A sorozatgyilkos szó hallatán valószínűleg nem egy idős néni ugrik be a legtöbb embernek, pedig már nem egy nagymama korú asszonyról derült már ki, hogy több ember életét is kioltotta.
A LEGJOBB [MAGYAR TOP 10] YouTube-csatorna videójában a leghírhedtebb sorozatgyilkos nagymamák történetét mutatja be.
Köztük van az az asszony, aki nők megölésével akarta elűzni a családjára szállt átkot, a több száz csecsemő haláláért felelős dadus, és az a néni is, aki a panziója alá ásta el áldozatait, és hosszú ideig nem is derült fény tetteire.
Ha kíváncsi vagy az ő és a többi sorozatgyilkos nagymama történetére is, nézd meg a videót!
Milyen lenne Petőfi Sándor, ha ma sétálna Budapesten? Az Énbudapestem a mesterséges intelligencia segítségével rekonstruálta az 1848-as forradalom hősének portréját.
A képek alapja az egyetlen hitelesnek tartott dagerrotípia volt.
A lap még hozzáteszi, hogy Sass Imre orvos 1879-ben azt írta a költőről: "alig is fogunk hozzá teljesen hasonló arczképet leírni, mert — akik mint jól ismertük őt — kedélyének végtelenszerű csapongásai szerint a naponkénti találkozás, összejövetel s kedélyes mulatságaink közben is akárhányszor más alakba szedődtek vonásai".
Egressy Gábor(?): Petőfi Sándor portréja (dagerrotípia, 1844 vagy 1845) Escher Károly fotográfus kémiai úton regenerált és az eredeti dagerrotípiához képest oldalfordított (vélhetően a valós helyzetbe került) reprodukciója - Forrás: Wikipédia
Egy rettegetett mexikói drogkartell tíz tagját buktatta le Miriam Rodríguez, aki 20 éves lánya elrablása után kezdett nyomozásba, írja a Unilad.
Az anyuka célja nem az volt, hogy vérbosszút álljon a még 2014-ben történt emberrablás után, hanem csak annyi, hogy válaszokat kapjon Karen eltűnése kapcsán. Szerinte ugyanis a hatóságok nem tettek meg mindet a gyereke előkerítése érdekében.
Az asszony nyomozása során kiderült, hogy a szálak az egyik legveszélyesebb mexikói drogkartellhez, a a Los Zetashoz vezetnek. Miután számba vette, majd leszűkítette az emberrablásban szóba jöhető férfiak körét, Miriam egészségügyi dolgozónak álcázta magát, és kérdezősködni kezdett a környéken.
Miriam a banda egy 18 éves tagjától tudta meg, hogy a lányát megölték. Az ötvenes éveiben járó anyuka ekkor nem omlott össze, hanem csak még inkább el akarta kapni a tettest. A következő három évben rengeteg álruhát öltött, többször is megváltoztatta a frizuráját, időnként hivatalnoknak adta ki magát és a gyanútlan családtagok bizalmába férkőzött.
Fáradhatatlan nyomozásának köszönhetően további tucatnyi holttestet fedeztek fel, és tíz bandatagot buktatott le, akik megpróbáltak elmenekülni és új életet kezdeni. Nem meglepő, hogy Miriam ténykedését a bűnözők sem nézték ölbe tett kézzel, és végül 2017. május 10-én, éppen a helyi anyák napján 12 lövéssel szabályosan kivégezték a háza előtt.
Az asszony kitartásával és a bandatagok börtönbe juttatásával igazi hősnek számít azóta is a környéken. Miriam nem félt a haláltól, a New York Timesnak nem sokkal meggyilkolása előtt azt mondta:
„Nem érdekel, ha megölnek. Aznap haltam meg, amikor megölték a lányomat.”
„A vérség nem igazi kötelék” – Kádár János életében egyszer találkozott apjával
Krezinger János állítólag a szabad ég alatt is hallgatta a rádiót, amit fiától kapott, taligán húzva maga után. A pártvezető féltestvérének is intézett szövetkezeti lakást.
A Blikk idézi fel az ország egykori vezetőjének szomorú kapcsolatát vér szerinti apjával.
Kádár János édesanyja, Csermanek Borbála huszonöt évesen Abbáziában, a horvát tengerparton egy Villa Austria nevű panzióban dolgozott, ahová gyakran jártak át Fiumében állomásozó magyar katonák is. Ott ismerkedett meg 1911-ben egy Krezinger János nevű pusztaszemesi férfivel, akitől állapotos is lett.
A férfi azonban nem vállalta a babát, s János így született meg 1912. május 26-án, a fiumei Santo Spirito-kórházban, Giovanni Giuseppe Czermanik néven.
Az anyakönyvben nem tüntették fel az apa nevét. Borbála nehéz anyagi helyzetbe került Abbáziában, ezért a gyermekét három hónapos koráig egy alapítvány nevelte.
Krezinger János hazatért Pusztaszemesre, 1914-ben megházasodott, később három fia született, Lajos, János, valamint Ádám, mindannyian a későbbi pártfőfitkár féltestvérei.
Kádár is évekig itt gyerekeskedett, miután édesanyja próbát tett a Krezinger-háznál, de
apja akkor elzavarta őket, így Borbála egy olyan családnál volt kénytelen hagyni a fiát, akik gyermektelenként szívesen nevelték hatéves koráig.
Kádár végül 1961-ben találkozott apjával, egy levélben történt kapcsolatfelvétel után, melyben féltestvére azt írta, hogy apjuk
„nagyon sajnálja, hogy annak idején édesanyádat nem tudta anyagilag támogatni. Édesapám arra kér, ne haragudj rá, mert hiszen nem csak rajta múlott, hogy idáig nem sikerült találkozni, mert egyéb körülmények játszottak közre.”
Amikor Kádár kétnapos látogatást tett Somogy megyében, meghívták a pusztaszemesi és a kapolyi TSZ (termelöszövetkezet) zárszámadására, és a kultúrház átadására.
Kádár a pusztaszemesi Búzakalász termelőszövetkezet zárszámadásán (fotó: Friedmann Endre/MTI)
A korabeli beszámolók szerint Kádár János kedvesen és barátságosan viselkedett. El is ment az édesapjához, aki ekkor már a falu harangozója volt. A találkozón valamennyi féltestvére is jelen volt. A korabeli beszámolók szerint
„Krezinger János bort töltött, és négy gyermeke előtt azt mondta: fiaim, emeljük a poharunkat arra, hogy együtt a család”.
Később Kádár egy rádiót küldött apjának, amit állítólag taligán húzva maga után, a szabad ég alatt is hallgatott.
Az ország akkori első embere János nevű féltestvéréről is gondoskodott. A férfi nősülés után Budapestre költözött: személyzeti osztályvezető lett a XII. kerületi útépítő trösztnél. A fővárosi tanácselnök értesítette Kádár titkárságát, hogy Jánosnak még nincs lakása. Kádár 24 órán belül intézkedett és egy másfél szobás szövetkezeti lakást kapott Kertész János.
Kádár nem nagyon nyilatkozott a magánéletéről, Gyurkó Lászlónak is csak ennyit mondott a nyolcvanas években:
„A vérség nem igazi kötelék. Leéltünk egy életet úgy, hogy nem is tudtunk egymásról. Ezt nem lehet se bepótolni, se helyrehozni”.
Az MSZMP első embere apja temetésére egy koszorút küldetett.
A Titanic pékje azért élte túl a végzetes hajóbalesetet, mert rettenetesen leitta magát
Önzetlenül segített az utasok mentésében, és whiskyvel vigasztalódott, mert tudta, hogy a mentőcsónakokban neki úgyse jut hely. Azzal együtt, hogy kitűnő úszó volt, a szerencse fiának mondhatja magát.
1912. április 14-én a Titanic főpékje, Charles Joughin egy dolgos nap után álomba szenderült, majd kis idő múlva arra riadt, hogy a hajó megremeg. Nem volt túlságosan meglepve, mert korábban látta a jéghegyeket, és azt is tudta, hogy Edward Smith kapitány délebbre igyekszik kormányozni a hajót, hogy elkerülje a veszélyes vidéket. Charles Joughint 11:35-kor riasztották és a fedélzetre parancsolták a legénység többi tagjával együtt. Ahogy azt már – legkésőbb a híres filmből – az egész világ tudja, a Titanic jéghegynek ütközött.
Azt tartották, hogy a monstrum elsüllyeszthetetlen, és a vízbiztos kamrák miatt a hajótest legkomolyabb sérülése sem járhat végzetes következménnyel, vagyis bármilyen baleset kontroll alatt tartható. A kamrák azonban, ahogy megteltek vízzel és elnehezedtek, elkezdték lefelé húzni a hajó orrát, így a víz szabadon áramolhatott befelé a hajó más részeibe. Smith kapitány világosan látta, hogy a süllyedésbiztos Titanicnak vége, és kiadta a parancsot az utasok mentésére.
Vén tengeri medve
Charles Joughin 11 éves kora óta szolgált a tengeren, tudta, mit kell tennie. Tisztában volt vele, hogy nincs a hajón elég mentőcsónak, ezért számított rá, hogy neki már nem jut bennük hely. Ennek ellenére is összeszedetten és önzetlenül viselkedett: a péksegédeknek kiadta a parancsot, hogy a hajón lévő összes kenyeret gyűjtsék össze és osszák szét a mentőcsónakokba, hogy az emberek tudjanak majd harapni valamit a tengeren hánykolódva.
Nemcsak a tengerésztapasztalat miatt nem pánikolt Joughin: a jövés-menés közben meg-meghúzta a whiskysüveget a kabinjában. Egyes források szerint két üveggel döntött magába a lélekmelegítőből, bár ő maga azt állítja, csak pár kortyot ivott.
Talán arra gondolt, hogy az utolsó pár óráját vígan tölti.
Közben a társaival együtt besegítette a nőket és a gyermekeket a mentőcsónakokba, majd végigtántorgott az addigra már erősen megdőlt fedélzeten, hogy felmérje, mennyi idejük van még hátra. Még arra is volt gondja, hogy a székeket a fedélzetről a vízbe hajítsa, hogy a menekülők azokba kapaszkodhassanak.
2 óra 20 körül a Titanic másik fele is függőleges helyzetbe állt, és elnyelte az óceán. Joughin addig nem ereszkedett bele a mínusz 2 fokos vízbe, amíg ez nem vált elkerülhetetlenné. Mint később felidézte:
a tat jobb oldalára mentem, és egyszer csak én is a vízben találtam magam. De még a hajam se lett vizes.
2 óra mínusz 2 fokban
A Titanic másodtisztje úgy emlékezett vissza, hogy olyan érzés volt a jeges vízbe merülni, mintha egyszerre több ezer késsel szurkálnák az ember testét.
Sokan negyedóra alatt halálra dermedtek, kihűltek, mások pánikba estek és belefulladtak a vízbe.
Joughin azonban jó úszó volt, és természeténél fogva nyugodt. Majdnem két órán át taposta a jeges vizet a vaksötétben. Ahogy megjelentek az első napsugarak, meglátott egy felfordított mentőcsónakot, és úszni kezdett felé. Teltház volt, 25 ember szorongott rajta, de annyit segítettek neki, hogy amennyire tudták, tartották. Később azonban újabb csónakot fedezett fel, és arra már fel tudott kapaszkodni.
Végül az RMS Carpathia hajnali 4:10-kor tűnt fel a láthatáron, és hamarosan elkezdte a hajótörötteket a fedélzetére emelni. 1517 embernek ez már késő volt, csak 706-an élték túl a békeidőben valaha történt legsúlyosabb hajókatasztrófát. Joughinnak mindössze annyi panasza volt, hogy megdagadt a lába. Biztos volt benne, hogy a whiskynek köszönheti az életét.
Hidegsokk versus alkohol
A mai napig nem tudjuk pontosan, hogyan maradhatott életben. Bizonyára szerepet játszott nyugodt viselkedése, az, hogy jó döntéseket hozott, és az utolsó pillanatig kinn maradt a vízből.
Ami a lerészegedést illeti, az alkohol egyrészt tágítja az ereket. Ez általánosságban fokozza a hypothermia, a kóros kihűlés esélyét az úgynevezett vazodilatáció jelensége miatt, amelynek során több vér áramlik a bőrfelszín közelébe és gyorsabban távozik a testhő. Ezért nem ajánlatos becsípve hideg helyen éjszakázni, mert nagyobb a kihűlés esélye.
Másrészről azonban, a legtöbb ember a hideg vízbe merülve nem a hypothermiába, hanem a hidegsokkba hal bele. A 10 Celsius fok alatti vízben szaporává, szaggatottá válik a légzés, az erek összehúzódnak, a szervezet pánikreakciókat produkál. Ilyenkor hamarabb bekövetkezik a vízbe fulladás vagy a szívinfarktus, mint a kóros kihűlés.
Ez a két tényező fura módon a Titanic főpékje esetében éppen kioltotta egymást. Joughin alkoholtól kitágult erei a hideg vízben éppen normális méretűre szűkültek. Az alkohol pszichés hatása pedig megakadályozta, hogy érzékelje az intenzív hideget, és azt is, hogy a szervezete pánikreakciót adjon.
Miután nem érzékelte a veszélyt, a teste nem is reagált rá.
Így történhetett meg, amire senki nem gondolt: az alkohol mentette meg az életét. Tudósok azért arra figyelmeztetnek, hogy ne próbáljuk meg utána csinálni…
Bár a Titanic túlélői közül sokan szent fogadalmat tettek, hogy soha többé nem hagyják el a szárazföldet, Joughin az első világháború kitörésekor csatlakozott egy kereskedelmi flottához, és ismét nekivágott a nyílt tengernek. Így nem is a Titanic volt az utolsó hajókatasztrófa, amit átélt: az SS Oregon fedélzetén is ott volt, amikor az elsüllyedt a bostoni kikötőben. Azt is túlélte, bár azt nem tudni, hogy akkor is felöntött-e a garasra. 1956-ban halt meg 78 éves korában.