Az év legszexibb vígjátékának hirdették. Ebből csak a “legsz...” és a “...bb” az igaz. Kritika.

Van egy mondás: Valentin-napon többen lesznek átverve, mint április 1-jén. Szerintem is. Csak április 1-jén legalább tudjuk, hogy átvertek. Vélemény.

Éjszaka repültem haza Skóciából, reggel olvastam a halálhírt. És a vérre menő vitákat az özvegy közösségi oldalain, meg a net minden sarkában. Egy nap alatt kólintott fejbe a felismerés: úristen, milyen állapotban vagyunk mi, magyarok? Vélemény.

NEM! Ezek nem újévi fogadalmak, ezeket egyszerűen meg fogom csinálni, mert csak. Ha meg nem, kiröhögöm magam jövő Szilveszterkor. Is.

A kezével a tappancsaimat melengette, a nevetésében ott gurgulázott az ünnep. Azóta is abból a melegségből táplálkozom. Történet életem legszebb karácsonyáról egy lepukkant, falusi szobában.

A napom, amikor kedvem lett volna két pincérre ráborítani az asztalt, egy eladót felpofozni, és harminc évvel visszaforgatni az idő kerekét, amikor nem volt mindenhol internet, és nem láttam élőben az utcákon hömpölygő dühöt és elkeseredettséget. Egy szubjektív karácsonyvárós történet.

A BÚÉK című magyar vígjáték az olasz eredetinek pontosan az ötödik remake-je, vagyis ötödszöri rókabőr-lehúzás egy zseniális sztoriról. Mivel egyik előzményt se láttam – vagy épp ezért – rég szórakoztam ilyen jól. Kritika.

Amikor a szabadnapodon egyszerre döglik be a net, a tévé és a vonalas telefon, új világok nyílnak meg előtted. Én például megúsztam egy halálos betegséget, végre élőben hallottam az öcsém hangját, és rájöttem, hogy nemcsak reklámszünetben lehet pisilni.

A panelházunkban azt tervezik az öregek, hogy együtt töltik a szentestét, mert a családja úgyse viszi el magához egyiküket sem. Közben látom a 30-as, 40-es barátaimat, amint több tízezer forintos ajándékokat vadásznak a neten a gyerekeiknek. Nem tolódtak el egy kicsit a hangsúlyok? Vélemény.

A megismerkedés és az első szex között átlag egy hét telik el, van, hogy fél óra. Azt a szót, hogy ‘szeretlek’, évek óta egy fiútól se hallotta, a barátnői se. A 27 éves Lili döbbenetes nyíltsággal beszélt korosztálya magánéleti gondjairól.

‘Bevallom, ez a vadidegen férfi, ez a vadidegen, felkavaróan fájó, síron túli szerelem segített nekem abban, hogy végre tudjak valamit kezdeni a Halottak Napjával.’

‘Mikor tanulod már meg, hogy mi, férfiak, csak addig vágyunk okos nőre, amíg nem találkozunk eggyel? Csak akkor van esélyetek, ha elhitetitek velünk, hogy butábbak vagytok nálunk. Mi istenek szeretünk lenni.’

Végig izzadt a tenyerem, és sajnáltam, hogy ki kellett szaladnom egy percre pisilni, mert egy kockát is kár volt elvesztegetni. A 'rókatündéres' rendező az év egyik legjobban várt filmjében a sötét tónusú, skandináv vonalra hajazó thriller műfajához nyúlt. Kritika.

Nem akarom eldönteni, hogy tényleg bunkóország vagyunk-e. Nem akarom igazolni egy volt tanárom mondását, miszerint ‘Magyarországon eltaplósított generációk nevelik a tapló gyerekeiket.' Súlyos szavak ezek, és így, ebben a formában nem is igazak. De azért elmesélek három történetet.

Már neve is van: ghosting. Magyarul úgy mondanám: köddé válás. Épp, amikor beleélted magad. Na de miért? Hát megkérdeztem egy csomó pasit. És jöttek a tanulságos válaszok.

Előre leszögezem: a Saul fiát a valaha készített egyik legjobb filmnek tartom. És azt is, hogy nem vagyok filmesztéta, sem pengeelméjű kritikus. ‘Csak’ néző. De hogy a Napszálltát mi értelme volt megcsinálni, fogalmam sincs. Hargitay Judit kritikája.

‘Mindig az elvált nőket sajnáljátok. Hogy otthagyták szegényeket, összetört a szívük, cígölik a gyereket. És a férfiak? Minket meg kivágnak az utcára, és elveszik a gyerekeinket! A mi szívünkkel mi lesz?’