KULT
A Rovatból

Az Abigél könyv világába csöppenhetsz ebben a rendkívüli múzeumban

A Pedagógiai Múzeum különleges tárlatvezetésén láttuk a matulás lányok egyenruháját és König tanár úr gombjait is.


Különleges „abigéles” tárlatvezetésen jártunk a Pedagógiai Múzeumban: meghallgattuk Truth Gertrúd tornatanár csattogtatóját, megnéztük, milyen vetítőgépen pergett az oktatófilm.

Az állandó kiállítás tereiben körbevett bennünket a Szabó Magda regényéből ismert Matula légköre. Megmutatjuk, milyen lehetett az iskola, ahova Vitay Georgina érkezett a második világháború idején.

A Múzeumok Őszi Fesztiválja alkalmából ellátogattunk az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum (OPKM) abigéles tárlatvezetésére. Az állandó kiállítás múltidéző tereiben Reményi Ildikó muzeológustól mesélt érdekességeket a református nőnevelés szigorú világáról. Eközben olyan tárgyakat, taneszközöket, iskolai egyenruhákat láttunk, amiket az Abigél időszakában is használtak a tanárok és leánynövendékek.

Az állandó kiállítás folyosójára lépve azonnal megakadt a szemünk egy padsoron. A vitrinekben pedig palatáblákat, irkákat, tollakat, tintákat és szemléltető eszközöket is megcsodáltunk.

Közelről megnézhettük a református leányneveldék iskolai egyenruháit is. A muzeológus elmesélte, hogy ezekben az időkben nem lehetett kilógni, nem lehetett a vagyoni állapottól függően drágább viseletet hordani, ezért a lányoknak ruházatukat kötelezően el kellett takarniuk egy szürke, minden nap frissen vasalt munkaköpennyel.

Nagyobb ünnepeken és jeles egyházi ünnepeken ünnepi viseletet hordtak: matrózblúzt sötétkék rakott szoknyával, hozzá sötétkék télikabát, fekete harisnya, fekete cipő. Hétköznap a szürke harisnya és barna cipő is megengedett volt.

A konfirmálásukra viszont a saját maguk által hímzett ruhájukat vették fel a lányok. A kézimunkákra is gyönyörű példákat láthattunk a vitrinekben.

Közelről megnéztük a lányok által utált tarisznyát is. Az iskolások annak idején ebben hordták könyveiket és saját készítésű füzeteiket. A református kollégiumban pedig ebben a vászonszatyorban hordták a lányok a kimenős holmijukat.

Láttunk az Abigélből ismert csikós kalapot is, de megtudtuk, hogy a filmmel ellentétben a református iskolákban valójában sötétkék svájcisapkát hordtak, rajta az iskola jelével.

Megnézhettük azokat a bizonyos gombokat is, amiket König tanár úr kabátjáról loptak le a lányok.

A tárlatvezetésen sok szó esett arról is, milyen szigorúak voltak a követelmények.

Dicséret nem járt.

Az volt a természetes, hogy mindenki a tőle telhető legjobb magaviseletet és tanulmányi eredményeket hozza. Nem lehetett kilógni a sorból, vagy ha igen, azt is csak nagyon szerényen, és csakis a tehetség által.

Elemistáknál még volt testi fenyítés, nádpálcával és vonalzóval is kaphattak ütéseket. Az idősebbeket lelki megrovással, a közösségtől való elzárással büntették. Az Abigélben a König tanár úron gúnyolódó lányoknak pedig az volt a büntetése, hogy egész éjjel másolniuk kellett egy zsoltárrészletet.

Nem titok, hogy Szabó Magda Georgina alakjába saját magát és gimnáziumi élményeit is beleírta. Az írónő szerető, szabad szellemű családban nőtt fel, és Georginához hasonlóan ő is sokat szenvedett a református gimnázium szigorú közegében. Amikor jóindulattal kijavította franciatanárát, az azzal büntette, hogy levegőnek nézte, és többé nem szólította fel.

A belső termébe lépve egy korabéli tanterem tárult a szemünk elé.

Itt tudtuk meg, hogy a református iskolák felszereltsége kirívóan jó volt abban az időben. A vitrinekben és tárolókban a különböző tantárgyakhoz tartozó korabeli oktatási eszközöket nézhettük meg. Közben pedig mi is elgondolkodtunk, hogy Georgina osztálytársnői helyében mi melyik tárgyhoz mennénk feleségül.

A legtöbb református iskolában még vetítőgép is volt, amit főleg földrajz és történelem órán használtak. A tárlatvezetésen a kedvünkért be is kapcsoltak egy jellegzetes hangú projektort. A könyv szerint nem volt még hangosfilm vetítő a Matulában, így mi is hang nélkül néztünk bele egy oktatófilmbe.

