hirdetés
bppark1.jpg

Lakbérre és ételre se marad pénze sok zeneipari dolgozónak, ha hónapokig nem lesznek koncertek

Láng Dávid; a képek forrása: a klubok Facebook-oldalai - szmo.hu
2020. március 18.


hirdetés

Kólya Dániel, a Budapest Park igazgatója

„Április 23-a a tervezett nyitásunk, egyelőre mindent abban bizakodva csinálunk, hogy tartani tudjuk ezt a dátumot. Ha szükséges lesz, keresni fogunk későbbi időpontokat a programoknak, de jelenleg még az eredeti forgatókönyv az irányadó, ennek az előkészítése folyik. Arról még nem tudok biztosat mondani, mi a legkésőbbi időpont, amíg dönteni kell a halasztásról, de naponta egyeztetünk.

A cégen belül semmiképp nincs sokk vagy pánik, inkább igyekszünk minél naprakészebbek lenni az aktuális fejleményekről. Sokat beszélgetünk online csatornákon, a meetingeket is távolról tartjuk meg.

Mindenki pozitívan áll a helyzethez, szerintem jelenleg nem is lehet másképp.

Nem tudjuk, hogy a mostani helyzet meddig tart, ideig-óráig talpon tudunk maradni, de ha huzamosabb ideig erre kell berendezkednünk, akkor elképzelhető, hogy mi is még nehezebb helyzetbe kerülünk. Mindenesetre ha végül átütemezésre lenne szükség, abszolút elképzelhetőnek tartom, hogy kitoljuk a szezont.”

Süli András, a Campus Fesztivál, a Nagyerdei Víztorony és a Sofar Sounds Debrecen programszervezője

„Mi már az első rendezvény-korlátozások bejelentésekor elkezdtük átütemezni azokat a programjainkat is, amiket az akkori 100 fős létszámkorlát még nem érintett, egyáltalán nem gondolkodtunk abban, hogy ezeket azért megtartjuk. Igazán nehézzé az teszi a helyzetet, hogy senki nem látja, mikorra lehet vége, optimista és pesszimista forgatókönyvek vetekednek egymással mindenhol. Az élet viszont nem állhat meg, dolgozunk tovább, és hiszünk benne, hogy előbb-utóbb visszatér a világ a régi kerékvágásba.

Az eseményeink nagyobb részét igyekszünk őszi időpontra áttenni, ez igaz a Nagyerdei Víztorony programjaira, valamint a Sofar Sounds-ra is, ahol egyébként globálisan minden eseményt lefújtak. Jelenleg április végéig vagyunk teljesen biztosak benne, hogy semmi nem lesz megtartva, a továbbiakat pedig majd meglátjuk a helyzet alakulásától függően. Addig is mindenki igyekszik túllendülni a sokkon, belevetni magát a munkába és közben bizakodni.

A Campus Fesztivállal kapcsolatban ugyanezt tudom mondani: nekünk lelkileg semmiképp nem tenne jót, ha leállnánk az előkészületekkel, ezért jelenleg úgy állunk hozzá, hogy addigra már minden rendben lesz.

Természetesen az elsődleges szempont az egészség és a biztonság lesz, ha döntéshelyzetbe kerülünk majd.

Fotó: Kerékgyártó Tibi

Én abból a szempontból szerencsés helyzetben vagyok, hogy anyagilag több lábon állok, vannak olyan munkáim is, amik nem kötődnek szorosan a rendezvényszakmához. Ami a céget illeti, inkább nem bocsátkoznék találgatásokba arról, milyen hosszan lenne képes fenntartani magát úgy, hogy a bevételei jelentős része kiesik. Próbálunk pozitívak maradni, de vészforgatókönyvet is készíteni kell, adott esetben azzal kalkulálva, hogy akár fél évre is leállhat minden.”

Torma Béla, szabadúszó hangtechnikus

„Adagokban kaptuk a megszorításokat, első körben (amikor csak a 100 illetve 500 fő feletti rendezvényekről volt szó) még egész jónak láttam a helyzetet, a hétfői fejlemények után viszont teljesen kiürült a naptáram. Nekem ez abból a szempontból is sokk volt, hogy épp a múlt héten indítottam el a saját egyéni vállalkozásomat, ami letisztázta az eddigi, sokszor bonyolult munkaviszonyokat. Tehát most fizetnem kell a havi fix 50 ezer forintot, miközben jó ideig nem számíthatok bevételre.

Eddig egy átlagos hónapban körülbelül 20 megbízásom volt, hétköznap állandó helyeken, hétvégenként pedig össze-vissza mindenfelé. Ezeket mind teljesítményalapon fizették ki. Persze a mostani helyzet hatalmas érvágás, de így sem én leszek a legnagyobb bajban: vannak tartalékaim, a feleségem továbbra is kap fizetést, és családi kölcsönökre is számíthatok, ha szükséges.

Igazán súlyosan azokat fogja érinteni a helyzet, akiknek nagyobb vállalkozása van alkalmazottakkal. Különösen akkor, ha a közelmúltban vettek fel hitelt eszközbeszerzés miatt: ha ezt többé nem tudják fizetni, a bank elviszi az eszközeiket, így akkor se fognak tudni rendesen dolgozni, ha a korlátozások már el lesznek törölve.

Őket tehát hosszú távon, sőt akár végleg is elvághatja a mostani helyzet a megélhetésüktől.

Arra is számítani kell, hogy ha majd újraindulnak a rendezvények, hatalmas dömping várható, hiszen mindenki egyszerre próbál majd minél több megbízáshoz jutni.

Valószínűleg egymás alá fognak licitálni az emberek, ezt megakadályozandó alakul most egyfajta szakszervezet, ami már korábban is létezett (Magyar Professzionális Rendezvénytechnikai Társaság a neve), de eddig a háttérben működött. Ezután azonban sokkal nagyobb szükség lesz rá, nagyon fontos lenne például egy fix általános árszabásban megegyezni.”


hirdetés
KÖVESS MINKET:




Címlapról ajánljuk
x


hirdetés
airport-2094122_1920.jpg

„Iszonyúan lassú volt a karanténba iktatás” - ilyen most egy utazás repülővel

Egy Londonból Budapestre utazó magyar nő beszámolójából megtudhatjuk, hogy milyen változásokra kell számítania annak, aki mostanság repülővel utazik.
Fotó: Pixabay (illusztráció) - szmo.hu
2020. május 22.


hirdetés

Sokakat érdekel, hogy most a korlátozások enyhítése után, de a teljes szolgáltatás visszaállása előtt milyen lehet nemzetközi repülőjárattal közlekedni. Vajon mennyit változtak a szabályok és a szokások a reptereken és a gépeken?

Nothof-Bako Bernadett a napokban repült haza Londonból Budapestre a Wizz Air egyik járatával. Engedélyével az útról szóló beszámolóját változtatás nélkül közöljük.

„Tegnap jöttünk haza az esti Wizz Air-géppel Lutonból. Egy kis infó-update mindenkinek mivel sokszor látom kérdésként.

A reptéren az összes bolt be van zárva. A Boots üzlet elvileg nyitva tart, de valószínűleg 18:00-s zárással, mert amikor mi mentünk (19:30), már zárva volt. Kaját (csokit, csipszet) és vizet is csak automatából lehet venni. A repülőn is csak snackeket árulnak, meg levest. Erre készüljön mindenki!

A bankautomaták üresek (az összes), szóval aki pénzt szeretne felvenni, azt még az előtt tegye meg, hogy a reptérre érne. Amúgy a bőröndleadás és az ellenőrzések is zökkenőmentesen zajlottak. A repülőút kellemes volt. Nem voltak sokan.

hirdetés

Az arcmaszk használata kötelező végig az út során. Időben indultunk, és vagy 25 perccel hamarabb landoltunk.

Viszont amire mi fel voltunk ugyan készülve, mégis kikészítő volt, az az ellenőrzés és karanténba iktatás. 2 órát vártunk (mi voltunk az utolsók). Iszonyúan lassan haladt. Mérnek testhőt. Elkérnek személyit, lakcímkártyát, telefonszámot, e-mail-címet, és hogy hol szeretnéd letölteni a karantént. Adják a piros papírt és egy tájékoztatót. Akiknek mentessége volt, azokat külön sorba állították, és gyorsabban végeztek, illetve azokat is akik gyerekkel voltak, előreengedték (ami szerintem tök korrekt). Utána még egy gyors útlevélellenőrzés, és mehetsz a dolgodra.

Mi tegnap hajnal 4-re értünk haza, 9:30-kor már hívtak adategyeztetés miatt.

A hölgy nagyon kedves volt. Elkérte újra a személyiigazolvány-számot és az e-mail-címet (ide küldik majd a határozatot). Megkérdezte, hogy az appot szeretnénk használni (ami csak magyar telefonszámmal működik) vagy rendőr látogasson. Illetve érdeklődött, hogy van-e segítségünk, mert ha nincs, az önkormányzat tud biztosítani valakit, aki bevásárol. Ennyi. Remélem segít ez azoknak akik most készülnek haza! Minden jót és jó utat!”


hirdetés
KÖVESS MINKET:




hirdetés
pesti-uti-otthon.jpg

Nemcsak a vírus pusztított, hanem a politikai harc is a Pesti úti otthonban

Mindenki megmutatta az erejét, csak az nem érdekelt senkit, hogy a lakókkal mi történik. A sajtó ugyanúgy dolgozott, mint a politikusok, két csapat van, háború van. Egyelőre a halálos áldozatok idősek. 
Belicza Bea - szmo.hu
2020. május 25.


hirdetés

Kedves emlékem volt évekkel ezelőtt Skultéti Józsefről, a Pesti Úti Idősek otthonának igazgatójáról. Az intézményben élő anyukámat állatsimogatással akartam meglepni. Az igazgató nagyon együttműködő volt, azonnal megteremtette a feltételeket, hogy a szép, nagy területű intézménybe a Kanga Alapítvány elhozhassa állatait, amelyeket idősekhez, fogyatékos otthonokba és gyerekekhez is visznek. A program olyan sikeres volt, hogy a későbbiekben is jöttek az állatok a lakókat szórakoztatni. Az anyukám szereti az otthont, a programok változatosak, ezekből azt gondoltam, jó a vezetés.

Aztán megjött a koronavírus, legnagyobb meglepetésemre, oda, ahol a legnagyobb biztonságban reméltem az édesanyámat.

Április elsejétől zuhantam egyre mélyebbre, amikor megtudtam, hogy anyu beteg.

Étvágytalanul, hányással, hasmenéssel küzdve annyira le volt gyengülve, hogy tudtuk, segítség kell. Óvatosan kérdezgettük a bátyámmal, ki tudja, mi baja van anyunak, kivizsgálták-e.

A főpolgármester bejelentette április 3-án délután, hogy van 5 fertőzött az otthonban. Aznap délelőtt én ezt már tudtam és azt is, hogy anyu március 30. óta rajta van azon a listán, hogy tesztelni kellene.

hirdetés

Nem akartam többet várni, magántesztet próbáltam szerezni. Látogatási tilalom volt, orvos sem volt, meg akartam tudni, bemehet-e az otthonba védőruhában valaki tesztet végezni. Hívtam az igazgatót, nem vette fel, írtam sms-t, nem válaszolt.

Ez volt az első rossz élményem róla. Az sem érdekelt, hogy azért nem válaszol, mert tudja, hogy újságíró vagyok, vagy azért, mert nem érdekli, mi történik a lakóival.

Aztán hosszasan próbálkoztam politikusoktól információt szerezni, a főpolgármesteri hivatal egy darabig beszélt, de aztán ők is csak a Facebookon posztoltak, az operatív bizottság egyáltalán nem vett rólam tudomást. Pedig én tapasztalatból tudtam, mi volt a baj, de senkit nem érdekelt.

Be nem mehettek, de ki igen

Az igazgatóval is nagyon szerettem volna beszélni, mert tudtam, hogy kevés dolgozójuk van, tudtam, hogy nincs teszt, és tudtam, hogy nem volt orvos. Hogy miért nem akart erről senki beszélni, azt nem értem.

A szociális szférában mindenütt létszámhiány van. Nekik is kellene sokat tapsolni, etetni őket és segíteni őket védőruhával.

Amit anyukámon keresztül láttam, tudtam, hogy nagy baj lesz. Azt kértem mindenhonnan, gyorsan beszéljünk róla, hogy máshol ne legyen ilyen. És azóta sem beszéltünk ezekről:

Március 9-től volt látogatási tilalom. Kijárási tilalom viszont csak március 17-től.

Nem csak a Pesti úton, hanem az ország összes idősek otthonában. Ez a 9 nap kiskapu elég volt-e a korona becsusszanására?

Március végén, amikor már látogatási tilalom volt, az otthonban még istentiszteletet tartottak.

Gondoltam, csak interneten keresztül, de nem. Bementek hozzájuk, mert mint mondják, ők is segítők, gyakorlatilag az ott dolgozók. Plusz emberek, akik bevihették a vírust, de a nagyobb baj, hogy sok embert összeültettek egy teremben.

A "hogyan jutott be vírus?" megválaszolásakor sem a kijárási tilalom csúszása, sem a március végi istentisztelet, sem az nem merült fel, hogy ott dolgozó vitte be. Pedig volt olyan lakó, aki fertőzött ápolótól kaphatta el a vírust. A főpolgármesteri hivatal folyton azt mondta, hogy a kórházból, a minisztérium vagy a kormányhivatal meg azt, hogy Karácsony Gergely miatt.

A miért nem volt orvos kérdésem sokáig fel sem merült, majd az is a háború része lett. A mindenről megszólaltatható Zacher Gábornak is meg kellett mondania, hogy ez egy huszonhetedrangú kérdés: „Ha egyszer bekerül a vírus, akkor nem lehet ezzel a történettel túl sok pozitív dolgot tenni, hanem igenis sajnos végig fog menni az emberek között.” Adtunk egy hetet vagy tíz napot, hogy terjedjen. Mennyivel kevesebb beteg és halott lenne most, ha valaki időben beküldi az anyukámhoz hasonlóan beteg embereket a kórházba?

Ha elfogadjuk, hogy nincs orvos egy 540 fős idősotthonban, ahol mindenki beteg egy kicsit, és járvány van, akkor mondhatnánk, hogy a kórházakban is felesleges az orvos.

Járvány idején nincs 500 teszt egy 10 milliós országban?

Nem volt minimális teszt sem. Amikor anyu már listán volt, nem volt egyedül. Több lakó is betegeskedett az otthonban. Amikor a főpolgármester megjött 200 teszttel, az anyukámnak nem jutott. Sokan mondják, hogy sehol a világon nem volt elég teszt. Értem, de a járvány elején, amikor mindenki mondta hogy felkészültek, akkor nem volt a kétmilliós fővárosnak, a 10 milliós országnak 5-700 tesztje az első hirtelen jött bajra?

Emlékszik-e még valaki, hogy a lakók 74 tesztje nem sikerült. Erről pedig nem egy vagy két nap múlva tájékoztatták az otthont, hanem 9 nappal később, április 17-én.

Bár az otthonban már március végétől voltak betegek, a főpolgármester és a kormány vitájában csak arra nem figyeltek, hogy a vírus terjed, amikor másfél héttel később a tisztifőorvos rémülten reagált a 100 fertőzöttre, akkor a nagy színházi felvonulással újabb bajokat okoztak.

Idős, sokszor beteg embereket nem lenne szabad így meghurcolni. Katonai, rendőri kísérettel mentek a mentők sorban. Hosszú volt megtölteni a mentőket az udvarban. Ha egyesével mentek volna a mentők, ahogy megteltek, akkor a kórházban gyorsan elhelyezték volna őket.

A konvojokban érkező mentőkből 25-30 embert kellett papírozni, szállítani úgy, hogy a kórházban is várniuk kellett a betegeknek. Arról ne is beszéljünk, hogy a Korányi kórházba irányított betegeket 15 kilométerrel távolabb a SOTE Korányi tömbjébe vitték előbb tévedésből.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:





hirdetés
patric_2-Copy.jpg

„Miért nem kereshetek annyit, hogy a hónap végén beleférjen az eper is?” – egy orvos keserű posztja

„Milyen érzés a magyar egészségügyben dolgozni orvosként? Május 17-én már kifogytam a fizetésemből” – írja Patric Lausch.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2020. május 27.


hirdetés

A koronavírus-járvány újra felhívta a figyelmet az egészségügyben dolgozók helyzetére. Az orvosok, ápolók, szakdolgozók, takarítók és mindazok, akik a betegekkel foglalkoztak, emberfeletti munkát végeztek heteken át. Sokan a családjuktól távol, túlórázva végezték a dolgukat.

Sokan panaszkodtak a védőfelszerelések hiányára, majd a jövedelmük csökkenésére, és az utóbbi időben többen is arról számoltak be, hogy a megfeszített munka után kevesebb, vagy éppen alig több pénzt kaptak kézhez.

Patric Lausch is hosszú évek óta dolgozik a magyar egészségügyben, most aneszteziológusként, de mentőzött és számos hazai és külföldi kórházban is dolgozott már.

A közösségi oldalán most arról írt, hogy kétgyerekes édesapaként bizony a hónap közepén már nagyon számolnia kell a pénzt. Legutóbb azzal szembesült, hogy többnapos szolgálat után végre eljuthatott a piacra, de az epret már nem tudta megvenni, mert a fizetéséből nem telik rá.

hirdetés

A bejegyzését az engedélyével közöljük:

"Milyen érzés a magyar egészségügyben dolgozni orvosként? Május 17-én már kifogytam a fizetésemből, csak azóta minden nap dolgoztam. Ma - 2 hét után - volt időm elmenni a piacra. Láttam ezeket a zamatos epreket, de nem tudtam venni belőle, mert nem volt miből.

Pedig csorgott a nyálam és nagyon ettem volna pár szem epret. A szörnyű az, hogy nem is 1-én kapok fizut, hanem 5-e körül. Ezért még 2 hét amíg tudok venni epret, remélem még lesz.

Miért? Miért kell 200 óráért hazavinnem 226.000 forint fizetést? Miért nem kereshetek annyit, hogy a hónap végén beleférjen az eper is? Miért?

Kíváncsi vagyok, hogy ezek a miniszterek sem esznek epret a hónap végén egy hosszú 2 hetes, folyamatos munka után?

És ígérnek nekem egyszeri bruttó 500.000 forintot? Köszi. Lehet, hogy akkor valami kis pluszt fogok tudni csinálni a 2 gyerekemnek nyáron, de akkor sem fogok tudni jövő májusban a hónap végén epret venni. És az az ígért 20% fizetésemelés? Hát érdekes módon, eddig minden fizetésemelésnél valahogy kevesebb pénzt utaltak át. Ezért attól tartok, hogy a fizetésemelés után havonta törleszteni fogom azt az egyszeri bruttó 500.000 forintot, ha havonta megint kevesebbet fogok hazavinni.

Ez így jó? Ezért tapsoltatok? Szép volt, de inkább vittem volna haza egy fél kiló epret a piacról!

Nem az eper miatt írtam. Élhető bérezést szeretnék az egészségügyben dolgozóknak.

Valahogy a 'hülye' bruttó 500.000 forint miatt hirtelen eltűnt ez a téma. És valószínűleg azért is adják, nem azért hogy a munkánkat jutalmazzák!"

Patric Lausch a közösségi oldalán gyakran mesél az orvosi munkájáról. Bemutatja a helyeket, ahová a hivatása viszi. Mesél a kollégákról, és megosztja élményeit a külföldi kórházakban, mentősöknél tapasztaltakról. Vallja, hogy övé a világ legjobb munkája. Édesapaként két kisfiát is arra neveli, hogy megértsék maguk körül a világot, legyenek segítőkészek, de bátrak is.

Fotó forrása: Patric Lausch Facebook-oldala

hirdetés
KÖVESS MINKET:





hirdetés
zenesz-pixabay.jpg

A jogdíj nehezen hasonlítható a havi fizetéshez, de vannak, akik kényelmesen megélnek belőle

Az Artisjus szakértőjét kérdeztük arról, pontosan honnan is származnak a zenészek bevételei. A rendszer bonyolultabb, mint gondolnád, de elmagyarázzuk.
Láng Dávid; címkép forrása: Pixabay - szmo.hu
2020. május 20.


hirdetés

Az utóbbi hetek egyik meghatározó témája volt a zenészek szociális támogatásának ügye. Először Majka vonta kétségbe a jogosságát, azt hangoztatva, hogy rengeteg olyan előadó is kapott pénzt, aki szerinte egyáltalán nem szorul rá.

Utána sorra nyilvánultak meg a szakmabeliek, vagy egyetértve, vagy rácáfolva a rapper-műsorvezető szavaira. A másik oldal érveiről Czutor Zoltánnal készítettünk interjút, aki részletesen kifejtette, honnan származik a támogatás, és miért fordulhatott elő, hogy tényleg sok olyan zenész elnyerte, akiknek egyébként aligha vannak anyagi gondjaik.

A cikk meglepően heves vitákat generált, a kommentekből pedig az jött le, hogy sokan egyáltalán nincsenek tisztában a jogdíjak mibenlétével, vagyis azzal, pontosan milyen jogcímen kapják ezeket a zenészek, és átlagosan mekkora összegekről van szó.

Dr. Tóth Péter Benjamint, az Artisjus stratégiai és kommunikációs igazgatóját kértük meg, hogy magyarázza el közérthetően a fentieket.

hirdetés

A zenészek megélhetésének manapság két fő pillére van. A koncertezés utáni gázsik nagyjából 50 százalékot tesznek ki, a jogdíjak 25-30 százalékot, a fennmaradó rész pedig nagyon sok területből áll össze a merch- és lemezeladásoktól a pályázati támogatásokon át a reklámszereplésekig.

A szerzői mellett előadói és hangfelvétel-kiadói jogdíjak is vannak, de az első a legjelentősebb tétel, mivel a szerzőknek sokszor nincs más bevételük, míg az előadók a gázsikra, a kiadók pedig az eladási bevételekre is támaszkodhatnak.

A három ág néha teljesen elkülönül, de persze különféle összefonódások is lehetségesek, például akkor, amikor valaki a saját maga által írt dalokat játssza, vagy amikor egy zenekar szerzői kiadásban jelenteti meg a lemezét.

Az Artisjus a zeneszerzők és a szövegírók jogdíjáért felel, így az alábbiakban csak erről lesz szó.

Hét különböző terület van, ahonnan ezeket beszedik:

1. Az élőzene, vagyis ha valakinek egy koncerten eljátsszák a dalait. Ez a valaki lehet akár maga a fellépő is, ha a saját szerzeményeit adja elő, ha pedig nem, akkor a tényleges dalszerző és szövegíró. A rendezvény szervezőjének tehát a gázsin felül ezt a tételt is be kell kalkulálnia a költségvetésbe.

Aki saját dalokkal lép fel, így két jogcímen is profitál a koncertezésből (ők eleve ezt figyelembe véve állapodnak meg a gázsiról), aki pedig csak szerző, annak ez passzív jövedelem.

Persze közel sem akkora, ami a fellépésért jár, de sok kicsi sokra megy.

2-3. A rádiós és televíziós játszások. Az előbbinél egyszerűbb a képlet, míg az utóbbi attól is függ, filmben, showműsorban, reklámban vagy más produkcióban hangzik el az adott dal. Ez már jelentősebb tétel, egyetlen szám akár 10-20 ezer forintot is hozhat a konyhára, ha nagy kereskedelmi csatornáról van szó.

4. Lemezeladások: ez a piac a 2000-es évek óta folyamatosan esik, de teljesen azért még nem tűnt el.

5. Online streaming: az előzővel szemben ez felszálló ágban van, de egyelőre még csak alacsony bevételt hoz. Az ideális az lenne, ha kialakulna egy olyan üzleti modell, ami minden félnek kedvező, tehát a hallgatóknak nem kerül megfizethetetlenül sokba, viszont több jut vissza belőle az alkotóknak, és még a szolgáltató is jól jár.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:







Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!