TUDOMÁNY
A Rovatból

Emberek születtek újjá a nők bálványának keze alatt – 55 éve hajtotta végre a világ első szívátültetését dr. Christiaan Barnard

Gina Lollobrigida és Grace monacói nagyhercegnő is rajongott a világhírű orvosért, aki Dél-Afrikában írt történelmet. Igaz, az első páciens csak 18 nappal élte túl a műtétet.


Az 1960-as évek második felében, amikor néhány apró kivétellel az egész világon megszűnt a gyarmati rendszer, és közel volt a fekete amerikai polgárjogi mozgalom győzelme, a rasszizmus, a faji elkülönítés szitokszóvá vált a nemzetközi együttélésben. Két olyan ország létezett csupán, ahol az államrend még mindig erre a sötét gondolatra épült: a Nagy-Britanniától 1965-ben egyoldalúan elszakadt Dél-Rhodesia (a mai Zimbabwe) és a Dél-Afrikai Köztársaság. Az afrikai kontinens e két szégyenfoltját nemcsak az emberiség nagy része közösítette ki, hanem az ENSZ is: kitiltották őket szinte valamennyi világfórumról, nem vehettek részt az olimpiai játékokon, és mivel a velük való bármilyen kapcsolatfelvétel heves tiltakozásokat váltott ki, még az üzleti szempontból legérdekeltebb országok, az Egyesült Államok és Nagy-Britannia is igyekeztek kerülni a „hivatalos” érintkezést.

Aztán jött 1967 december 3, amikor a Dél-Afrikai Köztársaság nem a feketék és a „színesbőrűek” (főleg indiai származásúak) brutális jogfosztottságával és a rendőrterrorral került a hírek élére, hanem egy igazi orvosi szenzációval.

Ekkor tanulta meg a világ a fokvárosi Groote Schuur kórház és szívsebész orvosa, dr. Christiaan Neethling Barnard nevét. Ő volt az első, aki egy emberi szívet egy másik ember mellkasába ültetett át, hogy ezzel meghosszabbíthassa az életét. És bár a páciens csupán 18 napot kapott ajándékba, Louis Washkansky is beírta magát az orvostudomány történetébe.

Úgy igazságos, hogy felidézzük a donor nevét is: egy Denise Darwall nevű 25 éves fehér nő volt, akit előző nap egy autó gázolt el, és néhány órával a Groote Schuurba való szállítása után meghalt. Ugyanitt feküdt súlyos koronaér-gyulladással Washkansky, az 55 éves zöldséges, akinek legfeljebb néhány napja lehetett hátra, ellenben vércsoportja egyezett a balesetet szenvedett lányéval. Barnard doktor megkérdezte tőle, hogy hajlandó-e alávetni magát a világ első emberi szívátültetésének. A páciensnek nem volt vesztenivalója, ráadásul egész életében sportolt és erősen munkált benne az élni akarás.

A szívátültetés akkor már negyedszázada foglalkoztatta az orvostudományt. Az 1952 óta alkalmazott hypotermia, a szív mesterséges lehűtése, majd a szívtüdőgép feltalálása, amely korlátozott ideig képes a szív helyett a vérkeringést biztosítani, lehetővé tette a nem verő, vértől kiürített szívizom operációját. Többszáz kísérlet, amelyeket három amerikai kardiológus, Norman Shumway, Richard Lower és Adrian Kantrowitz kutyákon hajtott végre, bebizonyította, hogy a szívátültetés lehetséges.

Emberi transzplantációval azonban még senki sem próbálkozott, és ennek nem utolsó sorban jogi okai voltak. A legtöbb országban ugyanis akkor még nem létezett az „agyhalál” fogalma, tehát nem lehetett egy olyan ember szerveit eltávolítani, akinek még vert a szíve. 1966-ban három amerikai sebész egy gyermeken akart szívátültetést végezni, de mivel meg kellett várniuk, hogy a donor gyermek szíve megáll, a szerv túlságosan károsodott a transzplantációhoz. E próbálkozás azonban, már csak presztízs-okokból is, erősítette Barnard elszántságát, aki maga is az Egyesült Államokban végzett, és ő vezette be hazájában a nyílt szívműtéteket. Ő is próbálkozott kutyákkal, de nem volt túl sikeres, egyetlen állat sem élt az új szívvel 10 napnál tovább.

Barnardnak, akinek pályaválasztását meghatározta, hogy öccse ötévesen meghalt szívbetegségben, meg kellett küzdenie feletteseivel. Mindenekelőtt elvetették azt az elképzelését, hogy először egy fekete beteget operáljanak meg, nehogy újabb érvet szolgáltassanak az apartheid-rendszer ellen, hogy a fekete lakosságon kísérleteznek. Miután azonban Washkansky vállalta a kockázatot, a kórház igazgatója is beleegyezett. Már csak Denise apjának beleegyezése kellett, aki, miután megértette, hogy lánya nem ébred fel többé, hozzájárulását adta.

1967. december 3-án hajnali 2 óra 30 perckor Denise Darwallt lekapcsolták a lélegeztetőgépről. A mellette lévő teremben fekvő Washkanskyt elaltatták és szívtüdőgépre kapcsolták. Egy rossz koordináció miatt azonban levegő került a pumpába, és ez azzal fenyegetett, hogy a beteg agyába kerül és megöli őt. Szerencsére időben észrevették, és kezdődhetett a kettős műtét.

Barnard felnyitotta Denise mellkasát, kivette a szívét, és azonnal egy 10 fokos oldatba helyezte. A még élő szervet átvitték a másik terembe, ahol behelyezték Washkansky mellkasába.

Az orvosok számára évszázadoknak tűnhettek azok a másodpercek, amíg érzékelhették a szív első összehúzódását, majd elindult a szabályos szívverés. Reggel 6 óra 13 perckor a beteget lekapcsolhatták a szívtüdőgépről, miután az átültetett szív továbbra is erőteljesen vert. A 45 éves sebész másnap már világsztár volt.

Washkanskyt sajnos december 21-én tüdőgyulladás vitte el. A beteg ugyanis nagymennyiségű immungyengítő gyógyszert kapott, hogy szervezete ne vesse ki magából az átültetett szívet. Közben az Egyesült Államokban is megvolt december 6-án az első kísérlet: Adrian Kantrowicz doktor gyermek páciense azonban csak hat órával élte túl a műtétet.

Christiaan Barnard viszont alig egy hónappal később már újabb szívátültetést hajtott végre, csökkentve ezúttal az immungyengítők adagolását: 1968. december 2-án egy 58 éves fogorvos, Philip Blaiberg kapott új szívet, amellyel 19 hónapig élt. Donorja ezúttal egy fekete férfi volt, aki előző nap esett össze egy fokvárosi strandon. Amikor ez kiderült, amint az várható volt, nagy ellenérzést váltott ki az apartheid ellenségeinek körében, de Barnard sikerén és népszerűségén ezt mit sem változtatott.

A jóképű professzorért rajongtak a nők, a korabeli média szerint, amely csak „Chrisként” emlegette, még maga Gina Lollobrigida és Grace monacói nagyhercegnő  is belehabarodott. Még egy dalos paródia is született róla, amelyben a hölgypáciensei sztriptíztáncot járnak.

A nőcsábász hírnévnek azért volt némi alapja, mivel 1969-ben elvált első feleségétől és egy 19 éves milliomoslányt vett el, frigyük 12 évig tartott. 1988-ban pedig, immár 66 évesen harmadszor is megnősült, akkor egy fotómodell lett élete párja, de egy évvel halála előtt tőle is elvált. A három asszonytól összesen hat gyermeke született. Mindeközben egészen 1983-ig vezette a Groote Schuur szívsebészetét, és egyre nagyobb sikereket ért el. Egy 1971-ben operált páciense, Dirk Van Zyl például 23 évig élt új szívvel.

Életének tragikus fordulata volt, hogy 1983-ban reumás ízületi gyulladás miatt abba kellett hagynia a műtéteket. Nagysikerű önéletrajzi kötetei mellett orvosi témájú könyvei számtalan kiadást megértek világszerte, így Magyarországon is. Írt a szívgyógyászat mellett saját betegségének kezeléséről, az öregedésről, sőt, az eutanáziáról is, amelynek nagy híve volt. Még regényíróként is elismerték.

Barnard csupán azt sajnálta, hogy soha nem kapta meg az orvosi Nobel-díjat, mert bár, parlamenti képviselő fivérével ellentétben, igyekezett távol tartani magát a politikától, valószínűleg Stockholmban sosem bocsátották neki, hogy praxisát végig egy apartheid rendszerű államban folytatta.

Élete utolsó évében azonban, belefáradva a harmadik válása körüli szenzációhajhászásba, Ausztriában telepedett le.

Az élet nagy szerelmese, stílszerűen távozott az élők sorából: 2001. szeptember 2-án a ciprusi Páfoszban a tengerparton az Ötven út az egészséges szívhez című könyvét olvasgatta, amikor szívrohamot kapott és meghalt.

Christiaan Barnard és csapata úttörő munkája azóta már a gyógyítás szinte mindennapi gyakorlatává vált. Magyarországon 1992. január 3-án a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinikáján hajtották végre az első sikeres szívátültetést Szabó Zoltán professzor vezetésével. Ma már világszerte évente átlagosan 3500 ilyen életmentő műtétet hajtanak végre, a betegek 90 %-a éli túl a transzplantációt, 86-88 %-os az egy éves és 69-73 %-os az öt éves túlélési esélyük.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


TUDOMÁNY
A Rovatból
Itt a lista: Kapu Tibor ezeket a kísérleteket végzi el a Nemzetközi Űrállomáson
A magyar űrhajós 14 napot tölt a Nemzetközi Űrállomáson, és minden percét tudományos munkára fordítja. Olyan dolgokat vizsgál, amik a jövő űrutazásait és az életünket is befolyásolhatják.


Paracetamol, VR-szemüveg, növények és gyümölcslegyek – Kapu Tibor magyar űrhajós nemcsak utazik, hanem aktívan kutat is a Nemzetközi Űrállomáson. A kéthetes misszió alatt lenyűgözően sokrétű kísérletekben vesz részt, amelyek közül több nemcsak az űrkutatásban, de a földi életben is hasznos lehet, írja a hvg.hu.

A kutatások egy része az emberi test működésére fókuszál. Vizsgálják például, hogyan változik meg a hang az űrben, illetve milyen hatással van a mikrogravitáció az agyi vérkeringésre. Egy másik kísérlet azt figyeli, miként reagál a szervezet a stresszre a világűrben, ehhez pedig VR-eszközt, nyál- és könnymintákat is használnak.

Kapu Tibor egy különleges szemészeti eszközt is kipróbál, amely a hosszú űrutazások során jelentkező neurookuláris tünetek kezelését segítheti. A hatóanyag nélküli eszközt öt napig alkalmazza majd, tapasztalatairól pedig részletes beszámolót készít.

A növények sem maradnak ki a vizsgálatokból. A VITAPRIC projekt során mikrozöldségek csírázását és fejlődését figyelik, valamint azt is kutatják, hogy az alacsony szeléntartalom milyen hatással van a növényi tápanyagtartalomra.

Az emberi mikrobiom sem marad ki: a MAGOR kutatás nyál-, széklet- és vizeletmintákon keresztül követi nyomon az űrhajósok bélrendszerében, szájüregében és húgyutakban zajló változásokat az űrutazás előtt, alatt és után.

A navigáció és térérzékelés is kiemelt szerepet kap. Az egyik projekt a mobiltelefonok érzékelőit – például giroszkópot és gyorsulásmérőt – vizsgálja mikrogravitációban.

Egy másik kutatás a Földről készült űrfotók alapján teszteli, milyen pontossággal működhet a geolokáció az űrben.

A térérzékelést külön is vizsgálják: az ENPERCHAR és a szerzett ekvivalencia teszt a kognitív feldolgozást és az érzékelés torzulásait méri. A kutatók figyelik a szóbeli beszámolókat is, hogy megértsék a pszichológiai hatásokat extrém környezetben.

Kapu Tibor egy apró, de sokoldalú műszerrel is dolgozik, amely többek közt a sugárzási szintet, páratartalmat és fényintenzitást is monitorozza. Ez a HUNOR RANDAM projekt, amely fontos adatokat szolgáltat az űrhajósok biztonságához.

A folyadékok viselkedése is fókuszban lesz. A DiRoS-B nevű kísérlet egy forgó vízcsepp belsejében vizsgálja a mikrorészecskék mozgását. Egy másik vizsgálat, az M4D, a mikrofluidikai rendszerek működését és a gyógyszerek – például a paracetamol – stabilitását elemzi mikrogravitációban.

Az élőlények DNS-ének sérüléseit is tanulmányozzák. Gyümölcslegyek és lárvák segítségével próbálják feltérképezni, hogy az űrbéli sugárzás milyen genetikai károsodásokat okoz, és hogy bizonyos enzimek képesek-e ezt ellensúlyozni.

A 3D nyomtatott anyagokat érő változásokat is vizsgálják. A kutatás célja, hogy a Földön és az űrben tárolt polimerek közti különbségeket feltárva fejlettebb űrtechnológiát lehessen kifejleszteni.

A ruházat viselkedését is elemzik. A kutatók arra kíváncsiak, hogyan befolyásolja a hőleadást az, amit az űrhajós visel – akár a jövő űrruháinak tervezéséhez, akár sport- vagy egészségügyi célokra a Földön.

A magyar űrhajós végül az UHU nevű kísérletben az úgynevezett tranziens fényjelenségeket figyeli.

Ezek a zivatarokhoz kapcsolódó villanások akár 100 km magasba is elérhetnek. A méréseket az űrből és a Földről is végzik.

Kapu Tibor június 25-én reggel indult el a SpaceX Dragon kapszulájában az Ax-4 küldetés keretében. A fellövést követően magyar nyelvű üzenetet mondott az űrkapszula fedélzetéről. A rakétafokozat sikeresen visszatért a kijelölt landolási zónába.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

TUDOMÁNY
A Rovatból
Emberi hamvak és marihuána is odaveszett a Csendes-óceánba zuhant űrkapszulában
Az ejtőernyők meghibásodtak, így a különleges küldetést teljesítő „Mission Possible” névre keresztelt űreszköz a vízbe zuhant. A cég azt ígérte, hogy felveszik a kapcsolatot a családokkal.


Június 23-án indította útjára a SpaceX a Falcon 9 rakétát a kaliforniai Vandenberg Űrbázisról. A Transporter-14 nevű küldetés során összesen 70 hasznos terhet szállítottak alacsony Föld körüli pályára. A rakomány legnagyobb darabja a Nyx nevű visszatérő kapszula volt, amelyet a német The Exploration Company fejlesztett, és amely 1,45 tonnát nyomott.

A „Mission Possible” névre keresztelt kapszula a vállalat első próbálkozása volt arra, hogy körülbelül 300 kilogramm rakományt juttasson el az űrbe, majd onnan vissza is hozza.

A fedélzeten 166 ember hamvai és DNS-mintái is helyet kaptak, amelyeket az amerikai Celestis biztosított. A cég célja az volt, hogy az elhunytak földi maradványait eljuttassa a világűrbe, majd egy rövid küldetés után visszajuttassa azokat a családtagokhoz.

A kapszula sikeresen pályára állt, azonban a visszatérés során meghibásodtak az ejtőernyők, és az űreszköz a Csendes-óceánba csapódott. A Celestis közleményben számolt be a történtekről: „A váratlan esemény következtében úgy véljük, hogy nem fogjuk tudni visszaszerezni a fedélzeten lévő kapszulákat. Osztozunk a családok csalódottságában, és őszinte hálánkat fejezzük ki a bizalmukért. Az elkövetkező napokban csapatunk minden családdal külön-külön felveszi a kapcsolatot, hogy támogatást nyújtson és megbeszélje a lehetséges következő lépéseket.”

A küldetés során nemcsak emberi maradványokat, hanem kísérleti célú marihuánamagokat is szállítottak az űrbe. A kutatók arra voltak kíváncsiak, hogy a mikrogravitáció miként hat a növények csírázására és ellenálló képességére. A Martian Grow szerint a kannabisz azért alkalmas erre, mert ellenálló, többcélú és biológiailag összetett, így ideális alany az űrbéli növénykutatáshoz.

A Celestis számára nem ez volt az első sikertelen küldetés. 2023 májusában egy UP Aerospace rakéta néhány másodperccel az indítás után felrobbant. A fedélzeten akkor egy NASA-űrhajós hamvait, valamint több mint egy tucat NASA-kísérleti terhet szállítottak - írja a 24.hu.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


TUDOMÁNY
A Rovatból
Megdöbbentő felfedezés: létezik egy új vércsoport – de mindössze egyetlen ilyen embert ismernek a világon
A tudósok több mint tíz éve vizsgálták a rejtélyes esetet, mire kiderült az igazság. Az új vércsoportot egy francia nőnél azonosították, akinek különleges genetikai öröksége van.


Egy francia nőnél felfedeztek egy teljesen új vércsoportot, amit most hivatalosan is elismertek. Ő az egyetlen ismert ember a világon, akinek ilyen van.

A különleges felfedezés mögött több mint tíz évnyi kutatómunka áll. A francia vérellátó intézet, az EFS szakemberei még 2011-ben, egy műtét előtti rutinellenőrzés során vették észre, hogy valami szokatlan van a nő vérében. Akkoriban azonban még nem álltak rendelkezésre a szükséges technológiák, hogy pontosabb vizsgálatokat végezzenek – számolt be a Gizmodo.

Az áttörés végül 2019-ben jött el, amikor a nő DNS-ét alaposan elemezték. Kiderült, hogy egy nagyon ritka genetikai mutációt örökölt mindkét szülőjétől.

Ez a mutáció olyan különleges, hogy a nő vércsoportját hivatalosan is újként kellett elismerni. A testvéreinél is jelen van a mutáció, de csak az egyik változatban – emiatt nekik „hétköznapibb” vérük van.

A nő vércsoportját „Gwada-negatívnak” nevezték el – ez a Guadeloupe-szigetekre utal, ahol a nő született. A rendszeresítés után ez lett a világ 48. ismert vércsoportja. Június elején a Nemzetközi Vértranszfúziós Társaság is megerősítette a felfedezést.

Thierry Peyrard, a kutatás egyik vezetője úgy fogalmazott: „Ő az egyetlen személy a világon, aki kompatibilis önmagával.”

Ezért is lenne fontos, hogy találjanak még olyan embereket, akik hasonló vércsoporttal rendelkeznek, mert a hölgy jelenleg senkitől nem kaphat vért, ami vérátömlesztéssel járó betegség vagy baleset esetén kritikus lehet . A keresést elsősorban Guadeloupe térségében kezdik meg, ahol remélhetőleg akad majd még hasonló genetikai háttérrel rendelkező véradó.

A vércsoport pontos ismerete nemcsak véradásnál, hanem terhesség esetén is létfontosságú lehet – hiszen a szervezet képes lehet idegenként azonosítani és megtámadni az „ismeretlen” vérsejteket. Ezért is számít igazi tudományos mérföldkőnek ez a mostani felfedezés.

(via hvg.hu)


Link másolása
KÖVESS MINKET:


TUDOMÁNY
A Rovatból
„Talpra áll, mint egy keljfeljancsi!” – magyar kutatók világszenzációt alkottak a BME-n
A különleges testet egy építészhallgató és egy világhírű professzor közösen hozta létre. A találmány akár a Holdon fekvő űreszközök problémáját is megoldhatja.


Új geometriai testet találtak a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (BME) kutatói, a világ első monostabil tetraédere a gyakorlatban többek között űrmissziók leszállógységeinek tervezésekor hozhat áttörést - közölte a BME az MTI-vel szerdán.

A BME és a HUN-REN kutatói megtervezték és fizikailag meg is építették az első olyan 4 lapú testet, amely vízszintes felületre téve „keljfeljancsiként” mindig ugyanarra a lapjára billen vissza - írták a közleményben, amely szerint a matematikai és mérnöki bravúr egy korszakos matematikus, John Horton Conway 1984-es sejtésének igazolása. A testnek a kutatók a Bille nevet adták.

A feladaton Almádi Gergő építészmérnök hallgató és Domokos Gábor, a BME professzora, a Gömböc egyik felfedezője, a BME-HUN-REN Morfodinamika Kutatócsoport vezetője Conway tanítványával, Robert Dawsonnal, a halifaxi St. Mary’s Egyetem professzorával dolgozott együtt. Almádi Gergő június 24-én védte meg a témában írt diplomamunkáját a BME Építészmérnöki Karán.

A felfedezés jelentősége, hogy

a most megalkotott eljárás és az azon alapuló módszerek segítségével nagyon sok térbeli formánál meg lehet akadályozni a felborulást pusztán geometriai eszközökkel.

Minél kevesebb lapú egy test, annál nehezebb olyan modellt építeni belőle, amely minden helyzetből ugyanarra a lapjára tér vissza.

Az említett brit matematikuson kívül eddig nem sokan gondolták, hogy ez egy, a lehető legkevesebb, 4 lap által határolt testtel is lehetséges. Az egyetlen ilyen a Bille, egy könnyű karboncső vázból és nagy sűrűségű wolfram-karbid magból épített precíziós szerkezet - magyarázták.

„Ezen a területen ennél nincs nehezebb feladvány: ha ezt meg lehet csinálni, akkor az általunk kidolgozott elvek alapján bármilyen lapszámú poliéderből lehet hasonló tárgyat készíteni” - idézi a közlemény Domokos Gábort. Úgy fogalmazott, a Bille megalkotásával megnyílt egy új konstrukciós irány, a felfedezést pedig a mérnököknek kell továbbgondolni, hogy a módszer a gyakorlatban is hasznosíthatóvá váljon.

„A Bille geometriai feladat megoldása, amely talpra álló szerkezetek, így akár űrkompok tervezéséhez is hasznosítható lehet a jövőben”

- mondott egy példát a BME professzora, utalva arra, hogy a Holdon jelenleg is van három használhatatlan, az oldalára dőlve fekvő eszköz. Megjegyezte, míg egy matematikai bizonyításról kiderülhet, hogy valami nem stimmel vele, „erről nem fog, hiszen a modellje a valóságban is működik”.

A mértani testről készült tanulmány a Quanta magazinban jelent meg június 25-én. A BME-n szerdán mutatták be a monostabil tetraédert.


Link másolása
KÖVESS MINKET: