ÉLET-STÍLUS
A Rovatból

Hasznos és meglepő ötletek a lélekölő stressz ellen

Mit tehetünk a stressz ellen? Mi a baj a ma oly divatos pozitív gondolkodással? Mekkora gond az, ha nyugtatókon élünk? Pszichológus szakértőt kérdeztünk.


"Stresszes világban élünk." Sok helyen hallani és olvasni ezt a kijelentést. De valóban stresszesebb-e ez a világ most, mint korábban? Mikortól káros a stresszes állapot és mit tehetünk ellene? Sebők Franciska tanácsadó pszichológussal, az empatika.net egyik szerzőjével beszélgettünk.

Mit gondolsz arról a sokat hallott kijelentésről, hogy "stresszes korszakot élünk"? Tényleg minden eddiginél feszültebb a világ?

Nem lehet általánosítani: a világ egyes részein az okozza a problémát, hogy lesz-e mit enni holnap, máshol meg ennél enyhébb dolgok gyötrik az embereket. Azért én úgy látom, a felgyorsulás sok feszültséget okoz. Lassabban működtünk régen, és nem voltunk ennyire időpontok közé szorítva. A másik, ami szerintem káros, hogy ma egy általános elvárássá vált önmagunkkal szemben az állandó pörgés, a hasznosság. Ha semmittevéssel telik egy szombat délutánunk, sokan nyugtalanokká válunk, mert úgy érezzük, nem tettünk semmi hasznosat.

1

Egyetemi tanulmányaimból arra emlékszem, hogy van úgynevezett eustressz és distressz. Az előbbi a hatékony, teljesítménynövelő, szükséges feszültség, az utóbbi már káros. De honnan ismerhetjük fel, hogy épp melyik tartományban vagyunk?

A stressz egy nagyon objektíven mérhető dolog. Az őskortól, veszélyhelyzetekből ered, és a fiziológiai háttere - szapora szívverés, megemelkedett légzésszám, izzadás, stb. - semleges kérdés, nem jó vagy rossz.

A lényeg abban rejlik, hogy mi magunk hogyan éljük meg a szituációkat. Például, ha valakit kirúgnak a munkahelyéről, azt megélheti pánikhelyzetként, vagy úgy is, hogy egy izgalmas, új kihívást állított elé az élet.

Felfoghatjuk azt pozitívan, ha kirúgnak minket a munkahelyünkről?

Igen, lehetséges. Ha mondjuk rossz munkahelyünk volt egy neurotikus főnökkel, vagy egy olyan közösséggel, ahol nem éreztük jól magunkat, és az élet meghozza a változtatás lehetőségét a kirúgással, akkor ezt örömmel is fogadhatjuk. Egy páciensem rettentően stresszes volt a munkahelye miatt, önbizalomhiánnyal és számtalan fiziológiai tünettel, köztük például migrénnel küzdött. Önmagától nem tudta meglépni, hogy váltson, aztán az élet úgy hozta, hogy elbocsátották, és új munkahelyet kellett keresnie. Teljesen kivirult azóta, csodás közösséget talált ott magának. Néhány hónap alatt helyre állt az önértékelése és a fizikai állapota is.

2

Nevelhetjük is magunkat a nehéz helyzetek pozitív megvilágítására?

Mi több, ez ma egy mainstream trenddé vált. Szerintem sokszor van, hogy értetlenkedünk, mi a baja az ismerősünknek, barátunknak, sőt akár a gyerekünknek. Mivel mi az ő helyzetében nyugodtabbak lennénk, nem értjük őt, akár nyaggatjuk is, "miért nem nézi pozitívan a dolgokat", szeretnénk, ha összeszedné magát. Ehhez egy nagyfokú empátia kell, hogy megértsük: az ő személyiségével mást jelent az a helyzet, mint a mienkkel.

A divatos "légy pozitív" hozzáállásnak természetesen sok jó hozadéka van, de vannak olyan pillanatok, amikor nem lehet egyszerűen túllépni a sérelmeinken.

Hogy legyünk pozitívak, arra ösztökélhet ugyanis, hogy fojtsuk el a sérelmeinket. Ha van valami, ami minket rettentően idegesít - mondjuk a párunk egyik szokása rendszeresen felhúz minket - , azt nem jó állandóan lenyomnunk a torkunkon, mondván, ezt is pozitívan kell látni. Meg kell engedni magunknak a negatívat is.

Tehát kifakadhatunk dühösen és rászólhatunk a párunkra, hogy ne csinálja már azt az idegesítő dolgot?

Inkább lássunk mögé az érzéseinknek: miért idegesít minket a párunknak az a szokása? És lehet, hogy végül mégiscsak az lesz a kiút, hogy nekünk kell változtatnunk a felfogásunkon. De az is lehet, hogy az lesz a kiút, hogy megkérjük a párunkat: változtasson azon a szokásán. Egy biztos: ez a rejtett stresszként aposztrofálható jelenség nem jó. Például az sem jó, ha a főnökünktől kell mindennap viselnünk valamit, amit lenyelünk, és a pozitív hozzáállás jelmondatával alkalmazkodunk ahhoz, ami valójában nagyon zavar minket. A rejtett stressz káros, mert mindennap támadni fog minket fiziológiailag. A komoly betegségek kialakulásában óriási szerepük van ezeknek a rejtett stresszeknek.

pexels-photo-27335

Ismerjük a klasszikus stressztüneteket: izzadás, remegés, a testrészek fájdalma, szapora szívverés, és így tovább. Esetleg van olyan, újszerű stressztünet, ami a modern társadalom hozadékának mondható?

A stressz egy fokozott idegrendszeri túlpörgés. Mindenféle tünete lehet: az általad soroltakon kívül a gyulladások, bőrproblémák, de a pánikroham is ide sorolható, vagy az, amikor azért őrjöngünk, mert nincs elmosva egy bögre, tehát valami olyan dolgon paprikázzuk fel magunkat, amin máskor nem szoktuk. Ha gyakran lebetegszünk, az is egy tünet lehet. Nőknél a menstruációval együtt járó problémák, például a migrén vagy a hajhullás is stresszből fakadhat. A rejtett stresszből is, mert

attól, hogy megtanuljuk, hogy napi 12 órát kell dolgozni, mert most éppen ez a társadalmi norma, ez még ugyanúgy kihat ránk fizikailag.

Jó, jó, de most őszintén: lehetséges manapság stresszmentes életet élni?

Azon lehet változtatni, hogyan fogjuk fel a dolgokat: érzelem-vagy problémaközpontúan. Például, ha hazahoz egy rossz jegyet a gyerekünk, azt felfoghatjuk úgy, hogy ő most hozott egy rossz jegyet, tehát gyakorolnunk kell. Ahelyett, hogy önbizalmi kérdésként értelmezzük, és elkezdünk azon tépelődni, jó szülők vagyunk-e. Amiből persze lavinaszerűen elindulnak a negatív gondolatok, és akár több hétre is magukkal rántanak.

A stressz adaptív: az életben maradásunk alapja, hogy a testünk jelezzen éles helyzetekben, például autóvezetés közben. Nem gondolom, hogy az életünket stressz nélkül kellene élnünk.

Azt kell figyelnünk, mikor jut egy olyan szintre, ahol már pszichésen vagy fizikailag károsít minket. Meg hát, az én vesszőparipám az önismeret: ha tudom magamról, hogy most egy olyan helyzetben vagyok, amikor ki kell kapcsolnom a telefonomat, vagy el kell mennem az erdőbe sétálni egyet, mert az segít, akkor tudok segíteni magamon.

pexels-photo-156120

Mit tegyen az, akinek nem az erdei séta, hanem a cigi vagy az alkohol az eszköze? Hogyan keressen valami más elfoglaltságot?

Nem a helyükre kell keresni, legalábbis eleinte nem, hiszen pokolian nehéz nem felbontani azt a sört, amit egész nap várunk. Szóval ne helyettük, hanem inkább melléjük keressen valamit.

Például legyen az a szabály, hogy "előbb elmegyek félórát sétálni, utána jöhet a sör". Aztán legyen egyórás a séta, és így tovább.

Vagy "a huszonnyolcadik cigi előtt csinálok öt fekvőtámaszt". Aztán tízet, és így tovább. Így egyre később kerül sorra a káros tevékenység, és jó esetben eljön egy nap, amikor már sorra sem kerül.

Milyen technikával tudjuk lenyugtatni magunkat, ha egy feszült helyzetre, például vizsgára vagy tárgyalásra készülünk?

Mindig segít, ha előre elképzeljük a helyzetet. Ezzel közelebb hozzuk magunkhoz. Az is jó módszer, ha három nagyon egyszerű pontban leírjuk magunknak: mi az, amit abban a helyzetben el szeretnénk majd érni. És ismét az önismeret segíthet: találjuk meg, mi az, ami nekünk személyesen megnyugvást okoz, és alkalmazzuk. Ezernyi dolog lehet ez, és szerintem mindegyik jó módszer: autogén tréningek, agykontroll, meditáció, reflexológia... mindenkinek magának kell megtalálnia, hogy melyik működik.

tea

Mennyire hiszel a természetes összetevőjű táplálékkiegészítők erejében?

Abszolút hiszek bennük, sőt gyakran hangzik el tőlem az a mondat, hogy ami belülről nem megy, arra rá tudunk segíteni kívülről. Én például C-vitamint, B-komplexet és magnéziumot is szedek.

A stressz kimossa az ásványi anyagokat és a nyomelemeket a szervezetből.

Ezeket szerintem pótolni kell, mert például kritikusan alacsony B-vitamin szinttel bármilyen technikát alkalmazhatunk a stresszkezelésre, a B-vitamin szintünk akkor is alacsony marad, levertek leszünk továbbra is.

Ha hasznosnak találtad a cikket, oszd meg!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Ezek a tulajdonságok árulják el, hogy valaki igazán jószívű
A listán szerepel például az elismerés nélküli kedvesség és a nehéz helyzetekben is megőrzött emberség.


A jószívűség csendes, mégis képes átformálni egy egész napot, és van hét apró jel, amely megmutatja, kik azok, akik mellett könnyebb jónak lenni. A hétköznapokban ezek az emberek emlékeztetnek arra, hogy az élet szépsége sokszor az apró, emberi kapcsolódásokban rejlik. Íme azok a ritka tulajdonságok, amelyek az igazán jólelkű embereket jellemzik.

Az első és talán legfontosabb, hogy nem várnak elismerést a kedvességükért. Nem azért segítenek, hogy dicséretet kapjanak, és nem vezetik egy képzeletbeli listán, ki mivel tartozik nekik. Számukra a támogatás természetes, és akkor is segítenek, ha az számukra éppen kényelmetlen.

Ez a hozzáállás a beszélgetéseikben is megmutatkozik: figyelmesen hallgatnak.

Nemcsak udvariasságból vannak jelen, hanem aktívan figyelnek, kérdeznek, és valóban megpróbálják megérteni a másik érzéseit, ami a mai rohanó világban különösen nagy érték.

Képesek megbocsátani anélkül, hogy naivak lennének. Nem ragadnak bele a sérelmekbe, és nem hagyják, hogy a harag irányítsa a kapcsolataikat, de közben pontosan tudják, hol kell meghúzni a határokat.

Ez a tudatosság kiterjed mások határainak tiszteletére is. Érzékenyen kezelik a másik fizikai terét, érzelmi és kommunikációs igényeit, hogy a környezetükben mindenki biztonságban érezhesse magát.

Elfogadják, hogy mindenki a saját útját járja, ezért nem próbálják meg irányítani vagy „megjavítani” az embereket.

Tisztában vannak vele, hogy a változás csak belülről fakadhat, ezért ráerőltetés helyett inkább támogatást és teret adnak a másiknak a fejlődéshez.

Az igazi emberségük stresszes helyzetekben is megmutatkozik: a feszültségüket nem vezetik le másokon, hanem tudatosan törekednek arra, hogy a nehéz időszakokban is tisztelettel és megértéssel forduljanak a környezetük felé.

A legnagyobb erejük mégis abban rejlik, hogy a puszta jelenlétükkel inspirálnak másokat. Egy kedves gesztus vagy egy támogató mondat gyakran láncreakciót indít el, és aki ezt megtapasztalja, nagyobb eséllyel adja tovább.

Az ilyen emberek emellett felelősséget vállalnak a hibáikért ahelyett, hogy bűnbakot keresnének, és a nehéz időkben sem tűnnek el a barátaik életéből.

Via yourtango.com


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
A pillanatnyi megkönnyebbülés csapdája: 3 szokás, amivel minden nap ártasz magadnak
A rövid távú hangulatjavítás és a hosszú távú célok közötti ellentét határozza meg a legkárosabb megküzdési mechanizmusokat.


Ha esténként kimerült vagy, de mégis úgy érzed, alig haladtál, és a fontos dolgok újra a másnapi teendőlista élére kerültek, könnyen lehet, hogy három láthatatlan, mégis romboló megküzdési szokás csapdájában élsz. Egy pszichológus szerint a mindennapi stresszre adott ösztönös reakcióinkkal – amelyek rövid távon megkönnyebbülést hoznak – nap mint nap feladjuk a hosszú távú jóllétünk egy darabját. A jó hír az, hogy ezek a minták nem a személyiségünk részei, hanem tanult viselkedések, és kis, azonnal bevethető lépésekkel már ma megtörhetjük a kört.

A Forbes magazinban publikáló Mark Travers pszichológus három gyakori, mégis sokszor alábecsült mintát azonosít, amelyek észrevétlenül mérgezik a hétköznapokat.

Az első a halogatás „önjutalmazással”, a második az érzelmi elzárkózás konfliktushelyzetben, a harmadik pedig a túlzott túlagyalás, vagyis a rumináció.

Ezek a stratégiák azért különösen alattomosak, mert pillanatnyi enyhülést kínálnak: a kellemetlen feladat elodázása, a feszült vita elkerülése vagy a probléma vég nélküli pörgetése átmenetileg csökkenti a stresszt. Hosszú távon azonban a felgyülemlő teendők, a megoldatlan konfliktusok és a mentális kimerültség csak növelik a szorongást.

Az első ilyen méreg

a halogatás, de nem az a fajta, amit a lustasággal azonosítunk. Ez egy sokkal kifinomultabb csapda: az azonnali hangulatjavítás érdekében odázzuk el a nehéz vagy unalmas feladatot. „Megérdemlek egy részt a sorozatból, mielőtt nekikezdek” – mondjuk magunknak, és ezzel pillanatnyi jó érzést vásárolunk, de a feladat súlya és a közeledő határidő miatti bűntudat később sokkal nagyobb árat követel. A szakirodalom ezt a „give in to feel good” (adjuk fel, hogy jobban érezzük magunkat) mechanizmusnak nevezi, ami valójában egy félresiklott érzelemszabályozási kísérlet. „A legtöbb pszichológus az elkerülő viselkedés egyik formájaként tekint a halogatásra, egy félresiklott megküzdési mechanizmusként, amikor ‘azért adjuk fel, hogy jobban érezzük magunkat’” – magyarázza Timothy Pychyl, a Carleton Egyetem halogatás-kutatója.

A hatékony ellenlépés nem az akaraterő megerőszakolása, hanem a rendszer átverése. Az egyik ilyen módszer a kísértés-csomagolás: párosítsuk össze a „kell” feladatot egy „akarom” jutalommal. Például csak akkor engedjük meg magunknak a kedvenc podcastunk hallgatását, ha közben a gyűlölt házimunkát végezzük, vagy csak a futópadon nézhetjük a legújabb sorozatrészt. A másik bevált stratégia a mikro-szokások bevezetése:

ahelyett, hogy a teljes feladatra koncentrálnánk, tűzzünk ki egy mindössze ötperces „indító blokkot” minden nap ugyanabban az időben.

A cél nem a tökéletesség, hanem a kezdeti ellenállás áttörése; a lendület gyakran már önmagát viszi tovább.

A második romboló minta

az elkerülés egy másik formája, ami nem a feladatokra, hanem a kapcsolatainkra irányul: az érzelmi elzárkózás. Amikor egy vita során az egyik fél hirtelen elnémul, elfordul, látszólag kivonul a helyzetből, az nem feltétlenül rosszindulatú játszma. A híres Gottman Intézet kutatásai szerint

ez a viselkedés – amely a válást nagy eséllyel bejósoló „négy lovas” egyike

– gyakran a szervezet vészreakciója. A pulzus megemelkedik, a gondolkodás beszűkül, és a test „lefagyás” üzemmódba kapcsol, mert annyira túlterhelődött érzelmileg, hogy képtelen a konstruktív párbeszédre.

Ilyenkor a leghasznosabb egy előre megbeszélt protokoll alkalmazása. Ahelyett, hogy a falat bámulnánk, jelezzük a partnerünknek, hogy szükségünk van egy 15-20 perces szünetre, hogy megnyugodjunk, de ígérjük meg, hogy utána visszatérünk a beszélgetéshez. Ez a tudatos időkérés nem menekülés, hanem felelős érzelemszabályozás.

A szünet alatt fontos, hogy ne a sérelmeinken rágódjunk, hanem valami teljesen mással foglalkozzunk:

egy rövid séta, pár mély lélegzetvétel vagy zenehallgatás segíthet levinni a pulzust, és visszatérni egy higgadtabb állapotba, ahol már lehetséges a párbeszéd.

A harmadik láthatatlan energiaszivárgás

a túlzott túlagyalás, vagyis a rumináció. Ez az a mentális állapot, amikor egy problémán vagy sérelmen körbe-körbe rágódunk anélkül, hogy megoldást találnánk. Bár a gondolkodás hasznosnak tűnhet, valójában egy negatív spirál, ami rontja a hangulatot, gátolja a kreatív problémamegoldást, és tönkreteszi az alvást. „Olyan, mintha egy végtelen beszélgetésbe ragadnál saját magaddal” – írja le a jelenséget Dr. Jacqueline Olds, a Harvard Egyetemhez kötődő pszichiáter.

Ennek a mentális körforgásnak a megtörésére az egyik leghatékonyabb eszköz a pszichológiai eltávolodás. Ahelyett, hogy azt mondanánk: „szorongok”, fogalmazzunk át: „észreveszem, hogy megjelent a szorongás érzése”. Ez a kis nyelvi csavar segít felismerni, hogy a gondolataink és érzéseink csupán mentális események, amelyek jönnek és mennek, nem pedig mi magunk vagyunk. Erre több azonnali technika is létezik: címkézzük fel a felbukkanó érzést („ez a bizonytalanság”), majd vegyünk öt lassú lélegzetet. Vagy tegyük fel a kérdést:

„Mit mondanék most, ha a saját gyerekem lenne ebben a helyzetben?”

Az eltávolodás segít megtörni a gondolati hurkot és visszanyerni a kontrollt.

Ez a három alternatíva akkor válik igazán hatékonnyá, ha mikro-szokások rendszerébe építjük be őket. Ahelyett, hogy egyszerre akarnánk megváltoztatni mindent, válasszunk egyetlen apró lépést, és azt gyakoroljuk tíz napig. Legyen az napi tíz perc séta ebéd után, óránként öt perc nyújtózkodás az ülőmunka mellett, vagy a nap kezdése egyetlen oldal elolvasásával a régóta halogatott könyvből. Sarah Hays Coomer egészségcoach szerint a „mikroadagolt jóllét” apró, életet tápláló változtatásokkal „állandó megnyugvást és struktúrát csöpögtet a mindennapi káoszba” – mondta a Forbes Health-ben. Ha egy ilyen apró szokás már automatikussá vált, jöhet a következő. Ezzel a módszerrel a nagy, ijesztő változások helyett kicsi, elérhető győzelmek sorozatával építhetjük újra a mindennapjainkat, felszabadítva az eddig láthatatlanul elfolyó energiáinkat.

Via Forbes


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Elfelejthetjük az orrspray-t? Új terápiás eszközök jönnek a szénanátha ellen
Új orvostechnikai eszközök célozzák az allergiás nátha helyi kezelését, kiegészítve a gyógyszeres terápiákat. A fototerápiás és idegi stimulációs módszerek a gyulladást csökkentik.


A tavaszi szél nemcsak vizet áraszt, hanem egy láthatatlan pollentengert is, ami milliók számára változtatja a megkönnyebbülést hozó jó időt egy hetekig tartó, tüsszögéssel, orrdugulással és viszketéssel teli küzdelemmé. Az allergiás nátha, vagy közismertebb nevén a szénanátha egy olyan civilizációs teher, amelyre a gyógyszeripar milliárdokat költ, a betegek pedig évről évre keresik a hatékonyabb, kevesebb mellékhatással járó megoldásokat. A standard terápia – az orrspray-k és antihisztaminok – sokakon segít, de egyre többen vannak, akiknél a tünetek makacsul fennmaradnak, vagy egyszerűen csak csökkenteni szeretnék a gyógyszerek terhelését. Ebben a helyzetben

egy új technológiai hullám van felemelkedőben, amely nem tablettákkal vagy folyadékokkal, hanem célzott fizikai behatásokkal, fénnyel, hővel és mikrostimulációval igyekszik megzabolázni az orrnyálkahártya túlpörgött immunválaszát.

Az alapötlet az, hogy ha a probléma helyben, az orrban keletkezik, akkor a megoldást is ott kell keresni. Amikor az ártalmatlan pollen, poratka vagy állati szőr bejut az orrüregbe, az immunsejtek téves riadót fújnak, és hisztamint, valamint más gyulladáskeltő anyagokat szabadítanak fel. Ez okozza a jól ismert tünetegyüttest: a sorozatos tüsszögést, az eldugult vagy éppen csorgó orrot és a kínzó viszketést. Az új orvostechnikai eszközök pontosan ebbe a folyamatba avatkoznak be. Ahelyett, hogy az egész szervezetet érintő gyógyszert juttatnának a rendszerbe, lokálisan, közvetlenül a nyálkahártyán fejtik ki hatásukat, hogy lenyugtassák az immunsejteket és csökkentsék a gyulladást. A paletta meglepően széles, a napi néhány perces otthoni kezelésektől az egyszeri, rendelői beavatkozásokig terjed.

Az egyik leginkább kutatott terület az intranazális fototerápia, vagyis a fényterápia.

Ennek létezik otthoni, alacsony energiájú vörös és infravörös LED-fényt használó változata, amely napi kétszer-háromszor néhány perces használatot igényel, és létezik rendelői, kúraszerűen alkalmazott, kevert ultraibolya és látható fényt használó kezelés is. A tudományos bizonyítékok egyre gyűlnek: egy friss szisztematikus áttekintő tanulmány és metaanalízis, amely a témában elérhető kutatásokat összegezte, arra jutott, hogy

a fényterápia szignifikánsan csökkentheti az allergiás nátha összes fő tünetét, beleértve az orrfolyást, a dugulást, a viszketést és a tüsszögést is.

Bár a vizsgálatok módszertana még nem teljesen egységes, az irány egyértelműen ígéretes.

Egy másik,

ennél jóval invazívabb, de hosszabb távú megoldást kínáló irány a krónikus orrfolyásért és dugulásért felelős idegek célzott kezelése. Az orrban található hátsó orrideg (posterior nasal nerve) túlműködése jelentősen hozzájárul a tünetekhez. Ezt az idegi aktivitást ma már képesek csillapítani temperált rádiófrekvenciás kezeléssel, krioablációval (fagyasztással), vagy a legújabb, többpontos rádiófrekvenciás rendszerekkel.

Ezeket az eljárásokat helyi érzéstelenítésben, rendelői körülmények között végzik, és a céljuk az, hogy egyetlen beavatkozással hónapokra, sőt, évekre enyhítsék a panaszokat.

A RhinAer nevű rádiófrekvenciás eljárás klinikai vizsgálatai például hároméves utánkövetés során is tartós tünetcsökkenést és életminőség-javulást mutattak ki súlyos mellékhatások nélkül.

„Több, következetes, hároméves eredményeket bemutató tanulmánnyal a hátunk mögött a RhinAer továbbra is mércét állít a tartós, végleges és átfogó krónikus rhinitis eljárások terén”

– nyilatkozta Matt Brokaw, az eljárást fejlesztő Aerin Medical elnök-vezérigazgatója egy céges közleményben. Hasonlóan jó eredményekről számolnak be a ClariFix nevű fagyasztásos technológiával is, amely egy kontrollcsoportos vizsgálatban bizonyította hatékonyságát.

A legújabb generációt

a NEUROMARK rendszer képviseli, amely egy ülésben, precízen képes kezelni az ideg több ágát. „Épp most zártunk egy rendkívül sikeres kereskedelmi validációs fázist, amellyel a NEUROMARK rendszert a krónikus rhinitis ellátásának élvonalába pozícionáltuk” – mondta Brian Shields, a Neurent Medical vezérigazgatója a BioSpace portálnak. Ezek mellett léteznek kevésbé invazív, mechanikai elven működő eszközök is, mint például az akusztikus rezgést és a kilégzés közbeni pozitív nyomást kombináló készülékek. Kisebb vizsgálatokban ezek is javították az orri légáramlást és a tüneti pontszámokat, de a széles körű alkalmazásukhoz még további, nagy esetszámú kutatásokra van szükség.

Fontos hangsúlyozni, hogy a szakmai irányelvek szerint ezek az eszközök jelenleg nem helyettesítik, hanem kiegészítik a hagyományos kezeléseket.

Elsősorban azoknak a betegeknek jelenthetnek alternatívát, akiknek a panaszai a standard gyógyszerek mellett is fennállnak, akik a mellékhatások miatt szeretnének kevesebb gyógyszert szedni, vagy egyszerűen nyitottak a nem gyógyszeres megoldásokra. A biztonsági profiljuk általában kedvező: a fényterápiánál leggyakrabban enyhe orrszárazságot, az idegi beavatkozásoknál pedig átmeneti fájdalmat vagy diszkomfortérzést jelentettek.

A gyakorlati megvalósítás és a költségek terén jelentős a szórás.

Egy otthoni, LED-fényes fototerápiás eszköz ára 87 euró, vagyis körülbelül 33 ezer forint körül mozog, cserébe napi szintű, percekben mérhető elköteleződést igényel.

Ezzel szemben az egyszeri, rendelőben végzett idegmodulációs eljárások ára külföldön akár a több ezer dollárt is elérheti; egy friss betegbeszámoló 3000 dolláros, azaz nagyjából 1 millió forintos önköltségről számolt be. Bár a bizonyítékok egyre erősebbek, a technológia jövőjét a hosszú távú, nagy esetszámú vizsgálatok fogják eldönteni, amelyek tisztázzák, hogy a betegek mely alcsoportjai profitálhatnak a legtöbbet ezekből az innovatív, célzott kezelésekből.

Via Karger/PMC


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Súlyos ezreket bukhatsz havonta a mobilod miatt, ha elköveted ezt a gyakori hibát
A tudatos mobilhasználat egy rövid ellenőrzőlistával kezdődik. Éves szinten a megtakarítás elérheti a 80-100.000 Ft-t.


Valószínűleg te is áldozatul estél már a digitális kor egyik legcsendesebb pénznyelőjének: a feleslegesen drága mobilcsomagnak. Hónapról hónapra levonják a díjat a számláról, talán észre sem veszed, hogy mennyire sokat, hiszen a kényelem és a „korlátlanság” ígérete megnyugtató. Pedig a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság friss, átfogó felmérése kíméletlenül rávilágít:

a magyarok jelentős része úgy fizet a prémium szolgáltatásért, hogy annak előnyeit a valóságban soha nem használja ki.

A különbség nem aprópénz; egyetlen tudatos döntéssel havonta akár több ezer, éves szinten pedig százezres nagyságrendű forint maradhat a zsebedben.

A probléma gyökere a tájékozatlanság. A hatóság kutatása szerint a számlás mobil-előfizetők mintegy fele használ korlátlan belföldi hanghívást, egyharmaduk pedig korlátlan mobilinternetet. Ezzel párhuzamosan azonban az érintettek közel fele valójában egy jóval olcsóbb, fix adatkeretes csomaggal is bőven beérné. A pénzügyi szakadék pedig óriási:

míg a nem korlátlan csomagok medián havidíja 5000 forint körül mozog, addig a korlátlan hang- és adatcsomagot használók jellemzően 13 000 forintot fizetnek.

A tudatosság riasztóan alacsony: a számlás előfizetőknek csupán 60 százaléka tudja fejből a havidíját, és még kevesebben képesek visszakeresni az elmúlt hónapok konkrét hang- vagy adatforgalmát.

Az első és legfontosabb lépés a spórolás felé, hogy pontos képet kapj a saját használati szokásaidról. Ez ma már néhány mozdulattal elvégezhető. iPhone készülékeken a Beállítások menü Mobilhálózat pontjában lefelé görgetve látható az alkalmazásonkénti mobiladat-használat.

A statisztikát itt a számlázási ciklus elején érdemes lenullázni a pontos méréshez.

Androidos telefonokon a folyamat hasonló, jellemzően a Beállítások, Hálózat és internet, majd Adathasználat menüpont alatt található meg, bár a pontos elnevezés gyártónként eltérhet. Még egyszerűbb megoldást kínálnak a szolgáltatói alkalmazások, amelyek részletes fogyasztási adatokat mutatnak, és gyakran kedvezményes, egyszeri adatbővítési lehetőségeket is kínálnak. Aki pedig a teljes piacot szeretné felmérni, annak a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság hivatalos díjcsomag-kalkulátora nyújt segítséget, ahol a híváspercek, SMS-ek és adatigény megadásával megbecsülhető a várható havi költség.

De mekkora összegről is beszélünk a gyakorlatban? Egy egyszerű példával élve: ha valaki egy átlagos, 13 000 forintos korlátlan csomagról egy számára bőségesen elegendő, 10-25 GB-os, 5000 forintos csomagra vált, havonta 8000 forintot takarít meg. Ez éves szinten közel 96 000 forint. Egy háromfős háztartás esetében, ahol mindhárom előfizetés korlátlan, de a valós igények alapján két SIM-kártyának is elég lenne egy olcsóbb, fix keretes csomag, a havi megtakarítás már 16 000 forint, ami egy év alatt megközelíti a 200 000 forintot. A probléma nemcsak a havidíjasokat érinti: a hatóság elemzése szerint

a feltöltőkártyások 22 százaléka olyan szinten költ, ahol már kedvezőbb lenne egy havidíjas konstrukció.

„Én ezt csak az elmúlt pár évben vettem észre… Yettelnél 2 éve fizettem kb. 7000 forintot korlátlan mobilnetre és 150 perc lebeszélhetőségre, mivel megszűnt a csomag, most 11 000 Ft-ot fizetek 50 GB netre és 150 perc beszédre” – írta egy felhasználó a Reddit fórumán.

Érdemes azonban tisztában lenni a buktatókkal is. A hűségidő az egyik legfontosabb tényező. Az általános piaci gyakorlat szerint készülékvásárlás nélküli előfizetésnél legfeljebb 12, míg készülékkel együtt vásárolt csomagnál 24 hónapos hűségidővel kell számolni. Fontos apróbetűs részlet, hogy

egyes szolgáltatóknál az előfizetés szüneteltetése meghosszabbíthatja a hűségidőt.

Egy másik modern kori csapda az inflációkövető díjkorrekció, amely a legtöbb szolgáltató általános szerződési feltételeiben már szerepel. Egy néhány százalékos emelés is érezhető tétel lehet a havi számlán.

Ha a hűségidő nem akadály, a szolgáltatóváltás és a számhordozás hatékony eszköz lehet a jobb feltételek kiharcolására. A számhordozás folyamata jellemzően gyors és díjmentes, bár egy rövid, néhány órás átadási időablakban előfordulhat szolgáltatáskiesés. A tárgyalási pozíciót erősítheti, ha több szolgáltatást – például a mobil-előfizetést és az otthoni internetet – egy szolgáltatónál, egy csomagban kezel. Ezekre gyakran adnak kedvezményt.

A hűségidő meghosszabbításával elérhető készülékkedvezményekkel azonban érdemes óvatosan bánni, és pontosan kiszámolni, hogy a kedvezmény valóban kompenzálja-e a magasabb havidíjjal járó többletköltséget a teljes futamidő alatt.

Felmerül a kérdés: ha ennyit lehet spórolni, miért választják mégis olyan sokan a drágább, korlátlan csomagokat? A válasz a pszichológiában és a kényelemben rejlik. Sokan a kiszámíthatóságot és a nyugalmat fizetik meg, nem akarnak az adatkeret fogyásával foglalkozni. Emellett a szolgáltatók is gyakran a korlátlan csomagokhoz kötik a legvonzóbb készülékkedvezményeket. A valóságban a korlátlanság sem mindig végtelen:

a piaci kínálatban egyre gyakoribb, hogy a „korlátlan” adatcsomag valójában a használhatóság folyamatosságát jelenti, de bizonyos adatmennyiség felett a sebességet jelentősen korlátozzák.

Valóban indokolt a korlátlan csomag annak, aki rendszeresen osztja meg a mobilnetet laptopjára, útközben nagy felbontású videókat néz, sokat játszik online, vagy nagy méretű fájlokat tölt fel és le a mobilhálózatról. „Engem az zavar, hogy külföldön már olcsón, alacsonyabb tarifákban is benne van a korlátlan mobiladat, itthon meg még mindig 5–10 GB forgalommal szúrják ki az ember szemét” – hangzik egy másik, a Redditről származó vélemény.

A tudatos mobilhasználat tehát egy rövid ellenőrzőlistával kezdődik. Az első lépés a számláló nullázása a számlázási ciklus elején és a forgalom figyelése egy hónapon keresztül. Ha a 10-25 gigabájtos keret sem fogy el, szinte biztosan felesleges a korlátlan csomag. Érdemes megnézni, hogy a szolgáltatói applikációban olcsóbban lehet-e egyszeri adatjegyet vásárolni, mint amennyi a következő, nagyobb csomag felára lenne.

Egy háztartáson belül pedig érdemes minden előfizetést külön-külön megvizsgálni, mert könnyen lehet, hogy csak egy családtagnak van szüksége a legdrágább opcióra.

A tét nem kicsi: 15-20 percnyi odafigyeléssel és egy célzott csomagváltással havonta több ezer, évente pedig akár százezres nagyságrendű összeg maradhat a családi kasszában anélkül, hogy a használati kényelem csorbát szenvedne.

Via NMHH


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk