A magyar sport 5 legnagyobb dicsősége
Amik kimaradtak: Papp László, a magyar ökölvívás legnagyobb alakja, a 18 olimpiai érmünk birkózásból, Balczó András és az öttusa, a hihetetlen atlétikai sikereink, Keleti Ágnes ötszörös olimpiai bajnok tornász, a női kézilabda válogatott és klubcsapataink sikerei. És még sok más, amire illik emlékezni. Az ötös listába a számomra igazán kedveseket szedtem össze.
1. A harmadik olimpiai aranyérem zsinórban
A magyar férfi vízilabda válogatott 2008-ban, Pekingben harmadszorra is megnyerte egymás után az olimpiát. A hihetetlen eredmény azért számíthat a magyar sporttörténelem legkiemelkedőbb sportteljesítményének, mert ugyan több aranykora volt a magyar férfi vízilabdának, 12 évig soha nem álltunk a világ tetején. Ennél nagyszerűbb teljesítményre egyetlen sportágban sem volt képes a világon senki (kézilabdában a dánok és szintén vízilabdában, még az 1910-es években az angolok szintén vízilabdában uralták 3 olimpián keresztül a mezőnyt).
LIBABŐR: A 2000-es olimpiai döntő összefoglalója
Kemény Dénes csapata 2000-ben a sidney-i olimpián úgy verte rommá az oroszokat a döntőben, hogy az ellenfélnek egyetlen pillanatig sem volt esélye. 1976 után lettünk újra bajnokok és legtöbben éreztük – jogosan –, hogy egy újabb sikerkorszak kezdődik el. Ráadásul azon az október 1-jén női kézilabda válogatottunk sajnálatos módon 23-17-es vezetésről vesztette el a dánok ellen a döntőt – így külön örömöt okozott, hogy mégis nyerni tudtunk egy csapat-aranyérmet.
A magyar vízilabda válogatott a legjobb a világon. Mutatja ezt a 3 Világkupa-, a 2 Világliga-, a 12 Európa-bajnoki és a 3 világbajnoki cím is, de legfőképp a 9 darab olimpiai aranyérem mutatja, amivel valószínűleg soha többet nem fog minket utolérni.
2004-ben aztán 7-ből 7 meccset nyertünk. Először a csoportkörben, aztán a döntőben is megvertük az akkor még egy országnak számító Szerbia és Montenegró csapatát. Az elődöntőben az oroszokat vertük, akiket négy évvel később hét góllal ütöttünk ki a döntőben. Athénban Kemény Dénes csapata beállította a csúcsot, amit elődjei, Komjádi Béla, Beleznay László és Rajki Béla elértek.
Az utolsó 10 perc, a 2004-es döntőben, 7-6-os szerb vezetéstől
Pekingben, 2008-ban aztán olyasmi történt, ami arany betűkkel került bele a magyar sport nagy könyvébe. Újból veretlenül, mindössze egyetlen döntetlent elérve nyertük meg az olimpiát, és ekkor mindenki megtanulta a világon: három a magyar igazság. Azzal a Montenegróval játszottunk a csoportmeccseken 10-10-es döntetlent, akit aztán az elődöntőben 11-9-re megvertünk. A Dénes-csapat tehát időzíteni is jól tudott, ami olyannyira vált védjegyévé, mint a hatalmas, távoli bombák Kiss Gergőtől.
2. A magyar futball aranykora
Az Aranycsapat, vagy ahogy külföldön mondták a Mágikus Magyarok a világ legjobbjai voltak 1950 és 1954 között. Ezt bizonyítja a világranglistán akkor elfoglalt 1. hely, melyről nem tudott letaszítani minket senki, az olimpiai aranyérem és a világbajnoki ezüstérem is. Utóbbi története számunkra inkább szomorú, mint vidám, de gondoljunk bele: hogy reagálnánk le, ha a mostani magyar fociválogatott kikapna a németektől a döntőben. Vagy ha 6-3-ra vernénk idegenben az angolokat...
Mindenki tudja, hogy akkoriban Puskás, Kocsis, Hidegkuti, Czibor voltak a világ legjobbjai. Azt viszont kevesen tudják – pedig épp emiatt is válik igazán naggyá az akkori válogatott és az általuk elért sikerek –, hogy az akkori magyar válogatott Sebes Gusztáv által kitalált formációja és taktikai hadrendje alapjaiban változtatta meg a futballt. Annyira alapjaiban, hogy korábban senki nem játszott hasonlót, majd a futball legnagyobb nemzetének tartott brazilok 1958-ban a magyarokhoz hasonló taktikával és nyerték meg az első világbajnoki címüket.
Összefoglaló: A legendás 6-3
A későbbiek során olyan legendás klubok aranykorában lehetett felismerni az Aranycsapat taktikájára igen hasonlító elemeket, mint az Ajax, a Milan és a mostani Barcelona. Kevesen tudják, de az elmúlt évek legnagyobb csapata, a Messi fémjelezte Barcelona játékában is „felismerték a szakmabeliek az Aranycsapatot”.
Milyen érdekes: mégis mennyit adott a magyar nép a világ futballjának... És mennyire sajnálatos ennek tudatában az, ahogyan most áll hazánk futballja.
3. Egerszegi Krisztina és az úszósport
Nem sok olyan sportág van a világon – azért akad egy pár –, amiben közvetlenül a világ nagyhatalmai mögött mi vagyunk az elsők. És még kevesebb olyan sport van, amiben meg is előzünk közülük néhányat. Néhány olyat, mint Kína, Németország, Oroszország, Olaszország vagy Franciaország. Na, a felsoroltak közül úszásban mind mögöttünk van a nyári olimpiai játékok összesített éremtáblázatán.
"Gyere egérke, gyere kicsi lány!"
1896-ban, amikor az első újkori olimpiát megrendezték a görögök, még egészen más volt ez a sport. Nem medencében, faltól falig úsztak a versenyzők, hanem a tengerben, például egy hajóról a partig. Akkor még el lehetett követni olyan hibákat olimpián, mint a legnagyobb magyar nyertes, Hajós Alfréd tiszteletére felhúzott osztrák zászló. Ez mind teljesen lényegtelen annak tudatában, hogy Hajós megjelenésével a magyarok fókusza már igen korán, a 20. század elején az úszásra terelődött. Ezért lehet az, hogy az olimpiai összesített táblázaton 23 arany mellett 23 ezüst és 17 bronzérmünk van, ezzel pedig a 4. helyet foglaljuk el a világ legjobbjai közt.
A magyar úszósport olyan legendákat nevelt ki, mint a Darnyi Tamás, Egerszegi Krisztina, Czene Attila, Cseh László vagy Risztov Éva. Az utánpótlás is hosszú időre támogatja számunkra az izgalmas olimpiákat: Gyurta Dani, Jakabos Zsuzsi és az elmúlt hetekben világcsúcsokat egymás után halmozó Hosszú Katinka mindössze 25 évesek, Kapás Bogi és Bohus Marci 21, Bernek Peti 22, Kozma Dominik és Gyurta Dani 23 évesen még mindig hatalmas jövő előtt állhat.
Barcelonában Egerszegi Krisztina 3 olimpiai aranyat nyert:
1996, Atlanta: "Egy ilyen pályafutást nem lehet vereséggel befejezni"
A felsoroltak közül hosszabban Egerszegi Krisztinával foglalkoznék, aki 1988 és 1996 közt a magyar úszósport megkoronázott királynője volt. Egérke a mai napig az egyetlen olyan sportoló, aki képes volt kizárólag egyéniben 5 olimpiai aranyig jutni (emellé jön még egy ezüst és egy bronz), és ezzel a magyar sporttörténelem legeredményesebb egyéni sportolója. Ha valaki egyéniben megcsinálta azt, amit a vízilabda válogatottunk csapatban, akkor az Egérke: 12 évig ült a 200 méter hátúszás trónján. Egérke egyetlen olimpián, 1992-ben Barcelonában 3 olimpiai aranyat is begyűjtött.
4. Gerevich Aladár és a vívás
A vívással is ugyanaz a helyzet, mint az úszással: hihetetlen jók vagyunk benne. Az összesített éremtáblán harmadikok vagyunk az olaszok és a franciák mögött, 34 aranyunk, 22 ezüstünk és 26 bronzérmünk. A vívó-tradíciók valahol az 1900-as évek elején indultak, amikor már akkora zsenik kardoztak, mint a négyszeres olimpiai bajnok Fuchs Jenő. Ami nagyon nagy eredmény, hogy az évszázad elején nem csak egyéniben tudtunk zseniket felsorakoztatni, hanem csapatszinten is. 1928, 1932, 1936 három olyan év, amikor a magyar kardvívó válogatott aranyérmet nyert.
Egy felvétel 1933-ból, a magyar kardvívás nagy alakjáról, Gerevich Aladárról:
Ekkor volt az a korszak, aminek ikonikus alakja volt Gerevich Aladár. Róla a következőket mindenképp érdemes tudni: a világ legsikeresebb kardvívója, 1932 és 1960 közt 6 olimpián is szerepelt, mindegyikről kivétel nélkül legalább egy arannyal tért vissza; 7 olimpiai aranyérmet, 1 ezüstöt és 2 bronzot nyert; a magyarok közül ő nyerte a legtöbb olimpiai aranyat. Hihetetlen pályafutásában külön érdekesség, hogy 50 évesen is indult az olimpián (természetesen arannyal tért haza), ám sokak kételkedtek benne. Úgy sikerült eloszlatnia a kételyeket, hogy kihívta az összes fiatal magyar versenyzőt és egytől egyik elverte őket.
Vívásban a világ legjobbjai voltunk ezekben az években, évtizedekben. Gerevich egész családja sikeres kardozó volt, felesége és egyik fia is olimpiai bronzot nyert, másik fia pedig edzőként dolgozott. És vajon „csak” 7 aranyérmet nyert volna akkor is, ha a pályafutása alatt nem marad el két olimpia?
5. Kajak-kenu
Az úszás és a vívás mellett a létezik egy sport, ami a magyar sport sikerkovácsa. Ebben a sportágban ugyan nincsenek öt- és hétszeres bajnokaink, de egy pillanatig sincs okunk fanyalogni Dusev-Janics Natasa, Kovács Kati, Storcz Botond vagy Kammerer Zoltán „csupán” három aranyán. Főleg, hogy ez már rögtön tizenkettő. Ehhez még hozzájönnek azok az érmek, amiket a kiváló kenusok lapátoltak össze: a „nagy öreg” Wichmann Tamás, a „Kenukirály” Kolonics György vagy Vajda Attila. Az összesített éremtáblán harmadikok vagyunk a Szovjetunió és Németország mögött.
Kovács Kati és Janics Natasa Athénban:
Vajda Attila olimpiai győzelme
A különbség az az úszás és a kajak-kenu közt, hogy utóbbiban még az is esélyes, hogy egyszer az élre ugrunk, hiszen nincs akkora szakadék, mint mondjuk úszásban az USA és köztünk. 19 aranyunk van, 27 ezüstünk és 25 bronzunk, ez a 71 érem pedig messze több, mint a bármelyik nemzet magáénak mondhat.
A sportág sikerét egyesek az országunk természetes vizei nyújtotta tökéletes lehetőségeknek tulajdonítják. Mindegy miért, ahogy a futballban mondani szokás „a győzelmet nem kell megmagyarázni”, tehát a világranglista-elsőséget főképp nem.
