UTAZZ
A Rovatból

„Több életre szóló barátunk lett, mint eddig bármikor” – Napi pár száz forintból utazta be Latin-Amerikát a magyar-svéd pár

Andi és Tobi kereken egy évig voltak úton, a kontinens összes országába eljutottak. Elmesélték többek között, mik voltak a legváratlanabb stoppos élményeik, hogyan keveredtek véletlenül kokainföldekre Peruban, és mennyire tette próbára kapcsolatukat az együtt töltött idő.
Láng Dávid - szmo.hu
2023. február 02.



Sokan álmodoznak arról, hogy mindent maguk mögött hagyva bejárják a világot, addig viszont jóval kevesebben jutnak el, hogy meg is valósítsák ezt.

A harmincas éveik elején járó pár, Andi és Tobi a kivételek egyike: 2021 szilveszterén felkerekedtek, hogy a tavalyi évet Közép- és Dél-Amerika hátizsákos felfedezésével töltsék. Útjukat végig dokumentálták Europeans On The Go nevű Instagram-oldalukon és YouTube-csatornájukon.

Az út végén részletesen kikérdeztük őket élményeikről, valamint arról, hogyan készüljön fel és mire számítson az, aki a nyomukba eredne.

– Hogyan ismerkedtetek meg, mikor és hová utaztatok először együtt?

– Tobi Svédországban született, élt és dolgozott a 20-as évei közepéig, amikor egyszer csak úgy döntött, ideje országot váltani. Megpörgetett egy asztali földgömböt, és Magyarországon landolt az ujja, így összepakolt és vonattal elindult Budapestre. Itt utcazenészként kezdte a pályafutását, ahonnan aztán átszegődött egy hostelbe (később az IT világban kötött ki, de ez részletkérdés). A hostelen keresztül megismerkedett egy olasz fiatalemberrel, aki szintén zenész, létrehoztak egy duót Fjord néven. Marcello (az olasz muzsikus) felesége egy fondorlatos orosz nő, és éppenséggel Andi egyik legjobb barátnője. Az ő finom közreműködésével találkoztunk több mint 6 évvel ezelőtt Budapesten, “a többi pedig már történelem…”. Ezután 2 évig távkapcsolatban éltünk: Andi Londonban, Tobi pedig Andi szülővárosában, Budapesten. Ez idő alatt havonta egyszer különböző európai városokban találkoztunk, úgyhogy az utazás a kezdetek óta része a közös kalandjainknak.

– Ki vagy mi inspirált benneteket a hosszú távú utazásra, és miért a hátizsákos, low-budget formát választottátok?

– Az inspiráció először is Andi apukája volt, aki fiatal korában rengeteg helyen járt, és ha most a 30-as éveiben lenne, valószínüleg jött is volna velünk a nagy utazásra! Mi ketten a megismerkedésünk óta beszéltünk már arról, hogy egyszer, mielőtt belevágunk az úgynevezett “felnőtt életbe”, egy évre világgá megyünk kalandozni, de ennek részleteit csak az utazás előtt nem sokkal kezdtük pedzegetni.

Mivel legalább egy évre akartunk menni, és közben nem terveztünk dolgozni, így a low-budget forma kézenfekvőnek tűnt. Mindketten különböző célokat tűztünk ki erre az évre, főleg Andi számára fontos volt egyrészt megtapasztalni azt, hogy mi az a minimális költségvetés, amiből még boldognak érzi magát az ember. Másrészt szerettünk volna csak annyit költeni az egész évben, amennyit meg is keresünk, ami további kalandokra késztetett bennünket.

Például dolgoztunk egy bolíviai hostelben recepciós-pénzügyesként és bartenderként 130 Ft-os órabéren, amiből egyébként sikerült is megélnünk… Krumplit és banánt ettünk napi háromszor ugyan, miután azokat a helyi piacon a cholitákkal (helyi fiatal nőkkel) lealkudtuk, de túléltük! Emellett beneveztünk utazós fotópályázatokra, és nyertünk is néhány díjat, aminek volt pénzbeli jutalma is.

Inspiráció szempontjából szintén meg kell említenünk Andi egyik kedves gimnáziumi barátnőjét, Asbóth Fannit és az ő ma már férjét, Agócs Tomit, akik évekig hátizsakoltak a pandémia előtt, és az ő jótanácsaiknak köszönhetően vált a mi utazásunk is csodálatossá! Fanni és Tomi továbbra is oszt meg hasznos infókat a fenntartható életmódról és low-budget utazásról, ők az @ontheway_hungarians Instagram-fiókon találhatóak meg.

– Miben különbözik a felkészülés egy ilyen útra ahhoz képest, ha csak pár napra vagy hétre utaztok el?

– Először is teljesen meg kellett változtatnunk a gondolkodásmódunkat, elfogadva a tényt, hogy egy ideig távol leszünk a megszokott mindennapoktól, a barátoktól és a családtól. Ami a gyakorlati részt illeti, igyekeztünk minden lehetséges helyzetre felkészülni. Például mi történik akkor, ha elakadunk a semmi közepén? Minden évszaknak és időjárási körülménynek megfelelő ruhákra volt szükségünk, saját mini patikára az összes gyakori betegség gyógyszerével, sátorra, jó hálózsákokra, tűzhelyre a reggeli kávéhoz (ez különösen fontos! :D), stb.

A legnagyobb különbség az, hogy amikor bepakolsz egy hét nyaralásra, nagyjából tudod, milyen időjárásra számíthatsz, viszel sok mindent, amire talán szükséged lesz, de az se gond, ha valamit végül mégse használsz, hiszen úgyis hamarosan hazajössz. Ha viszont hosszú távú utazásra indulsz, amikor a hátizsákod legtöbbször nálad van, egyfajta háztartás lesz belőle válladon. A lehető legkevesebb cuccot kell bepakolnod, miközben gondoskodsz arról is, hogy mindened legyen.

Ezen kívül jobb, ha nem viszel semmilyen értékes tárgyat, mert nagy az esélye, hogy elvesznek, megsérülnek vagy ellopják őket. Így az erre való felkészülés több tervezést és időt igényel. Nyitottnak kell lenned arra is, hogy elengedd a nem feltétlenül szükséges dolgokat, hiszen mindent a hátadon cipelsz. Mi néhány hónap után rájöttünk, hogy mindent felhasználtunk a nálunk lévő dolgok közül – ezért külön köszönet a fent említett Fanninak és Tominak, nagyon jól felkészítettek bennünket!

Ezen kívül nagyon fontos a megfelelő védőoltások és vízumok megszerzése. Mivel nem tudtuk pontosan, melyik országokat látogatjuk meg, inkább beszereztük az összes oltást, amelyre Latin-Amerikában szükség lehet (szerencsére a legtöbb helyen ezek nagyon hasonlóak). Aztán persze, mivel akkor kezdtük, amikor a Covid még mindenhol jelen volt, sokat kellett kutakodnunk a szabályokért és előírásokért, és fel kellett készülnünk arra, hogy a dolgok nem úgy alakulnak, ahogyan azt várnánk. Rá kellett jönnünk, melyik szárazföldi határok vannak lezárva, milyen oltások szükségesek, hol korlátozzák a mozgást, és mindez folyamatosan változott... Ehhez készítettünk jó néhány Google-táblázatot.

– Miért Dél-Amerikát választottátok?

– Eleinte három kontinensben gondolkodtunk. Ezek név szerint Dél-Amerika, Ázsia és Afrika, mivel ezeken a területeken nem nagyon jártunk még, a repülőjegyet leszámítva általában kevésbé költségesek, sokat lehet itt segíteni önkénteskedéssel a helyieknek és sokszor hálásak is érte, és a sokféle kultúra is kifejezetten érdekelt bennünket, amelyek meglehetősen különböznek az általunk ismert európai szokásoktól.

Azért kezdtünk Dél-Amerikával, mert már tapasztalt utazóktól kaptunk sok tanácsot ezzel a területtel kapcsolatban, illetve Andi beszélt spanyolul (ma már Tobi is), ami a legtöbb itteni országban beszélt nyelv, így bemelegítésnek ez a kontinens logikusnak tűnt. De utazás közben rájöttünk, hogy a távolságok hatalmasak, és ha meg is szeretnénk ismerni bizonyos helyeket és valóban kb. napi 1 dolláros költségvetésen utazunk, akkor a kevesebb több… Így végül Latin-Amerikában maradtunk, ami egyébként magába foglalja Dél- és Közép-Amerikát, illetve Mexikóval Észak-Amerika egy részét is.

Ennek köszönhetően elegendő (legalábbis valamennyi) időnk volt arra, hogy meglátogassuk mind a 13 ország legalább egy részét, amelyeken áthaladtunk, és a “lassú utazás” révén sokszor szinte helyinek éreztük magunkat: a helyiekkel laktunk, dolgoztunk, mulattunk, és számunkra ez a valódi utazás szépsége. Turistákkal máshol is lehet találkozni.

– Konkrét útitervvel indultatok el, vagy menet közben, spontán alakult az útvonal?

– Kicsit mindkettő, ami szépen illusztrálja a kettőnk közötti különbségeket, amikor tervezésről van szó. Andi nagyon szeret mindent megtervezni és általában van B, C, D és E terve is, ha az A-terv nem működőképes, míg Tobi szeret a mának élni. Alapvetően a nyárban akartunk maradni egész évben, mert úgy könnyebb volt kivitelezni a vadkempingezést (fagyfok alatt sokkal komolyabb felszerelésre lett volna szükségünk), illetve a Covid időkben Chile volt a legszigorúbb a korlátozások tekintetében, úgyhogy ott kezdtük az utazást januárban (amikor Chilében nyár van), mert arra könnyebb volt otthonról felkészülni. Plusz minden országban kb. egy hónapot terveztünk eltölteni, hogy egy év alatt sikerüljön teljes Latin-Amerikát bejárni.

A pontos helyszíneket viszont útközben találtuk ki vagy a véletlenül keveredtünk bizonyos helyekre. Az utazás formája miatt beleszoktunk és beleszerettünk abba, hogy néhány helyre ugyan nem juthattunk el, ahova szerettünk volna, mert éppen senki nem vett fel minket egy irányban, de olyan csodálatos helyeken is jártunk, amiknek a létezéséről sem tudtunk előtte néhány perccel. Angolul létezik a “serendipity” kifejezés, ami a pozitív véletlenre való hagyatkozásról szól. Ezt a képességet mára tökéletesítettük!

Az egy év alatt bejárt teljes útvonal térképen:

– Mi volt a legpozitívabb vagy legváratlanabb stoppolós élményetek?

– Ezekből rengeteg van! Kettőt is kiemelünk, ha lehet. Az első történet Argentínában játszódik, ahol egyébként az emberek általánosan a legnagylelkűbbek voltak velünk minden egyes alkalommal… Az utazás alatt általában kerültük a nagyvárosokat, mert összességében nehezebb stoppolni, vadkempingezni és low-budget módon utazni.

Viszont Buenos Airesről remek történeteket hallottunk, ezért úgy döntöttünk, hogy ha valaki, aki felvesz minket Mendozában, éppen arra tart, akkor megyünk mi is (különben rögtön Brazília felé vettük volna az irányt)! Mendozához közel egy kamionsofőr, Carlos vett fel minket, aki Buenos Aires felé tartott (1045 km ~ 11 óra autóval), és azt mondta, hogy hajnali 2-re meg is érkezünk, majd reggelig aludhatunk a kamionjában. Sajnos azonban a sebességváltója este 10-kor meghibásodott, 4 óra távolságra Buenos Aires-től, így mindannyian a kamion utazó részében aludtunk másnap reggelig. Délelőtt 10-kor elbúcsúztunk Carlostól, mert még mindig nem tudtuk, mikor érkezik meg a szerelő, hogy megjavítsa a sebváltót.

Mindezen véletlenszerű események sorozatának köszönhetően volt szerencsénk Pablóval találkozni, aki ezután vett fel minket, és akivel nagyon gyorsan egy húron pendültünk Buenos Aires felé tartó utunk során. Az utazásokról, a megújuló energiáról és a kedvenc ételekről szóló remek beszélgetések után Pablo és barátnője meghívott minket vacsorára, és elkészítették nekünk a világ legfinomabb argentín steakjét!

Mialatt itt tartózkodtunk, le is betegedtünk, de úgy vigyáztak ránk, mintha a családtagjaik lennénk, pedig csak néhány napja ismertük egymást. Végül 4 napig maradtunk a gyönyörű Buenos Aires-i házukban, és életre szóló barátokat ismertünk meg ebben a két fantasztikus emberben. Még vitorlázni is elvittek minket a saját kis jachtjukon, és egy csodaszép napot töltöttünk el együtt San Fernandóban, nem messze Buenos Airestől. Köszönetképpen készítettünk nekik svéd húsgombócot krumplipürével (Tobi ugyebár svéd) az utolsó esténken. Azóta is tartjuk velük a kapcsolatot, és remélhetőleg nemsokára jönnek minket meglátogatni, bárhol is kötünk ki a nagyvilágban.

Egy másik szerencsés stoppos élményünk Tarapoto és Chincha Alta között esett Peruban, köszönhetően Elmernek, a legvidámabb kamionsofőrnek, akivel valaha találkoztunk!

Nemcsak ő volt az első ember, aki felvett minket aznap, amikor elhagyni készültünk Tarapotót, de amellett, hogy lényegében háztól házig vitt bennünket 1450 km-en és 5 napon keresztül, meg is hívott minket első nap az otthonába, bemutatta nekünk az egész családját, köztük feleségét, Rocio-t, aki szerintünk megérdemli a Peru legjobb szakácsának járó díjat és végtelen mennyiségű sörrel is megvendégeltek minket… Az első közösen töltött esténket végig karaokéztunk, perui és nemzetközi dalokat énekeltünk közösen és salsára táncoltunk mezítláb.

Elmer Tarapotóból egészen a következő úticélunkig, Chincha Alta-ig vitt minket teherautójával, ahol együtt ültünk, aludtunk, perui cumbiát hallgattunk és rengeteget nevettünk 5 napon át. Sokat tanultunk abból, ahogy Elmer bárkivel bánik az utcán, bőséges optimizmusából, segítőkészségéből és nagylelkűségéből, és az ő személyében ismét egy életre szóló barátra tettünk szert!

– Hol ment a legjobban és hol a legrosszabbul a stoppolás? Mi volt a legtöbb idő, amit várakoznotok kellett?

– Érdekes, hogy minden országban és bizonyos régiókban is különbözik a stoppos kultúra. Emberek régiónként hasonlóan reagálnak a stoppolásra. Általában szerencsénk volt a stoppolással, átlagosan nem kellett fél óra/óránál többet várakoznunk.

Abból a szempontból is szerencsések voltunk, hogy – mint azt útközben megtapasztaltuk –, az emberek általában a fiú-lány párokban hamarabb megbíznak, mint más kombinációkban, és Tobiról elég távolról látszott, hogy külföldi (avagy gringo, ahogy sokan hívták itt…), amit sajnos néhány helyi atrocitás miatt a legtöbb helyen előnyben részesítettek, így gyakran nem kellett sokat várakoznunk.

Egyszer Argentína patagóniai részén azonban több mint 10 órát töltöttünk el egy helyen várakozva. Akkor jól is jött a pakli francia kártya, amit unalmas órákra tartogattunk magunknál. A pandémia hatására bizonyos helyek teljesen kihalttá váltak, mert előtte főként a turizmus tartotta fent őket, és egy ilyen útszakaszon be is ragadtunk. Egész nap, ami alatt ezen a ponton várakoztunk El Calafate felé (ami a gyönyörű gleccsereiről híres) Gobernor Gregores mellett, összesen 5 autó tartott az általunk kitűzött irányba, és mind tele is volt utasokkal.

Így aztán több mint 10 óra várakozás után, Tobi javaslatára ismét a véletlenre hagyatkoztunk, és mindkét irányba kezdtünk el stoppolni. Néhány perccel később az első autó, amelyik az ellenkező irányba tartott, mint terveztünk volna haladni, meg is állt, és az úriember 1500 km-t vitt minket északra 2 nap alatt. Utazásunk alatt ő volt az első vezető, akinek az autójában aludtunk együtt, hogy aztán reggel folytassuk közösen az utat. A gleccserekig végül ugyan sajnos nem jutottunk el, de cserébe hamarabb kezdhettünk el önkénteskedni a következő úticélunkon, és ismét egy új barátra tettünk szert.

– Okozott-e bárhol gondot a Covid-para, vagy már ott is túl vannak rajta?

– Valójában rosszabbra számítottunk... Chilében, ahonnan 2022 januárjában elindultunk, nagyon szigorúak voltak a szabályok, sok dokumentumra volt szükség az egyszerű mozgáshoz is, de ezen és néhány trükkös határátkelőhelyen kívül, ahol nehezen beszerezhető PCR-teszteket kértek, a Covid nem volt túl nagy probléma.

A járvány kapcsán a legszürreálisabb dolgot akkor láttuk, amikor átléptük a szárazföldi határt Bolíviából Peruba. Összebarátkoztunk egy francia sráccal, akinek csak 2 bejegyzett oltása volt a hivatalos egészségügyi nyilvántartásban (bár már 3 oltást kapott). Az okmányok ellenőrzésekor a határőrök azt mondták: „ne aggódjon, foglaljon itt helyet”. Majd anélkül, hogy kérdéseket tettek volna fel, egyszerűen beadták neki az oltást, csak úgy! Észre sem vette, amíg meg nem látta a tűt a karjában. Később megtudta, hogy egyébként Pfizert kapott...

– Kerültetek-e valahol bajba?

– Igazi bajba sosem kerültünk, többek között azért, mert az őrült utazási stílusunkhoz képest mindig óvatosan közlekedtünk. Csak olyan helyeken vadkempingeztünk, ahol tudtuk, hogy nincsenek életveszélyes vadállatok, és többnyire a lakott területektől távol, így senki sem láthatott bennünket felverni a sátrat. Nagyvárosokban mindig helyiekkel közlekedtünk, többnyire a Couchsurfing applikáció segítségével. A sofőrökkel persze szerencsénk is volt, de ha valaki nem tűnt megbízhatónak vagy beszámíthatónak, akkor udvariasan visszautasítottuk a lehetőséget, plusz mi ketten mindig együtt utaztunk (annak ellenére, hogy néha csak egyikünket akartak felvenni…)

Egyszer Peruban véletlenül kokainföldekre tévedtünk, mert a Google Maps szerint az azokon keresztül vezető út gyorsabban vitt minket a következő úticélunkhoz Cuscóból Huancayóba. Persze a térkép azt nem jelezte, hogy közben veszélyes földeket szelünk majd át. Egyszercsak gyanúsnak tűnt, hogy minden fiatalnak fegyver van a kezében az utcákon a dzsungel kellős közepén, ahol nem nagyon vannak már lakóépületek… És amikor már kellően a sűrűjében voltunk, az egyik vezető felvilágosított minket, hogy nem erre kellett volna jönnünk az említettek miatt, és hogy ez a környék nem éppen biztonságos, de akkor már legalább annyi idő lett volna visszafordulni, mint továbbmenni, hogy kijussunk ebből a szakaszból, úgyhogy folytattuk a megkezdett irányt. Azon a 3 estén, amíg ezt a szakaszt átszeltük, volt egy kis görcs a gyomrunkban látva a rengeteg fegyvert, de egy-egy helyi minden este befogadott minket a háza területére, ahol lesátrazhattunk, és így végül a hajunk szála sem görbült.

Nagy tanulság viszont, hogy a Google Maps helyett érdemes vidéki területeken a helyieket megkérdezni, ha lehet, többet is egy helyen, és az ő iránymutatásukra hagyatkozni. Azért is, mert a helyiek általában mindent megtesznek azért, hogy a külföldiek biztonságban érezzék magukat, amolyan küldetéstudat-szerűen.

– Milyen munkákat vállaltatok útközben, mennyit kellett dolgozni és mire volt ez elég? Félre is tudtatok tenni, vagy inkább önkénteskedés volt, szállásért és ellátásért?

– Az eredeti tervünk az volt, hogy leginkább az önkéntességre koncentrálunk (amit előre le tudtunk szervezni a Workaway alkalmazáson keresztül), majd megpróbálunk keresni néhány fizetett lehetőséget is, amikor már ott vagyunk. Mindketten kíváncsi természetűek vagyunk, szeretjük a kísérletezést és az új dolgok kipróbálását, ezért mindig erre törekedtünk.

Az önkéntesség során általában napi 4-5 órát kell dolgozni, cserébe a szállásért, napi 3 étkezésért, zuhanyzási és ruhamosási lehetőségért. Néhány házigazda nagylelkűbb volt, néhányan viszont olcsó munkaerőként, elég lekezelően bántak velünk, de ez csak egyszer-kétszer fordult elő.

Házakat építettünk fából és agyagból, bútorokat bambuszból, takarító-kertészeti munkákat végeztünk, arattunk, kávét szedtünk és dolgoztunk fel, majd mindenféle állatot gondoztunk, illetve angolt, zenét és programozást tanítottunk gyerekeknek közösségi iskolákban. Tobi hangmérnöki munkákat is végzett, Andi Photoshopot tanított egy 85 éves bácsinak, közben pedig digitális marketinget, videózást és fotózást is vállaltunk néhány kisvállalkozásnak.

Somotóban, Nicaraguában kifizettünk egy éjszakát egy hostelben, de szerettünk volna tovább maradni. Ezért megállapodtunk a tulajdonossal, hogy készítünk egy promóciós videót a szálló számára, valamint megszervezzük hirdetéseiket a Booking.com-on és az Airbnb-n. Ezért ingyenes szállást kaptunk egy kétágyas szobában, napi 3 étkezést az igazán szép éttermükben, és ismét egy új barátot szereztünk! Ahogy haladtunk előre, mindig kerestük az új lehetőségeket, így egy argentin étteremben dolgozhattunk pár napig pénzért, és mint korábban említettük, Bolíviában is dolgoztunk egy hostelben, kb. 100 Ft-ért óránként...

– Mekkora megtakarítás szükséges ahhoz, ha valaki hasonlóba fogna, mint ti? Mennyi idő alatt lehet minimum önfenntartóvá válni utazóként?

Ez főként az ember kényelemküszöbétől függ, illetve attól, milyen élményekben szeretne részt venni. A repülőjegyeket leszámítva – amelyeket szintén olcsón szereztünk meg, mert december 31-én utaztunk egy szinte üres gépen –, kb. napi 1-2 dollárból is tudtunk utazni minden nehézség nélkül.

De ehhez hozzátartozik az, hogy nem bántunk vadkempingezni teljesen random helyeken, ha éppen senki sem fogadott be minket, vagy egy vadidegen nappalijának a padlóján aludni, ha éppen igen. Volt olyan nap, amikor semmit sem ettünk egész nap, és a legtöbb fizetős élményt kihagytuk.

Ellenben a véletlenre való hagyatkozásunk miatt rengeteg váratlan csodálatos élményben volt részünk, és fantasztikus emberekkel találkoztunk.

Az önfenntartás szintén személyre szabott kérdés, nincs hozzá varázsrecept, de ez pedig attól függ, hogy az ember mennyire leleményes és nyitott a kapcsolatteremtésre, illetve bármilyen munka elvállalására. Ahogy már említettük, mi dolgoztunk Bolíviában kb. 100 Ft-os órabéren, és ez a kaland szempontjából egy kifejezetten érdekes élmény volt, de hamar rájöttünk, hogy ezáltal nehezen válunk önfenntartóvá, ha folyamatosan úton is leszünk közben.

Érdekes felfedezés, hogy az ember sokkal kevesebbet költ, ha úton van, mintha egy helyben stabilan. Ha hátizsákkal utazol egy olyan országban, mint Mexikó, és nem félsz a street foodtól (bevállalva azt is, hogy időnként hasmenésed lesz, amit persze eleve nehéz elkerülni egy ilyen életmóddal), nagyon finom dolgokat találhatsz szinte minden sarkon, fillérekért.

– Átlagosan mennyit maradtatok egy helyen? Volt-e példa arra, hogy valahonnan nehezetekre esett elindulni, vagy épp annyira nem jött be, hogy idő előtt továbbmentetek?

– Az utazásunk első felét az önkénteskedési lehetőségek határozták meg. Ehhez a már említett Workaway appot javasoljuk, mert az a legsokoldalúbb a versenytársai között. Általában 5-7 napot preferáltunk eltölteni egy helyen önkénteskedéssel, mert az az idő számunkra elég volt arra, hogy megismerjük a szállásadóinkat és új potenciális barátokra tegyünk szert, tanuljunk valami újat és minőségi segítséget is tudjunk nyújtani, de nem gátolt meg minket abban, hogy lássunk is valamit az 1 ország - 1 hónap felosztásban.

Amikor úton voltunk, általában nem pihentünk meg több napra, kivéve amikor valakivel nagyon összebarátkoztunk, és szívesen maradtunk egy kicsit a társaságában. Az egyhuzamban stoppolásokat pedig igyekeztünk maximum 3-4 napra lerövidíteni, mert számunkra az volt már a határ, hogy mennyi ideig lógunk szívesen a levegőben. Ezalatt értjük azt, hogy ezeken a napokon nem tudtuk, ki vesz majd fel (mennyire lesz szórakoztató vagy fárasztó), meddig jutunk el, tudunk-e enni. Ha igen, mikor és mit (Tobi allergiás a gluténra, úgyhogy az még egy plusz kihívást jelentett olykor), valamint hol, milyen formában alszunk.

Az út második felét pedig már a távmunka határozta meg, mivel heti 2 napot dolgoztunk, így azokra a napokra álltunk meg vagy Couchsurfing-gelve vagy valami olcsó hostelben, ahol volt wifi. A trip folyamatos új izgalmai miatt igazából nem nagyon volt olyan hely, ahonnan nehéz volt távozni, vagy ha valami nagyon tetszett, esetleg elfáradtunk vagy lebetegedtünk, akkor maradtunk egy kicsit tovább. Ez az egyik csodálatos dolog a “lassú utazásban”, hogy az ember megengedheti ezt magának. Nagyon sok hely van viszont, ahova szeretnénk egyszer visszamenni, és reméljük, hogy az új barátaink is jönnek majd látogatóba valamikor...

Egyszer fordult csak elő, hogy idő előtt távoztunk, de azt is tudtuk már nagyjából az elején. Bolíviában a hostelben, ahol lényegében éhbérért dolgoztunk, legalább 2 hétig akartak minket foglalkoztatni, és nem voltak nyitottak az 1 hetes, rövidebb időtartamra. Sajnos azonban amellett, hogy nehézkesen jöttünk ki az összegből, amit kaptunk, a tulajdonos borzasztóan is bánt velünk. Lekezelt minket, a vendégek előtt becsmérelt, és sosem köszönte meg a munkánkat, pedig mindketten lelkesen dolgoztunk, és a vendégektől rengeteg pozitív visszajelzést is kaptunk. Volt ott egy másik önkéntes pár is, akik 1 nap után el is tűntek, mert nem voltak kíváncsiak ezekre a munkakörülményekre. Így aztán a mi eredetileg javasolt 1 hetünk letelte után szedtük a sátorfát, elbúcsúztunk, és útra is keltünk. A tulajdonos még utánunk eresztett valami káromkodást a végén a biztonság kedvéért, csakhogy ne hazudtolja meg önmagát.

– A kapcsolatotokat mennyire tette próbára, hogy folyamatosan együtt voltatok, ráadásul csupa új, ismeretlen helyen? Voltak hullámvölgyek?

– Őszintén szólva, a karantén alatt hónapokig ugyanabban a lakásban ragadni Londonban, ahol az utazás megkezdése előtt együtt laktunk, sokkal nagyobb kihívást jelentett. Valószínűleg az a tény, hogy folyamatosan új helyeken jártunk együtt, életben tartotta a kaland érzését és izgalmassá tette az utat. Mivel mindketten nagyon megszoktuk – és élvezzük is – az egyedüllétet, persze volt néhány alkalom, amikor elegünk lett. De amikor ennyi időt töltesz együtt valakivel útközben, tudatosabbá válik a dinamikátok, így könnyebben tudtunk teret adni a másiknak, ha arra volt szükség.

Összességében közelebb kerültünk egymáshoz, mint valaha, határozottan jobb barátok és csapatjátékosok lettünk. Ez a fajta utazás tényleg lebontja a határaidat és minden olyan tabut, ami korábban megvolt a kapcsolatodban, mert néha nagyon nyers kihívásokkal kell szembenézned, amikor csak túl akarsz élni egy szituációt.

– Nem volt megterhelő egy idő után, hogy nincs egy biztos pont, ahová hazamehettek, hanem folyamatosan változik az aktuális otthonotok?

– Egyértelműen! Főleg Tobinak, aki kicsit jobban rabja a rutinjainak.

Sokszor ott volt az a szinte eufórikus érzés, amikor úgy éreztük, soha nem lehet betelni az utazással, a stoppolással, a folyton új emberekkel való találkozással és az új helyszínekre való eljutással. Aztán időnként ott volt a "Mi a fenét csinálok itt?!" érzés, amikor úgy tűnt, mintha végtelenül és céltalanul szelnénk át a kontinenst.

Ez persze valamennyire várható volt: amikor hosszabb ideig utazol, anélkül hogy tudnád, mikor mész haza, valószínűleg olyan helyzetekbe kerülsz, ahol megkérdőjelezed a motívációidat, sőt akár a létezésedet is. Van egy varázsa annak, hogy soha nem tudhatod, mi van a sarkon, ugyanakkor rendkívül fárasztó is, főleg egy 5 napos folyamatos stoppolás után. Többek között ezért döntöttünk úgy, hogy egy időre abbahagyjuk ezt a fajta életformát. Ennek ellenére 2022-ben egyetlen dolgot sem bántunk meg!

– Január elején posztoltatok arról, hogy egy időre ennyi volt. Hogyan tovább innentől, folytatjátok-e később, mik a terveitek addig?

– Egészen pontosan egy évig voltunk úton: 2021. december 31-én hagytuk el Budapestet, és Andi 2022. december 31-én indult el a dél-amerikai kontinensről, Tobi pedig január elsején, hiszen a repjegyek ugyebár akkor a legolcsóbbak. Andi most éppen Ázsiában, majd Afrikában folytatja az önkénteskedést, specifikusan szexuális visszaéléssel foglalkozó non-profit szervezeteknek segít stratégiai tanácsadással és mentális jóléttel (mental health) kapcsolatos workshopokkal. Tobi pedig visszatért Svédországba, ahol tovább építi karrierjét a zeneiparban, mint label manager (PR & marketing), hangmérnök és zeneszerző. Néhány hónap múlva pedig ismét egy városban szeretnénk majd élni Európában, de még nem tudjuk pontosan, hogy hol.

A következő években szeretnénk egy kicsit stabilizálódni az életstílusunk tekintetében, de az előző év tanulságait beépítve ebbe. A későbbiekben mindenképpen szeretnénk folytatni majd a kalandozást, viszont akkor már remélhetőleg családos és kevésbé (vagy másként) őrült formában, például egy karavánnal utazgatva Ázsiában, vagy családosan önkénteskedve Afrikában.

Annyit megtanított nekünk ez a véletlenre hagyatkozó életforma, hogy érdemes tervezni ugyan, de aggódni a jövő miatt felesleges, mert “valahogy úgyis lesz”, és általában, ha az ember jószándékú, akkor az események a nap végén jól is alakulnak!

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


UTAZZ
A Rovatból
5000 Ft lesz a belépő az üveghídra, ami az első fotókon nem is tűnik annyira üvegnek
Az üveghídra 5000 forint lesz a belépő, ám a zártkörű átadóünnepségen csak a kiválasztottak vehetnek részt, a legtöbb helyi lakos csak másnap próbálhatja ki a 4,098 milliárd forintos támogatásból megvalósult építményt.
Fotó: YouTube - szmo.hu
2024. május 27.



A Zempléni Kalandpark Facebook-posztja szerint 2024. június 4-én, a Nemzeti Összetartozás Napján, ünnepélyes keretek között átadásra kerül a Nemzeti Összetartozás Hídja.

Az üveghídra 5000 forint lesz a belépő, ám a zártkörű átadóünnepségen csak a kiválasztottak vehetnek részt, a legtöbb helyi lakos csak másnap próbálhatja ki a 4,098 milliárd forintos támogatásból megvalósult építményt.

A posztból kiderül továbbá, hogy a sátoraljaújhelyi és sárospataki lakosok az átadás másnapján ingyenesen kipróbálhatják a hidat lakcímkártya felmutatásával, míg mindenki más csak június 6-ától léphet rá 5000 forintért a majdnem rekorder függőhídra.

A híd ugyanis 80 méter magas és 700 méter hosszú, amivel eredetileg világrekordot állított volna 2021-ben, az építkezés megkezdésekor. Azóta azonban a csehek két év alatt, 3 milliárd forintból felépítették a Sky Bridge 721-et, egy 120 centi széles, 721 méter hosszú függőhidat, amelyen egyszerre ötszáz ember is áthaladhat, ezzel megelőzve minket minden szempontból.

A helyi polgármester korábban arról beszélt, hogy évente nagyjából félmillió vendégre számítanak, ám a beruházásnak sok helyi lakos egyáltalán nem örül - írta korábban a Népszava.

A Szárhegy, Májuskút, Szőlő és más, a tervezett híd alatt lévő utcák közel harminc lakója perközösséget is alakított, mondván, hogy a hatóságok az engedélyezésnél nem vették figyelembe, hogy a híd házakkal teli völgy fölé épül, ráadásul a terület egy része a Natura 2000-es természetvédelmi programmal védett. A közigazgatási bíróság viszont elutasította a lakók keresetét, azzal érvelve, hogy a többségi települési érdek felülírja az ő kisebbségi álláspontjukat.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

UTAZZ
A Rovatból
Itt egy videó, amin látszik az új üveghíd legparább része Sátoraljaújhelyen
5000 forintért bárki átsétálhat majd a semmi felett. Június negyedikétől lesz elérhető a híd mindenki számára.


Herczeg-Kis Bálint influenszer az Instagramon tett közzé egy videót, amelyben bejárja a Nemzeti Összetartozás Hídját, megmutatva a legfélelmetesebb szakaszt is, ahol üvegpadlón át nézhetünk 80 méter mélységbe a lábunk alatt.

A híd hivatalosan június 4-én lesz elérhető mindenki számára, 5000 forint ellenében bárki átsétálhat a semmi felett.

A hidat 4 milliárd 98 millió forint támogatásból építették a Zempléni Kalandpark területén.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

UTAZZ
A Rovatból
Nem csak a Balatonnál lehet nyaralni! Mutatjuk a legjobb belföldi szálláshelyeket országszerte
Összegyűjtöttünk hét szuper szálláshelyet Magyarországon, ahol garantáltan felejthetetlen élmények várnak.


Hova utazol idén nyáron? Felfedeznél egy újabb helyet az országban, vagy van bevált úti cél, ahova bármikor szívesen visszatérsz? Ha az idei nyaralás még a tervezési fázsban van és tanácstalan vagy, hogy hova utazzatok, ez a lista segíteni fog. Mutatjuk is, melyik az a hét szuper szálláshely Magyarországon, ahol garantáltan felejthetetlen élmények várnak, akár a családdal, akár a barátokkal tervezel kiruccanást.

Malom és Kacsa Bisztró és Rendezvényház, Tata

Ha olyan helyre mennétek, ahol a gasztroélményt összeköthetitek egy kirándulással, akkor mindenképp tudjuk ajánlani Tatát és a Malom és Kacsa Bisztró és Rendezvényházat.

Ez a hely sok minden egyben: elsősorban étterem, de közben rendezvényközpont is, szállást is kivehetünk itt, és nem mellékesen építészeti szempontból is jelentős, ugyanis gyönyörűen felújított malmok adnak otthon az ínycsiklandó fogásokat kínáló bisztrónak és rendezvényháznak.

Álomszerű, ahogy a mai látványos eredményt hozó terveket sikerült összhangba hozni a műemlékvédelmi megkötésekkel. Az egykori vízimalmok maradványai alig négy és fél év alatt, 2021 júliusára olyan egyedi komplexummá alakultak át, amely ugyan ténylegesen tartalmaz több évszázados elemeket, összhatása mégis abszolút korszerű.

A Malom és Kacsa klasszikus bisztrókonyhát visz, és az étlapot olyan ügyesen állították össze, hogy mindenki találhat rajta több számára kedves fogást is, legyen húsimádó, vagy éppen a spektrum ellentétes oldalán elhelyezkedő vegán. Neves chéf-ük garantálja a kulináris élményeket – legyen szó svédasztalos, tálszervizes vagy tányérszervizes tálalási módról. Kellőképpen bő a választék, a zöldségek saját termesztésűek, a szószok, szörpök ott, helyben készülnek.

A hely egyébként nemcsak étterem, hanem rendezvénytér is. Három különböző méretű rendezvénytermet kínálnak, két tóra néző nagyméretű terasz mellett amelyek lehetőséget adnak kisebb családi összejövetelektől kezdve nagyobb esküvőkig és konferenciákig. Emellett van lehetőség szállásfoglalásra is, két luxusapartman áll rendelkezésre, berendezésekkel jól felszerelten és lenyűgöző kilátással a tatai Öreg-tó, a vár valamint az Eszterházy-kastély panorámájával.

Malom és Kacsa Bisztró és Rendezvényház

2890 Tata, Tópart u. 19.

Open Hotel, Szentes

Szentes egyik legszebb részén, a város szívében, a Kurca folyó partján található a huszonnégy szobás, négycsillagos Open Hotel, amelynek különlegessége, hogy

minden szobának saját erkélye van gyönyörű, folyópartra néző panorámával.

Az Örvény soron, a Kurca folyó mellett 2500 négyzetméter alapterületen várja a családokat, a sportolni, feltöltődni vágyókat, a wellnesst kedvelőket, valamint az üzleti útra érkezőket is.

Zöldövezetben épült hotel wellness szolgáltatásai között kültéri medence, napozóterasz és hatszemélyes szauna található.

A családokra, babákra is nagy hangsúlyt fektetnek, így egy külön babamedence is kialakításra került.

Éttermükben nagyon figyelnek a bő, minőségi választékra, az ételérzékenységre, a szentesi és nemzetközi ízek jelenlétére, széles italválasztékukra, hiszen a belföldi látogatók mellett rengeteg külföldi vendégük is van. Számos helyi termelő kézműves termékei is megtalálhatók a kínálatukban, legyenek ezek, sajtok, lekvárok, zöldségek, gyümölcsök, pálinkák.

A helyrajzi adottságoknak köszönhetően a szálloda csodás panorámával rendelkezik, és a kedvező helyszínválasztásból adódó turisztikai adottságok számos kikapcsolódási lehetőséget kínálnak a Szentesre érkezőknek. A nyüzsgő, lendületes város egész évben hagyományos, kulturális és rendhagyó eseményeknek, nagy rendezvényeknek és sportfesztiváloknak ad otthont.

Tipp: A Szentesi Üdülőközpont fürdőjének bejárata mindössze 400 méterre található az Open Hoteltől, ami a Kurcán átívelő kishídon könnyen megközelíthető. Az Üdülőközpontban pár éve egy minden igényt kielégítő fedett élmény és wellness komplexum épült.

Open Hotel

6600 Szentes, Örvény sor 1.

Castellum Hotel Hollókő****

A Cserhát vidéke hihetetlen látnivalókat rejteget, ahova egyszer mindenkinek el kell jutnia. Ha tervezel a környéken egy kirándulást vagy egy kis pihenést, a Castellum Hotel Hollókő**** minden igényedet kielégítő szolgáltatásaival áll rendelkezésedre. Aki itt megszáll, az nyugodtan élvezheti a szálloda modern, kényeztető szolgáltatásait, például az élménymedencével, szaunával és jacuzzival felszerelt wellnes-részleget. A hatféle szobatípus között mindenki megtalálja a saját preferenciájához illőt, legyen az családi lakosztály, akadálymentesített vagy antiallergén szoba.

Céges rendezvények, üzleti, vagy családi étkezések helyszíneként is tökéletes választás a hotel étterme, melynek nevét „A nagy palóc”, Mikszáth Kálmán ihlette. Bár az étlap a palócföldi ízeken alapszik az ételeket a mai kornak megfelelő köntösben, kicsit megújítva tálalják. A séf szakmai tudását és elhivatottságát tükrözi à la carte étlap minden egyes fogása, a svédasztalos reggelik és vacsorák kínálata is. A cukrászmester pedig az elragadó desszertkülönlegességekért felel.

Kihasználva a környék adottságait, egy túrázással töltött nap után a szálloda szakértő sommelier-je vezetésével minőségi bor- és pálinkakóstolóban is részesülhettek, ahol a helyi nedűk ízeit és aromáit fedezhetitek fel.

Castellum Hotel Hollókő****

3176 Hollókő, Sport utca 14.

Aqua-Spa**** Konferencia és Wellness Hotel Cserkeszőlő

Az Aqua-Spa**** Konferencia és Wellness Hotel a Tiszazugi kistérség egyik legismertebb településén Cserkeszőlőben, a Gyógy- és Strandfürdőtől mintegy 200 m-re található. A négycsillagos konferencia és wellness szállodát méltán nevezhetjük a nyugalom szigetének, távol a városok zajától, magas szintű szolgáltatásaival kellemes kikapcsolódást biztosít mind az egyéni vendégek, mind pedig a szervezetten érkező üzleti utazók, csoportos turisták számára.

A szállodában 17 pótágyazható kétágyas szoba (ebből 2 superior kategóriájú) kapott helyet és területén további 16 vendégház került elhelyezésre valamint 18 db apartman. Saját wellness részlegük, saját strandjuk miatt a szálloda területéről ki se kell mennetek a teljes wellness részleg használatát tartalmazza már az ár.

Aqua Spa****Konferencia és Wellness Hotel

5465 Cserkeszőlő, Thermál út 1.

Hotel Gerardus**** Szeged

Az újonnan épült Hotel Gerardus**** 2023 augusztusában nyitotta meg kapuit Szegeden, a Szent Gellért Fórum területén, így megalkotva a Dél-Alföld legnagyobb és legkomplexebb sport- és rendezvényközpontját. Kifinomult dizájnja, 50 szobája, köztük 2 lakosztálya és kiváló séfük XXI. századi koncepcióval olyan központot alkot, ahol minden vendég számára egyedi élményt biztosítanak.

A szálloda saját wellness központtal rendelkezik. Felár ellenében különböző masszázsok is igénybevehetők. Továbbá gőzkamra, finn és infraszauna, relax szoba és napozóterasz áll a vendégek rendelkezésére.

A hotel kiváló, saját éttermében van lehetőség vacsorázni is, ahol a speciális étrendűek is megtalálhatják a számukra megfelelő falatokat.

Hotel Gerardus****

6728 Szeged, Dorozsmai út 2-4.

Granada Konferencia, Wellness és Sport Hotel**** Kecskemét

A Granada Konferencia, Wellness és Sport Hotel**** Kecskemét nyugati részén, Kadafalva területén, a városközponttól 7 km-re található. Az M5-ös autópálya lehajtótól 2 percre, nyugodt, csendes, erdő melletti, 2 hektáros területen van lehetőség a sokrétű kikapcsolódásra.

Az épületben 86 geotermikus energiával működő fal- és padlófűtéssel-hűtéssel ellátott, erkélyes, esztétikus kialakítású kétágyas szoba, illetve jakuzzival felszerelt lakosztály nyújt kényelmes pihenést egész évben. Szobáik telefonnal, mini bárral, LCD televízióval, wireless internet hozzáféréssel vannak felszerelve. Vendégeik számára ingyenes parkolási lehetőséget biztosítanak.

A teljes ellazulást és kikapcsolódást a wellness részlegük biztosítja, ahol jakuzzi, feszített víztükrű medence, Kneipp-taposó, melegített pad, finn- és infraszauna, gőzkabin , sókamra, infraszolárium élménytusoló valamint külön térítés ellenében különféle masszázsok segítik elő.

Emellett a szabadban is több kikapcsolódási lehetőséget kínálnak. Szállodájukban 2 teniszpálya, 2 pályás bowling várja a sportolni vágyókat. Ezen kívül számos beltéri szórakozási lehetőséggel, és ingyenes WI-FI hálózattal várnak. Télen-nyáron üzemelő kemencés grillteraszuk ideális helyszínt biztosít különböző rendezvények számára akár 400 –főig.

Granada Konferencia, Wellness és Sport Hotel**** Kecskemét

6000 Kecskemét, Harmónia u. 23.

Hotel Lycium**** Debrecen

A Hotel Lycium**** Debrecen belvárosában található, közvetlenül a főtér és a Nagytemplom szomszédságában. Valódi városközponti szálloda, kiváló megközelítési lehetőséggel. Közvetlen átjárási lehetőséggel és szolgáltatások széleskörű palettájával, magas szintű technikai felszereltséggel nyújt konferencia- és eseményhelyszínt az épületegyüttesben található Kölcsey Konferenciaközpont.

A szállodában 87 kétágyas, légkondicionált, igényesen berendezett szoba és 4 apartman áll a vendégek rendelkezésére, összesen 190 férőhelyet kínálva. A szobákban zuhanyzós fürdőszoba, LCD televízió, vezetékes és vezeték nélküli internet- csatlakozási lehetőség, szobai széf, minibár, telefon, beépített hajszárító és szobánként egyedileg szabályozható klímaberendezés biztosítja a vendégek kényelmét.

A szálloda felső szintjén kialakított közel 400 m2- es wellness-részleg test és lélek megújulását szolgálja: úszómedence, merülőmedence, jacuzzik, hagyományos és aromaterápiás szaunák, infraszauna, szolárium, és modern fitneszgépek várnak.

A szálloda mintegy 200 fő befogadására alkalmas Átrium Étterme rendezvényhelyszínnek is kiválóan megfelel. Éttermük büféreggelivel, a’la carte kínálattal, kávészünet variációkkal, a legkülönfélébb igényeknek megfelelő 3-4-5 fogásos menüs és büféasztalos főétkezéssel várja vendégeit. Az épületegyüttesben működő családias hangulatú Kölcsey Art Kávézó és a szálloda drinkbárja kellemes időtöltést biztosít.

Hotel Lycium**** Debrecen

4026 Debrecen, Hunyadi János u. 1-3.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

UTAZZ
A Rovatból
Panoráma, nyugalom, romantikus környezet – a szállás, amire minden pár vágyik
Ez várja a vendégeket Zalakaros egyetlen felnőttbarát szálláshelyén, ahol lehetetlen rosszul érezni magunkat.


A város nyüzsgéséből kiszakadva igazán jól tud esni egy kis vidéki kikapcsolódás. De hova menjen az ember, ahol garantált nyugalom és pihenés várja, mindenféle zavaró tényezőtől mentesen? A 2021-ben nyílt Love & Dream Élményvilla pont egy ilyen hely Zala megyében. Most azt is eláruljuk, miben nyújt mást, mint a többi szálláshely.

Jacuzzi és szauna a lakosztályban

A háromféle lakosztály különböző felszereltségű, de mindegyikre jellemző a letisztult, romantikus és meghitt hangulat. Mindegyik lakosztály pezsgőfürdős káddal felszerelt, de olyat is találunk, amelyben infraszauna és egy hatalmas körágy is található. Mindez annak az intim, romantikus élménynek kedvez, amit minden hétköznapokból menekülő idelátogató megérdemel.

Felnőttbarát

Ez a szó csupán annyit takar, hogy 16 évesnél idősebb vendégeket várnak, valamint, hogy a lakosztályok is kétszemélyesek. A medencében senki nem fröcsköl, az udvaron sem hallani reggel a gyerekek hangját – és ezt pont így álmodták meg, hogy minden vendég egy igazán üdítő pár napot tölthessen el itt.

Éjjel-nappal használható medence

A villa kertjében egy csodás feszített víztükrű medencében lehet kikapcsolni, amit bármely napszakban igénybe lehet venni, ugyanúgy, ahogy a kültéri jacuzzit is. A medence tavasztól őszig, a jacuzzi pedig egész évben üzemel.

Festői panoráma a Zalai dombságra

Nemcsak az előbb említett medencéből és a körülötte lévő napozóteraszról, de a szobák többségéből is csodálatos kilátás nyílik Zalakarosra és környezetére. Itt szóba sem jöhet a hotelek, szállodák zsúfoltsága: a nyugodt, csendes időtöltésre vágyók kellemesen elidőzhetnek a kilátásban gyönyörködve.

A Love & Dream Élményvilla minden lakosztálya konyhával is felszerelt, de aki nem szeretne főzni, az a közelben lévő Hunguest Hotel Freyában tud svédasztalos reggelit és vacsorát igényelni. Továbbá számos kiváló étterem is található a környéken, ahonnan akár rendelni is lehet.

Ha pedig kiélveztük a Villa nyújtotta élményeket, irány a Zalakarosi Fürdő, és a közeli kirándulóhelyek: a Zalakarosi Parkerdő és kilátó, a Kis-Balaton vagy a Kápolnapusztai Bivalyrezervátum.

További részletek a Love & Dream Élményvilláról: https://ldvilla.hu/

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk