Sohasem szólt még ilyen szomorúan az Álomarcú lány
"Kb. 3 éves lehettem, az egyik első vizuális emlékem a BUMM! LGT bakelit borítója volt a nagybátyám asztalán. Már akkor is Somló arca, figurája ragadott meg legjobban. Amikor a lemez (és a későbbi LGT albumok) dalait hallgattuk, mindig Somló hangja volt az, amire felkaptam a fejemet. Annyira szerettem volna mindig olyan lenni mint ő! Ha a világ ismert nagyjai közül Lennon (és nyilván McCartney) volt a példaképem, akkor a magyarok közül egyértelműen Somló Tamás. A figurája is. Sokan azt gondolják, Lemmy, vagy Lennon miatt növesztek rendszeresen pajeszt, de ez nem igaz. Leginkább Somló énekesi, férfi figurája kapott el úgy még kiskoromban, hogy nem csak énekelni, dalt írni akartam úgy mint a Somló, hanem kinézni is.
Sok személyes emlékem van a közvetlen jelenlétéből, de mindig csak zavartságot éreztem, amikor együtt voltunk. Ahogyan a legnagyobb ikonok jelenlétében érzi magát az ember.
Ismerem a feleségét, a családját, egész jól összehaverkodtunk az utóbbi 10-15 évben, de az utolsó olyan magyar ikon volt, akit féltem haverként kezelni. Mert nekem olyan nagy volt. Amikor 7-8 évvel ezelőtt az MTV Icons LGT napján játszottunk és zavarbaejtően lenyűgöztük őket a két dallal (Szentimentális rakendroll, Álomarcú lány), épp Olaszországba indultam nyaralni még azon az éjszakán. Az egész ottlétemet feldobta, amit ott és akkor mondott nekem/nekünk a zenekarunk produkciójára. Milyen fura és keserű egybeesés, hogy most épp megint Olaszországban vagyunk és itt ér a hír. Reggel óta a dalai járnak az eszemben.
Eltoltam a legkedvesebbet a teraszon. Viszlát Tomi! Csodálatos, hogy vagy nekünk!"
