Budapest egyik leggyönyörűbb és legizgalmasabb helye, amit a turisták is csodálnak: egy temető
A Teleki tér közelében lakó nagyszülőknek nem sok lehetőségük van, ha a környéken szeretnének levegőzni unokáikkal. Így volt ezzel az én nagymamám is jó 25-30 évvel ezelőtt.
Nem szívesen vitt le bennünket a térre vagy a környék játszótereire, egy gyönyörű park viszont adta magát: a Fiumei úti sírkert. Így engem már gyerekkoromban elvarázsolt a temetők különleges, pozitív hangulata: a virágillat, az árnyas lombú gesztenyefák, az izgalmas ösvények, a szemet gyönyörködtető sírszobrok és gigantikus mauzóleumok.
Talán nem is gondolnád, milyen érdekességeket rejt a Fiúmei úti sírkert. Ideje, hogy te is otthon hagyd a temetőkkel kapcsolatos negatív beidegződéseidet, és felfedezd velünk a Kerepesi temető érdekességeit és titkait.
A nemzeti sírkertként is gyakran emlegetett Fiumei úti sírkert vagy Kerepesi temető Budapest és egyben Magyarország legfontosabb temetője. Kevesen tudják azonban, hogy
a pesti polgárok nem fogadták nagy lelkesedéssel a sírkert megnyitását a 19. században.
Pest városa az 1840-es évek közepén szembesült azzal a gonddal, hogy a főváros temetői helyhiánnyal küzdenek. A magisztrátus így 1847-ben a város akkori határában, a kerepesi országút (Ma Kerepesi út) déli oldalán jelölte ki az új temető helyét. A pesti polgárság azonban továbbra is inkább a túlzsúfolt pesti vagy a budai sírkertekbe temetkezett.
A Kerepesi temető megközelítése ugyanis egyáltalán nem volt egyszerű: a város legutolsó házai épphogy elérték a mai Nagykörút vonalát, s az azon túl elterülő szőlőskerteken át, nehezen járható dűlőutakon lehetett csak eljutni a temetőhöz. Ráadásul az 1848–49-es forradalom és szabadságharc Pestet érintő hadmozdulatai is megnehezítették a temetőbe jutást.
Az 1850-es években kezdett megváltozni a helyzet. Egyre többen vásároltak családi sírhelyet a Kerepesi úti temetőben. A városvezetés téglafalat emelt a terület köré, e mentén pedig elkészültek a pesti polgárság első, ma is látható sírboltjai. A temetőt felparcellázták, és megkezdődött a terület fásítása, parkosítása is.
Az 1860-as évektől a város vezető tisztségviselőinek, a tudományos és a művészvilág nagyjainak, a gazdasági élet prominenseinek döntő többsége a Kerepesi úti temetőben lelt végső nyughelyre.
Ekkor jelentek meg az első művészi igényű síremlékek, és ekkor tervezték az esetenként csak jóval később felépült első mauzóleumokat is.
A városvezetés 1885-ben nyilvánította dísztemetővé a sírkertet, és arról is rendelkeztek, hogy a nehéz anyagi körülmények között élő (és elhunyt) tudósok, művészek számára ingyenes szertartást és díszsírhelyet biztosítsanak.
A jeles személyek közül elsőként Vörösmarty Mihályt temették itt el 1855-ben. A nemzeti kánonban a „legdrágább halottként” tisztelt Batthyány hamvait itt helyezték végső nyugalomra. Itt temették el a nemzet másik nagy alakját, a haza bölcsét, Deák Ferencet. 1894. április 1-jén pedig itt került sor minden idők legnagyobb és legjelentősebb magyarországi temetésére, Kossuth Lajoséra, akinek mauzóleuma a sírkert egyik legimpozánsabb építménye.
A temető két árkádsorát már az 1900-as évek elején építették. A két-két kupolatér mozaikjai Róth Miksa munkáját is dicsérik.
Az árkádsort elhagyva pedig szinte beleütközünk Ady Endre, Jókai Mór és Blaha Lujza síremlékeibe. A nem messze fekvő művészparcellát 1928-ban alakították ki, ahol olyan nagy művészek sírjára bukkanhatunk, mint Móricz, Kosztolányi, Babits, Munkácsy és József Attila.
A második világháború a temetőben is súlyos károkat okozott. A bombázások alkalmával számos sír szenvedett kijavíthatatlan károkat. A szovjet csapatok több sírt kiraboltak, idejüket pedig azzal múlatták, hogy a szebb síremlékekre lövöldöztek. Ennek az ámokfutásnak a nyomát a mai napig láthatjuk, hiszen majdnem minden parcellában állnak olyan sírok, melyeken golyónyomokat fedezhetünk fel. A háború utáni események halottainak pedig az 56-os hősök parcellája és a Munkásmozgalmi panteon állít emléket.
Nem kell azonban célirányosan felkeresnünk a legnevesebb síremlékeket. A Kerepesi temetőben kószálva a legeldugottabb helyeken is kincsekre bukkanhatunk: a legváratlanabb zugokban és bokrok takarásában is találhatunk különlegesen szép sírszobrokat, vagy ismerős családneveket akár impozáns, akár elhanyagoltabb fejfákra vésve.