A természet és mi is felépülhetünk a tömegturizmus okozta károkból
A globális tömegturizmus egyszerre okozója és elszenvedője a klímaváltozásnak: az emberiség üvegházhatású-gázkibocsátásainak 5-8%-áért felel, pusztítja a természetes élőhelyeket, hozzájárul a talajerózióhoz, a levegő- és vízszennyezéshez, valamint a veszélyeztetett fajokra is nyomást gyakorol, csökkentheti a biodiverzitást. Maga a turizmus soha nem lesz teljesen fenntartható, de fenntarthatóbb lehet. Több nemzetközi jó példa bizonyítja, hogy mértékletességgel, önkorlátozással, súlyosabb esetben pedig teljes lezárásokkal képesek vagyunk időt adni a természetnek, hogy helyrehozza azt a pusztítást, amit mi okoztunk. Erre azért is szükségünk van, mert a biztonságosan és kiszámíthatóan újratermelődő természetes erőforrások nélkül nemcsak a turizmus van veszélyben, hanem mi is - olvasható a Másfélfok cikkében.
Sokan talán még nem is gondoltunk bele igazán, hogy a turizmusnak mennyi környezeti hatása van. Ide sorolható a közlekedéshez szükséges infrastruktúra (repterek, közlekedési utak, buszpályaudvarok, vasútállomások, kikötők), a szálláslehetőségek (üdülők, hotelek) és a különböző szolgáltatások (éttermek, üzletek, szórakozóhelyek) okozta szennyezés, területigény. Hazai példaként említhetjük a Balatont, ahol körbeépítettük a tavat, jelentősen csökkentve így a természetes partvonalakat, nádasokat; leszűkítve az állatok életterét, vízhez jutásának lehetőségét.
A globális üvegházhatású-gázkibocsátás (különböző módszertanoktól és mérésektől függően) kb. 5-8%-áért felel, ugyanakkor pont a kedvezőtlen éghajlat vagy a szélsőséges időjárási események miatt csökkenhet is egy-egy korábban népszerű terület látogatottsága. Vagy lehetetlenül el ideiglenesen, esetleg teljesen a jövőben, mint a síturizmus.
A fenntartható turizmus számol a jelenlegi és jövőbeni gazdasági, társadalmi és környezeti hatásokkal, figyelembe véve a látogatók, az ipar, a környezet és a befogadó közösségek igényeit. A Turisztikai Világszervezet 2005-ben 12 pontban fogalmazta meg a fenntartható turizmus céljait. Ez tartalmazza többek között
• a biológiai diverzitás és a természetes élőhelyek megőrzését,
• az erőforrások hatékony használatát (beleértve a nem megújuló erőforrások minimalizálását),
• a víz- és levegőszennyezés visszaszorítását.
A legfőbb kihívásokat a természetes és kulturális források megőrzése, a negatív hatások (pl. hulladéktermelés) minimalizálása, a helyi közösség jólétének elősegítése, a szezonalitás csökkentése és a turizmushoz köthető utazások környezeti hatásainak mérséklése jelenti.
Nemcsak vendéglátóként, de utazóként is fontos a tudatosság. Tudatos utazóként legyünk nyitottak, mutassunk tiszteletet más kultúrák iránt, óvjuk a természeti környezetet és figyeljünk a művészeti-régészeti-kulturális örökségekre. Továbbá ajánlott ismerni a helyi szokásokat és törvényeket, valamint előzetesen tájékozódni az egészségügyi helyzetről. Hazánkban is megjelent a fenntartható turizmus iránti igény, a lakosság 50-60%-a számára a környezettudatosság is szemponttá vált.
A fenntartható turizmus egy példájaként a Feröer-szigeteket emeljük ki, ahol 2025-re tűztek ki megvalósítandó, konkrét célokat. Ennek értelmében tudatos turistákat várnak, akik szívesen lépnek kapcsolatba a helyiekkel és vesznek részt autentikus élményekben, valamint hajlandóak fizetni a szolgáltatásért. Az ideérkező hajók méretét korlátozni szeretnék, továbbá a teljes területre és az egész évre szeretnék kiterjeszteni a látogatásokat, hogy az időben és térben ne koncentrálódjon. 2019 tavaszán (egy pilot projekt keretében) a világ minden tájáról jelentkező önkéntesek segítették a legnépszerűbb turistacélpontok helyreállítását a szigeten. Azaz ily módon a turisták részt vehettek a turizmus káros hatásainak ellensúlyozásában.
Ljubljana a világelsők között van a fenntartható turizmust tekintve: 2016-ban elnyerte az Európa Zöld Fővárosa díjat. A turisták gyalog vagy elektromos vonattal fedezhetik fel a látnivalókat a város központjában, ugyanis az 2008 óta autómentes övezet. A zöld területek aránya is kimagasló (542 m2 jut egy lakosra) és az élővilágra is figyelnek: mintegy 4500 méhkaptár található a szlovén fővárosban. A tömegközlekedés fenntarthatóságán erőteljesen dolgoznak, többek között elektromos autók közösségi használata is elérhető, valamint kifejezetten biciklibarát a város. A hotelekben és éttermekben a helyben termelt élelmiszereket használjak fel elsődlegesen. Szeretnék elérni, hogy ne legyen szezonfüggő a turizmus – ennek érdekében a legforgalmasabb időszakokon kívül szerveznek eseményeket, ilyen például a novemberi gourmet fesztivál.
Ljubljana, Szlovénia - Fotó: Pixabay
Luang Prabang-ban, Laoszban, a műanyaghulladék csökkentését célozták meg: a víz üvegpalackban kapható és a kis samponos dobozokat újratölthető kerámiára cserélték le. Vízadagolókat telepítettek, így ösztönözve a turistákat, hogy újratöltsék palackjaikat, ahelyett, hogy újat vennének. Amennyiben lehetséges, a helyi termelőktől szerzik be az élelmiszert és takarító kampányok is zajlanak a turisták bevonásával.
A világon több helyen elterjedt már a turizmusban a megújuló energiaforrások alkalmazása, az újrahasznosítás és a helyi gazdaságokból származó élelmiszer alapanyagok felhasználása.
Jelentősen fellendült a turizmus a thaiföldi Maya Bay-en miután bemutatták a Part című filmet. Becslések szerint naponta 5000 látogatója volt a területnek, aminek katasztrofális következményei lettek: a korallzátonyok kb. 80%-a elpusztult a hajózásból eredő szennyezés, a szemetelés és a naptejekből származó, vízbe kerülő anyagok miatt.
A természetes környezet helyreállításának érdekében 2018 júniusában a hatóságok lezárták ezt az ikonikus területet. Korallzátonyokat ültettek át Maya Bay-be, amik sikeresen növekednek (a helyreállást visszavetette egy hőhullám, ami miatt több korall, különösen a sekélyebb vízben, kifehéredett), bár évtizedekbe fog még kerülni, amire teljesen érettek lesznek. Jó hír, hogy a természet helyreállni látszik, újra élőlények jelentek meg, a feketeúszójú szirticápák is visszatértek a területre. A tervek szerint idővel újra látogathatják majd a turisták Maya Bay-t, de a látogatók száma nem haladhatja meg az 1200-at naponta.
Maya-öböl, Thaiföld - Fotó: Pixabay
Nem Maya Bay az egyetlen terület, amelyet a természet helyreállításának érdekében elzártak a turisták elől: ilyen a Fülöp-szigeteki Boracay szigete is. De például Amszterdamban, Velencében, Barcelonában és Komodón is problémát jelent a tömegturizmus, amit különböző módszerekkel igyekeznek mérsékelni.
A Földközi-tenger térsége kedvelt turistacélpont Európában és világszinten egyaránt. A kedvező gazdasági hatások mellett ennek azonban árnyoldala is van: ez az egyik olyan tengeri környezet, amely leginkább ki van téve a szennyezésnek. A Földközi-tengerben aggasztó a mikroműanyagok magas koncentrációja és általában a műanyagszennyezés, amely komoly veszélyt jelent az állatvilágra nézve. Ennek okai között szerepel a hiányos hulladékgazdálkodás több part menti országban, a folyók (Nílus, Pó, Ebro, Ceyhan, Seyhan) szemétszállítása, a helyi lakosok hulladéktermelése, de a nyári turistaszezon is, amely 40%-os növekedést jelent a tenger szemétterheltségében. A hulladéktermelés és vízszennyezés mellett a part menti urbanizáció, a természetes- és kulturális örökség károsodása is problémát jelent, ezért már elkezdtek megoldásokat keresni, hogy a természetes környezet ne romoljon tovább a tömegturizmus miatt. Ilyen például a tér- és időbeli koncentrálódás csökkentése, a körforgásos gazdaságon, hagyományokon alapuló üzletek támogatása. Dubrovnikban maximalizálták a naponta kikötő tengerjáró turistahajók számát, Görögországban pedig környezetbarátabb helyi közlekedésre biztosítanak lehetőségeket.
A turizmus csak egy példa arra, mi okozhatja természetes környezetünk leromlását, és hogy önmérséklettel vagy lezárásokkal hogyan tudunk időt adni a természetnek a megújulásra. A fenti példák az élet más területein is sikerrel alkalmazhatóak. Ilyen tevékenység a túlhalászás is, amivel ha felhagyunk, helyreállhat a terület élővilága, ahogyan ezt a délkelet-ázsiai Raja Ampat szigetcsoport környékén tapasztalhatták. Az intenzív, kontrollálatlan halászat következtében a cápák és nagyobb ragadozó halak eltűntek, ezáltal pedig a korallok is veszélybe kerültek. A cápák ugyanis kulcsfontosságú szereplők az óceán koralljainak túlélése szempontjából: azokkal a ragadozó halakkal táplálkoznak, amelyek eleségét olyan kisebb halak jelentik, amelyek segítik megszabadítani a korallokat a hínártól és parazitáktól.
Raja, Ampat, Indonézia - Fotó: Pixabay
2007-ben teljes védettség alá kerültek a szigetcsoport körüli vizek, amelynek eredményeként az ökológiai rendszer elkezdett helyreállni. Több mint 25-ször annyi cápa van most a területen, mint egy évtizeddel ezelőtt. Megjelentek a teknősök, ráják, tisztogatóhalak, így a korallok is ellenállóbbak lettek. Visszatért az élet a partokra – meglepő, de
Háromszor több hal van most a területen, amely a helyi halászoknak is jó hír, hiszen kisebb erőfeszítéssel bőségesebb a zsákmányuk.
A mezőgazdasági termelés miatti felszínhasználat megváltozása is jelentősen hozzájárul a természetes élőhelyek csökkenéséhez. Viszont bizakodásra adhat okot, hogy ilyen szempontból is találhatunk néhány pozitív példát.
Nigériában a földművelőkkel megismertettek egy mezőgazdasági eljárást az 1980-as években, miszerint nem pusztítják a fákat, hanem segítik a fenntartásukat (Farmer-Managed Natural Regeneration). A kezdeti figyelemfelhívó kampány egy ösztönző programmá nőtte ki magát. Ennek eredményeként magasabb lett a terméshozam, hiszen a fák megkötik a talajban levő nitrogént, szabályozzák a talaj nedvességtartalmát és csökkentik a talajeróziót. Továbbá árnyékot biztosítanak (ez különösen a napsugárzásra érzékeny növények esetében jelentős) és a falvak számára is védelmet jelentenek a széllel és a napfénnyel szemben.
Az 1980-as évekre Costa Rica erdős területeinek jelentős része elpusztult, elsősorban az állattenyészés miatt. Az 1990-es években a kormány fizetett a földbirtokosoknak az új erdők telepítéséért vagy azért, ha szabadon hagyták a területet, hogy természetesen épüljenek vissza az erdők. Az intézkedés következtében a 2010-es évekre Costa Rica területének 50%-át helyreállt erdők borítják.
A fenti néhány eredményes példa talán ösztönzést adhat, hogy a gondokat ne túlélni, hanem megoldani akarjuk. A természet számára elegendő regenerációs idő biztosításával helyrehozhatjuk a pusztítást, amit mi okoztunk. Mértékletességgel és egy kis odafigyeléssel pedig elkerülhetjük, hogy megismétlődjenek a korábban tapasztalt „rossz gyakorlatok”.
Te mit csinálnál másképp? - Csatlakozz a klímaváltozás hatásairól, a műanyagmentességről és a zero waste-ről szóló facebook-csoportunkhoz, és oszd meg a véleményedet, tapasztalataidat!
