KULT

"Lehet, hogy jó produkció volt, csak nem ittunk még eleget" - megnéztük A Nagy Duett negyedik részét

Szabó Eszti kivesézi a legfrissebb adás produkcióit, melyek során Janicsák Veca az Apuveddmeget, Erdei Zsolt pedig a Bokszot énekelte.
Szabó Eszti cikke - szmo.hu
2017. április 24.



Konfettiesővel indult a 9 párossal folytatódó Nagy Duett negyedik adása vasárnap, melynek első előadói Simon Kornél és Janicsák Veca voltak. A színész(!) és az énekesnő egy Wellhello-nótát állítottak színpadra, kissé swingesen újragondolva. A zsűri szerette, Szulák Andi szerint Kornél tökéletesen tercelt, Kasza felfedezte azt a szövegrészt, hogy B.O.S.S. #SWAG, amiről a helyszínen (és jó eséllyel a planétán) senki sem tudta, hogy mit jelent. Valószínűleg mai menő kifejezések egymásutánjánál nem többet, de ha az ön neve Karácson Tamás és tudja a választ, akkor kérjük, írja meg a szerkesztőségbe „Mizu” jeligére, és így mindannyian okosabbak lehetünk végül.

Videó: Simon Kornél és Janicsák Veca: Apuveddmeg

A folytatásban Enrique Iglesias egyik dalával érkezett Hódi Pamela és Tarcsi Zoltán, akik egy féltékenységi jelenetet vittek színpadra a dal mellé összeállított minikoreográfia segítségével. Szegény Pamela énekhangja nem úgy viselkedett, ahogy szerette volna, de dicséret illeti, amiért ezt nem is igyekezett leplezni, hanem énekelt, visított és tolta, mintha nem lenne holnap. Esetükben végül több szempontból is értelmet nyert a kifejezés, de erről majd később.

"Mire te előveszed a fegyvert, véget ér az egész western-korszak!" – méltatta derűsen Tilla Jolly rátermettségét.

"
Lehet, hogy jó produkció volt, csak nem ittunk még eleget

– biztatta tovább a párost Kasza Tibi, majd hozzátette: Pamela bátonyterenyei angol akcentussal operált.

"Pamela, tudod, hogy nagyon szeretünk téged, de ez most mi volt?" – adta meg a kegyelemdöfést Cooky.

Hát mi lett volna: Nagy Duett. Nem tudom, min vannak meglepődve, nyilván nem volt jó, de épp erről szól a műsor. Múltkor még szerették, ha valaki hülyét csinál magából, most már nem, szeszélyes a zsűri, mint az áprilisi időjárás.

A folytatásban Mádai Viviennek és Csipának kellett elővennie népdalos hangképzési technikáját, mellyel a Rolling Stones/Janicsák István/Z’Zi Labor Honky Tonk Woman-jét adták elő, némiképp összemosva korokat és előadókat. Hogy ez az ötlet vajon kié volt, senki meg nem mondja, de mégis jól működött a színpadon a bikafejés, a nótázás, a csárdás és a cifra. Kiderült: majdnem mindegy, mi történik odafenn, annak élvezhetősége csakis attól függ, mennyire élik, vagy nem élik az előadást a produkció résztvevői. Vivien és Csipa nagyon élték.

Kasza nagyon fontosat mondott, amikor arra utalt, hogy Csipa Magyarország egyik első számú rocksztárja, aki ennek ellenére bevállalta azt a hülyéskedést, ami valóban nem más, mint alázat.

Mert Csipa azért mostanában minden héten, rocker imidzsét kissé oldalba rúgva dolgozik Vivienért, a produkcióért, és bár tényleg nem lenne muszáj neki ilyen komolyan venni ezt, mégis megteszi, amiről tényleg csak elismeréssel nyilatkozhat az ember.

A második körben Völgyesi Gabi és Sági Szilárd énekelte a Legyen a Horváth-kertben című Lajtai Lajos-szerzeményt, 28 pont.

Utánuk a Dolly Roll Wind szörnyét állította színpadra Zimány Linda és Oláh Gergő, akik végre iminimizgettek és megőrülgettek egy kicsit. Csúnya ruhában, idétlen koreográfiát is jártak, de legalább élvezték az egészet, így talán a páros legjobb produkcióját láthattuk. A zsűri egész más véleményen volt: csak 26 pontot adott egy olyan előadásra, ami valahol épp a Nagy Duett lényegét mutatta be. Na de nem kell ezen kiakadni, úgyis szavaz még a közönség a végéig negyvenhétszer.

Videó: Zimány Linda és Oláh Gergő: Meseautó

Stohl Luca és Peller Károly a Mert a nézését meg a járását című klasszikust vette elő a biztos szavazatok reményében. A produkció alatt Károly szinte mindvégig egy ágyban feküdt, amiről nem derült ki, mit szimbolizál. Talán a szereplő ezerszer hallotta már a dalt és unalmában meghalt.

A harmadik körben Madár és Judy dalolt, akik 28 pontot bokszoltak össze végül.

Utolsó előttiként Ábel Anita és Emilio hozott egy James Brown-egyveleget, ami teljesen jó volt, és ezt a zsűri sem gondolta másképp. Szulák Andi annyit hozzátett, hogy Emil némiképp egyedül hagyta előadótársát a színpadon töltött percekben, ennek ellenére az ítészcsapat 28 ponttal jutalmazta a stylisttal nyilvánvalóan hosszú ideje perben és haragban álló párost.

Az estét Ábrahám Edit és Vastag Csaba zárta a Hosszú forró nyár című Gábor S. Pál és Szenes Iván-szerzeménnyel. Vastag Csabának esküszöm, musicalben kéne utaznia, ha eddig még nem tette.

A negyedik adásban valamiért főként a megúszós és nem a bevállalós előadások szereztek maxpontot, lett egy csomó holtverseny, majd zsillió bejátszás, ismétlés, sorrend bemutatása, szavazás, újraszavazás után végül Hódi Pamela és Jolly esett ki.

Hát... kár. Tényleg az, na de nem történt semmi baj, lesz még celebégetős műsor bőven, ahová a jövőben is bárki beadhatja az önéletrajzát. Jövő héten nyolc párossal folytatódik a bulika, mely szám oldalára fordítva a végtelent szimbolizálja, ami nyilvánvalón a műsor reklámidejére és bejátszásaira utal. A számot a talpára visszaállítva pedig egyszerű hóembert rajzolhatunk belőle. Sajnálom, de ha eddig húzzák az időt a kiesők kihirdetése előtt, tényleg elmegy az ember esze a végére.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Tragédia a Netflix velencei forgatásán: a stáb szeme láttára meghalt a sikersorozat rendezőasszisztense
Diego Borella az Emily Párizsban ötödik évadának munkálatai közben esett össze. Az orvosok a Hotel Danieli épületébe siettek, de már nem tudták megmenteni a 47 éves rendezőasszisztenst.


Tragikus esemény árnyékolta be az Emily Párizsban forgatását Velencében: váratlanul elhunyt Diego Borella, a Netflix népszerű sorozatának rendezőasszisztense.

A Daily Mail beszámolója szerint az ötödik évad utolsó jeleneteinek felvétele zajlott a lagúnák városában, amikor Borella a stáb jelenlétében összeesett.

A La Repubblica információi szerint

az orvosok csütörtök este, 7 óra körül érkeztek a történelmi Hotel Danieli épületébe, de már nem tudták megmenteni az életét.

A rendezőasszisztens mindössze 47 éves volt. A hírek szerint halálát valószínűleg szívroham okozta.

A tragédia után a forgatást ideiglenesen felfüggesztették. Az ötödik évad velencei jeleneteit augusztus 15-én kezdték rögzíteni, és eredetileg hétfőn fejezték volna be a munkát.

Diego Borella 1978-ban született Velencében. Elismerést szerzett rendezőként és íróként, tanulmányait Rómában, Londonban és New Yorkban folytatta. Közösségi oldalain meséket, haikukat és színdarabokat is megosztott.

(via Femina)


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Az év legjobban titkolt sci-fije? – Visszatért az Invázió, és te valószínűleg még mindig nem hallottál róla
Két évet ugrott az időben az AppleTV sorozata. A világ megmenekült? Az Invázió harmadik évadának nyitánya bebizonyítja: az idegenekkel a rémálom még csak most kezdődik. Hősök támadnak fel, titkok szivárognak ki, és minden pillanatban ott lappang a kérdés: tényleg vége van a fenyegetésnek? Dehogy van, itt a harmadik évad…
B.M.; Fotók: imdb.com - szmo.hu
2025. augusztus 24.



A televíziós science fiction világában ritkán akad olyan alkotás, amely egyszerre képes intim, emberi drámát és globális katasztrófát bemutatni, mégis az Invázió pontosan erre vállalkozott 2021-ben. Simon Kinberg sorozata, amely az AppleTV+ megbízásából készült, apró mozaikokból építtette fel egy idegen támadás történetét – nem világmegváltó hősökre, hanem hétköznapi emberekre fókuszálva. Ez a nézőpont kezdettől fogva a széria legerősebb sajátossága, és a harmadik évad nyitánya sem tagadja meg gyökereit:

ismét a kisemberek szemén keresztül látjuk, hogyan alakul az emberiség sorsa egy újabb, látszólag lezárt, de mégis tovább élő fenyegetés árnyékában.

Kinberg neve önmagában is sokatmondó: producerként és íróként egyaránt dolgozott remek és kevésbé sikeres projektekben. A Deadpool 2, a Légió vagy a Sherlock Holmes mellé sajnos olyan címek is feltűnnek a listáján, mint a hírhedt Fantasztikus Négyes (2015), a felejthető 355, vagy a borzalmas X-men: A sötét főnix. Ez a kettősség kíséri végig pályáját, így az Invázió esetében sem lehetett tudni előre, mire számíthatunk. Az viszont két évad alatt már bebizonyosodott, hogy a sorozat képes komoly feszültséget teremteni, miközben nem szuperhősökkel, hanem sebezhető, esendő emberekkel dolgozik.

Az első két szezon nagy erénye a több szálon futó történet volt: egy közel-keleti háborúban rekedt katona, egy japán űrmérnök személyes tragédiája, egy iráni-amerikai család menekülése és egy csapat bajban rekedt diák mind-mind más perspektívából tapasztalta meg az idegenek pusztítását, más-más kontinensen. Ahogy teltek az epizódok, a mozaikdarabok fokozatosan összeálltak, és egyre világosabbá vált, hogy az emberi sorsok közötti látszólag apró döntések globális következményekkel járhatnak.

A második évad végén egy igazi cliffhanger zárta le a történetet: két szereplő kézen fogva lépett be az idegenek anyahajójába, majd vágás, sötét, és vége az évadnak.

A harmadik szezon első része azonban rögtön keresztülhúzza a néző várakozásait. Az évadzáró katarzisa után ugyanis nem folytatódik a történet: két évet ugrunk előre az időben. Az anyahajó lezuhant, a fenyegetés papíron megszűnt, és a világ lassan próbál visszatérni a normalitásba. A hősi halottak között emlegetik Trevante Cole őrmestert (Shamier Anderson) és a fiatal Caspar Morrow-t (Billy Barratt). Csakhogy rögtön az epizód elején kiderül, nem minden az, aminek látszik: Trevante megjelenik egy térkapuban, és semmire sem emlékszik az elmúlt két évből. Innen indul újra a történet, a bizonytalanság, a katonai titkolózás és az emberi bizalmatlanság szorításában.

A forgatókönyv egyik legerősebb húzása, hogy nem próbál hosszan magyarázni, hanem szinte azonnal visszaránt a bizonytalanságba. Ismeretlen gravitációs anomáliák, eltűnő emberek, félrevezető hírszerzési jelentések – minden azt sugallja, hogy az idegenek inváziójának még messze nincs vége. Trevante és a közben felnőtté vált Jamila (India Brown) újra központi figurákká lépnek elő. Jamila bűntudattal küszködik Caspar halála miatt, ám kettejük találkozása újra beindítja az események láncolatát. Amikor katonák támadnak rájuk, menekülni kényszerülnek, és világossá válik, hogy ismét nem számíthatnak senkire – legfeljebb egymásra.

Érdekes módon a nyitány inkább szűkíti, mintsem tágítja a fókuszt.

Nem látjuk egyszerre a régi kedvenceket, a szálak nem futnak párhuzamosan. Aneesha Malik (Golshifteh Farahani) és Clark Evens (Enver Gjokaj) egyelőre még csak az előzetesekből sejthetők, de bizonyosan visszatérnek majd. Más karakterek sorsa kérdéses: Monty (Paddy Holland) újra felbukkanása sok rajongónak örömet okozna, míg Mitsuki (Shioli Kutsuna) halála talán véglegesnek tűnt a második szezonzáróban, bár az Invázió világában soha semmi sem biztos.

Az új évad első epizódja ugyan nem robban be olyan látványos erővel, mint ahogy a második évad fináléja lezárult, de ez nem is áll szándékában. Inkább felépíti az új status quót, miközben lassan, csepegtetve adja a jeleket: a veszély nem múlt el, sőt, valami sokkal komplexebb játszma van kibontakozóban. A katonai erők bizalmatlansága, a titkolózó hírszerzés, és az, hogy még a saját hősüket sem hajlandóak elfogadni, finoman reflektál a hatalom és az egyén konfliktusára. Ez a politikai árnyalat talán eddig is jelen volt a sorozatban, de most még hangsúlyosabbá válhat.

Az idegenek ábrázolása továbbra is különleges. Nem a hollywoodi sablonokra épít, nincsenek klasszikus „szürke kis emberkék” vagy túlzó CGI-szörnyek.

A lények furcsa, folyamatosan fejlődő fiziológiája egyszerre idegen és félelmetes emberi szemmel nézve. Eközben a tudományos magyarázatok ugyan sokszor sántítanak, mégis képesek megőrizni a hitelesség látszatát. Ez a balansz tartja a sorozatot a tudományos fantasztikum keretein belül, anélkül, hogy saját paródiájába fordulna. Nagy kár, hogy vizuálisan a lények gyengébbek, mint a 2025-ben elvárt színvonal.

Az Invázió harmadik évadának nyitánya tehát nem ad mindenre választ, és nem is akar azonnal sokkolni. Ehelyett egy lassan kibontakozó új krízis alapjait fekteti le. A karakterdrámákra koncentrál, ahogy eddig is, miközben apró jelekkel és rejtélyekkel teremt feszültséget. Ez a tempó talán frusztráló lehet azoknak, akik pörgős akciót keresnek, ám a sorozatot mindig is a lassabb építkezés jellemezte.

Összességében az évadnyitó ígéretesen folytatja a történetet: nem szakít a sorozat eddigi filozófiájával, miszerint a világ sorsa hétköznapi emberek apró döntésein múlik. Nem tökéletes, vannak vontatott részei, és az időugrás elsőre kicsit kizökkentheti a nézőt, de mindez hozzájárul a rejtélyhez. Egy biztos, aki hajlandó türelmesen követni a mozaikdarabokból épülő narratívát, annak ismét jutalom lesz a kitartás. Az Invázió továbbra is az egyik legkülönlegesebb idegenes sorozat az elmúlt években – talán tényleg a legjobb, amiről még nem hallottál.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Meghalt Kalmár Tibor
A Rádió Bézs osztotta meg a szomorú hírt, megható sorokkal búcsúzva tőle. Kalmár több mint száznyolcvan tévéműsort rendezett.


93 éves korában elhunyt Kalmár Tibor, Jászai Mari-díjas rendező és érdemes művész. A hírt a Rádió Bézs közölte, ahol megható sorokkal emlékeztek rá.

A Facebookon azt írták: a szórakoztatás nagymestere csak 93 éves volt. Hozzátették, hogy cselekvési kedve, szelleme és humora nem volt korhoz köthető.

„Kalmár a Valahol Európában című filmben "csak" epizódszereplő volt. Ott azt kérdezte tőle a gyerekfőszereplő Kuksi, hogy "Még mindig verik őket?" Mire ő azt válaszolta, hogy "tudja a rosseb". Ezen aztán mindenki nevetett. Mi most nem nevetünk. Meghalt Kalmár Tibor, akiről mindenki azt hitte, hogy 120 évig él majd, aki több mint száznyolcvan egész estés tévéműsort rendezett, aki legnagyobbakkal dolgozott. Korai volt. Mulattattam és mulattam volt az egyik könyvének a címe. Reméljük Kalmár Tibor jól szórakozott. A közönsége egészen biztosan” – fogalmaztak a bejegyzésben.

A Szeretlek Magyarország 2018-ban készített interjút a népszerű szerző-rendezővel.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Meghalt Gyökössy Zsolt
A legendás tévérendező 96 éves volt. Többek között a Szeszélyes évszakok és az MTV-n sugárzott Gálvölgyi-show-k is az ő nevéhez fűződtek.


Augusztus 21-én, 96 éves korában elhunyt Gyökössy Zsolt színházi- és televíziórendező. A szomorú hírt az IdőJel Kiadó osztotta meg a Facebookon.

Nevéhez fűződik a legendás Szeszélyes évszakok, de rengeteg más színházi és televíziós produkcióban is maradandót alkotott. Nemrég még Sztárok-Sztorik című könyvét mutatta be, amelyben pályájának emlékeit gyűjtötte össze.

„Még fél éve sincs, hogy a Jókai Szalonban együtt ünnepelhettük kötetének bemutatóját – lám, a Fennvaló még megadta neki azt a nagyszerű ajándékot, hogy ebben a maga nemében páratlan emlékezés-gyűjteményben mintegy tisztelegve nemcsak előttünk, de Előtte is felvonulhattak különleges rendezői, televíziós pályájának jólismert művészei – Antal Imrétől Máthé Erzsiig, Dörner Györgytől Latinovits Zoltánig, Alfonzótól és Bodrogi Gyulától Kabos Lászlóig és tovább. Mindnyájuk munkatársa volt – a velük megélt élményeket, a közös munka sok közös történetét örökre emlékezetes módon osztotta meg közönségével e kiadónk által útjára bocsájtott, feledhetetlen könyvében” – írta a kiadó.

Gyökössy Zsolt 1929. június 8-án született Körösladányban. 1952-ben szerezte meg rendezői diplomáját, és közel tíz éven át több magyar nagyváros színházában dolgozott. Rendezett prózai és zenés darabokat, operetteket, operát és daljátékokat is.

Budapesten a Tarka Színpad, majd a Kamara Varieté művészeti vezetőjeként tevékenykedett több mint egy évtizeden át. Később a Magyar Televízióban folytatta munkáját, ahol a főszerkesztőség vezető rendezője lett.

A Szeszélyes évszakok mellett olyan műsorok fűződnek a nevéhez, mint a Fejezetek a cirkuszlexikonból, a Gálvölgyi-show, a szilveszteri műsorok, a Kató néni kabaréja, a Hogy volt! Hogy volt?, a Sportolók a porondon és az Antal-show.


Link másolása
KÖVESS MINKET: