5 tündérmese, amelynek nem tudtad az eredetét
A tündérmesék mágikus, gondolatébresztő, magukkal ragadó, mesteri elbeszélések. Beépülnek a gyerekek tudatalattijába, és üzenetük bármikor, felnőttként is előhívható, amikor a való életben igazságtalansággal, feloldhatatlan ellentéttel találkozunk. Néhány mese olyan legendákon alapul, amelyek beépítették annak a kultúrának a hiedelemvilágát, ahonnan származnak, és mindig valamiféle igazságot kutatnak.
Számos tündérmese és legenda tulajdonképpen egy-egy kellemetlen történelmi esemény fogyaszthatóvá tett változata. Az eredeti történetek ugyanis nem csak a kisgyermekek, de a felnőttek számára is rémisztőek lehetnek. A nemi erőszak, vérfertőzés, kannibalizmus, kínzás és más visszataszító események kifinomult erkölcsi kérdéseket vetettek fel brutális őszinteséggel. Ezeket vette sorra a Huffington Post.
A 18. század elején Jacob és Wilhelm Grimm olyan történeteket gyűjtöttek, amelyek világos képet adtak Közép-Európa kiszámíthatatlan és gyakran kegyetlen mindennapjairól. A testvérek, akik ragaszkodtak az eltűnőben lévő germán szóbeli történetmondáshoz, az egész régiót bejárták népmeséket lejegyezve. Az első történetek megtörtént, drámai eseményeken alapultak. Viszont ahhoz, hogy a könyveiket el is tudják adni, könnyíteniük kellett az olvasmányokon. Vizsgálni kezdték a korábban nyomtatásban is megjelent tündérmeséket, különösen egy Charles Perrault nevezetű francia munkásságára figyeltek fel. Perrault-t a 17. század elején a meseírás atyjaként tartották számon. Ő volt az, aki a tökhintót és a tündérkeresztmama alakját beleírta a Hamupipőkébe. Az eredeti, igaz történeten alapuló Hamupipőke erőszakos elemeket is tartalmazott, hiszen például a gonosz mostohatestvérek levágták a lábujjukat, hogy beleférjenek a cipőbe.
Wilhelm és Jacob Grimm - Elisabeth Jerichau-Baumann festménye - Forrás: Wikipédia
Perrault történetei bájosak voltak, de mentesek a szépelgéstől. Felnőtteknek szánta őket, gyerekirodalom akkoriban még nem létezett. A Kékszakáll című történet leginkább egy bűnügyi thrillerre emlékeztet, véres késekkel és kíváncsi, halott feleségekkel, tanulsága pedig annyi volt, hogy a nők ne üssék bele mindenbe az orrukat. Perrault két sötét hangulatú, Bretagne-ból származó történetet használt fel. Az első egy barbár, 6. századi uralkodóról szólt. A második pedig egy Gilles de Rais nevezetű nemesemberről, aki ártatlan gyermekek százait kínozta meg, gyakran megcsonkolta, megerőszakolta, végül megölte őket.
A most következő történetek nyomokban emlékeztetnek az általunk is ismert tündérmesékre, amelyek szájról-szájra terjedtek és tényeken alapultak. A mesék tanulsága azonban jóval fontosabb, mint maguk az események, illetve a körülmények, amelyek közben a feledés homályába merültek. Ezekben a mesékben a jó legyőzi a gonoszt, a gonosz elnyeri méltó büntetését, míg az ártatlanok boldogan élnek, amíg meg nem halnak, azt üzenve, hogy mindig változtathatunk önmagunkon és a világon.
1. Hófehérke és a hét törpe
Ez a mese Margarete von Waldeck, egy 15. századi bajor nemesasszony történetén alapul. Margarete Bad Wildungenben nőtt fel, ahol a testvére kisgyermekeket dolgoztatott a rézbányájában. A gyerekeket eltorzította a fizikai munka, az emberek csak törpeként emlegették őket. A mérgezett alma epizód is tényekre támaszkodik: egy öregember mérgezett gyümölcsöt osztogatott a munkásoknak, és más gyerekeknek, akik szerinte meglopták.
Margarete mostohaanyja, aki gyűlölte mostohalányát, elküldte a szépséget a brüsszeli udvarba, hogy megszabaduljon tőle. A lány a spanyol koronaherceg, a későbbi II. Fülöp szeretője lett. Fülöp apa ellenezte ezt a kapcsolatot, és spanyol ügynökökkel megmérgeztette Margaretét.
Kép: pixabay.com
2. Rapunzel
Rapunzel története egy kora-keresztény történetre emlékezet. Egy kis-ázsiai pogány kereskedő a harmadik században annyira rajongott szépséges lányáért, hogy egyetlen kérő sem közelíthette meg. Amikor utazásokra indult, a lányt egy toronyba zárta. Az nem világos, miképpen vált a haj ilyen fontossá a történetben, mindenesetre a fiatal lány áttért a keresztény hitre, és olyan hangosan imádkozott a toronyban, hogy az egész város visszhangzott tőle. A kereskedő ezért a római prokonzul elé vitte a lányt. A prokonzul követelte, hogy a kereskedő végezze ki a lányát, vagy mondjon le a vagyonáról, amennyiben a kishölgy nem hajlandó új vallása nélkül élni. Az apa lefejeztette gyermekét, de aztán őt is megölte egy villámcsapás. A lány Szent Barbara néven, mártírként vonult be a legendáriumba.
Az eredeti mesében Rapunzel haján mászik fel a toronyba az őt bebörtönző gonosz boszorkány, és ezt kilesi a Rapunzent később kiszabadító királyfi - kép: Wikipédia
3. Kékszakáll
Perrault Elátkozott Conomor, egy Bretagne-i törzsfő köré fűzte a történetet, akit figyelmeztettek, hogy a saját fia keze által fog meghalni. Abban a pillanatban, amikor valamelyik felesége terhes lett, a törzsfő meggyilkolta. Perrault azonban egy másik figura, a 15. században élő nemes, Gilles de Rais is megihlette. A férfi a százéves háború hőse, Jeanne D’Arc védelmezője volt a csatatéren. Miután leszerelt a katonaságtól sorozatgyilkosként gyermekeket ölt. A Kékszakáll becenevet azért kapta, mert a lova sörénye kékesen csillogott a napfényben. A pere során részletesen beszámolt arról, hogyan csalta magához és kínozta a gyerekeket. Perrault ezeket a dokumentumokat használta fel félelmetes karaktere megalkotásához.
Gustave Doré illusztrációja a 19. századból - Forrás: Wikipédia
4. Jancsi és Juliska
A Jancsi és Juliska mese tanulságát többnyire úgy értelmezik, hogy elrettenti a gyerekeket a szökéstől, a világgá menéstől. Azonban az egész Európát érintő, 1315-1317-es éhínség során a betegségek, tömeges elhalálozások, csecsemőgyilkosságok és a kannibalizmus annyira elharapóztak, hogy a szülők sokszor elhagyták a gyermekeiket és leölték az állataikat.
Jancsi és Juliska, vagyis Hansel és Gretel akár menedéket is lelhettek egy Katharina Schraderin nevű igen sikeres pék házában. A 17. században ez az asszony egy olyan sikeres gyömbéres keksz receptjét alkotta meg, hogy egy féltékeny riválisa boszorkánysággal vádolta meg. Először sikerült elmenekülnie a városból, de a feldühödött szomszédok serege megtalálta, visszakényszerítették a házába, és a saját kemencéjébe vetették.
Arthur Rackham illusztrációja - Forrás: Wikipédia
5. Hamupipőke
Perrault meséjének szőke, halovány, és szerencsétlen sorsú hősnője egy görög asszonyra, Rodopiszra emlékeztet, akinek a neve “rózsás arcút” jelent. Kicsi gyerekként Trákiában ejtették foglyul, és ie. 500 körül eladták rabszolgának Egyiptomban.
Szokatlan külseje nagy sikert aratott, gazdája elhalmozta ajándékokkal, például egy arany szandállal. A fáraó, II. Ahmózes is felfigyelt a lányra, és ragaszkodott hozzá, hogy ő legyen az egyik felesége. Bár Rodopisz nem származott királyi vérből, néhány szertartáson részt vehetett és természetesen az is feladata volt, hogy testével szolgálja ura igényeit. Élt boldogan, amíg meg nem halt? Nem valószínű.
A. Anderson képe - Forrás: Wikipédia
Ha érdekes volt, nyomj egy lájkot!
Fotó: Beroesz/Wikipédia
