A Parvularcula mediterranea baktérium egy szívószálon tanyázott, amit az egyik kutató lánya szedett össze Görögországban.

– nyilatkozta a Telexnek, Dr. Szabó István, a SZIE Környezetvédelmi és Környezetbiztonsági Tanszék egyetemi docense.

Ekkor derült ki, hogy közülük egy törzs, a tudomány számára eddig ismeretlen baktériumfajt rejtett.

A hónapokig tartó kutatás sikeres volt. Olyannyira, hogy még az International Journal of Systematic and Evolutionary Microbiology szakfolyóiratban is beszámolt a felfedezésről.

– részletezte a munkát a biológus.

A SZIE Mezőgazdaság- és Környezettudományi Karán egyébként nem ez az első ilyen felfedezés, korábban már több ismeretlen baktériumfajt is leírtak - olvasható az egyetem közleményében.

Nincs kizárva, hogy további sikerek is lesznek, hiszen jelenleg a legmerészebb becslések szerint is csak a baktériumfajok mindössze 1 százalékát ismerjük.

Azért „szintetikus”, mert megtermékenyített petesejt nélkül alkották meg.

Az izraeli Weizmann Kutatóintézet munkatársai azt találták, hogy egérőssejteket "rá lehet venni" arra, hogy embriószerű struktúrává szerveződjenek, melyben bélszakasz, agykezdemények és dobogó szív található – írta a The Guardian online kiadása a Cell tudományos lapban megjelent tanulmány alapján.

Az embriót azért nevezik szintetikusnak, mert megtermékenyített petesejt nélkül alkották meg, és várhatóan a közeli jövőben a struktúra tanulmányozása pontosabb ismereteket ad arról, hogy a természetes embriók szervei és szövetei hogyan fejlődnek ki.

A tudósok úgy vélik továbbá, hogy az eljárás révén csökkenhet az állatkísérletek száma, a jövőben pedig az emberi sejt- és szövetátültetések új forrásához lehet jutni.

Tavaly ugyanez a kutatócsoport mechanikus méhet fejlesztett, amely lehetővé tette, hogy természetes embriók napokon át növekedjenek az anyaállat méhén kívül.

A kutatás során egyes sejteket vegyi anyagokkal kezeltek, így olyan genetikai programjuk "kapcsolt be", amellyel méhlepény vagy sárgatest fejlődött belőlük. Más sejtek beavatkozás nélkül alakultak más szervekké és szövetekké.

Az őssejtek többségéből nem alakult ki emberiószerű struktúra, mintegy fél százalékuk azonban olyan gömbökké szerveződött, amelyben különböző szövetek és szervek növekedtek. Amikor természetes egérembriókkal hasonlították össze őket, a szintetikus embriók belső felépítésük és genetikai összetételük szempontjából 95 százalékban megegyeztek velük. Amennyire a tudósok meg tudták ítélni, a kialakult szervek működőképesek voltak.

Jacob Hanna, a kutatás vezetője szerint a szintetikus embriók nem valódi embriók, nincs meg bennük a lehetőség, hogy élő állat fejlődjön ki belőlük, vagy legalább is nem volt meg akkor, amikor egerek méhébe ültették be őket.

Három, a tudomány számára teljesen új, nyolcvanötmillió éves darázsfajt fedeztek fel az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) kutatói Ajka közelében; az egyik fajt a 30Y zenekarról nevezték el - közölte az egyetem.

Az ELTE Természettudományi Karának honlapján olvasható közlemény szerint az évmilliókkal ezelőtt kihalt ősdarázsfajokat egy különleges, ajkaitnak nevezett borostyán őrizte. A kutatók az újonnan felfedezett fajoknak különleges neveket adtak: az egyik a 30Y zenekar, a másik az egyik felfedező nagyapja, a harmadik Soós Miklós geológus után kapta a nevét.

Kiemelték:

Szabó Márton kutatás-vezető, a Magyar Természettudományi Múzeum (MTM) Őslénytani és Földtani Tárának munkatársa közölte, a késő kréta korból nagyon kevés borostyán és borostyánzárvány ismert, ezért az ajkai lelet "hiátuskitöltő szereppel bír", általa sokat meg lehet tudni bizonyos ízeltlábúcsoportok evolúciójáról, a késő kréta kori Bakony élővilágáról.

A névadást a közleményben azzal indokolták, hogy a 30Y zenekar több tagja is Ajkán töltötte gyermekkora egy részét, és a város neve a zenekar több dalának szövegében is megjelenik, így lett a darázsfaj neve Ajkanesia harmincipsziloni. A másik faj Szabó Márton nagyapjáról kapta a nevét: Béla elveszett lábujja (Amissidigitus belai), mivel a nagyapa, Szabó Béla, aki az ajkai szénbányákban dolgozott, egy szerencsés kimenetelűnek mondható bányászbalesetben elvesztette egyik lábujját. A harmadik darázsfaj neve: Spathiopteryx soosi, azért viseli Soós Miklós nevét, mert a geológus hosszú ideje a magyar dinoszaurusz- és borostyánkő-kutatás lelkes támogatója.

Idén január 15-én tört ki a Hunga Tonga Hunga Ha’apai vulkán, mely a Csendes-óceánban található a víz alatt Tonga szigetvilágában. Ez volt a Földön az egyik legerősebb vulkánkitörés, melynek hatására hatalmas mennyiségű vízpára került a sztratoszférába, valamint szökőár keletkezett, illetve a hangrobbanás olyan erős volt, hogy annak lökéshulláma kétszer is körbejárta bolygónkat.

Ugyanakkor ez volt az első olyan ismert vulkánkitörés, mely nem hűtötte, hanem melegítette a bolygót, ugyanis a korábbi nagy vulkánkitörések mindegyikének hűtő hatása volt. Ez azért történhetett most így, mert nagyjából 50 km-es magasságig is feljutott a vízgőz, és az elkezdte lebontani az ott található ózont - írja az Időkép.

A vulkánkitöréssel kapcsolatos vizsgálatok megdöbbentő eredményekre jutottak, melyeket publikáltak is a Geophysical Research Letters-ben. A NASA műholdjainak mérései szerint a kitörés hatására a sztratoszférába annyi vízgőz jutott fel,

Számszerűsítve ez azt jelenti, hogy 146 teragram, azaz 146 millió tonna víz jutott a sztratoszférába.

Ez nagyjából a kitörés előtt ott jelenlévő vízmennyiség 10%-a.

A Yale Egyetem kutatóinak sikerült helyreállítani a vérkeringést és más sejtfunkciókat sertésekben egy órával az állatok elpusztulása után – számolt be róla a Nature tudományos folyóiratban megjelent tanulmányról a CNN.

A szakemberek az általuk kifejlesztett OrganEx nevű rendszert alkalmazták, amely egy perfuzátum nevű folyadékot juttat vérrel keverve az elhullott sertés ereibe - ez segít megakadályozni a sejthalált és a vérrögképződést. Az eljárással az oxigén visszaáramlott a testbe, ezzel életben tartva a sejteket és egyes szerveket a szívmegállás után.

Dr. Nenad Sestan genetikai professzor, a tanulmány vezetője szerint ez arra utal, hogy a sejtek pusztulása megállítható, hiszen több létfontosságú szervben is helyre lehet állítani a működésüket. Vagyis a sejtek nem halnak el olyan gyorsan, mint ahogy eddig a tudósok feltételezték.

Bár a kutatás még nagyon korai szakaszban és kísérleti stádiumban van, a tudósok bíznak benne, hogy a kezelést embereken is alkalmazni tudják a jövőben.

Arra is látnak esélyt a kutatók, hogy az eljárás szívinfarktuson vagy sztrókon átesett embereken is segíthet. Ehhez azonban szintén további kutatásokra lesz szükség, ugyanis meg kell bizonyosodni arról, hogy a rendszer összetevői bizonyos klinikai helyzetekben biztonságosak-e.