Gertrúd tornatanár csattogtatóját is meghallgathattuk, amit nem csak tornaórán és táncórán használtak a tanárok. Mint megtudtuk, a csattogtató az 1920-as évekig az írástanítás eszköze is volt.

Ha érdekel a régi idők iskolakultúrája, megismernéd a szüleid, nagyszüleid, dédszüleid diákkorát és taneszközeit, akkor nézd meg te is az OPKM állandó kiállítását!

Az OPKM rendelkezik Kelet-Közép-Európa legnagyobb oktatástörténeti gyűjteményével.

A tárlatot ráadásul egy autentikus helyszínen, egy gyönyörű szecessziós iskolaépületben csodálhatod meg, a Kőrössy Albert által tervezett tisztviselőtelepi, utóbb Széchenyi István Gimnázium egykori székhelyén.

A múzeum rendszeresen tart tárlatvezetéseket, múzeumpedagógiai foglakozásokat, sőt városi sétákat is. Részletek az OPKM honlapján.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Elhunyt Simor András
Vasárnap, 88 éves korában meghalt Simor András költő, író és pedagógus. Életműve a spanyol és latin-amerikai líra magyarországi megismertetésében, valamint a magyar klasszikusok spanyolra ültetésében is kulcsfontosságú volt.


Életének 88. évében, vasárnap elhunyt Simor András költő, író, műfordító és pedagógus, a magyar–hispán irodalmi kapcsolatok egyik legfontosabb alakja – írta a Szombat Online. Munkássága a hazai kulturális élet és a folyóirat-kiadás több területén is meghatározó volt.

Simor András 1938. július 5-én született Budapesten.

Irodalmi pályája az 1960-as évek elején, a Tűz-tánc-antológiában indult, első verseskötete pedig 1962-ben jelent meg Tereld a felhőket címmel. Terjedelmes költői életműve mellett számos tanulmányt és esszét is írt, időnként pedig a szépirodalmi prózával is kísérletezett.

Pályájának későbbi szakaszaiban a szatírikus költészet nagymesterévé vált, amit a Z-füzetek sorozatában és önálló versesköteteiben publikált művei is bizonyítanak.

Irodalomszervező tevékenységének csúcsa az Ezredvég című folyóirat volt, amelynek főszerkesztőjeként szellemi műhelyt és publikációs felületet biztosított mind az idősebb, mind a pályakezdő írógenerációnak. A lapot mindvégig a kritikus, társadalomközpontú szellemiség jellemezte.

Kulcsszerepet játszott abban, hogy a magyar olvasók megismerhessék a spanyol nyelvű költészetet, de hatalmas munkát fektetett abba is, hogy a magyar klasszikusok verseit spanyolra ültesse át.

Műfordítóként a spanyol klasszikusok, valamint a huszadik századi spanyol és latin-amerikai líra egyik legjelentősebb hazai tolmácsolója volt. Kétirányú kultúraközvetítő tevékenységét nemzetközileg is elismerték, többek között a Kubai Írószövetség érdemrendjével, valamint a Venezuelai Köztársaság rangos érdemrendjével is kitüntették.

Pedagógusként több mint négy évtizeden át tanított spanyol nyelvet: 1962-től 1977-ig a Szinyei Merse Pál Gimnázium és Általános Iskolában, majd 2004-es nyugdíjba vonulásáig a Táncsics Mihály Gimnáziumban. Tankönyvírói munkássága, köztük a korszakos jelentőségű Spanyol nyelvkönyv, generációk számára számított alapműnek.

Gazdag életművét számos díjjal ismerték el. Megkapta a Magyar Köztársasági Arany Érdemkeresztet, a Táncsics-gyűrűt, a Nagy Lajos irodalmi díjat és az MSZOSZ-díjat is.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
„Kicsit olyan, mintha a szádba hánynál” – Anya-fia csók csattant el a Sárkányok házában, még a főszereplők szerint is sokkoló a jelenet
A nézők igencsak kiakadtak a Sárkányok háza harmadik évadának premierjében látott jeleneten. Az Aemondot alakító színész, Ewan Mitchell és az Alicent karakterét megformáló Olivia Cooke is elmondta, mit gondolnak a polgárpukkasztó anya-fia csókról.


„Kicsit olyan érzést kelt, mintha a szádba hánynál” – így jellemezte az Aemond Targaryent alakító Ewan Mitchell azt a jelenetet a Sárkányok háza 3. évadának premierjében, amelyben karaktere szájon csókolja az édesanyját, Alicentet. A főszereplők a People magazin exkluzív interjújában reagáltak, miután a nézők igencsak kiakadtak a sorozat eddigi legmerészebb jelenetén.

A sorozat harmadik évadának vasárnapi amerikai premierjében Aegon király eltűnése utáni káoszban Aemond egy feszült beszélgetés során csókolja meg anyját. Mitchell szerint a jelenet „elég sokkoló” volt, ugyanakkor lehetőséget adott arra, hogy karakterét új oldaláról mutassa meg.

„Elég nehéz falat, nem? Szájon csókolni az anyádat, pláne így” – mondta a színész.

Úgy véli, Aemond torz szeretetkifejezése a gyermekkori elhanyagoltságban gyökerezik.

Az Alicentet alakító Olivia Cooke szerint a jelenetnek „ödipuszi aláfestése” van, amiről karaktere, Alicent mit sem sejt. A színésznő szerint a helyzet rendkívül veszélyes, mivel Aemond kiszámíthatatlan.

„Tudja, hogy egy rossz arckifejezés, egy vélt elutasítás az életébe kerülhet. Úgyhogy nagyon-nagyon óvatosan próbál lépkedni” – mondta Cooke.

Ewan Mitchell szerint Aemond anyja iránti rendíthetetlen hűsége az első évad egyik kulcsjelenetére vezethető vissza, amikor a fiú elvesztette a szemét, és egyedül Alicent állt ki mellette. „Azt a pillanatot biztosan soha nem fogja elfelejteni. Örökre hozzá van kötve” – fogalmazott a színész.

A sorozat ezzel a jelenettel rögtön beváltotta a korábbinál is kegyetlenebb évadra vonatkozó ígéreteket. Az események lassú építkezése nem új, hiszen már az első évadot is sokan egy hosszúra nyúlt bevezetőnek tartották. A történetet jegyző George R. R. Martin korábban úgy nyilatkozott, a teljes cselekmény elmeséléséhez legalább négy évadra lenne szükség.

A Sárkányok háza új részei Magyarországon hétfőtől láthatók az HBO-n és a Max streaming-szolgáltatón.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Meghalt a Jóbarátok rendezője, megható sorokkal búcsúzik tőle Ross és Joey
James Burrows, a legendás sitcom-rendező 85 éves korában elhunyt. A stábtagok, köztük David Schwimmer és Matt LeBlanc is, személyes hangvételű posztokban emlékeztek a pilotot is jegyző szakemberre.


Elhunyt James „Jimmy” Burrows, a 85 éves rendező, aki a Jóbarátok pilot epizódját is a pályára állította. A hírre a sorozat több főszereplője is reagált. A Ross-t játszó David Schwimmer egy apafiguraként emlékezett a rendezőre, aki mellett a stáb biztonságban érezhette magát.

„Melegség, alázat, nagylelkűség jellemezte. Biztonságban éreztük magunkat körülötte, mintha egy család lennénk” – írta Schwimmer.

Joey karakterét megformáló Matt LeBlanc az Instagramon köszönt el tőle. „Jimmy, szavakkal nem lehet kifejezni, mekkora hatással voltál ránk és mindenki másra, akit az a szerencse ért, hogy ismerhetett. Igazi ikon vagy, oly sok téren. Hiányozni fogsz. Isten áldjon.” Lisa Kudrow (Phoebe szerepében láthattuk) egy közös fotóval emlékezett egykori kollégájára az Instagramon – írta az Associated Press.

Burrows szerepe a sorozat indulásánál kulcsfontosságú volt. Ő rendezte a pilot epizódot, és a stábtagok szerint neki volt köszönhető az a tempó és kémia, ami a Jóbarátokat a kezdetektől sikeressé tette. A többkamerás sitcom-formátum mesterének számított, ami biztonságot adott a fiatal színészeknek.

A rendező családja a People magazinnak adott közleményében azt írta, Burrows pénteken, szerettei körében, békésen távozott.

Kiemelték, hogy ritka képessége volt arra, hogy mindenkit jobbá tegyen, és a stáb minden tagját névről ismerte.

Burrows a Cheers társalkotójaként írta be magát a tévétörténelembe, de a nevéhez fűződik a Taxi, a Frasier és a Will & Grace számos epizódja is. Pályafutása során több mint ezer sorozatrészt rendezett, munkáját tizenegy Emmy-díjjal ismerték el. 2016-ban az NBC külön gálaműsorral tisztelgett életműve előtt.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Több mint 1400 világító selyemlámpás költözött Budapestre – ingyenesen látogatható a különleges koreai kiállítás
A lenyűgöző fényinstallációkon keresztül a látogatók megismerhetik a dél-koreai Csindzsu városának selyemkultúráját és világhírű lámpásfesztiválját.


A fénynek története van, a selyemnek pedig emlékezete. Legalábbis Dél-Korea egyik legismertebb kulturális városában, Csindzsuban, ahol évszázadok óta összefonódik a selyemkészítés hagyománya és a lebegő lámpások különleges világa. Ennek az örökségnek egy látványos szelete érkezett most Budapestre: a „Korea fényei – Csindzsu selyemlámpásai” című kiállítás június 19. és szeptember 4. között várja a látogatókat a Koreai Kulturális Központban.

Egy dél-koreai város, amelyet a selyem és a fény tett híressé

Csindzsu Dél-Korea egyik legfontosabb kulturális központja, ahol évszázadok óta szorosan összefonódik a selyemkészítés hagyománya és a lebegő lámpások világa. A most Budapestre érkezett kiállítás ezt az örökséget mutatja be látványos, kortárs formában.

A tárlat középpontjában olyan különleges installációk állnak, amelyek fényből és selyemből készültek.

Ezek az alkotások egy több mint ezeréves kulturális hagyományt fordítanak le a mai vizuális nyelvre, miközben megőrzik annak eredeti jelentését és hangulatát.

A kiállítótérben több mint 1400 selyemlámpás kapott helyet, amelyek szinte teljesen átalakítják a teret. A színes, világító alkotások között sétálva könnyű úgy érezni, mintha az ember egyszerre járna egy művészeti installációban és egy távoli koreai fesztiválon. A látvány különösen azok számára lehet emlékezetes, akik szeretik az olyan kiállításokat, ahol nemcsak nézni, hanem átélni is lehet a műveket.

Egy több száz éves történet, amely ma is él

A csindzsui lámpások története egészen az 1592-es Imdzsin-háborúig vezethető vissza.

A korabeli feljegyzések szerint a Nam folyón lebegő fényeket kommunikációs célokra használták, ugyanakkor reményt és üzeneteket is közvetítettek azok számára, akik a háború nehézségeivel néztek szembe.

Az évszázadok során a lámpások jelentése fokozatosan átalakult. Ma már a közösséghez tartozás, az emlékezés és a béke szimbólumaiként tekintenek rájuk. Ez a hagyomány ma is élő része Csindzsu mindennapjainak: a város minden évben megrendezi a világhírű Csindzsui Lebegő Lámpások Fesztiválját, amelynek idején több tízezer fény ragyogja be az utcákat és a folyópartot.

Ahol a selyem több mint textil

A kiállítás másik főszereplője a selyem. Csindzsu a világ egyik meghatározó selyemközpontjának számít, ahol több mint száz éve készülnek kiemelkedő minőségű selyemtermékek. A város azonban ma már nem csupán textilipari központként tekint önmagára.

A selymet a design, a képzőművészet és a városi identitás részeként értelmezik újra, így a hagyományos alapanyag kortárs kulturális eszközzé válik. A budapesti tárlat pontosan ezt a szemléletet mutatja meg: hogyan lehet egy történelmi örökséget úgy megőrizni, hogy közben a jelenhez is szóljon.

A világ több pontja után Budapestre érkezett

A kiállítás a KOFICE Traveling Korean Arts nemzetközi program részeként valósul meg, amely a koreai művészetet és kultúrát mutatja be a világ különböző országaiban.

A tárlat már Délkelet-Ázsiában és Németországban is sikeresen bemutatkozott, most pedig a magyar közönség is megtapasztalhatja ezt a különleges kulturális utazást.

A látogatók nemcsak a fényinstallációkat csodálhatják meg, hanem közelebb kerülhetnek Csindzsu történetéhez, selyemkultúrájához és ikonikus fényfesztiváljához is. A kiállítás egyszerre szól a múltról és a jelenről, a hagyományról és az innovációról, miközben olyan atmoszférát teremt, amelyből nehéz egyetlen fotóval visszaadni az élményt.

A Korea fényei – Csindzsu selyemlámpásai nemcsak azoknak lehet érdekes, akik rajonganak az ázsiai kultúráért, hanem mindenkinek, aki szeretne néhány órára egy másik világba csöppenni. Egy olyan világba, ahol a fény emlékeket őriz, a selyem történeteket mesél, és ahol a több száz éves hagyomány a jelenben talál új formát.

Korea fényei – Csindzsu selyemlámpásai

Koreai Kulturális Központ (1023 Budapest, Frankel Leó út 30–34.)

2026. június 19. – szeptember 4.

A belépés ingyenes, a Koreai Kulturális Központ nyitvatartási idejében.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk