Izlandon november 12-én a kormány hivatalosan is nemzetbiztonsági kockázatnak és egzisztenciális fenyegetésnek minősítette az atlanti-óceáni áramlási rendszer lehetséges összeomlását, írja a Reuters A döntés célja, hogy az ország a legrosszabb forgatókönyvekre is felkészüljön, és összehangolt tervezést indítson az élelmiszer- és energiabiztonság, az infrastruktúra és a nemzetközi közlekedés védelmében.
„Most először került egy konkrét, klímával összefüggő jelenség a Nemzetbiztonsági Tanács elé mint lehetséges egzisztenciális fenyegetés”
– mondta a Reutersnek Jóhann Páll Jóhannsson környezet-, energia- és klímaügyi miniszter.
Az Atlanti-óceáni meridionális áramlási rendszer, röviden AMOC, egy hatalmas óceáni szállítószalag, amely a trópusokról meleg vizet szállít észak felé, enyhítve ezzel Európa teleit. A klímaváltozás és a grönlandi jégtakaró olvadása miatt beáramló édesvíz azonban megzavarhatja ezt a kényes egyensúlyt. Az áramlat összeomlása Európa északi és nyugati részén extrém hideg teleket hozhatna, miközben világszerte átrendezné a csapadékmintázatokat, veszélyeztetve Afrika, India és Dél-Amerika mezőgazdaságát.
A lépés hátterében friss tudományos eredmények állnak.
Egy augusztusi modellezés szerint az összeomlás már nem számít alacsony valószínűségű eseménynek. A szimulációk szerint magas kibocsátás esetén 70 százalék, de még alacsony mellett is 25 százalék az esélye, hogy a rendszer a századfordulót követő 50-100 éven belül leáll.
„A tudomány nagyon gyorsan fejlődik, és fogy az időnk bármit tenni, mert a billenőpont lehet, hogy már egészen közel van” – mondta Stefan Rahmstorf, a Potsdami Klímahatás-kutató Intézet oceanográfusa.
Izland számára a tét óriási. Az ország gazdaságának alapját jelentő halászatot és a tengeri közlekedést megbéníthatná a tengeri jég megjelenése, ami az importfüggő szigetország ellátási láncait is elvágná. A probléma azonban nemcsak Izlandot aggasztja. Az Egyesült Királyság több mint 81 millió fontot, átszámítva nagyjából 35 milliárd forintot különített el egy olyan korai előrejelző rendszer kiépítésére, amely évtizedes távlatban jelezhetné a klímabillenőpontok közeledtét.
Izlandon november 12-én a kormány hivatalosan is nemzetbiztonsági kockázatnak és egzisztenciális fenyegetésnek minősítette az atlanti-óceáni áramlási rendszer lehetséges összeomlását, írja a Reuters A döntés célja, hogy az ország a legrosszabb forgatókönyvekre is felkészüljön, és összehangolt tervezést indítson az élelmiszer- és energiabiztonság, az infrastruktúra és a nemzetközi közlekedés védelmében.
„Most először került egy konkrét, klímával összefüggő jelenség a Nemzetbiztonsági Tanács elé mint lehetséges egzisztenciális fenyegetés”
– mondta a Reutersnek Jóhann Páll Jóhannsson környezet-, energia- és klímaügyi miniszter.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
„Egy ilyen felfedezés lesújtó volna. Ez lenne egy újság címlapján valaha megjelenő legrosszabb hír” – állítja Nick Bostrom, az Oxfordi Egyetem filozófiaprofesszora. A kijelentés elsőre ellentmondásosnak tűnik, hiszen az emberiség évszázadok óta kutatja, egyedül vagyunk-e a világegyetemben. Bostrom érvelése azonban a Fermi-paradoxon egyik lehetséges magyarázatán, a Nagy Szűrő elméletén nyugszik.
A Fermi-paradoxon azt a problémát veti fel, hogy ha a világegyetem hatalmas és idős, és statisztikailag nagy a valószínűsége az idegen életnek, akkor miért nem látjuk fejlett civilizációk nyomait?
A Nagy Szűrő hipotézise szerint létezik egy rendkívül valószínűtlen vagy pusztító lépcsőfok, amely megakadályozza, hogy az élet eljusson a csillagközi terjeszkedésig.
A legnyugtalanítóbb kérdés, hogy
az emberiség túljutott-e már ezen a szűrőn, vagy az még a jövőben vár ránk.
Bostrom szerint minél gyakoribbnak bizonyul az élet a Naprendszeren belül – például ha a Marson vagy az Europa holdon is kialakult –, annál valószínűbb, hogy nem az élet keletkezése a Nagy Szűrő. Ez pedig azt jelentené, hogy a szűrő egy későbbi evolúciós vagy technológiai lépésnél található, ami jelentősen rontaná az emberiség hosszú távú túlélési esélyeit.
A lehetséges szűrők beazonosításához a filozófus szerint a Földön lezajlott evolúciót kell megvizsgálni. „Egy szempont az, hogy az átmenet csak egyszer következett be” – írta. Azok a tulajdonságok, amelyek többször is, egymástól függetlenül kialakultak, nem lehetnek a Nagy Szűrő részei. „A repülés, a látás, a fotoszintézis és a végtagok mind többször is kialakultak itt a Földön, ezért ezek kiesnek.” Ezzel szemben egy olyan esemény, amely a szükséges előfeltételek megléte után is rendkívül hosszú ideig nem következett be – mint maga az élet eredeti kialakulása –, erős jelölt a szűrőre.
Ha tehát a jövőben mikrobákat találnánk a Marson, az azt sugallná, hogy az élet viszonylag könnyen kialakul, a szűrő a fejlődés egy későbbi, fejlettebb szakaszán van. Ha többsejtű élet nyomaira bukkannánk, az még rosszabb hír lenne, hiszen tovább szűkítené a lehetőségeket, és azt jelezné, a szűrő valószínűleg a technológiai civilizációk szintjén lép működésbe, például önpusztítás formájában. A legrosszabb forgatókönyv az lenne, ha gerincesek fosszíliáit találnánk, mert az szinte bizonyítaná, hogy a Nagy Szűrő java még előttünk áll.
Másképp fogalmazva: nagy szűrőt képzeld el úgy, hogy egy vagy több rendkívül valószínűtlen lépést jelent az evolúciós átmenet során, amely egy olyan, a földihez hasonló, intelligens civilizációhoz vezetne, amely érzékelhető lenne a jelenlegi megfigyelési technikáinkkal.
Egy-egy fajnak bizonyos kritériumoknak kell megfelelnie ahhoz, hogy intelligens, csillagközi civilizációvá váljanak. A kritériumok egyike azonban szinte lehetetlen, és szinte mindenki elbukik rajta, és ez az oka, hogy nem találkoztunk még ilyen civilizációval.
A Nagy Szűrő elméletét eredetileg Robin Hanson közgazdász dolgozta ki az 1990-es években, a Fermi-paradoxon alapjait pedig Enrico Fermi fizikus tette le 1950-ben.
Sok-sok evolóciós lépés után a fejlett fajnak komplex és eszközhasználó lényeknek kell lenniük, és fejlett technológiát kell kidolgozniuk, amelyekkel képesek lehetnek az űrbe jutva hódítani, az űrt - az emberiség ennél a lépésnél tart - valamint az űrutazásra képes fajnak más bolygókat és csillagrendszereket kell meghódítania anélkül, hogy saját magát elpusztítaná. Ez a legutóbbi egyelőre kérdéses az emneriség számára.
Ha tehát eljutunk odáig, hogy élet jeleit találjuk a Marson, akkor lehetséges, hogy egy nagy szűrő még előttünk áll, ami akár az is lehet, hogy a fejlett technológiánkkal egymást, vagyis saját magunkat pusztítjuk el.
És van-e élet a Marson? A kérdés megválaszolásához a jelenleg is futó és tervezett űrmissziók vihetnek közelebb. Az Európai Űrügynökség Rosalind Franklin rovere 2028-ban indulhat a Marshoz, hogy mélyfúrásokkal keressen múltbeli életnyomokat. A NASA Europa Clipper szondája már úton van a Jupiter felé, hogy a jeges hold óceánjának lakhatóságát vizsgálja. Eközben a marsi kőzetminták Földre juttatása körül verseny alakult ki az Egyesült Államok és Kína között.
Bostrom reméli, hogy a kutatások nem járnak sikerrel. „Remélem, hogy űrszondáink élettelen köveket és homokot találnak a Marson, a Jupiter Európa nevű holdján és mindenütt, ahová csillagászaink néznek. Ez életben tartaná a reményt az emberiség nagy jövőjére.”
„Egy ilyen felfedezés lesújtó volna. Ez lenne egy újság címlapján valaha megjelenő legrosszabb hír” – állítja Nick Bostrom, az Oxfordi Egyetem filozófiaprofesszora. A kijelentés elsőre ellentmondásosnak tűnik, hiszen az emberiség évszázadok óta kutatja, egyedül vagyunk-e a világegyetemben. Bostrom érvelése azonban a Fermi-paradoxon egyik lehetséges magyarázatán, a Nagy Szűrő elméletén nyugszik.
A Fermi-paradoxon azt a problémát veti fel, hogy ha a világegyetem hatalmas és idős, és statisztikailag nagy a valószínűsége az idegen életnek, akkor miért nem látjuk fejlett civilizációk nyomait?
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
Ritka csoda jön vasárnap este – a Nap és a telihold egyszerre ragyog majd az égen
Február első napján a telihold már 16 óra körül felkel, miközben a Nap még a horizont felett lesz. Több érdekes jelenség is látható lesz vasárnap és hétfőn is, így érdemes az eget lesni.
Ritka égi jelenségnek lehetünk szemtanúi vasárnap este: a felkelő telihold és a lemenő Nap rövid ideig egyszerre ragyog majd az égen.
Február teliholddal indul, idén másodszor kerekedik ki teljesen égi kísérőnk. Vasárnap este a Hold már napnyugta előtt a keleti horizont fölé emelkedik, így nagyjából fél órán át a Nappal egyszerre lesz megfigyelhető. Február első napján keleten 15 óra 59 perckor, a fővárosban 16 óra 09 perckor, nyugati határainknál pedig 16 óra 20 perckor kel fel a Hold – írta az Ng.24.hu.
Aki viszont már alkonyatban, szinte teljes sötétségben fotózná a holdkeltét, annak a hétfői nap lehet ideális. Hétfőn a Hold 46 perccel azután kel fel, hogy a Nap lenyugszik. Ez azt jelenti, hogy keleten 17 óra 20 perckor, Budapesten 17 óra 31 perckor, nyugati határainknál pedig 17 óra 43 perckor bukkan fel. Égi kísérőnk ezen az estén még 99,2 százalékos megvilágítottságú lesz.
A megfigyeléshez azonban szerencse is kell. Vasárnap holdkeltekor és az este folyamán sok felhő lesz hazánk felett, és csak kevés helyen szakadozhat fel a felhőzet. Hétfőn viszont már többfelé járhatunk sikerrel, a délutáni, esti órákban ugyanis egyre nagyobb területen vékonyodhat vagy szakadozhat a felhőtakaró.
A telihold pontos időpontja vasárnap este 23 óra 9 perckor lesz. Aki pedig hétfőn éjszaka is az eget kémleli, egy különleges együttállást is elcsíphet: a Hold szoros közelségbe kerül az Oroszlán csillagkép legfényesebb csillagával, a Regulusszal.
Ritka égi jelenségnek lehetünk szemtanúi vasárnap este: a felkelő telihold és a lemenő Nap rövid ideig egyszerre ragyog majd az égen.
Február teliholddal indul, idén másodszor kerekedik ki teljesen égi kísérőnk. Vasárnap este a Hold már napnyugta előtt a keleti horizont fölé emelkedik, így nagyjából fél órán át a Nappal egyszerre lesz megfigyelhető. Február első napján keleten 15 óra 59 perckor, a fővárosban 16 óra 09 perckor, nyugati határainknál pedig 16 óra 20 perckor kel fel a Hold – írta az Ng.24.hu.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
24 évesen halt meg a legfiatalabb brit demenciás beteg, akinek az agya olyan volt, mint egy 70 évesé
A kegyetlen betegség alig két év alatt tette tönkre a fiatal férfi életét. Családja tehetetlenül nézte, ahogy elveszíti a beszédkészségét és magatehetetlenné válik.
Huszonnégy évesen elhunyt Andre Yarham, akit sokan Nagy-Britannia legfiatalabb demenciás betegének tartottak. Családja a tragédia után úgy döntött, a férfi agyát kutatási célokra adományozza, hogy másoknak reményt adjon.
A norfolki Andre Yarhamnál 22 évesen diagnosztizálták a betegséget, miután 2022-ben megjelentek nála az első tünetek: a feledékenység és az időnkénti üres tekintet.
A Science Alert cikke szerint a férfinál a demencia egy ritka formáját, a frontotemporális demenciát állapították meg, amely az Alzheimer-kórral ellentétben nem a memóriát, hanem a személyiségért, a viselkedésért és a nyelvért felelős agyterületeket támadja meg.
A betegség lefolyása rendkívül gyors volt. Élete végére Andre elvesztette beszédkészségét, nem tudta ellátni magát, kerekesszékbe kényszerült.
Az MRI-vizsgálatok döbbenetes eredményt mutattak: a 24 éves férfi agya egy hetvenes éveiben járó idős ember agyához hasonlított.
A szakértők hangsúlyozzák, ez nem az agy gyorsabb öregedését jelenti, hanem arról, hogy a betegség rövid idő alatt hatalmas mennyiségű idegsejtet pusztított el.
A tudósok szerint a frontotemporális demencia hátterében gyakran erős genetikai hajlam áll, ami megzavarja az idegsejtek fehérje-anyagcseréjét. A kórosan felhalmozódó fehérjék az idegsejtek pusztulásához, majd az agyszövet zsugorodásához vezetnek. A betegségre jelenleg nincs gyógymód.
A család agyadományozása azért kiemelten fontos, mert a nagyon korai demenciával érintett agyak rendkívül ritkák, vizsgálatuk pedig elengedhetetlen az új kezelések kifejlesztéséhez.
Agyát a Cambridge-i Addenbrooke’s Hospital kutatóinak adományozták, akik a felajánlást kulcsfontosságúnak nevezték a betegség megértésében. A cikket jegyző idegtudós kiemeli: „gyakran megkérdezik tőlem, hogyan történhet ilyesmi valakivel ilyen fiatalon”, amire csak annyit tud válaszolni, hogy a tudomány még csak most kezdi megérteni, mi tesz egyes agyakat már a kezdetektől fogva sérülékennyé. A tragikusan fiatalon elhunyt Andre agya nagy segítség lehet a megértésben.
Huszonnégy évesen elhunyt Andre Yarham, akit sokan Nagy-Britannia legfiatalabb demenciás betegének tartottak. Családja a tragédia után úgy döntött, a férfi agyát kutatási célokra adományozza, hogy másoknak reményt adjon.
A norfolki Andre Yarhamnál 22 évesen diagnosztizálták a betegséget, miután 2022-ben megjelentek nála az első tünetek: a feledékenység és az időnkénti üres tekintet.
A Science Alert cikke szerint a férfinál a demencia egy ritka formáját, a frontotemporális demenciát állapították meg, amely az Alzheimer-kórral ellentétben nem a memóriát, hanem a személyiségért, a viselkedésért és a nyelvért felelős agyterületeket támadja meg.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
Az utolsó búcsú: kiderült, miért sosem késő beszélni ahhoz, akitől elköszönünk
A kutatók óvatosságra intenek az eredmények túlértelmezésével kapcsolatban. Azzal, hogy az agy reagál egy hangingerre, nem jelenti azt, hogy a haldokló tudatosan értelmezi vagy felismeri ki beszél hozzá.
A búcsú perceiben kimondott szavak talán nem vesznek el a csendben. Egy kanadai kutatás tudományos bizonyítékkal támasztja alá azt a régóta dédelgetett reményt, hogy szeretteink akkor is hallhatnak minket, amikor már nem képesek reagálni a külvilágra.
A British Columbia Egyetem kutatói a vancouveri St. John Hospice-ban vizsgálták az életvégi hallást, eredményeiket pedig a Scientific Reports című tudományos folyóiratban publikálták.
A kutatócsoport elektroencefalográfiával (EEG) mérte a hangokra adott agyi aktivitást három csoportban: fiatal, egészséges önkénteseknél, hospice-ellátásban részesülő betegeknél éber állapotban, valamint ugyanazon pácienseknél, amikor a halálhoz közeledve már válaszképtelenné váltak.
Az elemzés kimutatta, hogy némelyik haldokló beteg agya nagyon hasonló mintázatokat produkált a hangokra, mint a fiatal kontrollcsoporté – még órákkal a halál beállta előtt is.
„Az utolsó órákban sok ember válaszképtelen állapotba kerül. Az adataink azt mutatják, hogy a haldokló agy képes reagálni a hangokra, még eszméletlen állapotban is, egészen az élet utolsó óráiig” – mondta a UBC News-nak Elizabeth Blundon, a tanulmány vezető szerzője.
A kísérlet során a résztvevőknek gyakori és ritka hangmintázatokat játszottak le, és azt vizsgálták, az agy miként reagál a váratlan, ritka hangokra.
Öt betegtől sikerült használható EEG-adatot rögzíteni a végső, válaszképtelen állapotban.
A vizsgálat megerősíti azt a tapasztalatot, amit a palliatív ellátásban dolgozók régóta látnak.
„Ez a kutatás hitelt ad annak a megfigyelésnek, hogy a szeretteik hangja segít megnyugtatni az embereket, amikor haldokolnak. És számomra jelentős értelmet ad az élet utolsó napjainak és óráinak, és megmutatja, hogy a jelenlét – személyesen vagy telefonon – igenis számít” – nyilatkozta Dr. Romayne Gallagher, a St. John Hospice palliatív orvosa.
A kutatók ugyanakkor óvatosságra intenek az eredmények túlértelmezésével kapcsolatban.
Azt, hogy az agy reagál egy hangingerre, nem jelenti azt, hogy a haldokló tudatosan fel is fogja, értelmezi a hallottakat, vagy felismeri, ki beszél hozzá.
„Az agyuk reagált a hallási ingerekre, de nem tudhatjuk, hogy emlékeznek-e, azonosítanak-e hangokat, vagy megértik-e a nyelvet. Mindezekre a kérdésekre még nincs válasz” – tette hozzá a kutató.
A búcsú perceiben kimondott szavak talán nem vesznek el a csendben. Egy kanadai kutatás tudományos bizonyítékkal támasztja alá azt a régóta dédelgetett reményt, hogy szeretteink akkor is hallhatnak minket, amikor már nem képesek reagálni a külvilágra.
A British Columbia Egyetem kutatói a vancouveri St. John Hospice-ban vizsgálták az életvégi hallást, eredményeiket pedig a Scientific Reports című tudományos folyóiratban publikálták.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
