A jövő munkahelyeire is felkészíti a gyerekeket egy budapesti műhely
A Makerspace-ben jelenleg egyedülálló fejlesztés zajlik, speciális tananyagcsomagokat állítanak össze, és olyan, a kreativitást kibontakoztató foglalkozásokat tartanak, amelyek motiválttá és érdeklődővé teszik a gyerekeket.
Amikor a Makerspace műhelyében jártunk, éppen egy várost terveztek a nyári táborban részt vevő gyerekek. Körülöttük klasszikus barkácseszközök, mellettük számítógépek és egy lézervágó. A másik teremben éppen járt két 3D-s nyomtató.
„Nem szóltak még a szülők, hogy úristen, milyen veszélyes például fűrésszel dolgozni? Vagy azt, hogy ezek a barkácsszerszámok nem gyerek kezébe valók?” - kérdezem Fuchs Pétert, a Makerspace alapítóját. „Nem, sőt, kifejezetten drukkolnak. A szerszámokról van egy történetem is” - hangzik a válasz.
„Mi 11 éves kortól foglalkozunk a gyerekekkel. Többször is felmerült, hogy mi lenne, ha kisebbekkel is megpróbálnánk, ezért volt egy másodikosokból, 8 évesekből álló csoport” - meséli Péter. „Berg Judit Lengemesék című művét dolgoztuk fel, mert az egy nagyon jó barkácskönyv. Azt a feladatot kapták, hogy készítsenek egy lengevárat. Amikor lehetőségük nyílt arra, hogy használhatják a dekopírfűrészt, ami egy félelmetes erőgép, hatalmas vigyorral és végtelen boldogsággal vették át, és szinte vallásos áhítattal kapcsolták be.”
A Makerspace-ben nem ötletszerűen állnak neki barkácsolni vagy tervezni, hanem adott tematika és módszertan mentén. A most zajló szakkörön például a gyerekek a jövő városát építik, olyan helyet, amilyenben élni szeretnének a jövőben.
A gyerekek csak a témát, a kereteket, és ha kell, a segítséget kapják meg ehhez, ám az, hogy hogyan nézzen ki a város, milyen feladatokat lásson el és miként működjön, mind a gyerekek kreativitásán múlik. Maguk készítik el a modellt is.
A műhely egyik nem titkolt célja az, hogy a tinédzsereket felkészítsék a jelenleg is zajló technológiai változásokra, és a jövő munkahelyére, valamint az, hogy kibontakoztassa a bennük rejlő kreativitást és utakat mutasson nekik.
Azok a típusú foglalkozások, amelyeket a Makerspace tart, tapasztalataik szerint alapvetően 11 éves kortól működnek, többek közt azért, mert egy 12 fős csoportot 2 tanárral végig lehet kísérni, a kisebbekhez pedig több tanár kell, ami nehezen fenntartható. Ugyanakkor a a tudásanyag mélysége és módszertan is adott ahhoz, hogy még 20-22 évesen is érdekes legyen a képzés. Makerspace típusú műhelyekből a világon 8000 működik.
Mi jelent a makerspace és kik a makerek?
„Vannak emberek, akik lézervágóval, 3D nyomtatóval, forrasztgatással, varrógéppel iszonyatosan jó dolgokat készítenek, de mégsem nevezhetők makereknek, mert nem publikálják. A végeredmény (és a munkafolyamat során tanultak) megosztása tesz valakit igazán azzá.
A másik meghatározó tényező: a közösség. Alkotni vágyó emberek, akik nem rendelkeznek egy jó műhely létrehozásához szükséges anyagi erőforrással, kollektívaként összeállhatnak. Az nevezhető igazán makerspace-nek, ahol a gépek nem szabnak a fantáziának határt” - írja a Tranzitblog.
A Makerspace.hu feljesztőcsapata itthon elsőként nyitott Digitális Közösségi Alkotóműhelyt, nemzetközi nevén makerspace-t. 2015 óta kínálnak workshopokat, szakköröket, táborokat a 11-21 éves korosztálynak.
A Makerspace-ben digitális megmunkálóeszközök mellett rendszerint vannak hagyományos foglalkozásokra alkalmas eszközök is, vagyis lehet például nemezelni, varrni is.
„Bár a korábbi, digitális kultúrával kapcsolatos hírek alapján volt, aki az gondolta, mi nem az informatikát akarjuk helyettesíteni, hanem új tanulási környezetet akarunk létrehozni. Mi inkább azt szeretnénk ha ez a tanulás az iskola része lenne” - mondja Fuchs Péter. „Az Oxfordi Egyetemen eredetileg nem volt tornaterem, mivel az akkori közgondolkodásban még nem volt benne a testnevelés szerepe. Ezért később építették a tornatermet. Ugyanezzel a logikával rengeteg új típusú tanulási környezet lehet egy iskolában, a tanterem, a könyvtár, a kiszolgáló helyiségek, a tanári mellett. A makerspace egy ilyen helyiség.
Makerspace könyvtárban is létesíthető, az Egyesült Államokban például több mint 1000 olyan könyvtár található, ami különböző szinten fel van szerelve, némelyik elképesztő módon. Egy texasi könyvtárról például Facebookon kaptam eszközlistát, ott volt 3 nagy CNC gép, 30 nyomtató, 2 lézervágó, több mint 50 gyerek ellátására alkalmas mikroelektronika.”
A Makerspace hosszú távú céljai között szerepel, hogy lehetőleg minden magyar iskolában legyen egy ilyen műhely, a másik pedig az, hogy ezekben a műhelyekben legyenek olyan tananyagok, amivel egy átlagos felkészültségű, átlagosan motivált pedagógus is tud érdekes foglalkozásokat tartani.
A tananyagokat saját táborokban és szakkörökben sokszor elpróbálják, mielőtt kiadják, ezért tudják, hogy mennyi gyerekkel, mennyi idő alatt, hogyan, milyen segítséggel és mit lehet elérni.
Péter azt mondja, az oktatásnak 3 alapja van a Makerspace-nél: a rejtett tanulás, a gamifikáció (játékossá tétel) és a kerettörténet. Az egyik dobozban például szuperhősös kerettörténethez találunk kidolgozott módszertant és tréning segédeszközöket. A dobozon felirat és piktogram is jelzi, milyen eszközigénye van a játéknak, és az is kiderül, milyen készségeket fejleszt ez a játék.
A „Digitális történetmesélés: szuperhősök” játékkal a gyerekek saját magukat dolgozzák fel szuperhőssé, és ehhez ők találják ki, hogyan néz majd ki a figurájuk, ők is készítik el ezeket, ők rakják össze és az elkészült szuperhősökkel társasjátékot játszanak. A tanárok, illetve foglalkozásokat vezetők nem szólnak bele sem abba, hogyan nézzenek ki a figurák, sem abba, hogyan készítsék el őket, csupán trénerként vesznek részt és a célt határozzák meg. A cél a lényeges.
„A gyerekben óriási dolgok rejtőznek” – mondja Péter. "Itt pedig megkapják a lelkesedést. Járt nálunk például két fiú, aki szláv szuperhősöket készített a foglalkozáson, és annyira belejöttek, úgy magukkal ragadta őket, hogy azóta is ezt folytatják.”
A műhelyben a lányok is ugyanúgy részt vesznek egy-egy foglalkozáson, senki nem mondja nekik, hogy ehhez nem értenek, ez fiús dolog. A Makerspace egyik partnere a Nők a tudományban – nem véletlenül.
Hogy a háttér mennyire nem számít, az is bizonyítja, hogy a résztvevő gyerekek, illetve tinédzserek nagy része (körülbelül 80 százaléka) még soha nem barkácsolt. Az informatikai előképzettség vagy gyakorlat sem számít, az itt megforduló gyerekek 10 százaléka még nem használt előtte számítógépet, nekik külön tartanak rövid bevezetőt, és azután be tudnak kapcsolódni a munkába.
A jövő városa – az egyik legizgalmasabb történet
Tavaly még nem volt meg a tanári kézikönyv, még kísérleteztek, és ennek eredményeként alkották meg a jövő városát. A tapasztalataikat pedig beépítették a tananyagba.
Mostanra például már tudják, hogy a jövő városának elkészítéséhez a legjobb, ha hatszögletű alapokra dolgoznak a gyerekek, mert ezek később összekapcsolhatók, olyanok, mint a méhsejtek.
A korábbi tapasztalatok alapján meghatározzák azt is, hogy a létesítményeket a városban arányosítani kell, hogy ne legyen túl nagy egy kertben a nyugágy a felhőkarcolóhoz képest, és mindenkinek be kell tartania az 1:500-as arányt.
A jövő városa történetnél minden egyes területnek megvan a felelőse, van, aki például a város energiaellátásáért felel. Az egyik makettre például hullámerőművet terveztek a gyerekek.
Fontos, hogy a Makerspace program hátrányos helyzetű környezetben, hátrányos helyzetű gyermekekkel is működik. A jelenlegi magyar oktatásban tantárgyi keretek közé egyelőre nem adaptálható, szakköri foglalkozásokra, táborokra viszont igen.
„Ez az infografikánk arról, milyen készségeket és kompetenciákat fejlesztünk a Makerspace-ben” – mutat egy táblát Péter. „A munkaerőpiac igényei a gyökeresen változnak, az oktatási rendszer csak lassan képes ezt lekövetni, ha egyáltalán akarja. Itt gyakorlatban találkoznak a gyerekek a design thinkinggel, kreatív írással, projektmunkával, valós prezentációs helyzetekkel.”
Mit szeretnének? Mindenből adni valamit, az alapokat: mondjuk egy kis 3D tervezést, programozást, egy kis lézervágást – és ezek közül majd a gyerekek döntik el, hogy később miben mélyednek el, mivel foglalkoznak majd.
„Egy ipari kiállításon odajött hozzám egy gyárvezető, akinek az a feladata, hogy jól menjen a gyár” – mondja Péter. „A sok gépünket látva megkérdezte: Maguk mit termelnek? Mire széles mosollyal csak annyit mondtam: Motivációt.”
