News here
hirdetés

TUDOMÁNY

Éjjel érdemes az égre nézni, narancssárga szuperhold lesz

Magyar idő szerint szerdán este 11 órakor mintegy 357 ezer kilométer távolságra lesz tőlünk a Hold.

Link másolása

hirdetés

Szerdán éjjel narancssárga árnyalatú szuperhold figyelhető meg az égen. A Hold Földről látható látszólagos mérete ekkor lesz a legnagyobb.

Magyar idő szerint szerdán este 11 órakor mintegy 357 ezer kilométer távolságra lesz tőlünk a Hold, ami azt jelenti, hogy égi kísérőnk mintegy 10 százalékkal nagyobbnak és 30 százalékkal fényesebbnek tűnik majd, mint amekkora a telihold szokott lenni.

Az égi jelenség évente változó, hogy hány alkalommal fordul elő, legutóbb idén június 14-én volt megfigyelhető, a legközelebbi szuperhold pedig 2023. augusztus 1-jén lesz látható - mondta el az MTI érdeklődésére Szabó Olivér Norton, a Svábhegyi Csillagvizsgáló csillagásza.

A látványos jelenséget az okozza, hogy a Hold és a Föld távolsága változó, mivel a Hold Föld körüli pályája nem kör, hanem ellipszis alakú. Szuperhold akkor fordul elő, amikor a Hold a Földhöz legközelebb esik, egyidőben a teliholddal. Ez a távolság a júliusi telihold idején mintegy 357 258 kilométer.

A Hold narancssárga árnyalatát a fénytörés okozza. A magasan járó holdat vakítóan fehérnek látjuk, mivel fénye vékonyabb légrétegeken keresztül ér el hozzánk. Amikor viszont alacsonyan jár, a légkör, amelyen a fénynek át kell haladnia, sokkal vastagabb.

A Hold fénye valójában a Napé, különböző hullámhosszokból áll, amelyeket a természetben például a szivárvány színeiben láthatunk. Azért látjuk narancssárga színűnek a Holdat, mert a hullámhosszok közül a kék jobban szóródik az atmoszférában, mint a vörös. Minél vastagabb légrétegen nézünk keresztül, annál több kék fény szóródik szét, miközben a vörös sugarak könnyen átjutnak a légrétegeken.

hirdetés


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


hirdetés
TUDOMÁNY
Eddig ismeretlen, vérfagyasztó kinézetű cápára bukkantak
A képek alapján a kutatók is eltérő véleményen vannak arról, milyen cápafaj látható a képen.

Link másolása

hirdetés

Egy ausztrál horgász egy eddig sosem látott cápafaj példányára bukkanhatott. A nagy szemű, és rendkívül ijesztő, kiálló fehér szájú, illetve fogú cápát élettelenül húzták ki a tengerből az ausztrál partoknál – írja az Independent.

A sydney-i horgász, Trapman Bermagui értetlenül áll a fogás előtt. A fotó nagy port kavart az interneten és tömegek próbálták megállapítani, milyen fajtájú cápa lehet a képen.

Dean Grubbs, a Floridai Állami Egyetem Parti és Tengeri Laboratóriumának kutatási igazgatóhelyettese is megvizsgálta a képeket, aki szerint az állat latin neve Centroscymnus owstoni.

Grubbs elmondása szerint a mélytengeri kutatásai során elég sok ilyen állattal találkozott már a Mexikói-öbölben és a Bahamákon. Mint írta, általában 740 és 1160 méter közötti mélységben találhatók meg ezek az állatok a mostani, 650 méter mélységről érkező bejelentésekkel szemben.

A kutató szerint a hal az alvócápák családjába tartozik, ugyanabba a családba, mint a grönlandi cápa – ennél azonban sokkal kisebb.

Christopher Lowe, a Kaliforniai Állami Egyetem professzora viszont cáfolja a floridai kollégájának véleményét, szerinte inkább egy Búvárcápa (Kitefin shark) van a képen, amely az Ausztrália melletti vizekben ismert. Azt sem zárta ki, hogy a Dalatias lata, vagy egy másik, ismeretlen fajta látható a képen, mivel folyamatosan fedeznek fel újabb és újabb mélytengeri cápákat, amelyek igencsak hasonlítanak egymásra.

hirdetés

A Dalatias lata egyébként a mély vizeket kedveli, a tengerfenék közelében, akár 1800 méteres mélységben is megtalálhatók az Atlanti-, az Indiai- és a Csendes-óceánban.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
TUDOMÁNY
Kedden valóra válik az Armageddon: a NASA eltérít egy földközelben keringő aszteroidát
Az aszteroida nem semmisül meg, csak valamennyit lassul és módosul a pályája. A Földre semmilyen veszélyt nem jelent az akció.
FotÓ: NASA - szmo.hu
2022. szeptember 24.


Link másolása

hirdetés

Ki ne emlékezne arra, ahogy egy 1998-as katasztrófafilmben Bruce Willis egy csapat narancssárgába öltözött olajfúró társaságában megpróbál eltéríteni egy Föld felé száguldó aszteroidát? Az Armageddon minden idők egyik legellentmondásosabb katasztrófafilmje lett, de talán senki nem gondolta, hogy 24 évvel később néhány apróságtól eltekintve valóra válik.

A DART (Double Asteroid Redirection Test, vagyis Dupla Aszteroidaeltérítő Teszt) ugyanis magyar idő szerint kedden hajnali 1 óra 14 perckor ütközik egy bolygónk közelében keringő aszteroidába. Az emberiség korábban még soha nem volt képes arra, amire a NASA készül, vagyis hogy egy űrbéli égitest mozgását befolyásolja,

írja a CNN.

A küldetés célja valójában a 780 méter átmérőjű Didymos aszteroida körül keringő apró hold. A 160 méter átmérőjű Dimorphos a becsapódás idején csillagászati értelemben viszonylag közel lesz a Földhöz. Ettől függetlenül nem kell aggódni: a tőlünk 11 millió kilométeres távolság miatt bolygónkat semmilyen veszély nem fenyegeti.

A tervek szerint a NASA űrszondája a becsapódás előtt 21 600 kilométer/óra sebességre gyorsít, majd frontálisan az égitestnek ütközik. Mivel a DART százszor kisebb a Dimorphosnál, ezért az aszteroida nem fog teljesen megsemmisülni. A cél elsősorban a pálya és a sebesség megváltoztatása.

A műveletet végző csapat leginkább ahhoz hasonlította a kedd hajnali kísérletet, mint amikor egy golfautó az egyiptomi piramisba csapódik. Ha mindezt kellő energiával és sebességgel hajtják végre, akkor sikerülhet a kísérlet, ráadásul egy kráter is keletkezik az égitesten.

A várakozások szerint a DART 1 százalékkal mérsékli a Dimorphos sebességét, ez pedig elegendő a hold keringési pályájának módosításához is. Az ütközés után a kis hold közelebb kerül a Didymoshoz, ez pedig nem befolyásolja a páros útját, vagyis

hirdetés
semmilyen veszélyt nem jelentenek majd a jövőben a Földre.

A történelmi becsapódást ráadásul élőben lehet követni majd a NASA honlapján az űárszondára szerelt nagyfelbontású kamerák képeinek köszönhetően. Az akciót a James Webb és a Hubble űrteleszkópok mellett a Lucy-misszió is követni fogja. A később beérkező adatok alapján dől majd el, hogy sikerrel járt-e az Armageddonhoz hasonló művelet. 2024-ben pedig az ESA (Európai Űrügynökség) küldetést indít a holdon keletkezett kráter és a pályamódosítás felmérésére.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
TUDOMÁNY
Összeírták az oroszok által elkövetett népirtásokat és a halottak számát
Mitrovits Miklós történész azokat a népirtásokat taglalja, amiket az oroszok/szovjetek követtek el a történelem során. A listában az egyes népirtások halálos áldozatainak becsült száma is szerepel. Csak a vörösterror során több mint 1,3 millióan haltak meg.
Címlapkép: Pixabay.com - szmo.hu
2022. szeptember 18.


Link másolása

hirdetés

Nem mindennapi és elég beszédes listát tett közzé Facebook-oldalán vasárnap Mitrovits Miklós történész.

A Nemzeti Közszolgálati Egyetem Közép-Európa Kutatóintézetének tudományos főmunkatársa ebben azokat a népirtásokat taglalja, amiket az oroszok/szovjetek követtek el a történelem során. Mindezt a halálos áldozatok becsült számával.

A lista igen hosszú:

A listában szerepel többek közt a cserkesz népirtás, amit az Észak-Kaukázusban követett el Oroszország a XIX. század folyamán. A történész szerint az Orosz Birodalom „etnikai tisztogatást” hajtott végre a cserkeszek körében. Pontos számokat nem tudni, de a becslések szerint minimum 400 ezren, maximum 1,5 millióan vesztették életüket.

hirdetés
Mitrovits Miklós hozzáteszi, hogy a cserkesz népirtást az orosz kormány tagadja.

Mitrovits listájában, mely összesen 22 esetet sorol fel, szerepel még a tambovi parasztfelkelés is (1920-1921). Ennek során megközelítőleg 240 ezer felkelőt és civilt öltek meg a kommunista erők, a történész szerint a Vörös Hadsereg vegyi fegyvereket használt a parasztok elleni harcban.

A szovjet archívumok adatai szerint 1930 és 1934 között 2,4 millió kulákot deportáltak. Az 1932 és 1940 között a munkatelepeken elhunyt kulákok és hozzátartozóik elismert száma 389 000 – teszi hozzá a szakértő.

A listában szóba kerülnek az ukrajnai területek is, ahol korábban tömegsírokat fedeztek fel.

„Bucsa, Ipriny, Izjum… Mariupol. És amit még nem tudunk…”
– írta.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
TUDOMÁNY
A Rovatból
hirdetés
Egy mitologikus walesi királyság nyomaira bukkanhattak kutatók egy középkori térkép tanulmányozása során
Két, mára eltűnt szigetet fedeztek fel egy középkori térképen, amik szerintük a legendás Maes Gwyddnóhoz tartoztak.

Link másolása

hirdetés

A walesi mitológiából ismert királyság nyomaira bukkanhattak brit kutatók egy középkori térkép tanulmányozása során - írja a Live Science.

Simon Haslett és Davis Willis egy 650 éves Gough-térképet tanulmányoztak, amit jelenleg az Oxfordi Egyetemhez tartozó Bodleian Libraryben tartanak. A két kutató az Atlantic Geoscience magazinban közzétett tanulmányában arra jutott, hogy a walesi Cardigan-öbölben

a középkori térképen feltüntetett, de mára eltűnt szigetek a mitológiából ismert Cantre’r Gwaelodhoz, vagy más néven Maes Gwyddnóhoz tartoztak.

A legenda szerint ezt a királyságot zsilipek védték a tengertől, amelyeket a dagály előtt mindig be kellett zárni. Egy este azonban a gátak őre, Seithenyn részeg volt, így elfelejtette bezárni azokat, a tenger pedig elöntötte a földeket.

Haslett és Willis - a walesi Swansea Egyetem, illetve az Oxfordi Egyetem professzorai - más forrásokat is megvizsgáltak.

Szerintük például Ptolemaiosz Geográfia című műve is megerősíti, hogy a Cardigan-öböl partvonala a múltban jóval távolabb volt, a walesi partokra pedig jelentősen hatott az erózió.

Emellett egy 6. századi szerzetes, Gildas is említi egy prédikációjában, hogy az öböl közelében élők a megszálló erők és a rakoncátlan tenger között estek fogságba. Simon és Willis szerint ez a leírás egy olyan eseményt rögzíthetett, amikor valamilyen természeti csapás, például egy viharhullám vagy egy cunami felerősíthette a part erózióját.

hirdetés

A két kutató azt tervezi, hogy földrajzi felméréseket végeznek a Cardigan-öböl jelenlegi partvonala mentén, hogy többet megtudjanak annak jégkorszak utáni fejlődéséről.

A Live Science több, a kutatástól független szakértőt is megkeresett a témában, és nem mindenki osztotta a két kutató lelkesedését.

Catherine Delano-Smith, a University of London munkatársa szerint például

a Gough-térkép nem megbízható, mert aki azt rajzolta láthatóan „nem ismerte jól Wales földrajzát”.

Patrick Nunn, az ausztráliai Sunshine Coast Egyetem földrajzprofesszora viszont helyesnek tartotta Simon és Willis következtetéseit, és megjegyezte azt is, hogy becslése szerint a Cantre'r Gwaelodról szóló történetek legalább 9000 éves múltra tekintenek vissza.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET: