Náksit meglepte az Éjjel soha nem érhet véget sikere, Gerendai nagyon félt pár előadótól a Sziget Fesztiválon
Podcastet indít a szeretlekmagyarorszag.hu – az ’Emlékszem, amikor…’ podcast a 90-es évek világát dolgozza fel. Az egyes adásokban két-két meghívott vendéggel beszélgetnek a szerkesztő-műsorvezetők, olyanokkal, akik vagy maguk is kapcsolódnak munkájuk, alkotásuk révén a 90-es évekhez, vagy elemző szintű rálátással rendelkeznek erre az évtizedre. Terítékre kerül majd a 90-es évek zenei világa, a filmjei, a korszak bűnügyei vagy épp a média kulisszatitkai.
A kilencvenes években mindenki táncolt – állítja egyik legnagyobb slágerében Majka. És talán ezzel nem is tudunk vitatkozni – a kérdés csak, hogy ki és mire. Ez az időszak volt a klasszikus rockbandák (Tankcsapda, Hooligans), az "alternatív előadók" (Kispál, Quimby, Hiperkarma, Heaven Street Seven) és a felfutó rapzenészek (Rapülők, Animal Cannibals, Sub Bass Monster, Ganxsta Zolee és a Kartel) időszaka.
De ekkor indultak (és futottak is ki) az olyan popbandák, akiket sokszor külföldi recept szerint raktak össze, de akiknek dalait ma is dúdolják a különböző generációk: Happy Gang, Bestiák, Hip Hop Boyz, Fresh, FLM, Carpe Diem – és persze 2010-es években is soha véget nem érő éjjelt megéneklő Soho Party.
Gombamód szaporodtak a városi és falusi diszkók, a zenekarok naptára általában több fellépést tartalmazott, mint ahány nap volt az évben, a Z+ és a kereskedelmi rádiók pedig addig játszották számaikat, amíg az is megtanulta őket, aki nem is akarta.
A 90-es évek zenei világa kerül reflektorfénybe a most induló 'Emlékszem, amikor...' podcast-sorozatunkban: Náksi Attila, előadóművész, producer és Gerendai Károly, az idén 30 éves Sziget Fesztivál alapítója segítenek felidézni a korszakot.
NÉZD MEG / HALLGASD MEG A TELJES BESZÉLGETÉST!
„Az első lemezünk sikere után vehettem volna egy lakást – helyette egy Akai Samplert vásároltam ugyanannyiért, amiből kijött egy lábdob. De ez annyira megváltoztatta a zenénket, hogy olyan lehetett, amilyet elképzeltünk” – emlékszik vissza a műsorban Náksi Attila a 90-es években népszerűvé vált zenekaruk, a Soho Party kezdeti sikereire.
A Soho Party legismertebb dala is szóba került, ’Az éjjel soha nem érhet véget’, amelytől zengett a nagykörút a 2016-os foci Eb magyar vonatkozású mérkőzései után:
„Fura volt, hogy állok az ultrák között, és egyszer csak megszólal a dal, amit én írtam. Nem szoktam velük énekelni a saját szerzeményemet, de meghatónak tartom.”
Ha Náksi Attila egy valamit visszahozhatna a 90-es évekből, akkor azt az őszinte mosolyt választaná, ami ezt az időszakot jellemezte: „Azt az akaratot, hogy rendszerváltás után jobbá tegyük az életünket.”
A Náksi Attilával készült interjúból kiderül még, hogy mit gondol arról, vajon a mostani, több százezres online követőtáborral rendelkező zenészek, vagy a 90-es évek elérhetetlennek tűnő zenészei a nagyobb sztárok, hogy milyen zenék inspirálták őt a pályája elején, és hogy miért érzi hatásosabb fokmérőnek a lemezeladási számokat a YouTube lejátszási mutatóknál.
Gerendai Károlynak, a Sziget Fesztivál alapítójának egyértelműen a 30 évvel ezelőtt indított, azóta a világ legjobbjai között jegyzett Sziget fesztiválhoz kötődnek a legmeghatározóbb emlékei a 90-es évekből. Amikor az első Diákszigetet szervezték a ’Kell egy hét együttlét’ mottóval, még nem gondolták, hogy milyen óriásrendezvénnyé nőheti ki magát a kezdeményezés.
„Volt egy másik szlogenünk is: ’Mindent szabad, de semmit sem muszáj’. Korábban ugyanis a nyári programokat azt jellemezte, hogy közben mondjuk kukoricát kellett címerezni, vagy részt kellett venni egy fejtágító előadáson.”
– idézi fel a műsorban Gerendai Károly az első Sziget Fesztivál szervezői motivációit.
A Sziget Fesztivál zenei programját kezdetben a személyes preferenciák határozták meg, és leginkább az, hogy kihez volt kapcsolatuk, kit tudtak elérni – szándékosan nem a mainstream irányába mozdultak, mert azokat akarták lehetőséghez juttatni, akik egyébként kevesebb publicitást kaptak. Bár idővel ismert sztárok sora lépett fel a Szigeten már a 90-es években is, volt néhány hiányzó: Gerendai szívesen látta volna a Metallicát, a Red Hot Chili Pepperst és a Coldplay-t is a nagyszínpadon.
„Nemcsak azért, mert botrányhősnek számítottak, hanem mert híresek voltak arról, hogy nagyon hangulatemberek. Végül ezek minden félelmünk ellenére nagyon jól sikerült koncertek lettek” – árulja el a műsorban a Sziget Fesztivál alapítója.
Gerendai Károly még egy fontos szempontot megosztott, miért is van speciális helyzetben egy Sziget Fesztiválon fellépő: „Ezek az előadók sincsenek hozzászokva ekkora közönséghez. Az ő életükben sincs sok olyan alkalom, amikor 70, vagy akár 100 ezer emberrel néznek szembe a színpadról. Ráadásul a közönség nagyon nemzetközi, nem is csak a saját közönségük, így ilyenkor ez egy kihívás, hogy a teljes nézőtábornak megfeleljenek. Ezért az ilyen fesztiválokon a legtöbb előadó kifejezetten jól teljesít – sajnos nem mindenki.”
Gerendai Károly mesélt még arról, hogy milyen zenével lehetett kikergetni a világból a 90-es években, hogy melyik volt az az előadó, akit kimondottan azért hívtak meg a fesztiválra, mert ő szerette volna élőben látni, és hogy mi győzte meg arról, hogy David Bowie egy allűröktől mentes sztár.
Az ’Emlékszem, amikor…’ podcast kéthetente jelentkezik, elérhető a szeretlekmagyarorszag.hu YouTube és Spotify csatornáján.
