Nagy a baj: újra meg kellett műteni Horváth Évát súlyos motorbalesete után
Horváth Éva élete egy pillanat alatt fordult rémálommá, amikor tavaly novemberben súlyos motorbalesetet szenvedett Balin. Az eset következtében nyílt lábszár- és bokatörést szenvedett, és azóta egy hosszú és fájdalmas felépülésen megy keresztül.
A kétgyermekes édesanyát eddig már négyszer megműtötték, és ráadásul egy agresszív baktériummal is meg kell küzdenie, amit még Balin kapott el. Hónapokon át tartó antibiotikum-kúra és kemény rehabilitáció várt rá, most pedig egy újabb operáción esett át – ezúttal egy tisztító beavatkozás történt. A helyzet ugyan javul, de a felépülés még mindig küzdelmes.
„Most éppen hat a fájdalomcsillapító, ezért tudok beszélni, de amikor rám tör a fájdalom, még beszélni sincs kedvem. A fájdalmak miatt nem is tudom terhelni a lábam, pedig korábban már elkezdtem próbálkozni vele. Olyan, mintha egy mókuskerékben járnék körbe-körbe, mintha mindig újra kellene kezdenem az egészet” – mesélte a Blikknek Éva, aki még most sem emlékszik pontosan a baleset körülményeire. Az a nap, amely mindent megváltoztatott, csupán ködös emlékekben él benne. Ráadásul a testén időről időre újabb sérüléseket fedez fel, amelyekből próbálja összeállítani a történteket.
„A jó hír, hogy a lábsebemet – miután kicserélték benne a fémet – be tudták zárni. Előtte ugyanis félő volt, hogy plasztikai műtétre lesz szükség, mert annyira mély volt a seb, hogy látni lehetett a fémet a lábamban. Ráadásul a baktériumok is vígan tudtak mászkálni a fém mentén…” – idézte fel a modell.
Éva egyvalamit biztosan tud: soha többé nem ül motorra!
„Nem szoktam a balesettel álmodni, egyetlen egyszer volt egy olyan álmom, hogy négyen utaztunk motorral, és én hátul sírtam. A balesetem előtt sem voltam híve a motorozásnak, egyedül a kinti dugók miatt ültem fel rá, ott ugyanis olyan torlódások vannak, amikhez képest az itthoniak semmik… Azt hittem, egy háromkerekű járgány stabilabb, de sajnos nagyon nem, sőt!”
– jelentette ki határozottan.
Bár a gyerekeit borzasztóan hiányolja, tudja, hogy nekik most az a legjobb, ha Balin folytatják az iskolát és a megszokott életüket. „Nem gyerekeknek való egy kórház, én sem szerettem kiskoromban. Bejártak hozzám, és nap mint nap azt látták, hogy anya fekszik az ágyon. Aztán már nem is jöhetett senki az influenzajárvány okozta látogatási tilalom miatt.”
