A monda szerint hét tündérnek köszönhető, hogy felépült a Boldogkői vár
A Hernád völgyében, egy sziklaszirt tetején magasodik a vidék fölé a középkori, szabálytalan alaprajzú, belsőtornyos Boldogkői vár. A Bodókő-hegy és a vidéke kedvelt kirándulóhely, az Országos Kéktúra egyik állomása.
A története a tatárjárás utánra nyúlik vissza, elődje ugyanis akkor készülhetett. A vár első említése egy 13. századi oklevélben látható.
A Boldogkő várát IV. Béla király engedélyével építette fel a Tomaj nembeli Jaak fia Tyba ispán vagy családjának egyik tagja. Később sok család birtokolta, akik átépítették, bővítették. Sok érdekes lakója között volt például a 16. században a Bebek família, akik a kor leghíresebb, sőt leghírhedtebb családjai közé tartozik. Bár többen katonák is voltak, de semmiféle cselszövéstől, bűntől nem riadtak vissza.
Megfordult a várban Balassi Bálint is, aki – többek között – itt írta a Borivóknak való című versét. Volt gabonaraktár, megpróbálták felrobbantani, de mégis túlélte a viharos időket, így
1960-as évektől indult a kutatása, és egy nagyobb rekonstrukción is átesett 2002-ben és 2009-ben. Ezeknek köszönhetően megtekinthető benne a vár egyedülálló ipartörténeti jelentőségű emléke is, a 16. századi kohó, melyet egykor pénzhamisításhoz szükséges bronz előállítására használtak.
A várat érdemes bejárni (ha erre majd újra lehetőség nyílik). A kapubástya mellett régi cölöpök nyomaira is bukkantak. A Csonka bástyánál régi eszközöket, kályhacsempéket találtak a 15. századból. De egy érdekes ülepítőmedence is előkerült, amelyben a rezet és ónt olvaszthatták. A régészek megállapították, hogy a boldogkői bronzöntöde rendeltetése a pénzhamisítás lehetett.
A Déli torony leletei között egy szárazmalom régi darabjai is előkerültek. A torony előtt található a mély tömlöc és egy kijárat, amely a sziklanyelv végén elhelyezkedő megfigyelőbástyához vezet. A vár legrégibb része az Öregtorony, amely még a 13. században épült. A lakótorony háromszögű kialakítása nem gyakori, de nem is példa nélküli. A toronnyal egyidős a tőle délre álló palotaépület, amely szintén részben fennmaradt.
A monda szerint a törökök elől menekülő IV. Béla a muhi csata után Aszaló községbe tért be. Ott csak a Bodó nevű öreg aszalómestert találta. Az öreg már ismerte a királyt, hiszen szállított az udvarába aszalt terméket. Megígérte nyomban a királynak, hogy megmenti. Jobbágyruhába öltöztette és elbújtatta a pincében. Két nap múlva érkeztek meg a tatárok, akik Bodót hiába faggatták, süketnek tettette magát és félrebeszélt, így a tatárok végül magára hagyták. Béla - aki hallotta a pincéből az egészet - megköszönte az öreg segítségét és tovább menekült.
Mikor a tatárok elvonultak és a király is visszatért a trónjára, Bodó hét szekeret megrakott aszalt gyümölccsel és a bakra egy-egy leányt ültetett, így indult Budára. A király – aki nagyon hálás volt a bújtatásért és a finomságokért, mert az udvarban nem volt élelem már - birtokot adományozott neki. Ám azzal a feltétellel, ha várat épít rá, hogy megvédje a vidéket. Az ajándéknak nagyon örült, ám komoly gondot is jelentett Bodónak.
Az öreg lányai igen szépek voltak, egy főúr szerint olyanok voltak, mint hét tündér. Mivel már nemes kisasszonyok voltak, gazdag urak közül választhattak párt. Ám a férfiaknak azt a feltételt szabták, hogy egy-egy évet építsék a várat, amely hét év alatt készült el.
Végül a király kérésére a hét lány egyszerre tartotta az esküvőjét. IV. Béla pedig – aki feleségével együtt részt vett a lagzin - így szólt az esemény után: „E vár ezután Boldogkőnek neveztessék, mivel a hét szép leány, a hét tündér itt volt a legboldogabb!"
A teljes történet itt olvasható
Bővebb információk a várról itt olvashatók itt olvasható
