Ellilul egy férfi lába, amikor feláll, az orvosok szerint ez a covid egyik hosszútávú szövődménye lehet
Mint kiderült, poszturális ortosztatikus tachycardia szindrómában szenved. Egyre több a bizonyíték, hogy ez összefüggésben lehet a koronavírus fertőzéssel.
Ijesztő tünetekről számolt be 33 éves norvég férfi, akinek ellilul a lába, amikor feláll. Az orvosok szerint ez a Covid egyik hosszútávú szövődménye lehet.
A férfi arról számolt be, hogy amikor feláll a lábai elnehezülnek, viszkető, bizsergető érzése lesz, és eközben a lába elszíneződik. Ha lefekszik, akkor viszont a tünetek elmúlnak.
A különös szimptómákkal egy szakrendelőbe irányították, ahol megmérték a vérnyomását és a pulzusát is. Mint kiderült, fekvés közben a pulzusa normális volt, azonban mikor felállt ez megugrott, 127-re percenként. A férfi emellett más tünetekről is beszámolt, ezek alapján pedig
az orvosok arra jutottak, hogy poszturális ortosztatikus tachycardia szindrómában (POTS) szenved.
Ahogy az IFL Science cikkében írja, amikor felállunk, akkor a gravitáció hatására a vér egy része elkezd lefelé tódulni. Ezt a szervezetünk a pulzusszám emelésével, illetve az erek szűkítésével kompenzálja, hogy biztosítsa az oxigén megfelelő áramlását az agyunkba és a szívünkbe.
„Aki POTS-ben szenved, annál ez az automatikus reakció elmarad. Ha függőleges helyzetbe kerül, akkor csökken az agy vérellátása, a pulzusszám pedig megugrik, hogy ezt kompenzálja” - magyarázza a British Heart Foundation honlapján megjelent tanulmány.
A férfi korábban elkapta a covidot, a fertőzés után pedig kimerültségre és izomfájdalmakra panaszkodott. A tanulmány szerzői szerint pedig
egyre több bizonyíték van arra, hogy a covid és POTS között összefüggés lehet. Egy korábbi tanulmányban például 20 olyan Covid-fertőzöttnél mutatták ki a szindrómát, akiknek korábban nem voltak ilyen tüneteik.
„A betegek, akik ezt megtapasztalják, nem biztos, hogy tudatában vannak annak, hogy ez a covid egyik hosszan tartó hatása lehet, és aggódhatnak amiatt, amit látnak. Ahogy a kutatók sincsenek még azzal tisztában, hogy milyen összefüggés lehet az acrocyanosis és a covid között” - hívta fel a figyelmet Dr. Manoj Sivan, a tanulmány társszerzője.
Ijesztő tünetekről számolt be 33 éves norvég férfi, akinek ellilul a lába, amikor feláll. Az orvosok szerint ez a Covid egyik hosszútávú szövődménye lehet.
A férfi arról számolt be, hogy amikor feláll a lábai elnehezülnek, viszkető, bizsergető érzése lesz, és eközben a lába elszíneződik. Ha lefekszik, akkor viszont a tünetek elmúlnak.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
Fél tucat bolygó parádézik szombat este: mutatjuk, hova kell nézned, hogy a legtöbbet lásd
A legtöbben a Jupitert és a Vénuszt könnyen kiszúrják, de a teljes sorhoz már távcső is kell. A legfontosabb, hogy tiszta, nyugati horizontot találjon!
Szombaton este egyetlen rövid időablakban fél tucat bolygó feszül végig az égen: a Merkúr, a Vénusz és a Szaturnusz alacsonyan nyugaton, a Jupiter pedig magasan délkelet felé ragyog, miközben az Uránusz és a Neptunusz optikai eszközökkel vadászható.
A jelenség csúcsa február 28-án, szombaton várható, a legjobb észlelési ablak pedig a helyi napnyugta utáni első órában nyílik. Az Egyesült Királyságban élőknek érdemesebb március 1-én próbálkozniuk.
A nyugati horizont felé nézve a Merkúr, a Vénusz és a Szaturnusz hármasa bukkan fel.
Velük egy vonalban, de jóval magasabban, a délkeleti égen ragyog a Jupiter, amelyhez feltűnően közel lesz a majdnem telihold. A halványabb Uránusz délnyugaton, a Plejádok csillaghalmaz közelében található, a Neptunusz pedig a Szaturnusz mellett, tőle mindössze egyfoknyi távolságra helyezkedik el. A szakértők szerint nem érdemes mind a hat bolygót hajszolni.
Remek eredmény, ha látjuk a Jupitert és a Vénuszt, jó, ha ehhez hozzá tudjuk adni a Szaturnuszt és/vagy a Merkúrt, a kihívás pedig az Uránusz és a Neptunusz megtalálása.
A sikeres észleléshez tiszta, fák vagy épületek által nem takart nyugati horizontra van szükség. A megfigyelést érdemes azonnal szürkületkor elkezdeni, mivel a bolygók közül a Merkúr és a Vénusz nyugszik le a leggyorsabban.
„A Merkúr a »pislogsz‑és‑elszalasztod« bolygó: nagyon alacsonyan van, és gyorsan lebukik napnyugta után” – figyelmeztetnek a csillagászok.
Míg a Jupiter, a Vénusz, a Szaturnusz és jó körülmények között a Merkúr is szabad szemmel látható, az Uránuszhoz legalább egy látcső, a Neptunuszhoz pedig távcső szükséges.
A jelenséget gyakran bolygóparádénak nevezik, ami valójában egy látóirányból adódó hatás: a bolygók a Földről nézve látszanak egy vonalban az ekliptika mentén, nem pedig a világűrben állnak egyenes sorba.
Az esemény különlegességét az adja, hogy több fényes, szabad szemmel is látható bolygó egyszerre figyelhető meg egy kényelmes, esti időpontban. Az este előrehaladtával a Merkúr és a Vénusz tűnik el elsőként, őket a Szaturnusz és a Neptunusz követi, míg a Jupiter látható a legtovább.
Szombaton este egyetlen rövid időablakban fél tucat bolygó feszül végig az égen: a Merkúr, a Vénusz és a Szaturnusz alacsonyan nyugaton, a Jupiter pedig magasan délkelet felé ragyog, miközben az Uránusz és a Neptunusz optikai eszközökkel vadászható.
A jelenség csúcsa február 28-án, szombaton várható, a legjobb észlelési ablak pedig a helyi napnyugta utáni első órában nyílik. Az Egyesült Királyságban élőknek érdemesebb március 1-én próbálkozniuk.
A nyugati horizont felé nézve a Merkúr, a Vénusz és a Szaturnusz hármasa bukkan fel.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
Szenzáció készül? Bécsi kutatók jöhettek rá a fizika egyik legnagyobb rejtélyének megoldására
A Bécsi Műszaki Egyetem csapata újragondolta Einstein egyik alapötletét. Ezzel egy lépéssel közelebb kerültek a kvantumelmélet és a gravitáció régóta várt egyesítéséhez.
A modern fizika két legnagyobb elmélete, a kvantummechanika és az általános relativitáselmélet évtizedek óta nem fér össze egymással. Míg az egyik az apró részecskék világát írja le döbbenetes pontossággal, a másik a csillagok és galaxisok mozgását magyarázza. A Bécsi Műszaki Egyetem kutatói most egy új ötlettel álltak elő, ami áthidalhatja a szakadékot – írja a TU Wien hivatalos közleménye. A megoldás kulcsa a részecskék pályájának, az úgynevezett geodetikusoknak az újragondolása lehet.
A kvantumgravitáció elméleteinek helyzetét a kutatók a Hamupipőke-meséhez hasonlítják.
„Több jelöltünk is van, de csak az egyik lehet az a hercegnő, akit keresünk. Csak amikor a herceg megtalálja az üvegcipellőt, tudja azonosítani az igazi Hamupipőkét. A kvantumgravitációban sajnos még nem találtunk ilyen cipellőt – egy olyan megfigyelhető mennyiséget, amely egyértelműen megmondja, melyik elmélet a helyes”
– magyarázta Benjamin Koch, az egyetem Elméleti Fizika Intézetének kutatója.
Ennek a bizonyos „cipellőnek” a megtalálásához a kutatók a relativitáselmélet egyik központi fogalmához, a geodetikusokhoz nyúltak. A geodetikus a két pont közötti legrövidebb utat jelenti. Míg egy sík lapon ez egy egyenes, egy görbült felületen – például a Földön az Északi- és a Déli-sark között – már egy félkörív. Einstein elmélete szerint a nagy tömegű égitestek, mint a Nap, meggörbítik a téridőt, és a bolygók ezeken a görbült pályákon, geodetikusokon mozognak. „Gyakorlatilag mindaz, amit az általános relativitásról tudunk, a geodetikusok értelmezésére támaszkodik” – tette hozzá Koch.
A kutatócsoport ötlete az volt, hogy magát a téridő görbületét leíró mértéket, a metrikát kezelik kvantumos mennyiségként.
„A kvantumfizikában a részecskéknek sem pontosan meghatározott helyzete, sem pontosan meghatározott impulzusa nincs. Ehelyett mindkettőt valószínűségi eloszlások írják le. Minél pontosabban ismerjük az egyiket, annál homályosabbá és bizonytalanabbá válik a másik”
– mondta Koch. Ha a téridő görbülete is ilyen bizonytalanná válik, akkor a benne mozgó részecskék pályája sem lehet tökéletesen meghatározott.
Benjamin Koch, doktoranduszával, Ali Riahiniával és a csehországi Angel Rincónnal közösen kidolgozott egy módszert, amellyel egy speciális, de fontos esetben – egy időben állandó, gömbszimmetrikus gravitációs mezőben, mint amilyen a Napé is – kiszámolták, hogyan mozogna egy objektum. Az így kapott új, kvantumos pályát q-desic egyenletnek nevezték el.
Kiderült, hogy a részecskék egy ilyen kvantumos téridőben kissé eltérnek a klasszikus relativitás által jósolt útvonalaktól. Bár ez az eltérés bolygópályák méreténél elenyésző, kozmológiai léptékben – ahol az elméletnek több nyitott kérdése is van – már jelentős lehet. Ez a mérhető különbség lehet az a régóta keresett „üvegcipellő”, amely segít eldönteni, hogy a versengő kvantumgravitációs elméletek, mint a húrelmélet vagy a hurok-kvantumgravitáció közül melyik írja le helyesen a valóságot.
A modern fizika két legnagyobb elmélete, a kvantummechanika és az általános relativitáselmélet évtizedek óta nem fér össze egymással. Míg az egyik az apró részecskék világát írja le döbbenetes pontossággal, a másik a csillagok és galaxisok mozgását magyarázza. A Bécsi Műszaki Egyetem kutatói most egy új ötlettel álltak elő, ami áthidalhatja a szakadékot – írja a TU Wien hivatalos közleménye. A megoldás kulcsa a részecskék pályájának, az úgynevezett geodetikusoknak az újragondolása lehet.
A kvantumgravitáció elméleteinek helyzetét a kutatók a Hamupipőke-meséhez hasonlítják.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
Tudományos siker: a NASA egy űrszondával eltérített egy aszteroidát a Nap körüli útján
A NASA sikeresen módosította a Didymos–Dimorphos aszteroidarendszer pályáját. Ez az első tudományos bizonyíték arra, hogy a kinetikus becsapódás módszere működőképes bolygóvédelmi eszköz lehet. De van azért egy kis gond.
A NASA sikeresen eltérített egy aszteroidát – erősítette meg egy friss kutatás, amelyről a France24 is beszámolt. Az amerikai űrügynökség még 2022-ben nekiütköztetett egy űrszondát a Dimorphos nevű aszteroidának, amely a nagyobb, Didymos nevű testvérével együtt kering a Naprendszerben. A Science Advances szaklapban most közölt tanulmány szerint
a becsapódás nemcsak a két égitest egymás körüli mozgását, hanem a teljes rendszer Nap körüli pályáját is kimutathatóan megváltoztatta.
A küldetés célja az volt, hogy leteszteljék, képesek lennének-e eltéríteni egy, a Földre potenciálisan veszélyes aszteroidát. A sikeres kísérlet és az új elemzések szilárd alapot teremtenek ahhoz, hogy az emberiség felkészüljön egy ilyen jövőbeli fenyegetésre. A Nap körüli keringési idő változása rendkívül kicsi, mindössze 0,15 másodperc, de a kutatók szerint már ez is sokat számít. „Bár ez csak egy apró változás a pályán, elegendő idő alatt még egy ilyen kis lökés is jelentős eltérítéssé növekedhet” – mondta Thomas Statler, a NASA kis égitestekkel foglalkozó vezető tudósa.
A parányi pályaváltozás kimutatásához a kutatóknak csillagfedéseket kellett követniük, vagyis azokat a pillanatokat, amikor az aszteroida elhalad egy távoli csillag előtt, és rövid időre elhalványítja annak fényét. A tudósok 2022 októbere és 2023 márciusa között 22 ilyen esemény adatait, valamint több ezer egyéb pozíciómérést elemeztek.
Azt már korábban is tudni lehetett, hogy a becsapódás sikeres volt, a Dimorphos keringési ideje a Didymos körül ugyanis 33 perccel és 15 másodperccel rövidült. A mostani eredmény azonban azt igazolja, hogy a beavatkozásnak a rendszer Nap körüli mozgására is volt hatása. A dupla aszteroidaeltérítő teszt volt az első alkalom, amikor ember által készített objektum mérhetően megváltoztatta egy égitest Nap körüli pályáját. Fontos kiemelni, hogy a Didymos rendszer egyébként nem jelent veszélyt a Földre.
A történetnek ezzel még nincs vége: az Európai Űrügynökség Hera nevű űrszondája már úton van a rendszerhez, és a tervek szerint 2026 végén érkezik meg. A Hera közelről fogja vizsgálni a becsapódás kráterét, az aszteroidák tömegét, valamint az ütközés hosszú távú hatásait. A kutatók a becsapódás után egy szokatlan kőtörmelékrajt is észleltek, ami arra utal, hogy a kilökődő anyag viselkedése a bolygóvédelmi módszer egyik jövőbeli kockázatát jelentheti.
A NASA sikeresen eltérített egy aszteroidát – erősítette meg egy friss kutatás, amelyről a France24 is beszámolt. Az amerikai űrügynökség még 2022-ben nekiütköztetett egy űrszondát a Dimorphos nevű aszteroidának, amely a nagyobb, Didymos nevű testvérével együtt kering a Naprendszerben. A Science Advances szaklapban most közölt tanulmány szerint
a becsapódás nemcsak a két égitest egymás körüli mozgását, hanem a teljes rendszer Nap körüli pályáját is kimutathatóan megváltoztatta.
A küldetés célja az volt, hogy leteszteljék, képesek lennének-e eltéríteni egy, a Földre potenciálisan veszélyes aszteroidát. A sikeres kísérlet és az új elemzések szilárd alapot teremtenek ahhoz, hogy az emberiség felkészüljön egy ilyen jövőbeli fenyegetésre. A Nap körüli keringési idő változása rendkívül kicsi, mindössze 0,15 másodperc, de a kutatók szerint már ez is sokat számít. „Bár ez csak egy apró változás a pályán, elegendő idő alatt még egy ilyen kis lökés is jelentős eltérítéssé növekedhet” – mondta Thomas Statler, a NASA kis égitestekkel foglalkozó vezető tudósa.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
Összekent tükrök, karcolások a fényezésen: nem vandálok támadják az autódat, hanem egy tragikus félreértés áldozatai
A tavasz hormonális változásokat indítanak be a madarakban, ami felerősíti a területvédő agressziót. Magyarországon főként barázdabillegetők és gerlék támadják az autókat.
Ha reggel a parkoló autódhoz érve karcolásokat találtál a visszapillantó tükrön vagy az üvegen, valószínűleg dühös lettél a képzelt vandálokra.
A valóság azonban sokkal meglepőbb, és egyben drámaibb is: a tettes egy madár, amely éppen a saját tükörképével vív élethalálharcot.
A jelenség minden tavasszal menetrendszerűen visszatér, és miközben az autótulajdonosoknak komoly bosszúságot, esetenként anyagi kárt okoz, a szárnyas támadók számára egyenesen végkimerüléssel fenyegető csapda.
A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület részletes magyarázata szerint a madarak a költési időszak kezdetén, a hosszabbodó nappalok hatására komoly hormonális változásokon mennek keresztül. Izgalomba kerülnek, és a hímek – bár bizonyos fajoknál a tojók is – keményen védelmezni kezdik a kiválasztott territóriumukat.
Amikor egy ilyen felajzott állapotban lévő állat meglátja magát egy autó sötét metálfényezésében, az ablaküvegben vagy a visszapillantó tükörben, nem a saját képmását ismeri fel.
Egy betolakodó riválist lát, akit azonnal el kell űznie a fészek közeléből.
A természetben az éles, stabil és folyamatos tükröződés rendkívül ritka. Egy pocsolya vagy egy tó víztükre hullámzik, megtörik a fényt, és a kép hamar eltűnik. Az ember által létrehozott környezet azonban tele van tökéletes tükrökkel.
„Nem alkalmazkodtak az üveg ember alkotta találmányához, így meglátják a tükörképüket, és harcolni kezdenek vele” – mondta az Audubon magazinban egy amerikai szakértő.
Mivel a tükörkép sosem menekül el, sosem adja meg magát, és mindig pontosan ugyanolyan agresszívan támad vissza, a madár képtelen lezárni a küzdelmet.
Magyarországon a leglátványosabb harcot a barázdabillegetők vívják. Ez a faj előszeretettel énekli körbe a területét, és a parkoló autók kiváló, magaslati megfigyelőpontként szolgálnak számukra. Innen pillantják meg a tükörben a vélt ellenséget. A balkáni gerlék és más, emberközelben élő fajok szintén gyakran esnek ebbe a csapdába. Máshol a vörösbegyek és a verébfélék a leggyakoribb áldozatai a saját tükörképüknek.
A harc így napokon keresztül, sőt, akár hetekig is elhúzódhat. A madár mániákusan kopogtatja az üveget, csipkedi a tükröt, és közben folyamatosan ürít a járműre, ahogy a tükör körül fel-alá futkos.
Egy hazai példa szerint Sásdon egy fehér gólya napokig verte ugyanannak az épületnek az ablakait a saját tükörképe miatt.
Külföldön is rengeteg autótulajdonos számol be hasonló esetekről. „Egész nyáron néztem, ahogy a pulykák szétverték a szomszéd BMW-jét” – fakadt ki a Redditen egy szemtanú.
Ez a szélmalomharc rengeteg energiát emészt fel. A madár a folyamatos támadás miatt kevesebb időt tölt táplálkozással, elhanyagolja a fiókák etetését, és a végkimerülés szélére sodródik. A nagyobb testű fajok ráadásul komoly fizikai sérüléseket szenvedhetnek, és akár be is törhetik az üveget. Fontos azonban tisztázni, hogy ez a lassú, ismétlődő támadás nem azonos azzal a jelenséggel, amikor a madarak nagy sebességgel, végzetes erővel csapódnak neki az ablakoknak.
Az utóbbi egy navigációs tévedés, ami azonnali halált okozhat, míg itt egy elhúzódó, területi vitáról van szó.
A megoldás pofonegyszerű, és nem igényel drága beruházást. A legfontosabb lépés a tükröződés megszüntetése a forrásnál, méghozzá az épületek és a járművek külső oldalán. Ha az autódat pécézte ki egy szárnyas, parkolás után azonnal hajtsd be a visszapillantó tükröket. Ha fix tükröd van, húzz rá egy egyszerű papírzacskót vagy egy rongyot. A szakemberek külön kiemelik, hogy a papír sokkal jobb választás a műanyagnál, mert az utóbbi a melegben megmarhatja a drága lakkréteget.
Épületek esetében a külső szúnyogháló felszerelése a legtökéletesebb fegyver: egyszerre veszi el az üveg tükröződését, és védi meg a madarat a halálos becsapódástól.
Ha nincs szúnyogháló, ideiglenesen a külső üvegfelületre ragasztott karton, matt fólia vagy akár szappannal húzott csíkok is segíthetnek.
Ha reggel a parkoló autódhoz érve karcolásokat találtál a visszapillantó tükrön vagy az üvegen, valószínűleg dühös lettél a képzelt vandálokra.
A valóság azonban sokkal meglepőbb, és egyben drámaibb is: a tettes egy madár, amely éppen a saját tükörképével vív élethalálharcot.
A jelenség minden tavasszal menetrendszerűen visszatér, és miközben az autótulajdonosoknak komoly bosszúságot, esetenként anyagi kárt okoz, a szárnyas támadók számára egyenesen végkimerüléssel fenyegető csapda.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
