Snowattack: amikor Kis Grófo és a snowboard találkozik
Immáron 10. éve rendezik meg az Alpok különböző pontjain a Snowattacket, ami a legnagyobb magyar partysítáborként van számon tartva. A különböző klasszikus versenyformák mellett egy rakás elborult havas programmal is szolgálnak a bikinis lecsúszástól a hegyre futáson keresztül a sörpongig.
A zenei paletta általában 1-2 világsztár DJ-ből és magyar popzenekarokból áll, a fesztivál összetétele általában a szelídebb soundosokból, azok csajaiból, és egy-két olcsóbban síelni vágyott baráti társaságból áll.
Az elmúlt pár évben a fantasztikus adottságokkal rendelkező Puy St. Vincent adott otthont a fesztiválnak, azonban idén Les Orres-ban rendezték meg. Két évvel ezelőtt már volt szerencsém részt venni a fesztiválon a baráti társaságommal, és kellemes emlékekkel gyarapodni, idén csak Ausztriáig terveztem volna az utat, azonban a Meex meghívott minket az idei Snowattackre. Vagyis hát félig.
Idén egész problémamentesen sikerült megoldani a Felvonulási téren a buszok feltöltését a már ittas partiállatokkal.
Hála a szponzoroknak 15 ajakbalzsammal a zsebünkben, viszonylag hamar elindultunk az 50 eurósról 80-ra hízott buszos utazásunkra
egy addicionális 20 euróval megküldve a nehezebb csomagunk miatt, amiért munkaeszközöket is kellett vinnünk magunkkal, hogy a fesztivál jó hírét kelthessük. Itt egy picit elszomorodtunk.
Les Orres
A falu nyilván gyönyörű adottságokkal van megáldva az Alpok dél-keleti részén. Ipari mennyiségű adatforgalom repkedett el a szelfikre és képfeltöltésekre már a 18 órás út vége előtt is. A busz egy emberként imádkozott egyre feljebb és feljebb haladva a szerpentinen, hogy masszív hótakaróba csapjon át a hágó kopársága. Hát nem jött össze.
Az alaptábor szárazabb volt, mint a boglári strand augusztusban.
Az előrejelzések azonban biztatóan hóról regéltek a hét végére.
Kicsomagolás után a beígért sajtósarkot kerestük, ami sajnos nem létezett, de hogy ne fájjon a szívünk egy kóbor wifi után, egyáltalán nem volt net. Egy recepció agyonterhelt, haláltusáját járó routere szolgáltatott némi kraftot, de már akkor tudtuk, hogy ebből napi jelentés nem lesz. A fizetős szolgáltatásról sem tudott minket felvilágosítani senki, a csapatvezetőnk talán annyit tudott a fesztiválról, hogy mi a neve. No, dehát ide nem netezni meg búsulni jár az ember ugye, felcsatoltam a boardot, és irány a hegy!
A felvonóknál első nap brutális sorok tobzódtak, de legalább a nagy rohanásban nem esett az ember a latyakos műhóba, ami az alsóbb szinteken fogadott.
Odafent volt valamicske hó, hogy az ember ne a szezon előtti Eplényben érezze magát 2500 méteren. Az első napi programok, mint például a Hóröpi, egész jó hangulatban teltek, az üvöltő zene a felső hüttében is korrekt hangulatot árasztott, bár a helyszín a hegy közepén, nem lett olyan népszerű, mint a bázison, Puy St. Vincent-ben.
A partyaréna idén egy rendezvényházba került a korábbi sátor helyett. Ami valahol sokkal stílusosabb, viszont például a lányokra eső két darab vécé egy kicsit inkább a házibuli felé húzta a népet. Ezen az sem segített, hogy egymás után kétszer is elmaradt a mindenki által legjobban várt Zabiela koncert (kicsit megszívatta a szervezőket is ezzel).
A második naptól sokat vártam, látványos programok és egy jó csúszást reméltem, de sajnos csak eső, a tetőn szélvihar és elmaradt programok fogadtak.
Szegény Snowattack, jól megszívta - gondoltam, de amikor megtudtuk, hogy a többi sajtós totál ingyen utazhatott és még a síbérletet is ingyen kapták, kicsit bedurcáztunk rájuk.
Az esti koncertek teljesen királyak voltak, Borgore totál elszállós, veretős bulit csapott, a Belga hozta a szokásos formáját, a Punnanyra ugrált az egész ház, és az átvezető bulik is rendben voltak. Az, hogy Kis Grófo csukott szájas pléjbekjét kívülről tudva sikította az egész fesztivál már egy egészen más, morálisan ingoványos téma.
Mindenesetre a karnevál vicces volt, az ingyen forralt bor is jó ötlet volt, és az erkélyen való partizás elég nagy fless.
Az utolsó napra kegyelmezett meg az idő, és még utoljára 10 centi friss hóval örvendeztetett meg minket. Kifehéredett a táj, hatalmasat csúszott mindenki, az így már teljesen síparadicsomi hangulatot árasztó lankákon és az elmaradt programok is meg lettek tartva, csak sajnos későn értesültünk róla, mert a kommunikáció nem volt épp a legkidolgozottabb (így buktuk a síbérlet kauciónkat is, pedig idén nem rúgták ki a csapatvezetőnket, mint két éve).
Mindent összevetve lehetett volna ez sokkal jobb is. Nyilván zömmel a szervezésen kívül álló okok miatt sikeredett szürkébbre, mint az eddigi években, de azért akadt itt pár szarvashiba is. Még ha nem is feltétlenül a partizókat érintette, minket eléggé.
Ha fent akarsz lenni egy hétig, vedelni és csúszkálni akarsz felváltva verhetetlenül olcsón, akkor ez a te fesztiválod. Ha újságíróként tudósítani akarsz egy fesztiválról, akkor semmiképp sem.
