„A maszkokat, kézfertőtlenítőt leszámítva egyáltalán nem érződött, hogy járványhelyzet van” – horvát álomnyaralás a koronavírus idején
Sok ember nyaralási terveit húzta keresztül idén a koronavírus-járvány, felmérések szerint a legtöbben nem is terveznek külföldi utat, maradnak inkább Magyarországon. Ez sem véletlen, hiszen a szakemberek, többek között a Dél-Pesti Centrumkórház Országos Hematológiai és Infektológiai Intézetének főigazgatója, Vályi-Nagy István is azt hangsúlyozta, aki teheti, utazzon belföldön. Kemenesi Gábor virológus szintén arról beszélt júniusban, nem javasolja a külföldi nyaralást.
A férjem és én végül úgy döntöttünk, megfelelő óvintézkedések betartásával mégis útra kelünk. Az indulás előtti napokban foglaltunk le egy apartmant az Isztrián, Rovinj belvárosához közel, pár perces autóútra a tengertől. Nem bántuk meg a döntést.
Mi Magyarországon is betartottuk a járványügyi óvintézkedéseket, zárt térben még a családtagokkal, barátokkal való találkozáskor is maszkot viseltünk, kerültük a tömeget (ez nem volt nehéz), és akár boltban vásároltunk, akár sétáltunk a városban, tartottuk a távolságot a többi embertől. Ugyanakkor sokszor épp ezért kaptunk megjegyzéseket, például egy benzinkúton, amelynek bejáratánál egy tábla hívta fel a figyelmet, hogy a maszk használata a shop területén kötelező, majd maszkban belépve a pult túloldalán az eladó köszönés helyett csak így üdvözölt: nem fulladsz meg abban a maszkban?
Ehhez képest üde színfolt volt a határ túloldalán belépni a benzinkút shopjába, ahol rá is szóltak arra, aki nem viselt maszkot, a vendéglátóink is tartották magukat a social distancing alapelvéhez, és azokban az üzletekben, ahol mi vásároltunk, csak és kizárólag a kihelyezett kézfertőtlenítő használata után engedtek be, a maszk viselése pedig nem volt vitatéma.
Rovinj óvárosa varázslatos, beszippant a szabadság, önfeledtség érzése. A maszkokat, kézfertőtlenítőt leszámítva egyáltalán nem érződött, hogy járványhelyzet lenne, valahogy minden óvintézkedés természetesnek hatott, és egyáltalán nem volt hatással a város semmihez sem fogható atmoszférájára.
Noha a vendéglátónk szerint jóval kevesebben vannak idén, mint a korábbi években, azért esténként nehéz volt figyelni a távolságtartásra a városban sétálgatva, a macskaköves, kanyargós, szűk és sikátoros utcák 6 után megteltek élettel, az éttermek, bárok teltházzal üzemeltek.
A felszolgálók és a kinti grillpultnál dolgozó szakácsok is orrot-szájat takaró maszkban dolgoztak, egy-egy vendég távozásakor azonnal fertőtlenítették az asztalt, így az új érkezők abszolút biztonságban érezhették magukat. Ezt több helyen tapasztaltuk.
A hangulaton pedig mindezek semmit sem rontottak: a Rovinj utcáin önfeledten kóválygó, mosolygó turisták, a barátságos helyiek, a piac, a kikötő teljesen feltöltötte és felvillanyozta azt, aki akár csak egyetlen este merészkedett be a városba turistaként. Aki az Isztriára jön, mindenképp érdemes megnéznie ezt a varázslatos várost!
A népszerűbb, turistatérképeken feltüntetett, kiépített strandok kora reggel szinte üresek voltak, leginkább néhány helyit lehetett látni, aki munka előtt csobbant egyet. 10-11 körül aztán érkeztek a nyaralók, megteltek a parkolók, leginkább osztrák, szlovén, olasz és magyar autókkal. Aki viszont kerülte volna a tömeget, az is könnyen találhatott kedvére való partszakaszt.
A Google Maps a legjobb barátunk – ezt már rengeteg külföldi (és belföldi) utunk során megtapasztaltuk. Rengeteg olyan strandra bukkantunk, ami a vendéglátónktól kapott térképen nem is szerepelt. Persze, ezek a várostól távolabb feküdtek, jó 15-20 perces autóútra, nem volt mosdó vagy büfé a parton, cserébe vadregényes volt a táj és alig volt más fürdőző rajtunk kívül.
Némi "kényelmetlenségért" – mint például a napernyő vagy a hűtőtáska cipelése – cserébe háborítatlan fürdőzést kaptunk, nem kellett senkihez és semmihez sem alkalmazkodni, nyugalom volt, csend és a kristálytiszta tenger. Pont erre volt szükségünk.
A koronavírus – bármilyen furcsán is hangzik – számunkra álmaink nyaralását hozta el.
