Exkluzív beszámoló egy magyar lánytól az afrikai törzsek életéről
Az indiai becsületgyilkosságokat felölelő dokumentumregénye a Libri kiadó gondozásában 2O13-ban jelent meg. Január óta Afrikában tartózkodik, ahonnan a National Geographic Magyarország weboldalán hetente kétszer jelentkező blogot vezet törzsekről, kultúrákról, orvvadászatról és mindenről, ami különleges és érdekes.
Afrikai első két hónapját a tanzániai hadza, maszáj és az észak-ugandai karamajong törzsek dokumentálásával töltötte.
Hadzabe törzs
A tanzániai Eyasi-tó mellett élnek a hadzák vagy más néven hadzabék, Afrika utolsó vadászatból és gyűjtögetésből élő törzse, mely a világon egyedülálló népcsoportként még mindig a hagyományos módon, lábon tesz meg hatalmas távolságokat. Az 1OOO hadzabéből 4-5OO teljesen izolált életet él, vadászó-gyűjtögető életmódot folytat, a mindennapi élelem megszerzése 7-8 kemény órába telik az őserdőben. A többiek, mint ez a 7 családból álló csoport, akiket utazásom során meglátogattam, életformáján ugyan nem változtatott, de már kapcsolatot létesít a külvilággal.
Wiliso, a 27 éves vadász
Hadzabe fiú íjat és nyilat készít
A hadzabe férfiak csak íjjal és nyíllal vadásznak. Fő célpontjaik a páviánok
A nép fennmaradásának titka, hogy vagy egyáltalán nem, vagy csak ideiglenesen volt vezetője, akinek hatalmát jelentősen korlátozták. Ebben a társadalomban nincsenek társadalmi osztályok, és nincs nemek közötti diszkrimináció. Életmódjuk és kollektív döntéshozataluk teszi lehetővé, hogy több tízezer éven keresztül fennmaradjanak és gyarapodjanak, harmóniában a környezettel, úgy, hogy nem semmisítik meg az erőforrásokat, amelyekre az életük épül. Bár a tanzániai kormány a XIX. századtól kezdődően nem egyszer megpróbálta őket letelepedésre kényszeríteni, a gyermekeket iskolába íratni, a hadzabék az erőszak ellenére sem vonultak be a városokba, orvost vagy tanárt ma sem láttak, saját medicináikban és tanításukban hisznek.
Ebédkészítés a vadászat után
A fárasztó vadászat után Wiliso iszik a területükön folyó érből
A tűzgyújtás eszközei
Maszáj törzs
A maszájok, akik eredetileg Szomália területéről származó, harci életformára berendezkedett törzsek, több mint 150 éve élnek Kenya déli síkságain és Tanzánia északi részén, a Ngorongoro Kráternél. Annak ellenére, hogy viszonylag kis népességű csoport, számuk 1-1,5 millióra tehető, talán az egyik legismertebb etnikum Kelet-Afrikában, a megmaradt félnomád, pásztorkodó életmódjuk, a feltűnő öltözékük, szokásaik és a lakóhelyük a nemzeti parkokhoz való közelsége miatt.
Fiatal maszájok
A közösség korcsoportokra osztható. A fiúk körülmetélésük időpontjáig, vagyis 7-15 éves korukig a szüleik kunyhóiban élnek, az állatok őrzésével és tartásával foglalkoznak. Ezalatt az idő alatt elsajátítják a vadászat és az ősi rítusok tudományát, majd a minden hetedik éveben megrendezett körülmetélés ünnepélyes ceremóniájának keretében fiatal harcosokká válnak. Ezt követően külön falvakba költöznek, és hitük szerint csak friss hússal, tejjel, sajttal és a marhák nyaki ütőerénél frissen csapolt vérrel táplálkozhatnak.
A körülmetélési ceremónia után a fiúk feketébe öltöznek, arcukat fehérre festik és 6 hónapig a vadonban élnek
A lányok korábban szintén beavatási szertartáson estek át (csiklócsonkítás), de mára ezt a kormány betiltotta. Nagyon fiatalon mennek férjhez a volt harcosok korcsoportjába tartozó férfiakhoz. Mindennapi háztartási feladataik közé tartozik a vízhordás, a gyereknevelés, az agyagedények készítése, a ruhának való állatbőrök feldolgozása, és a kunyhók építése is. Hagyományos öltözeteikben és ékszereikben az élénk színeket kedvelik, és a ruha árnyalatának megválasztása különös jelentőséggel bír.
Maszáj nők énekelnek
Karamajong törzs
Karamoja, Uganda északi régiója az ország legmarginalizáltabb, és a világ egyik legelhagyatottabb területe. Ez ad otthont a szarvasmarha-terelő és állattenyésztő nomádoknak, a karamojong törzsnek, melynek férfi tagjai a Kalashnikovval felfegyverzett harcosok, akik nem csak az ugandai kormány katonáival, de a szomszédos kenyai és dél-szudáni népekkel is konfliktusban állnak az állatállomány, a takarmányt biztosító földek, a vízlelőhely és népük túlélése érdekében.
Karamajong falu
A karamojongok hitük szerint isteni jogként birtokolják az összes marhát, beleértve a más etnikumokhoz tartozóakat is, ráadásul az, hogy mennyi jószággal bír egy adott férfi, a feleségválasztás és a társadalmi státusz egyik kulcseleme, így mélyítve el még jobban a szomszédos állattenyésztő népek közötti ellentéteket. Bár az ugandai kormány kezdetben megpróbált megegyezni a harcosokkal, és a fegyverek átadása esetén - ami még a hírhedt diktátor, Idi Amin bukása után maradt rájuk - marhákat ígért, a gyenge próbálkozás hamar kudarcba fulladt. Az utóbbi másfél évtizedben így több ezer ugandai katona folytatott erőszakos lefegyverzési hadjáratot egész Karamoja szerte, ami nem egyszer kínzásokkal, brutális gyilkosságokkal, sorozatos eltűnésekkel és ezzel egyetemben az emberi jogok megsértésével is járt.
A mai egyre népszerűbbé váló ún. hegtetoválás (scarification) művészete Afrikából ered. A vágás okozta sebek a különböző kezelési technikáknak köszönhetően begyógyulásuk után felpúposodnak
Karmajong harcosok
A kormány 2O11-től kezdődően megegyezést kötött a törzzsel, így téve pontot az állatlopások és az állandó etnikai villongások végére, és ma már azon igyekszik, hogy béke és fejlődés kezdődjön el végre ebben a véráztatta régióban. Az erőfeszítések ellenére az illegális fegyverkereskedelmet azonban nagyon nehéz megállítani, hisz Kongó és Dél-Szudán felől újabb és újabb szállítmányok érkeznek, ráadásul a növekvő aszálynak, a sivatagosodásnak köszönhetően a karamojong nép jövője bizonytalan: sokan a nyüzsgő Kampalában kötnek ki, hogy állattenyésztés és pásztorkodás hiányában kolduljanak.
Ha érdekes volt a cikk, oszd meg másokkal is!
