TUDOMÁNY

Korábban ismeretlen anyagokat találtak egy Szomáliában földet ért meteoritban

Az egyik új ásványi anyagot egy közeli városról, a másikat egy amerikai tudósról nevezték el.

Link másolása

Korábban ismeretlen ásványokra bukkantak a tudósok egy Szomáliában talált meteoritban, írja a UNILAD. Az afrikai országban felfedezett 15 tonnás űrkőzet egyúttal a világ kilencedik legnagyobb meteoritjának számít.

Az egyik új ásványi anyagot elaliitnak nevezték a felfedezés közelében fekvő El Ali városa alapján. Ezzel szemben a másik anyag az elkinstantonit nevet kapta Lindy Elkins-Tanton után.

A tudós az Arizonai Állami Egyetem (ASU) Föld- és Űrkutatási Iskolájának professzora, akinek bolygómagelemekkel folytatott folyamatos munkája előtt szerettek volna tisztelegni.

Chris Herd, a meteorito vizsgáló Albertai Egyetem Föld- és Légkörtudományi Tanszékének professzora szerint amikor új ásványt találnak, az egyben addig nem ismert geológia és kémia nyomaira utal. Ettől igazán izgalmas az Afrikában talált meteorit.

Ugyan a tudósok tovább szeretnék vizsgálni a kőzetet, de ezt nehezíti, hogy időközben Kínába szállították, ahol értékesíteni szeretnék. A The Guardian szerint nem egyedi eset, hogy magánvevőt keresnek egy meteoritnak, a nemzetközi piacokon gyakran cserélnek gazdát űrkőzetek.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk


TUDOMÁNY
Ismeretlen lényt találtak egy elhagyatott bányában, 480 foga volt
A 155 millió éves fosszília rendkívül jó állapotban maradt fenn Németországban.

Link másolása

Különös csőre és több száz fog a van annak az eddig ismeretlen fajnak, amelyet nemrég fedeztek fel egy elhagyatott németországi bányában — írta meg a Live Science. A nagyjából 155 millió éves, a pteroszauruszok rendjébe tartozó faj fosszíliája rendkívül jó állapotban maradt fenn, a szinte hiánytalan csontvázon még az ínszalagok is megtalálhatóak.

Talán a mai kanalasgémekéhez hasonlítható a csőre, amely 480 darab, 2-11 milliméter hosszú fogat tartalmaz.

Soha nem láttak ehhez hasonló fogakat egy pteroszaurusznál sem - mondta David Martill, a Portsmouth-i Egyetem paleobiológusa. A kutatók úgy vélik, az őslény a flamingókhoz hasonlóan garnélákkal táplálkozhatott, és kampó alakú fogai szűrték ki az apró rákokat.

A leletet véletlenül tárták fel egy elhagyott bányában Bajorországban. A kutatók krokodilcsontokat kerestek, amikor belebotlottak az új példányba.

A lény a Balaenognathus maeuseri tudományos nevet kapta, ezzel állítottak emléket az állatról készült tanulmány írása közben elhunyt Matthias Mäusernek. A fosszília Németországban, a Bambergi Természettudományi Múzeumban található.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

TUDOMÁNY
Kiderült, mit láthatunk magunk előtt, amikor meghalunk
Egy kutatás szerint megnő az agyi aktivitás közvetlenül a halál előtti és utáni másodpercekben.

Link másolása

Amerikai kutatók EEG-n keresztül rögzítették egy 87 éves epilepsziás férfi agyhullámait, amikor a beteg szívrohamot kapott és meghalt. A vizsgálat során az agyhullámok növekedését – úgynevezett gamma hullámokat – észlelték a szívleállás előtti és utáni 30 másodpercben, ami alátámasztja azt az elképzelést, hogy az ember szeme előtt lepereg az egész élete a halála előtt - írja a BBC.

"Az emlékek visszakeresésben szerepet játszó hullámok generálásával az agy a fontos életeseményeket idézheti fel még egyszer utoljára, hasonlóan a halálközeli élményekben leírtakhoz. Ezekkel az eredményekkel pontosabban meghatározhatjuk, mikor ér véget az élet, ami további fontos kérdésekhez vezet, például a szervátültetéssel kapcsolatban"

- mondta Dr. Ajmal Zemmar, a kutatás vezetője.

Korábban patkányokon végzett kísérletek is hasonló eredményeket mutattak, de emberen korábban még nem végezték el. A végső következtetések levonásához több kutatás is szükséges. Fontos megjegyezni, hogy ez esetben egy eleve sérült agyat vizsgáltak az epilepszia miatt, tehát nem jelenthető ki egyértelműen, hogy mással is ez történik a halála idején.

"Az derült ki ebből a kísérletből, hogy bár valaki lehunyta a szemét és kész megpihenni, az agya még lejátszhatja egyszer élete legszebb pillanatait"

- mondta Dr. Zemma.

A LADBible emlékeztet rá, hogy az EEG egy fájdalommentes vizsgálat, apró elektródákat helyeznek el a páciens fejbőrén, amik a beteg agyának elektromos tevékenységét érzékelik. A legtöbbször epilepszia diagnosztizálására használják. Az EEG segítségével egy szakorvos meg tudja határozni az epilepszia fajtáját, hogy mik váltják ki a rohamokat, és a legjobb kezelési mód kiválasztásában is segítséget nyújt.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


TUDOMÁNY
Megállt a Föld belső magja egy ponton, majd irányt váltott
Keveset tudunk a Föld legmélyebb rétegéről, de friss kutatások szerint úgy tűnik, ez az irányváltás bizonyos időközönként megismétlődik.

Link másolása

Egy új tanulmány szerint

a Föld belső magja egy ponton megállhatott, és még most is az előző évtizedekkel ellentétes irányban foroghat

- írja IFL Science.

A pekingi egyetem két kutatója földrengések szeizmikus hullámait vizsgálták meg, az 1960-as évektől kezdve egészen 2021-ig. A szeizmikus hullámok révén ugyanis a bolygó olyan mély rétegeiről is információkat szerezhettek, amelyekhez más eszközök révén nem.

Az adatok alapján arra jutottak, hogy a mag egy részében változást jelző hullámok hirtelen csak minimális változást jeleztek 2009 környékén. Szerintük ez azt jelenti, hogy abban az időben a belső mag forgása megállt. Az 1970-es években is észleltek változást a hullámokban, szóval az is lehet, hogy a föld belső magjának forgása bizonyos időközönként változik meg.

A belső magot a folyékony külső mag választja el a szilárd Föld többi részétől, ezért lehetséges, hogy a Föld felszínétől eltérő irányban forogjon.

Az IFL Science szerint egy tavalyi tanulmány is hasonló eredményre jutott a belső mag mozgásának irányával kapcsolatban. Az a kutatás is az 1970-es években észlelt változást a vizsgált adatokban.

Bár távolinak tűnik, a bolygó belső magja nagy hatással van a felszínre is, például a Föld mágneses mezejét is befolyásolja.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


TUDOMÁNY
Szenzációs magyar felfedezés: egy idegpálya az agy soha nem látott kapcsolatait fedi fel
A kutatók korábban nem gondolták, hogy létezhet még ismeretlen főelem ebben a rendszerben, hiszen az agykéreg és a talamusz kapcsolata viszonylag régóta kutatott.

Link másolása

A Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézet (KOKI) munkatársai egy eddig ismeretlen idegpályát fedeztek fel az agykéreg és az információk feldolgozásában legnagyobb szerepet játszó kéreg alatti agyi régió, a talamusz között. Minthogy az e területek közötti kapcsolat már sok évtizede az agytudomány egyik legkutatottabb témája,

egy soha nem látott kommunikációs csatorna felfedezése valóságos szenzáció.

Nem csoda, hogy az eredményeket a világ legfontosabb idegtudományi folyóirata, a Nature Neuroscience közölte. A tanulmány első szerzőjével, Hádinger Nórával, illetve a kutatócsoport vezetőjével, Acsády Lászlóval az MTA Kommunikációs Főosztálya beszélgetett.

Miért olyan jelentős ez a felfedezés?

Hádinger Nóra: Találtunk az agykéreg és egyik fő kommunikációs partnere, a talamusz között egy új kommunikációs útvonalat. Korábban nem gondoltuk volna, hogy létezhet még ismeretlen főelem ebben a rendszerben, hiszen az agykéreg és a talamusz kapcsolata viszonylag régóta kutatott. E kapcsolat nem jellemző az egész agykéregre, csak a frontális kéreg áll ilyen típusú kapcsolatban a talamusszal, közelebbről a frontális kéreg ötödik rétegi piramissejtjei vesznek benne részt. Ezekről a sejtekről tudni kell, hogy az agykéreg fő kimeneti csatornáját képezik, tehát nem csupán a talamuszba, hanem számos kéreg alatti területre, illetve a viselkedést közvetlenül befolyásoló központokba is küldenek információt.

A talamusz oldaláról a gátlómag vagy retikuláris mag (TRN) vesz részt ebben az újonnan felfedezett pályában. A TRN-ben van a talamusz gátlósejtjeinek nagy része, így nagyon fontos szerepet játszik annak szabályozásában, hogy milyen információ haladhat át a talamuszon, illetve hogy milyen lesz ennek az információnak az időzítése, milyen időablakokban tud továbbhaladni az agykéreg felé. Ez azért fontos, mert az agykéreg rengeteg különféle feladatot lát el, és ezen belül a frontális agykéreg egészen felsőbb szintű kognitív feldolgozást végez. Viszont nagyon keveset tudunk arról, hogy ezek az agykérgi területek különbözőképpen kommunikálnak-e a talamusszal.

Ezért ez egy úttörő kutatás abból a szempontból, hogy sikerült strukturális különbséget felfedeznünk az agykéreg egy speciális területe és a talamusz közötti kapcsolatban más kérgi területek kapcsolataihoz képest.

Acsády László: A kutatás jelentőségét az adja, hogy a frontális kéreg az emberben nagyon fejlett, és nagyon összetett működést tesz lehetővé. Így a legtöbb, rengeteg embert érintő neurológiai betegség, például a Parkinson-kór, a skizofrénia vagy az Alzheimer-kór elsődlegesen a homloklebenyt érinti. Minthogy a kéreg ötödik rétege az egész agykéreg legfontosabb kommunikációs kimenete, az itt lévő sejtek feltehetően fontos szerepet játszanak e betegségek kialakulásában is. Sőt, az sem kizárható, hogy konkrétan ez az újonnan felfedezett kapcsolat is befolyásolhatja, hogy a különböző neurológiai betegségek milyen módon jelennek meg.

Ahogy említették, sokan kutatják a talamusz és a kéreg kapcsolatát. Hogyan lehetséges, hogy mégsem vették észre eddig ezt a pályát?

H. N.: Ennek egyrészt történeti oka van. Mindig is a szenzoros (érzékszervi) rendszerek voltak a legkönnyebben vizsgálhatók, mert ezeknél konkrétan meghatározható az információ jellege, és könnyen ingerelhetők a kísérleti állatok például hang- vagy fénystimulussal. Vagyis itt egyértelmű, kívülről meghatározott ingerre adott reakciót mérhetünk az agyban. Ezért nagyon sokáig a legtöbb kutató e szenzoros folyamatokra koncentrált, és az érzékelési rendszerekben felismert alapelveket általános érvényűnek tekintették az agykéreg és a talamusz összes kapcsolatára vonatkozóan. Ugyanakkor ez az új kapcsolat különbözik az eddig ismert pályáktól, így könnyű volt szem elől téveszteni. De a kapcsolat megtalálásához a vizsgálótechnikák fejlődése is kellett: nemrég váltak elérhetővé azok az eljárások, amelyek segítségével nagyon specifikusan csak az ötödik rétegi piramissejteket tudjuk jelölni. Korábban ez nem igazán volt lehetséges, mert a kéreg jelölésekor egyszerre sokféle sejttípus kapott jelölést, és így nehéz volt megmondani, hogy mi a különböző sejtcsoportok funkciója. Ma már van egy vírusalapú jelölőmódszer, amellyel specifikusan e sejttípust lehet jelölni, így e konkrét kapcsolatok is láthatóvá válnak.

A. L.: E felfedezésben döntő jelentősége van annak, hogy a KOKI a Szentágothai János által alapított tudományos iskola szellemi örököse. A KOKI korábbi igazgatójának, Freund Tamásnak, a Magyar Tudományos Akadémia elnökének, aki Szentágothai közvetlen tanítványa volt, nagy szerepe volt abban, hogy a KOKI még az MTA kutatóintézeteként az egyik legfontosabb európai idegtudományi intézetté vált. Szentágothai fényes felismerése volt, hogy az agykéreg modulárisan szerveződik. Ez azt jelenti, hogy ha felfedezzük az agy egy kis részletét, és feltárjuk, hogy ott milyen összeköttetésben állnak egymással a sejtek, melyek a ki- és bemeneteik, akkor e modulokból felépíthetjük az egész agykérget. A kérgi területek különbözőségét az adja, hogy mely más területekről, például a talamusz mely régióiból kapnak bemenetet.

Amikor tehát vagy húsz éve feltárták, hogy az agykéreg többi, elsősorban szenzoros régiójában lévő ötödik rétegi piramissejtek ugyan kapcsolatban állnak a talamusszal, de ezzel a TRN gátlórégióval nem, akkor mindenki magától értetődőnek vette, hogy ez az egész kéregre is igaz. Ezért nem is folytak specifikus vizsgálatok ebben az irányban. Mi sem azért kezdtük el ezeket a kutatásokat, hogy felfedezzünk egy nem ismert pályát, hanem másfajta összeköttetéseket vizsgáltunk a homloklebeny és a talamusz között, és eközben fedeztük fel ezt az új kapcsolatot. Nóra észrevette, hogy az összes többi agykérgi területtel ellentétben, ha a frontális kortex ötödik rétegi sejtjeit megjelöljük, akkor kiderül, hogy ezek kifejezetten erős és fontos funkcióval rendelkező kimenettel bírnak a talamusz fő gátlómagja felé.

Amikor rátalált erre az új agypályára a kísérletek közben, elhitte, amit lát?

H. N.: A kísérletet tehát nem azért végeztük, hogy új agypályát keressünk. Azt lehetett tudni, hogy a frontális kéreg ötödik rétege kapcsolatban áll a talamusszal, de ahogy László is említette, korábban úgy tudtuk, hogy főként a talamusz serkentőmagjai a partnerei. Ezt a kapcsolatot vizsgáltuk mikroszkóposan, és e célból jelöltem meg e piramissejteket. Ettől az összes nyúlványuk fluoreszcens fényt bocsátott ki, én pedig a mikroszkópban azt vizsgáltam, hogy ezek hogyan kapcsolódnak a talamusz serkentőmagjaihoz. De ha már ott voltam, szétnéztem a talamusz egyéb részeiben is, és akkor láttam, hogy a tankönyvi adatokkal szemben a frontális kéregből induló idegeknek a talamusz gátlómagjában is vannak szinaptikus végződéseik.

Az első gondolata az embernek ilyenkor nem az, hogy felfedezett egy új pályát, hanem az, hogy valami hiba történt, például rossz sejteket jelöltem meg, vagy más sikerült félre. Így ezután még számos kísérletet kellett végeznünk ahhoz, hogy teljes mértékben megbizonyodhassunk afelől, hogy valóban egy eddig nem látott kapcsolatot fedeztünk fel. Amikor végül bizonyságot nyert az új pálya léte, akkor kezdtük el jellemezni és a funkcióit kutatni.

Hogyan illeszkedik ez a felfedezés a KOKI talamuszkutatásaiba?

A. L.: A KOKI talamuszkutató csoportja húsz éve alakult, és ezen agyterület összeköttetéseit vizsgálja. Én öt évvel ezelőtt az Európai Tudományos Tanácstól (ERC) éppen a talamusz és az ötödik agykérgi réteg tanulmányozására nyertem el Advanced Grant pályázati támogatást. Ez a munka, amelynek az eredményeit most publikáltuk, szinte a pályázat kezdete óta, öt éve folyik, és Nóra áldozatos és kitartó munkája kellett a sikerhez. Az eredményei messze túlmutatnak a pálya egyszerű leírásán, hiszen mélyreható funkcionális kísérleteket is végzett, amelyek révén kimutatta például, hogy e pálya rendkívüli módon alkalmas arra, hogy a talamusz TRN-sejtjei precízen érezzék és dekódolják az agykéreg történéseit. Vagyis e pálya funkciója az agykérgi szinkronitás detektálása lehet. Hihetetlenül izgalmas kérdés, hogy ez a gátló kapcsolat miért csak a homloklebennyel köti össze a talamuszt, és a többi kérgi területtel miért nincs meg. Ez a jövő kutatásainak egyik iránya.


Link másolása
KÖVESS MINKET: