élnek, ezért minden ezzel kapcsolatos feladat és kötelesség rá hárul.

Ennek ellenére szerencsésnek mondja magát, mert anyja jó nyugdíjat kap és testvérei is segítik anyagilag az anyjuk ellátását.

Az idővel való gazdálkodás sokkal nagyobb kihívás jelent Évának. Mára teljesen automatikussá, szinte rutinnná vált számára a kötelezettségek és a magánélet közötti egyensúlyozás. Állandó készenlétben kell állnia arra az esetre, ha bármi történik az anyjával. Nem ritka, hogy kénytelen otthon is dolgozni, mert csak úgy tudja elosztani a feladatokat. Bár lánya már nem él vele, továbbra is igényli a törődést és a figyelmet, hogy Éva időt töltsön vele.

“Ez a prés, hogy kit válasszak. Berohanjak Budapestre a lányomhoz vagy fogjak egy taxit és menjek anyámhoz. “

Hétköznapokon délutánig egy önkormányzati fenntartású napközi otthonban van az anyukája, a hétvégéken egy napot viszont gyakran Évánál tölt. Néhány éve anyjához költözött, hogy tudjon neki segíteni. Nem működött, mert hamar elmosódtak a határok. Úgy érezte, ha nem jön el onnan, akkor teljesen fel fogja emészteni ez a helyzet. Azt is meg kellett tanulnia, hogy mikor vegye komolyan édesanyja telefonhívásait és ne ugorjon mindenre. Ez korántsem könnyű, sokszor van lelkiismeretfurdalása ezekben a helyzetekben.

Sokszor érzi úgy, vannak olyan időszakok, amikor nem tudja a saját életét élni.

Az édesanyjával kapcsolatos teendői miatt nem tud továbbképzéseken résztvenni, mert ezek jórészt hétvégén vannak. Ez gátolja a szakmai fejlődésben, nem tud kiteljesedni a munkájában. Amikor új párkapcsolata lett, senki sem kalkulált azzal a családban, hogy ez neki egy újabb elfoglaltságot jelent.

Hogy anyja ne telepedjen rá teljesen az életére, kikötötte, hogy hétvégén nem aludhat nála, taxival mindig haza viteti este. Az elején volt ebből sértődés, az anyja nehezen vette tudomásul, hogy Évának is van saját élete. Saját korosztályából nagyon sok női ismerőse jár ugyanebben a cipőben, a barátokkal való kapcsolattartás is megsínyli ez az élethelyzet. Nehéz közös programokat szervezni az ismerősökkel. “Valamiről mindig le kell mondani.”

Nem volt kérdés, hogy ápolja az anyósát

A kutatás arra is rávilágított, hogy az idős szülők gondozása jellemzően a nőkre hárul, a férfi családtag kevésbé jelenik meg potenciális segítségnyújtóként. Emögött a hagyományos nemi szerepfelfogás állhat, illetve az, hogy a férfiak a család eltartásával már eleve le vannak terhelve.

Ezt Éva is így látja. Szerinte ez a társadalom elvárása is, tette hozzá. Saját családjában is így alakult;

öccse érzelmileg, fizikailag nem vesz részt édesanyjuk gondozásában, viszont anyagilag minden megtesz érte.

Éva több példát látott arra is, hogy még az anyósokat is a menyek látják el.

Judit anyósánál két éve jelentkeztek a demencia tünetei, onnantól állandó felügyeletre és ellátásra szorult. Sógornőjével felváltva jártak hozzá és ápolták. A munka miatt férjeik csak a hétvégén tudtak besegíteni, ezért az is felmerült, hogy otthonban helyezik el. “Nem tudtunk még egy nagymamát odavenni magunkhoz.” Eleinte heti két napot vállalt Judit, de ahogy romlott az állapota, egyre többet kellett mennie. Miután az anyósa kórházba került, már minden második napon az ágya mellett volt. “Nem volt kérdés, hogy megyek és csinálom”, mesélte.

Judit olyan családból jött, ahol mindent a nők csináltak, ezért nem is állt tőle távol ez a segítő szerep.

Mindezt úgy csinálta végig a kétgyermekes Judit, hogy közben saját hetven éves anyjáról is gondoskodnia kellet: megromlott egészségi állapota miatt már kevésbé önálló, évek óta nem nagyon hagyja el a lakást. Anyja velük lakik, tehát Juditéknál három generáció él együtt. Részint kényszerűségből alakult így; amikor összeházasodtak férjével, nem volt pénzük és lehetőségük külön költözni.

Így viszont könnyebben tudja ellátni idős anyját, mintha külön élne tőlük: ő szokta orvoshoz vagy fodrászhoz vinni, ami külön szervezést igényel. Ebben segít, hogy rugalmas munkabeosztásban dolgozik. Férje sokat dolgozik és az utazás is elviszi az idejét, ezért alakul sokszor úgy, hogy minden (gyereknevelés, háztartásvezetés) az ő nyakába szakad. Cserébe mindkét lányával otthon tudott maradni GYES-en, és ezért hálás is a férjének. Ebben a helyzetben felértékelődik a kikapcsolódás szerepe; Judit szerint csak úgy lehet túlélni, hogy rendszeresen biztosít magának időt arra, hogy találkozhasson a barátaival, el tudjon menni egy moziba például.

Meg tudta őrizni a saját életét

Hasonló helyzetben van Andrea: közös házban élnek a gyerekek, a szülők és a nagyszülők. Tavaly költöztek be apjáékhoz, ennek egyrészt anyagi okai voltak; válása után nem tudott új lakást venni. Másrészt apja nem bírta egyedül ápolni magatehetetlen feleségét. Andrea anyjának nyolc éve volt agyvérzése, azóta nem képes magáról gondoskodni, etetni, fürdetni kell. Olyan súlyos az állapota, hogy már nem képes kommunikálni a külvilággal.

Mielőtt odaköltöztek, Andrea napjai úgy néztek ki, hogy korán reggel felkelt, megfőzött a családjának, majd Szentendréről átbuszozott Tahitótfalura segíteni az apjának, és utána elment dolgozni. Akárcsak Juditnak, neki is könnyebbség, hogy nem kell utaznia nap mint nap. Az egész élete aköré szerveződik, hogy mikor van szükség a segítségére.

Munkahelyi beosztását is igyekszik úgy alakítani, hogy minél több időt tudjon az anyja mellett tölteni.

Ha esetleg nem ér rá, akkor bátyja segít be. Sokakkal ellentétben, ő nem érzi tehernek, hogy a gyereknevelés és a munka mellett még az anyját is ápolnia kell. Egyszerűen ilyen a neveltetésem, mondta. Ezért is tartja kizártnak, hogy szüleit valaha otthonba adja. A gyerekeitől viszont nem várná el ugyanazt. Pont azért, mert saját bőrén tapasztalja, mennyi erőfeszítést és energiát igényel ez.

Andreával szemben a muzeológusként dolgozó Krisztina nem hisz a generációk együttélésében. Nyolcvanhat éves édesanyja középsúlyos demenciával küzd, bátyjával ketten gondozzák. Ameddig lehetséges, igyekeznek saját otthonában megoldani az ellátását, hogy viszonylag önálló életet élhessen és ne kelljen beadniuk idősek otthonába.

Ez viszont folyamatos szervezést igényel, komplett rendszer épült ki az idős asszony köré. Délben egy ápoló jár hozzá az önkormányzattól, aki segít az ebédelésnél. Ezenkívül reggelre és délutánra biztosítottak számára valamilyen fizetett segítséget. Mindezek költségeit a nyugdíjából tudják fedezni.

A családból minden nap ügyeletben van valaki, akit lehet riasztani, ha valami történik.

“Nem lehet egyetlen olyan nap sem, amikor erre nem figyelünk.”

Folyamatosan ott lebeg a fejük felett, mi lesz, ha rosszabbra fordul az állapota. Nem években gondolkodnak, hanem 3-4 hónapos távlatokban, “hátha ezt az őszt még végig tudjuk így csinálni.” Krisztina szerint ez az ára annak, hogy mindenki meg tudta őrizni a saját életét. Sok példát lát a környezetében arra, hogy családok tönkrementek egy hasonló helyzetben, mert teljesen alárendelték saját életüket az idős szülők gondozásának.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Varga-Damm Andrea: A szentmártonkátai tragédia nem akkor kezdődött, amikor a fiatalok beültek az autóba
A volt parlamenti képviselő szerint pár nap után mindenki továbblép az ilyen tragédiák után, és nem vonják le a tanulságokat, ezzel pedig elveszik az esélyt, hogy a jövőben megelőzhetőek legyenek a hasonló esetek.


Varga-Damm Andrea volt jobbikos országgyűlési képviselő a Facebookon fejtette ki véleményét a szentmártonkátai tragikus balesetről, amelyben öt fiatal vesztette életét.

Az ügyvéd szerint az ilyen esetek után a társadalom nem beszéli ki a valódi okokat, pedig szerinte „ennek nem szabadott volna megtörténnie, ha normálisan élték volna életüket azok, akik áldozatokká váltak.” Úgy véli, ha nem keresik az okokat és nem vonják le a tanulságokat, azzal elveszik az esélyt, hogy a jövőben megelőzhetőek legyenek a hasonló esetek.

A volt képviselő azt állítja, munkája miatt jól ismeri a települést, amely szerinte a nagyszerű emberek és az egészséges természeti környezet mellett „rendkívül fertőzött a bűncselekményektől.” Hozzáteszi, hogy szerinte a hatóságok mindent tudnak ezekről, de nem tesznek semmit. Szerinte a következmények nélküli bűnözői életvitel azt üzeni a fiataloknak, hogy bármi rosszat megtehetnek, és a bűnözésből több pénzt lehet keresni, mint a tanulásból vagy a munkából.

Varga-Damm úgy véli, a tragédia borítékolható volt, és nem akkor kezdődött, amikor a fiatalok beültek az autóba.

„Ez a tragédia akkor kezdődött, amikor a temetésre tarháló apuka autót vett a fiának, akinek nincs jogosítványa” – fogalmazott.

Állítása szerint mindenki tudta a faluban, hogy a sofőrnek nincs jogosítványa, száguldozik, és sportot űz abból, hogy a vonatok előtt hajt át, a közösség mégsem tett semmit. Ő maga is többször látta ezt autót száguldozni, „mintha egy őrült vezetné.”

„A lakók pedig naponta nézhették végig mindezt. S nem tett ellene senki, semmit. Apuka sem vette el az autót” – szögezi le a volt parlamenti képviselő. Hozzáteszi, hogy az áldozatok hatan ültek be egy ötszemélyes autóba, miközben tudták, hogy „a sofőr ittas, és nincs jogosítványa.”

Megemlíti, hogy az áldozatok szülei azt mondták, nem tudtak hatni a gyerekeikre, hogy kerüljék a fiatalember társaságát. Varga-Damm Andrea azzal zárja a posztját, reméli, hogy Szentmártonkátán mindenki elgondolkodik.

Mint arról beszámoltunk, a szentmártonkátai tragédia kedden este 9 óra után történt Szentmártonkátán, a Vasútsoron található vasúti átjáróban. A Budapest felé tartó Tokaj InterCity ütközött egy autóval, amelyben hatan utaztak. A helyszínen életét vesztette a 24 éves sofőr, egy 15 és egy 17 éves fiú, valamint egy 18 éves fiatal, és egy 30 éves férfi. A baleset egyetlen túlélője egy 18 éves lány, akit életveszélyes sérülésekkel szállítottak kórházba. A vonaton utazók közül senki sem sérült meg.

A MÁV tájékoztatása szerint a fénysorompó a baleset idején működött, és tiltó jelzést mutatott. Az elsődleges vizsgálatok szerint az autó vezetője a lezárt félsorompót kikerülve hajtott a sínekre. A rendőrség több ember halálát okozó közúti baleset gondatlan okozása miatt indított eljárást ismeretlen tettes ellen.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Kitálalt a volt kémfőnök: Maga az Orbán-kormány jelenti a legnagyobb nemzetbiztonsági kockázatot
Telkes András szerint a kormány baráti viszonya Moszkvával és Pekinggel védtelenné tette az országot. A szakértő úgy látja, a szolgálatok ma már nem a nemzetet, hanem a hatalmat védik.


Magyarországon a legnagyobb nemzetbiztonsági kockázatot maga az Orbán-kormány jelenti – erről beszélt Telkes András, az Információs Hivatal egykori főigazgató-helyettese Kéri László politológus KÉRI KÉRDI című műsorában. A szakértő szerint a titkosszolgálati tevékenység általában azokban a viszonyokban erősödik fel, ahol egy országnak érdekellentétei vannak, a jelenlegi kormányzat felfogásában pedig ezek az ellentétek nem Oroszországgal vagy Kínával, hanem Brüsszellel és a „Soros-birodalommal” szemben állnak fenn.

Telkes úgy látja, hogy azokban az irányokban, ahol a kormányzat barátságot ápol és kevés az érdekellentét, egy kis kapacitásokkal bíró országban a titkosszolgálati munka – a hírszerzés és a kémelhárítás is – visszafogott lesz.

„Tehát így fordulhat elő az, hogy Magyarország tulajdonképpen titkosszolgálati átjáróházzá vált”

– fogalmazott a szakértő.

Példaként említette, hogy Oroszország szabadon hozzáférhetett a Külügyminisztérium informatikai rendszereihez. Ezt arra vezette vissza, hogy a kormány korábban megszüntette az önálló nemzetbiztonsági felügyeletet. Állítása szerint korábban Magyarországnak olyan kibervédelmi képességei voltak, hogy a magyar szakemberek jelezték nyugati partnereiknek az oroszok által alkalmazott új módszereket, de ez a képesség mára jelentősen meggyengült.

Telkes András szerint az orosz témával kapcsolatban látható, hogy „tulajdonképpen egy politikai együttműködés alakult ki a magyar kormány és az orosz hírszerzés között”. Ezt szerinte jól példázza az az eset, amikor az orosz Külső Hírszerző Szolgálat (SVR) közleményt adott ki arról, hogy Brüsszel és Ursula von der Leyen akarja Magyar Pétert hatalomra juttatni. A szakértő felidézte, hogy másnap a magyar külügyminiszter lényegében megerősítette ezt a narratívát.

A nemzetbiztonsági szakértő egy másik példát is hozott az orosz-magyar propaganda együttműködésére. Elmondása szerint a magyar propagandasajtóban jelent meg először az az információ, hogy az ukránok lezuhant orosz drónokból akarnak robbanófejjel ellátott fegyvereket összeszerelni, amelyeket Lengyelország és Románia ellen vetnének be. Ezt a hírt felkapta az orosz külügyi szóvivő, majd egy orosz X-csatorna már arra hivatkozott, hogy az információ a magyar hírszerzéstől származik, végül pedig az SVR is kiadott egy közleményt az állítólagos ukrán provokációról. „Tehát egy ilyen ide-oda pingpongozás volt az információ” – foglalta össze a folyamatot.

Telkes szerint az orosz beavatkozás a jövőben még komolyabb lehet.

Úgy véli, „azzal, hogy létrehozzák ezeket a digitális polgári köröket, egy nagyon széles ajtót nyitnak az orosz szolgálatoknak arra, hogy beavatkozhassanak a magyar választásokba”.

Kifejtette, hogy az orosz szolgálatoknak specializált egységeik vannak arra, hogy valódinak látszó profilokkal és információkkal jelenjenek meg egy másik ország online terében. Szerinte „itt meg lehet jelenni ebben a digitális polgári körös ökoszisztémában úgy, mintha magyarok lennénk, és ebbe el lehet ültetni az orosz érdekeknek megfelelő információkat, úgyhogy ezt mi tulajdonképpen észre se vesszük”.

A szakértő a kínai jelenlétre is kitért. Felidézte, hogy májusban Budapestre látogatott a Kínai Kommunista Párt egyik magas rangú tisztségviselője, aki korábban állambiztonsági miniszter volt, és jelenleg is a pártapparátusban felügyeli ezt a területet. Telkes szerint a politikai tárgyalások mellett a kínai vezető felkereste az Információs Hivatalt is. „Tehát ez számomra azt jelenti, hogy itt egyfajta titkosszolgálati kapcsolatfelvétel is történt Kína és Magyarország között” – mondta. Emellett megemlítette a magyar és a kínai hírügynökségek közötti megállapodást is, amely hírcserét és szakemberek képzését is magában foglalja, ami szerinte szintén tág kaput nyit a kínai befolyásnak.

Telkes András szerint az orosz és a kínai érdekek közösek abban, hogy Orbán Viktort hatalomban tartsák.

„Azt hiszem, ami közös itt az orosz és a kínai érdekekben az az, hogy egyfelől mindenképpen Orbán Viktor-t hatalomban tartsák, de úgy tartsák hatalomban, hogy Magyarország közben az EU és a NATO tagja maradjon”

– jelentette ki, hozzátéve, hogy Magyarország így hídfőállás lehet ezen hatalmak számára.

Az interjú végén a Tisza Párt környékén is feltűnő szakértő arról is beszélt, hogy egy esetleges kormányváltás után mik lennének a legfontosabb teendők a nemzetbiztonság területén. Ezek között említette a szolgálatok feletti parlamenti és politikai ellenőrzés helyreállítását, a politikai felelősségi viszonyok átláthatóvá tételét, valamint a 2010 után keletkezett teljes dokumentáció megmentését és feldolgozását, hogy rekonstruálható legyen, mi történt az elmúlt másfél évtizedben.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Frei Tamás: A magyar társadalom sose fogja megbocsátani Orbán Viktornak, hogy nekünk ilyenek lettek az oligarcha-családjaink
Új, Kobalt című könyve apropóján adott interjút Frei Tamás a Magyar Hangnak, ahol a regény geopolitikai háttere mellett beszélt Orbán Viktor nemzetközi szerepéről és az ország jövőjéről is.


Az író szerint új könyvének egyik karakterét, egy pocakos, vadászó, NER-milliárdost már több valós személy is magára vette. Elmondása szerint vicces, amikor a „könyv fölött álló kiadók és terjesztők szintjére” befut egy telefon, és egy oligarcha azzal tiltakozik, hogy ő nem is olyan, mint a regényben. „És azt mondja, hogy magamra ismertem, de én nem ilyen vagyok. Hát akkor miért rántottad magadra? Most akkor magyarázzam, hogy nem is ő, hát hiszen ő is mondja, hogy ő nem ilyen” – ecsetelte a helyzet abszurditását. Frei szerint a karaktert Mészáros Lőrinctől Szíjj Lászlóig sok mindenkiből gyúrta össze.

A könyv 2025-ben játszódik, és Orbán Viktor még mindig miniszterelnökként szerepel benne. Frei Tamás a jelenlegi belpolitikai helyzetet elemezve úgy látja, hogy 50-50 százalék az esélye a Fidesz-kormány maradásának. Úgy fogalmazott: „minimum annyi esélyt látok, hogy a Fidesz marad, mint hogy nem.”

Az interjúban Frei Tamás élesen bírálta a magyarországi oligarcha-rendszer kiépítését, amelyet Orbán Viktor legsúlyosabb bűnének nevezett.

„Ez lesz a legsúlyosabb bűne Orbán Viktornak. Nem fogják megbocsátani. A magyar társadalom történelmileg sose fogja megbocsátani. Hogy nekünk ilyenek lettek a... ezek lettek az oligarcha-családjaink” 

– jelentette ki.

Úgy véli, a folyamatot rosszul vitelezték ki, rossz embereket választottak, és ez nem a dél-koreai modell, ahol a legtehetségesebb szereplőket támogatta az állam. Szerinte ezek az emberek abban tehetségesek, hogy megszerezzék a pénzt, de abban már nem, hogy üzemeltessék a megszerzett vagyont. „Pontosan tudom, hogy próbálják a menedzsereket levadászni, hogy ezt a kuplerájt üzemeltessék. Már azt se tudják, milyük van.” Ennek következménye Frei szerint egy rettenetes kontraszelekció, ami miatt a tehetséges emberek elhagyják az országot, ennek következtében millió befektetés nem jön be.

„Tényleg az lesz a legvége, hogy ők meggazdagodtak, és egyébként semmi haszna ebből az országnak nem volt, és nem lesz.”

Frei szerint ezután jön a magyar történelem tipikus tragikuma. „Itt egy-két generációnként mindig lenullázódik ez az ország, ugye? És újrakezdjük, és a Dunába lőjük, és kitelepítjük, és államosítjuk, és privatizáljuk, és reprivatizáljuk, és most majd megint reprivatizáljuk” – mondta, hozzátéve, hogy

a mostani oligarcha-családok második generációjának tagjai tévednek, ha azt hiszik, 40 év múlva is luxuséletet élhetnek.

A világpolitikai helyzetet elemezve kifejtette, hogy a világ egyre inkább az 1600-as évek eleji, harmincéves háború korszakára kezd hasonlítani, ahol az államok nem állandó szövetségi rendszerekben, hanem ügyek mentén, eseti jelleggel működnek együtt. Szerinte a világ egyre több országában egyetlen ember dönt, ami furcsa módon kiszámíthatóbbá teszi a politikát, hiszen elég az adott vezető – például Donald Trump, Hszi Csin-ping vagy Orbán Viktor – szándékait megérteni.

Frei szerint a világ a nagyhatalmak harcának korszaka felé halad, ahol Magyarországnak is döntenie kell majd, kivel van. Példaként említette az akkumulátorgyártást, ahol az amerikai és a kínai technológia versenyez egymással. Állítása szerint eljöhet a pillanat, amikor az országot felhívják.

„Mi van akkor, hogyha majd jön a hívás Trumptól, vagy Hszi Csin-pingtől, hogy kivel vagy, Viktor?” – tette fel a kérdést.

Frei Tamás szerint Orbán Viktor a hozzá hasonló úton járó politikusok, így Donald Trump számára is jelentős szereplő. Úgy látja, Trump jobban figyel Orbánra, mint sok más vezetőre, mert valós példának tekinti arra, „hogy hogy kell egyszemélyes országmenedzserré válni, és ebben mennyire kell vizionárius módon határozottnak és eltökéltnek lenni”,  a cél érdekében akár „maffiamódszerekkel” megsemmisíteni az ellenfelet.

Az ország gazdasági jövőjével kapcsolatban pesszimista. Úgy látja, Magyarország beleragadt a közepes jövedelmű országok csapdájába, ahonnan a Covid, az ukrajnai háború és a választási költekezések miatt már nem is tud kitörni.

A legrosszabb forgatókönyvnek azt tartja, hogy az ország visszasüllyed az összeszerelő üzem szintjére, de már nem is magyar, hanem importált, például fülöp-szigeteki munkaerővel, miközben a magyar társadalom 80 százaléka a mindennapi megélhetésért küzd. Feltette a költői kérdést, amit Orbán Viktornak is feltenne: „Jól látom, hogy ön most már föl is adta a reményét, hogy mi ezt megugorjuk, és ezért azt találta ki, hogy visszamegyünk újra az olcsó munkaerő országába?”

Rámutatott, hogy míg Amerikában politikai botrányt okozott, hogy a jövedelmek 8%-át költik élelmiszerre az emberek, addig „Magyarországon ez már majdnem 40%.”

Szerinte a magyar politikai elitből senki nem beszél őszintén az emberekkel a valós helyzetről. „Ezen a vonalon itt én egy hangot nem hallok, aki a magyar emberekkel tényleg őszintén beszél” – jelentette ki.

Az interjú végén a magyar társadalom állapotát Hamvas Béla Az öt géniusz* című műve alapján elemezte. Elmélete szerint Trianon után felborult a történelmi Magyarországot alkotó ötféle embertípus (délias, nyugatias, északi, sztyeppei és bizánci) egyensúlya, és a „sztyeppei magyar” mentalitása került túlsúlyba.

Szerinte az azóta tartó kivándorlás ezt az arányt tovább rontotta, és ez a kulturális-antropológiai eltolódás az ország mélyebb problémája, aminek a megoldása nélkül a gazdaságpolitikai döntések felszínesek maradnak.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
„Börtön jár érte!” – Magyar Péter keményen üzent a Fidesznek a kirobbant adatbotrány után
A politikus szerint a kormánypárt illegálisan listázza a TISZA szimpatizánsait a megszerzett adatokból. Ezért a törvény szerint akár többéves szabadságvesztés is kiszabható.
Malinovszki András - szmo.hu
2025. november 06.



A Tisza Világ nevű mobilalkalmazásból egy mintegy 200 ezer sort tartalmazó adathalmaz került nyilvánosságra. Az ügyben a kormányoldal és Tisza Párt teljesen ellentétes magyarázattal állt elő. Erről kérdeztük Magyar Pétert, az ellenzéki párt elnökét, és Menczer Tamást, a Fidesz kommunikációs igazgatóját.

Menczer szerint a tények egyértelműen ukrán szálra utalnak. Állítása szerint a kiszivárgott adatok között két ukrán állampolgár, Miroslav Tokar és egy Andriy Galelyuk nevű férfi is szerepel, akik a PettersonApps nevű ukrán cégnek dolgozva vettek részt az applikáció fejlesztésében és tesztelésében.

„Ezeket az adatokat az ukránok kapták meg és vitték magukkal, és ott van 200 ezer magyar ember adata egy háborúban álló kormánynál, aminek szuverenitási és nemzetbiztonsági vonatkozása van”

– jelentette ki Menczer, aki szerint Magyar Péter korábban letagadta, hogy ukránokkal dolgozott volna. A kormánypárti politikus úgy véli, nem egyszerű behatolásról van szó, hanem együttműködésről.

Ezzel szemben Magyar Péter orosz titkosszolgálati akciót sejt a háttérben, amelynek célja Orbán Viktor hatalomban tartása. „Kinek az érdeke hatalomban tartani Orbán Viktort és a galerijét? Mindenki tudja: az orosz elnöknek és az oroszoknak” – fogalmazott a Tisza Párt vezetője. Szerinte az ukrán neveket és feliratokat az orosz szolgálatok is elhelyezhették az adatbázisban megtévesztésül. Kiemelte, hogy a kormány narratívája folyamatosan változott: először amerikai, majd ukrán fejlesztőkről beszéltek, végül pedig ukrán elkövetőkről.

Magyar szerint a legfontosabb kérdés, hogy ki használja fel az illegálisan megszerzett adatokat. „Érdekes módon mégis az orbáni hatalom használja ezeket az adatokat: az orbáni propaganda listázza ez alapján a civileket, hozza nyilvánosságra művészek, bírók, újságírók nevét, elérhetőségét, címét. Akkor hol vannak itt az ukránok?” – tette fel a kérdést.

A politikus szerint az adatokkal való visszaélés és a listázás bűncselekmény, amelyért a törvény szerint börtön jár. „Remélem, hogy tudják: ezt a magyar hatóságok ki fogják vizsgálni, ha a választásokig nem, akkor utána” – üzente a fideszes politikusoknak.

Magyar Péter azt is állítja, hogy a nyilvánosságra hozott lista manipulált, mivel olyan személyek neve is szerepel rajta, akik soha nem töltötték le az alkalmazást. „Ha valaki manipulálja, akkor nem belül manipulálja, hanem a Karmelitában vagy éppen az orosz nagykövetségen” – tette hozzá.

Magyar Péter és Menczer Tamás a botrányról

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk