Feltöltenéd a teljes elméd egy számítógépre? Erre a 3 dologra lesz szükséged
A ScienceAlert azzal a kérdéssel foglalkozik, milyen akadályokat kell leküzdenünk, hogy agyunkat teljes mértékben feltöltsük egy szerverre. Képzeljük el, hogy az agyi szkennelési technológia nagymértékben fejlődik az elkövetkező évtizedekben, egészen addig a pontig, amikor már megfigyelhetjük, hogy az egyes neuronok hogyan kommunikálnak más neuronokkal.
Ezután képzeljük el, hogy rögzíteni is tudjuk ezeket az információkat, hogy szimulációt készítsünk valakinek az agyáról egy számítógépen. Ez a koncepció áll az elme feltöltése mögött, hogy
Az ötlet a transzhumanizmusnak nevezett intellektuális mozgalomból származik, és számos kulcsfontosságú támogatója van, köztük Ray Kurzweil számítógéptudós, Nick Bostrom filozófus és Randal Koene idegtudós.
A transzhumanisták azt remélik, hogy a tudományos és technológiai fejlődés révén túl lehet lépni biológiai mivoltunkon. Úgy vélik, hogy az elme feltöltése lehetővé teszi számunkra, hogy addig éljünk, ameddig csak akarunk (de nem feltétlenül örökké).
Még azt is lehetővé teszi, hogy fejlesszük magunkat, például azáltal, hogy szimulált agyunk van, amely gyorsabban és hatékonyabban működik, mint a biológiai. Ez egy techno-optimista álma a jövőre nézve. De van-e alapja?
Az elme feltöltésének megvalósíthatósága három alapvető feltételezésen alapul.
Az első a technológiai feltételezés
– az az elképzelés, hogy képesek leszünk kifejleszteni a tudatfeltöltő technológiát az elkövetkező évtizedekben
A második a mesterséges elme feltételezése
– az az elképzelés, hogy egy szimulált agy valódi elmét hoz létre
A harmadik pedig a túlélés feltételezése
– az az elképzelés, hogy a folyamat során létrehozott személy valójában "te" vagy. Csak ekkor válik az elme feltöltése az élet módjává.
Mennyire hihető ezek mindegyike?
A technológiai feltételezés
Az emberi agy szimulálása hatalmas kihívás lenne. Az agyunk az ismert univerzum legösszetettebb struktúrája.
Összehasonlításképpen, a Tejút galaxis mintegy 200 milliárd csillagnak ad otthont. Hol tartunk az agyi szimulációk létrehozásának útján? Jelenleg az idegtudósok 3D-s kapcsolási rajzokat (úgynevezett konnektómákat) készítenek egyszerű organizmusok agyáról. Az eddigi legösszetettebb átfogó kép egy gyümölcslégy lárva, amely körülbelül 3000 neuronnal és 500 000 idegi kapcsolattal rendelkezik. Azt reméljük, hogy a következő tíz évben feltérképezhetjük az egér agyát.
Az emberi agy azonban körülbelül ezerszer összetettebb, mint az egér agya. Akkor 10 000 évbe telne, hogy feltérképezzünk egy emberi agyat? Valószínűleg nem. Megdöbbentő hatékonyságnövekedést tapasztaltunk hasonló projektekben, mint például a Humángenom Project.
Évekbe és több száz millió dollárba telt az első emberi genom feltérképezése, körülbelül 20 évvel ezelőtt. Ma a leggyorsabb laboratóriumok órákon belül meg tudják csinálni, körülbelül 100 dollárért. Hasonló hatékonyságnövekedéssel gyermekeink vagy unokáink életében létre is jöhet a tudatfeltöltő technológa.
Ennek ellenére vannak más akadályok is. A statikus agytérkép létrehozása csak egy része a munkának.
Nem biztos, hogy ezt a közeljövőben elérhetjük-e.
A mesterséges elme feltételezése
Az agyad szimulációja olyan tudatos elmét eredményezne, mint a tiéd? A válasz az elménk és a testünk közötti kapcsolattól függ.
A 17. századi filozófussal, René Descartes-tal ellentétben, aki úgy gondolta, hogy az elme és a test radikálisan különbözik, a legtöbb akadémikus filozófus ma úgy gondolja, hogy az elme végső soron maga is valami fizikai. Egyszerűen fogalmazva, az elméd az agyad.
Nos, sok tudós úgy véli, hogy az agy összetett idegi struktúrája felelős a tudatos elme létrehozásáért, nem pedig a biológiai anyag természete (amely többnyire zsír és víz).
Amikor egy számítógépre átültetik, a szimulált agy lemásolja az agy szerkezetét. Minden szimulált neuron és neurális kapcsolat esetében lesz egy megfelelő számítógépes hardver. De ha a szimuláció reprodukálja az agy szerkezetét, akkor ezáltal reprodukálja a tudatos elmét.
A mai MI-rendszerek hasznos (bár nem meggyőző) bizonyítékot szolgáltatnak az elme strukturális megközelítésére. Ezek a rendszerek mesterséges neurális hálózatokon futnak, amelyek az agy néhány szerkezeti elvét másolják. És sok olyan feladatot képesek elvégezni, amelyek sok kognitív munkát igényelnek bennünk.
A túlélés feltételezése
Tegyük fel, hogy lehetséges szimulálni egy emberi agyat, és hogy a szimuláció tudatos elmét hoz létre. A feltöltött személy valóban te lennél, vagy talán csak egy mentális klón?
Ez egy régi filozófiai rejtvényhez vezet vissza: mi az oka annak, hogy amikor reggel felkelsz az ágyból, még mindig ugyanaz az ember vagy, aki előző este lefeküdt? A filozófusok nagyjából két táborra oszlanak ebben a kérdésben. A biológiai tábor azt gondolja, hogy reggel és este ugyanaz a személy vagy, mert ugyanaz a biológiai organizmus is vagy, amelyet egy biológiai életfolyamat köt össze.
A nagyobb, a mentális tábor úgy gondolja, hogy az a tény, hogy van elménk, mindent megváltoztat. Reggel és este ugyanaz a személy vagy, mert mentális életet élsz. Reggel emlékszel arra, amit este tettél, ugyanazok a hiedelmeid, reményeid, jellemvonásaid és így tovább.
Melyik tábornak van igaza?
Ha a biológiai tábornak igaza van, akkor az elme feltöltése nem működne, feltételezve, hogy a feltöltés lényege az, hogy magunk mögött hagyjuk a biológiánkat. Ha a mentális tábornak igaza van, akkor van esély a feltöltésre, mivel a feltöltött elme valódi folytatása lehet az ember jelenlegi mentális életének.
De várjunk csak: Mi történik, ha az eredeti biológiai éned is túléli a feltöltési folyamatot? A tudatoddal együtt két emberre szakadnál, ami kettőt eredményezne az énedből? Egy biológiai formában (B) és egy feltöltött formában (C)?
A legintuitívabbnak az tűnik, hogy egy hasadás után a biológiai formád a valódi énedként folytatódna (A = B), és a feltöltés pusztán mentális másolat lenne. De ez kétségessé teszi azt a reményt, hogy túlélhetjük-e a feltöltést, még abban az esetben is, ha a biológiai énünk megsemmisül.
Miért emelkedne a mentális klónod a valódi éned szintjére? Bizarrnak tűnik azt gondolni, hogy ez megtörténhet (bár a filozófusok egyik tábora azt állítja, hogy igaz lehet).
Megéri a kockázatot?
Sajnos a mesterséges elme feltételezését és a túlélés feltételezését nem lehet meggyőzően empirikusan tesztelni – valójában fel kellene töltenünk magunkat, hogy megtudjuk.
