Olcsó, közel van és rengeteg a látnivaló – volt két napunk, kiugrottunk Krakkóba
Krakkó belvárosa persze ottani viszonylatban drága, de Budapest belvárosához képest sokkal barátibb az árképzés. Krakkón kívül viszont még ennél is olcsóbb az élet. Mi egy kisebb településen, Radlówban tértünk be a második nap vacsorázni a helyi étterembe. Borravalóval együtt 70 zlotyt fizettünk a kétszemélyes tál + üdítő + desszert kombóért, ami kevesebb, mint 6000 forint.
Krakkó következő előnye, hogy a városban és környékén rengeteg a látnivaló, két napot akkor is simán el tudsz tartalmasan tölteni, ha nincsenek tízezreid belépőkre. Lengyelországban általában nem úgy működik ez, hogy odaérsz egy múzeumba vagy kastélyba, és veszel egy belépőt, hanem minden fel van osztva különböző részekre, így ha nem érdekel az egész (vagy nem akarsz 4-5000 Ft-ot kifizetni egyetlen látnivalóra), akkor elég valamelyik részegységbe belépőt vásárolnod. Ezek a "részbelépők" 5-10 zlotytól kezdődnek és 50-60-ig terjednek. Így a kispénzűeknek is jut valami élmény.
Mi már az odaútra is terveztünk kitérőket. Kora reggel (7-kor) megálltunk Szlovákiában a zólyomi várnál. A múzeum még zárva volt, de már be lehetett menni az udvara, szét lehetett nézni. Lengyelországban pedig – Krakkót egyelőre elkerülve – elmentünk megnézni a Pieskowa Skała kastélyt, ehhez körülbelül 20 kilométert kellett még északra menni. A kastély történetét bemutató kiállítást választottuk. Aki szereti a szép, régi bútorokat, ruhákat, annak ajánlom. Emellett több más kiállítás is megtekinthető, például angol festmények, vagy az európai művészet története. Mi inkább fotózkodtunk még a Herkules bunkója nevű sziklaképződmény előtt, majd visszaültünk a kocsiba, hogy végre bevegyük Krakkót.
Krakkó csodálatosan zöld város. Mindenütt fák, virágok, és rengeteg a park.
Ami még megdöbbentőbb, hogy mind rendben is van tartva, nem csak a növények gondozottak, de nincs minden tele szeméttel, eldobott csikkekkel.
Mivel közmunkásokat nemigen láttunk a két nap alatt, arra kell gondolnom, hogy a lengyelek nem szemetelnek.
Első utunk a várba, a Wawel-dombra vezetett. (Aki nem szeret caplatni, annak ott a villamoshálózat, állítólag a jegy nem drága, de mi nem vettük igénybe. Egyetlen megállót tettünk meg villamoson, és bármennyire szégyen, bevallom, blicceltünk. Sajnos a vár múzeumaiba már nem jutottunk be. Fontos tudni, hogy a legtöbb múzeum 5-ig van nyitva, de 4-kor bezár a kassza. A Wawelben ráadásul szigorúan veszik a látogató-létszámot: ha eladnak bizonyos mennyiségű jegyet, akkor hiába vannak még nyitva, abba az egységbe arra a napra már nem adnak ki többet. Nagyon nem bántuk, mert a látványért önmagában megéri felmenni, a vár nagy, gyönyörű, csodálatos kilátás nyílik a Visztulára, és lehet szelfizni II. János Pál szobrával.
Ezután bevetettük magunkat a történelmi belvárosba. Megint csak olyan hely, ahol az is jól érezheti magát, aki nincs tele pénzzel. A legtöbb templomba például be lehet menni ingyen, és órákat el lehet tölteni, mivel szinte minden sarkon van egy bazilika, vagy legalább egy kolostor. Jártunk a Péter és Pál templomban, ahol esténként koncerteket is tartanak. Sok fontos lengyel személyiség nyugszik a kriptájában, a mi szempontunkból a legfontosabb Sławomir Mrożek.
A főtéren található, híres-neves Posztócsarnok emeletén múzeum működik (lengyel romantikus festők, annyira nem hozott lázba), a földszinten „piac” működik.
De amikor azt írom piac, valójában úgy értem, giccses gagyikat áruló turistacsapda.
Az épület miatt érdemes egyszer végigsétálni rajta, de több szerintem nincs benne. (Ha valaki igazi piacot szeretne látni, annak ajánlom a Stary Kleparzt vagy a Plac Targowy Novi Kleparzt, egyik sincs messze a központtól.) Aki elfáradt, bérelhet konflist vagy kis városnéző buszocskát. Nem fogok minden látnivalót felsorolni, az internet tele van ajánló oldalakkal, akár több napot is el lehet tölteni csak ebben a viszonylag kis városrészben. Itt-ott még a házak udvarára is be lehet menni megcsodálni a szépséges épületeket.
Mivel hajnali 3-kor keltünk, és a lábunkban is benne volt néhány kilométer, viszonylag korán lefeküdtünk, hogy pénteken újult erővel folytassuk a nézelődést. Krakkó Stanisław Lem városa. Van ugyan egy Lemről elnevezett múzeum, a Stanisław Lem Tudományos Kert, de ez csak nevében tiszteleg a nagyszerű sci-fi író előtt. Fel lehetett volna keresni a sírját, de ezt elvetettük. Viszont találtunk egy hatalmas falfestményt, amely Lemnek állít emléket. Kiberiáda (Solaris, Pirx kapitány stb...) rajongóknak kötelező zarándokhely!
A falfestmény megcsodálása után a közeli gyalogos hídon át eljutottunk a régi zsidó városrészbe, a Kazimierzbe. Mindenkinek ajánlom a Stara zsinagógában található múzeumot. Ez a városrész is gyönyörű, még a felújítatlan, romosabb házak is megkapóak, és van itt valami, amit másutt hiába kerestünk: régiségboltok.
Régi dakota bölcsesség, hogy két nap bizony nem három. Eljött a búcsú ideje, de azért a végére még beiktattunk egy kitérőt: Krakkótól keletre mintegy 70 kilométerre található Zalipie. A „festett faluban” a házak jelentős része „virágba borult”. Ennek a hagyománya még a 19. század végére nyúlik vissza: ekkor kezdték az asszonyok virágmotívumokkal díszíteni otthonaikat belülről, majd a díszítőláz átterjedt a külső házfalakra, sőt, a melléképületekre és a kerítésre is.
1948 óta versenyt is tartanak minden évben, amikor kiválasztják a falu legszebb házát.
Pénteken este 7 óra körül indultunk, hajnali 3 körül értünk haza, vagyis majdnem percre pontosan 48 órát töltöttünk távol. Sűrű két nap volt, de megérte. Ami a költségeket illeti, mindennel együtt (tankolást is beleértve) körülbelül 70 ezer forintból kijött. 20 évente egyszer rászánhat az ember ennyit. :)
