KÖZÖSSÉG
A Rovatból

Miért vállalta be D. Tóth Kriszta a smink nélküli képeket?

Szerinte a valóság igenis smink- és retusmentes. Maga sem gondolta volna, hogy ekkora sikere lesz alig egy hete kitalált ötletének.


Múlt vasárnap számoltunk be róla, hogy D. Tóth Kriszta rendhagyó kísérletbe kezdett: egy éven keresztül mindennap közzétesz magáról a Facebook-oldalán egy teljesen smink- és retusálásmentes fotót.

Mint fogalmazott:

"
Kíváncsi vagyok, hogy mennyit változik egy negyvenéves nő arca 365 nap alatt. Milyen télen, milyen nyáron, milyen ha boldog, milyen ha beteg, milyen ha kialvatlan, milyen ha kipihent, milyen ha gondterhelt, milyen ha felszabadult, milyen ha bal lábbal kelt föl, és milyen ha jobbal. Mindenféle módosítás nélkül, a maga nyers valóságában.

A kapcsolódó posztot (és képet) több mint 13 ezren lájkolták, és az azóta napi rendszerességgel érkező újabb fotók is rendkívül népszerűek. Megkérdeztük Krisztát, mi inspirálta az egészre, milyen visszajelzéseket kapott eddig és változtathat-e egy ilyen kísérlet szerinte a nők önképén.

dtk_smink

Sminkkel, ahogy eddig megszokhattuk (fotó: Emmer László)

– Mi volt az egész kísérlet kiindulópontja? Mikor jutott eszedbe, és miért éppen most kezdtél bele?

– Február elsején, a negyvenedik születésnapom reggelén, három óra alvás után teljesen spontán jutott eszembe. Álltam a tükör előtt, és azon gondolkodtam, hogy tulajdonképpen semmi okom szomorkodni. Ott volt az előző éjszakai buli nyoma az arcomon, egyszerre volt karikás és puffadt a szemem, színtelen az arcom. De nekem nem az öregedés jutott eszembe a látványról, hanem az előző éjszakai buli, ahol ott voltak a barátaim, a családom, és nagyon boldog voltam.

Ezt a pillanatot szerettem volna megörökíteni. Aztán gondoltam egyet és föltettem a fotót azzal, hogy mostantól egy évig minden nap megörökítek egy ilyen természetes pillanatot, és a képet mindenféle módosítás nélkül kiteszem a Facebookra.

– Milyen visszajelzéseket kaptál, akár ismerősöktől vagy munkatársaktól, akár másoktól (például kommentelőktől)?

– Egyszerre volt megdöbbentő és megható a képek hatása. Rengetegen üzentek, szakmabeliek és civil barátok, és a hozzászólások 95 százaléka is pozitív volt. Ismerősök és ismeretlenek egyaránt biztattak, hogy folytassam. A legtöbben talán azt értékelték, hogy ismert emberként kiállok és vállalom az arcom, ráncokkal, karikákkal, szeplőkkel együtt.

De persze nem lennénk emberek, ha nem kapnék negatív véleményt is. Van, aki a szépen sminkelt vagy jól bevilágított képeket követeli vissza, van, aki arra figyelmeztet, hogy smink és retus nélkül egészen átlagosan nézek ki, és van, aki váltig próbálja bebizonyítani, hogy márpedig ezen vagy azon a fotón igenis viselek sminket...

dtk_1

Első és második nap

Néhány vélemény a sminkmentes képek alatti hozzászólásokból

Ez az elindítás egy Nagy lájkot érdemel, gratulálok Kriszta !!! Félretéve a női hiúságot, bátran vállalva önmagad egyszerű valójában, természetességében..., erre nagyon kevesek képesek! Sminkkel és most már anélkül is szerethető, elfogadható vagy <3

Kriszta! A kísérlet érdekes, nem akarom lelőni a poént, de szerencsére az idő ebben a korban nem végez aknamunkát. További sok sikert! kedvelem.

Tök jó, hogy végre felvállalja valaki azt is, hogy nem csupa csillogás az élete és nem mindig úgy néz ki, ahogy a képernyőn látni. Ettől olyan EMBERI !!!!

Boldog születésnapot!Van akit csak a smink tesz széppé,van aki eredetileg is szép,a smink csak tovább fokozza a szépséget. Tehát Ön smink nélkül is nagyon szép.

Kedves Kriszta! Bízom benne, hogy a legmélyebb üzenet sokaknak megvilágosodik : a benső szépség minden pillanatban jelen van ha elfogadjuk önmagunk teremtésünk tökéletességében. Bár egyidősek vagyunk, mégis magázódva tisztelném szépségét. Ragyogó. Egészséges. Inspiráló. Kezét csókolom! :)

– Az egészet tulajdonképpen egy kihívásként hirdetted meg. Akadt már valaki, aki szintén belefogott?

– Egyáltalán nem gondoltam, hogy mozgalmat indítsak a kezdeményezéssel, a kihívás inkább saját magamra vonatkozott. De nagyon úgy tűnik, hogy ez a dolog elkezdte a saját útját járni, mert vannak, akik már jelezték, hogy idén ők is betöltik a negyvenet és belefognak.

dtk_2

Harmadik és negyedik nap

– Mérlegeltél előre minden lehetőséget, például hogy akkor is tudod-e majd tartani magad a fogadalomhoz, amikor különösen rossz passzban vagy?

– 365 nap alatt minden bizonnyal lesznek rosszabb időszakok is, amikor legszívesebben elbújnék a világ elől. De nem adom föl, ettől van tétje, ez a lényege az egésznek.

– Miért mindig ugyanott, ugyanabban a pózban és ugyanazzal a mosollyal készülnek a képek?

– Ez a koncepció lényege. De majd ha nem itthon ébredek föl, és máshol készül a kép, akkor más lesz a helyszín. A mosoly meg... Hát, az biztos, hogy nem minden nap fogok mosolyogni.

– Mennyire befolyásolja a nők önképét az, amit a média ezzel a kérdéssel kapcsolatban általában sugall?

– Az élményeink mind-mind nyomot hagynak az arcunkon, a testünkön. Mi viszont – pláne közszereplőként, az ilyen-olyan elvárásoknak megfelelve – mindent megteszünk, hogy eltüntessük ezeket a nyomokat. Sminkkel, retussal, különböző appokon keresztül egy gombnyomásra elérhető szépítő szűrőkkel.

"
Kis túlzással élve szinte már fel sem ismerjük saját magunkat reggel a tükörben, nem hogy még mutogassuk.

Persze, minden ember szeret jól kinézni, szereti feljavítani azt, amije van, a gond nem is ez. Hanem az, ha elhisszük, hogy az a valóság.

dtk_3

Ötödik és hatodik nap

– Változtathat-e szerinted ez a kezdeményezés az emberek hozzáállásán?

– Azért nem tulajdonítok magamnak vagy a kísérletemnek ekkora jelentőséget. De az mindenképpen beszédes, hogy a sorozat első képeit megnézte háromszázezer ember és több mint huszonötezren lájkolták, több százan megosztották és kommentelték őket. Vagyis valamit mégis megmozgatott, valamire ráérzett ez az akció. És ez jó.

– Gondolkoztál már azon, kezdesz-e valamit a képekkel az év leteltével?

– Valamilyen formában biztosan egymás mellé teszem majd a képeket, és a kihívást kísérő reakciók is nagyon tanulságosak lesznek. Azért fogtam bele, mert kíváncsi vagyok arra, hogy milyen nyomot hagynak 365 nap élményei az arcomon. Egy év alatt nyilván nem öregszem meg nagyon látványosan, de nem is ez a lényeg. Hanem az az utazás, amit egy ember ez alatt az idő alatt megtesz, kívül és belül. Photoshop nélkül.

Ha tetszik a kezdeményezés, nyomj egy lájkot!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
„Ágostont nem tudják meggyógyítani” – A szülők bejelentették, hogy egyéves kisfiuknak nem maradt esélye
A leukémiás kisfiú szülei megtört szívvel jelentették be, hogy Ágostont hazaviszik a kórházból, és minden közös pillanatot kihasználnak. Az orvosok szerint nincs már esély a gyógyulásra.


Az akut mieloid leukémiával küzdő Tóth-Helli Ágoston szülei a Facebookon jelentették be, hogy a kisfiuk többé nem kap kezelést, mert az orvosok nem látnak esélyt a gyógyulására.

„Az orvosok behívtak egy szobába mindkettőnket, és elmondták, hogy ők teljesen biztosak abban, hogy Ágostont nem tudják meggyógyítani” – írták a szülők.

A legutóbbi vizsgálat szerint Ágoston csontvelőeredménye 81 százalékos, ami azt mutatja, hogy az utolsó gyógyszer, a Stro nem hatott. Egy újabb kemoterápia ugyan meghosszabbíthatná az életét, de jelentősen rontaná az életminőségét, ráadásul továbbra is az elkülönítőben kellene tartózkodnia.

Mivel „a nyugati orvoslás semmi olyat nem tud adni, amivel minimális esély lenne a gyógyulásra”, a szülők úgy döntöttek, inkább hazaviszik a fiukat, és minden idejüket vele töltik.

Mint írták, tudják, hogy az orvosok „jót akarnak, teszik és mondják a tőlük telhető legjobbakat, mégis ez az, amit az ember az életében a legkevésbé akar hallani. Ez egyszerűen felfoghatatlan, és esélyét sem látjuk annak, hogy le tudjuk írni, mit érzünk most. Ágostont tegnap hazavittük. Mostantól 2–3 naponta fogunk kontrollra jönni, ha kell, akkor kap vérkészítményt és fájdalomcsillapítást, ha szükséges lenne. Viszont leukémia elleni kezelést, kemoterápiát már nem fog kapni. A kórház nyitva áll, az elkülönítőt fenntartják nekünk, bármikor visszaköltözhetünk, ha úgy érezzük, nem bírunk el a helyzettel otthon.”

Ágoston története tavasszal vált országszerte ismertté, amikor a szülei az akkor tíz hónapos kisfiú amerikai immunterápiás kezelésére indítottak gyűjtést.

A gyógyszert a gyártó biztosította volna, de a kiutazás, a kint tartózkodás és a kórházi költségek a családra hárultak. A 500 millió forintos cél rövid idő alatt összejött, de négy nappal az indulás előtt kiderült, hogy Ágoston mégsem kaphatja meg az amerikai kezelést.

A szülők azóta más lehetőségeket is kerestek, de egyik sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Most minden idejüket és energiájukat Ágostonra fordítják, és hálásak a sok támogatásért. Úgy fogalmaztak, talán egyszer valami olyan kezdeményezést hívhatnak életre, ami eddig nem volt Magyarországon, de erről majd később számolnak be.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Felfoghatatlan tragédia: egy hónap alatt halt meg mindkét szülő – öt gyerek maradt árván Orosházán
A fiatal anya tüdőembólia miatt hunyt el, párja egy hónappal később agyvérzésben. A négy kicsi nevelőszülőkhöz került, a legnagyobb lányt a nagypapa vette magához.


Döbbenetes tragédia rázta meg Orosházát és Nagyszénást. Egy fiatal pár egy hónapon belül halt meg, öt gyermekük pedig árván maradt. A hároméves ikerpár, egy 5 éves kisfiú, egy 9 éves és egy 13 éves kislány veszítette el szüleit. A családból senki nem tudta magához venni mind az öt gyermeket. Egyetlen élő nagyszülőjük, az apai nagyapa a legidősebb lányt vállalta, a négy kisebb testvér pedig nevelőszülőkhöz került – számolt be a Blikk.

Egy hónapja Mónika lett rosszul az orosházi albérletükben. Párja, Szabolcs vonattal tartott haza, amikor a nő felhívta, hogy nincs jól. Később már összefüggéstelenül beszélt, mire a férfi hazaért, a mentők próbálták ellátni, de a 36 éves édesanya életét már nem lehetett megmenteni.

„Tüdőembólia, ezt állapította meg a boncolás” – mesélte az elhunyt nő unokatestvére, Hajnalka. „Szabolcsot nagyon megviselték a történtek, de igyekezett tartani magát, méltó módon eltemette a szerelmét, és minden erejét a gyerekekre fordította. Annyiban tudtunk neki segíteni, hogy gyűjtést szerveztünk, legyen miből élniük, míg a hivatalok rendezik a dolgokat. Nem is gondolkozott azon, mi lesz az öt gyerekkel, tudtuk, Szabolcs remek apa.”

Egy hónapig bírta tartani magát, aztán agyvérzést kapott. A család őt is elvesztette. Az öt gyermek teljesen árván maradt. Az apai nagyapa már 73 éves, egyedül él, a többi rokon saját családja miatt nem tudta vállalni a gyerekeket.

„Nem is a pénz lett volna a gond, mert rengetegen segítettek nekünk, milliók gyűltek össze a gyerekek számláján, amit egy rokon nyitott, mert a hagyatéki eljárás miatt Móni és Szabolcs bankszámláját is zárolták. Szabolcs sokat dolgozott az építőiparban, minden fillért hazavitt. A gyerekekkel az a helyzet, hogy – főleg a négy kisebbet – nem lehet szétszakítani őket, annyira szeretik egymást” – mondta a rokon.

A legidősebb gyermek, a 13 éves lány, Mónika előző kapcsolatából született. Ő egy gyulai speciális iskolába jár, hét közben kollégiumban lakik. Egy hét múlva visszatér az iskolába, az ellátását a nagyszénási nagyapa vállalta.

A négy kisebb testvért a gyermekvédelem vette gondozásba. Augusztus 25-én vitték el őket az orosházi albérletből, és nevelőszülőknél helyezték el.

A hivatal nem árulta el, sikerült-e a testvéreket együtt tartani. „Alapállás, hogy a gyámügyi eljárásoknál a testvéreket nem szakítják el egymástól, ám négy, 3-9 év közötti gyermek esetében ez nem egyszerű” – mondta el a Blikknek egy gyermekvédelmi szakjogász. „Nehéz olyan nevelőszülőt találni, ahol éppen van négy szabad hely, ráadásul ezek a gyerekek friss traumán mentek keresztül, így extra figyelmet és pszichológusi segítséget igényelnek” – tette hozzá a szakember.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Önzetlenül felajánlotta a veséjét a főnökének, hogy megmentse az életét, később mégis kirúgták
Debbie Stevens felajánlotta egyik veséjét, hogy főnöke esélyt kapjon az életre. A műtét után komplikációk jelentkeztek, mégis visszatért dolgozni, de alig telt el idő, és lefokozták, végül elbocsátották.
Maier Vilmos - szmo.hu
2025. augusztus 23.



Előbb aa veséjét adta egy nő, hogy megmentse a főnöke életét, később azonban mégis elveszítette az állását, írja a Unilad. A 47 éves Debbie Stevens az évekkel ezelőtt történtek után azt mondta, elárulva érezte magát, amikor végül 2012-ben elbocsátották.

„Úgy döntöttem, hogy vesedonor leszek a főnökömnek, ő pedig a szívemet vette el” – mondta a Long Island-i nő. „Nagyon elárulva érzem magam. Számomra ez egy rendkívül fájdalmas és borzasztó élmény volt. Úgy kezelte ezt a felajánlást, mintha a földre dobta és belerúgott volna.”

Debbie még 2009 januárjában kezdett dolgozni az Atlantic Automotive Groupnál, ahol megismerkedett Jackie Bruciával. Bár 2010-ben elköltözött és otthagyta a céget, később visszatért Long Islandre, és egy irodai látogatás során tudta meg, hogy Bruciának vesetranszplantációra van szüksége.

Stevens szerint Brucia akkor elmondta neki, hogy van egy lehetséges donor, de ha szükség lesz rá, elfogadná a felajánlását. A jogi iratok szerint így fogalmazott:

„Soha nem tudhatod, lehet, hogy egyszer élnem kell majd ezzel az ajánlattal.”

Nem sokkal később Stevens újra Long Islandre költözött, és visszatért a régi munkahelyére. Röviddel ezután Brucia behívta az irodájába. Stevens állítása szerint ezt kérdezte tőle: „A donoromat elutasították. Komolyan gondoltad, amit mondtál?” Stevens igennel felelt, mert tisztelte a főnökét, és nem akarta, hogy meghaljon.

Ugyan Debbie nem volt megfelelő donor Bruciának, az orvosok lehetővé tették, hogy másnak adja a veséjét. Ezáltal Brucia feljebb került a várólistán.

„Úgy éreztem, visszaadom neki az életét. Az én vesém végül St. Louisba került, az övét pedig San Franciscóból hozták”

– mondta Stevens.

A műtét után a nő komplikációkkal küzdött, mégis visszatért dolgozni. Egy alkalommal rosszul lett és hazament, majd azt állította, hogy Brucia felhívta otthonról. „Azt mondta: »Mit csinálsz? Miért nem vagy a munkahelyeden?« Mondtam neki, hogy rosszul érzem magam. Erre ő: »Nem jöhetsz-mehetsz, ahogy kedved tartja. Az emberek azt fogják hinni, hogy különleges bánásmódot kapsz.«”

Stevens elmondta, hogy ezután előbb elvették az irodáját, a túlórázási lehetőségeit, majd egy 80 kilométerre lévő telephelyre helyezték át, majd pszichés problémái lettek.

„A műtét után borzasztóan, kegyetlenül, embertelenül kezdett bánni velem. Olyan volt, mintha csak azért vett volna vissza, hogy megkapja a vesémet”

– mondta az ABC Newsnak.

Ügyvédei levelet küldtek a cégnek, ezt követően kirúgták.

Az Atlantic Automotive Group és Jackie Brucia akkor nem reagált az ABC News és a The Post megkereséseire. Brucia férje, James viszont azt mondta egy újságírónak, hogy az állítások „messze állnak az igazságtól”, és hozzátette: „Ő senkit sem rúgott ki.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
„Mikor felhívtam a 112-t, sírtam, zokogtam” - elmesélte a 8 éves Hanna, hogyan mentette meg anyukája életét
Az édesanya korábban megtanította lányának, mit kell tenni vészhelyzetben. Hanna most nagymamájánál él, a rendőrök ajándékokkal köszönték meg a bátorságát.
Maier Vilmos - szmo.hu
2025. augusztus 13.



Hanna, a nyolcéves békéscsabai kislány különleges okból érkezett rendőrautóval a helyi kapitányságra. A rendőrök kézen fogva kísérték be az épületbe, hogy megköszönjék: életet mentett – mégpedig az édesanyjáét, számolt be róla az RTL Híradó.

Az édesanya július közepén lett rosszul, jelenleg is kórházban kezelik. Hanna most a nagymamájánál lakik.

„Tüdőembóliám volt a hajnali órákban. Az utolsó pillanatban tudtam szólni a nyolcéves kislányomnak, hogy hívja a mentőket, és ez így is történt” – mesélte az édesanya. Néhány perc múlva elvesztette az eszméletét, így Hanna maradt mellette, és követte a segélyhívó utasításait.

A kislány bevallotta, hogy nagyon megijedt.

„Mikor felhívtam a 112-t, sírtam, zokogtam, nagyon nem értettek szerintem semmit”

– mondta. A kislány végig kitartott az anyukája mellett, amíg a segítség megérkezett.

„Mondták, hogy mit kell csinálni, hogy rázzam meg anyának a vállát, meg hogy a fejét fordítsam úgy, mert ugye előre volt esve, hogy úgy oldalra. Nem bírtam, mert olyan, mintha úgy feszítette volna” – idézte fel Hanna.

Az édesanya már óvodás korában megtanította neki, mit kell tenni, ha baj van.

„Egy pár évvel ezelőtt átvettük, hogyha bármi történik velem vagy bárki mással, esetleg az utcán is lehetősége van rá, akkor mit kell, hogy tegyen, hívni kell a segélyhívót, be kell mutatkozni, el kell mondani, hogy mi a probléma, vagy ő mit lát, és nagyon ügyesen helytállt ebben a rendkívüli helyzetben” – mondta.

Szemenyei Kamilla őrmester ért elsőként a helyszínre.

„Igazából megmentette az édesanyja életét a telefonhívásával, ehhez nagyon nagy lélekjelenlét kellett. Ezt szerintem ott ő akkor nem fogta fel, emiatt is gondoltam, hogy óriási nagy trauma lehet ez számára...” – mondta a rendőr.

Az RTL teljes riportját a békéscsabai életmentésről itt lehet megnézni:


Link másolása
KÖVESS MINKET: