Létezik még a tihanyi visszhang, és ha igen, miért nem?
Bármilyen hihetetlen a Tihanyt már megjárt olvasóink számára, de sokan vannak, akik még mindig nem jutottak el erre a meseszép helyre, hogy kipróbálják, létezik-e a híres tihanyi visszhang. Felvetődhet a kérdés, hogy egyáltalán létezett-e valaha, vagy ez csak afféle turistalátványosság (hallványosság)?
Ezért most tisztázunk mindent a kérdés körül.
Mindenekelőtt: a rege
A regét, amely nemcsak a visszhang, de a kecskekörmökként emlegetett, megkövesedett kagylók eredetére is magyarázatul szolgál, egy korábbi cikkünkben már leírtuk, de itt is közöljük még egyszer:
Élt egyszer a Balaton vidékén egy tündérszép királylány, aki aranyszőrű kecskenyáját a tihanyi hegy fokán legeltette. Nemcsak hogy gyönyörűnek, de szelídnek, jószívűnek, okosnak és türelmesnek teremtette a Jóisten, csakhogy néma volt. Apja, a király bármi áron gyógyírt akart találni szótlanságára; messze földről hozatott orvosságokat, javasasszonyokat, kuruzslókat, varázsfüvek, de hasztalan, lányán senki sem segíthetett.
Egy napon azonban úgy tűnt, felfénylik a szerencsecsillaga. Felmerült a Balaton vízéből az ősz szakállú hullámkirály és alkut ajánlott neki. Arra kérte, gyógyítsa meg halálos betegségbe esett fiát, cserébe visszakaphatja a hangját. A szerencsétlen ifjúba csak hálni járt a lélek, bajára orvosság csak egy volt: a szerelem. Abban a pillanatban azonban, amikor a királylány rámosolygott, visszatért belé az élet és visszamosolygott (mióta eszét tudta, először), a lány pedig ugyanakkor csengő és kristálytiszta hangon megszólalt.
Mátkaságuk egy ideig felhőtlen boldogságban telt, mígnem a királylány szívébe befészkelte magát a kevélység. Annyira el volt telve a hangjától, hogy dölyfös lett, lenéző – meg volt róla győződve, hogy ő a legtökéletesebb lény a földön. Hamarosan már senkihez sem szólt, úgy gondolta, egyetlen ember sem érdemli meg, hogy hallja az ő hangját. Vissza is adta a hullámkirály fiának a jegygyűrűt, akit csakhamar elsorvasztott a bánat. Apja dühe aztán hatalmas vihart kavart: felkorbácsolta a Balatont, a föld is megnyílt, tüzet okádtak a tihanyi hegyek, izzó sziklák hullottak, égő szurokpatakok folytak le a selymes füvű legelőkön. Az aranyszőrű kecskenyáj a víznek ment, körmeiket, a tihanyi kecskekörmöket máig kivetik a hullámok. A királylány nyomtalanul eltűnt, senki nem tudta, hol érte utol a hullámkirály förtelmes bosszúja. Végső csapásként arra lett átkozva, hogy a tihanyi visszhang formájában mindenkinek feleljen, akitől életében kevélysége miatt sajnálta a szót.
Ez tehát a legenda, ami önmagában még nem igazán teszi hihetővé a visszhang jelenségét.
Létezik valójában?
Mi tehát a valóság? A valóság az, hogy a tihanyi visszhang onnantól kezdve, hogy a 18. században megépült az Apátság, megszületett, vagyis ez a mókás és romantikus jelenség egy ember alkotta épületnek köszönhető. A fenti regének tehát volt alapja, és a templom jobb oldalára ránéző dombot is ezért nevezték el Visszhang-dombnak. Itt egy női szobor, valamint egy felirat a mai napig emlékeztetőül szolgál arra vonatkozólag, pontosan hova kell állni, ha el akarjuk kiáltani magunkat, tesztelendő a visszhang működését.
A dombról kiáltott szavak több mint 300 métert megtéve, 2 másodperces csúszással verődnek vissza az Apátság falairól. A "profik" azt is tudhatják, hogy ezen időtartam alatt egy hexametert illő elmondani gyors tempóban. Közismert visszhangpróbáló szövegnek számított például Kisfaludy Károly Mohács című versének sora:
A "visszhang" felirat melletti kis kőoszlop eredetileg arra szolgál, hogy annak tetején egyensúlyozva kiáltsunk, bár a jelenleg kint lévő tábla azt javasolja, hogy a kiáltást demonstráló női szobor elé álljunk. Ez is számíthat a sikerben, azonban, ha nem halljuk visszajönni a lehetőleg mély hangon kieresztett szavakat, ne keseredjünk el. Ma már ugyanis szerencse kell ahhoz, hogy a visszhang megszülessen. Ennek többféle oka van.
A visszhang is megkophat, és ez meg is kopott
Már a 20. század elején észrevették, hogy a visszhang ereje egyre csökkent, és ezért főként az újonnan épült villákat hibáztatták. Különösen Hevessy József 1895-ben elkészült nyaralóját okolták, s nevezték el "visszhangrontónak". De legalább Hevessy meghagyta, hogy halála után oktató-nevelő célzatú intézménnyé alakítsák villáját, így aztán ma ez az épület a Visszhang Óvoda.
Azóta az is bebizonyosodott, hogy a nyaralók mellett inkább az időközben a domb és a templom közé ültetett fák megerdősödött lombja az, ami akadályozza a hang terjedését.
Nem utolsó sorban pedig a zajos turisták, akik paradox módon sokszor épp azért érkeznek, hogy kipróbálják a visszhangot. Ennek visszaszorításában az sem segít túl sokat, hogy a domb tetején egy elegáns étterem várja mindazokat, akik romantikus vacsorájukat költenék el itt.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy a jelenség egyáltalán nem működik. Leginkább szerencse kell hozzá: ne legyenek a dombon zajongó emberek, és ne fújjon a szél.
2011-ben felröppent a hír, hogy a helyi önkormányzat ösztönözni fogja a visszhang útjában terebélyesedő fák telkének tulajdonosait: nyírják visszább a lombokat. Ez akkor Bakos Péter képviselő szerint meg is történt, a tulajdonosok "eltüntették" a fákat. Ránézésre most sem tűnik úgy, mintha számottevően sok fa lenne útban, de sajnos, a hang terjedésében egyetlen példány is bezavarhat, ha az pont rossz helyen van. Mindenesetre a fent említett nyugodt és szélcsendes állapotban még élvezhető a visszhang furcsa, 2 másodperces visszatérése. Ha tehát minél nagyobb esélyt adnál egy sikeres visszhang-projektnek, javasoljuk, hogy nézz ki egy nagyon nyugodt, szélcsendes estét, minél későbbi időponttal.
Persze az is lehet, hogy a visszhang valójában ilyen megoldással működik :)
Végezetül nem maradhat ki a tihanyi nevezetesség irodalmi vonatkozása. Több költő és író, így például Wass Albert is alkottot a témában, a leghíresebb azonban vitathatatlanul Csokonay Vitéz Mihály verse, amit 1798-ban, Balatonfüreden vetett papírra.
A tihanyi ekhóhoz
Óh, Tihannak rijjadó leánya!
Szállj ki szent hegyed közűl.
Ím, kit a sors eddig annyit hánya,
Partod ellenébe űl.
Itt a halvány holdnak fényén
Jajgat és sír elpusztúlt reményén
Egy magános árva szív.
Egy magános árva szív.
Míg azok, kik bút, bajt nem szenvednek
A boldogság karjain,
Vígadoznak a kies Fürednek
Kútfején és partjain;
Addig én itt sírva sírok.
És te, Nimfa! amit én nem bírok,
Verd ki zengő bérceden.
Verd ki zengő bérceden.
Zordon erők, durva bércek, szírtok!
Harsogjátok jajjaim!
Tik talám több érezéssel bírtok,
Mintsem embertársaim,
Kik keblekből számkivetnek
És magok közt csúfra emlegetnek
Egy szegény boldogtalant.
Egy szegény boldogtalant.
Akik hajdan jó barátim voltak
Még felkőltek ellenem,
Űldözőim pártjához hajoltak:
Óh! miket kell érzenem,
Amidőn már ők is végre
Úgy rohannak rám, mint ellenségre,
Bár hozzájok hív valék.
Bár hozzájok hív valék.
Nincsen, aki lelkem vígasztalja,
Oly barátim nincsenek;
Vállat rándít, aki sorsom hallja;
Már elhagytak mindenek.
Nincsen szív az emberekbe:
Hadd öntsem ki hát vaskebletekbe
Szívem bús panasszait.
Szívem bús panasszait.
Lilla is, ki bennem a reménynek
Még egy élesztője volt,
Jaj, Lillám is a tiran törvénynek
S a szokásnak meghódolt.
Hogy vagy most te, áldott lélek?
Én ugyan már elhagyatva élek
A tenger kínok között.
A tenger kínok között.
Óh, van-é még egy erémi szállás,
Régi barlang, szent fedél,
Melyben egy bőlcs csendes nyugtot, hálást
E setét hegyekben lél?
Hol csak egy kő lenne párna,
Hol sem ember, sem madár nem járna,
Mely megháborítana.
Mely megháborítana.
Abban, gondolom, hogy semmi jussal
Ellenkezni nem fogok,
Hogyha én egy megvetett virtussal
Itt egy kőben helyt fogok,
S e szigetnek egy szögében,
Mint egy Russzó Ermenonvillében,
Ember és polgár leszek.
Ember és polgár leszek.
Itt tanúlom rejtek érdememmel
Ébresztgetni lelkemet.
A természet majd az értrelemmel
Bőlcsebbé tesz engemet.
Távol itt, egy más világban,
Egy nem esmért szent magánosságban
Könnyezem le napjaim.
Könnyezem le napjaim.
Itt halok meg. E setét erdőben
A szomszéd pór eltemet.
Majd talám a boldogabb időben
Fellelik sírhelyemet:
S amely fának sátorában
Áll egyűgyű sírhalmom magában,
Szent lesz tisztelt hamvamért.
Szent lesz tisztelt hamvamért.
Forrás: Balaton.hu, Visszhang óvoda
