News here

TUDOMÁNY

Az oltásellenesek legfőbb érvének cáfolata: évtizedes kutatások vezettek az mRNS vakcinákhoz

A koronavírus elleni védőoltás csak látszólag készült el gyorsan. A New York Times összeszedte, mennyi tudós dolgozott évtizedeken át azokon az építőkockákon, amelyekből végül összeállt a megoldás.

Link másolása

Azok, akik a mai napig nem hajlandóak beoltatni magukat, a legtöbbször azt hangsúlyozzák, hogy gyanúsan gyorsan lett kész a koronavírus elleni vakcina, ami számukra azt jeleneti, hogy nem lehet megbízható.

Bár a Pfizer-BioNTech és a Moderna valóban a járvány kirobbanása után alig egy évvel piacra dobhatta az oltását, az ide vezető út egyáltalán nem volt rövid, és nem is akkor kezdődött, amikor a világ tudósai tudomást szereztek a Covid-19-ről. Az elmúlt évtizedekben a világ különböző pontjain végzett, egymástól független kutatási előzmények kellettek a sikerhez. Bár azt senki sem tudhatta, hogy a saját kutatása egyszer pont a koronavírus-járvány leküzdésében segít majd, a tudósoknak nem a nulláról kellett elindulniuk az ellenszer keresésekor.

A New York Times egy rendkívül részletes cikkben szedte össze, hogy milyen kísérletek és mennyi véletlen segített a megoldáshoz.

A történetből kiderül, hogy sokáig jelentéktelennek tűnő kutatásokról derült ki utólag, hogy nagyon is fontosak, olyan tudósok munkái kamatoztak, akik azelőtt évekig hiába könyörögtek pénzért, és akik gyakran félbe is hagyták kísérleteiket. De a szálak végül is találkoztak.

Az első lépés az volt, amikor 1960 áprilisában egy cambridge-i kutatócsoport, köztük két leendő Nobel-dijas, Francis Crick és Sidney Brenner, felfedezték a hírvívő RNS-t (mRNS) génmolekulát, amely segít a sejteknek proteint termelni.

A felfedezés után azonban sokáig semmi sem történ, mert a molekulát nehéz volt izolálni, ha megpróbálták, szétesett. 40 évvel később, 1998-ban a pennsylvaniai egyetem egyik fénymásolója előtt futott össze két tudós: Drew Weissmann, aki korábban a HIV-programban dolgozott és Karikó Katalin, aki Szegedről került Amerikába.

Karikót szenvedélyesen érdekelte az mRNS. Biztos volt benne, hogy áttörést hozhat az orvostudományban. A hagyományos oltások módosult vírusokat, vagy azok elemeit vitték be a testbe, hogy az immunrendszert a támadók ellen edzzék. Az mRNS-vakcina azonban olyan kódolt istrukciókat szállít, amelyek lehetővé teszik az emberi sejtek saját vírusproteineket termeljenek ki. Weissman és Karikó Katalin úgy gondolták, hogy így jobban utánozhatnák a valóságos fertőzést, és határozottabb immunválaszt válthatnának ki. Az mRNS törékenysége miatt azonban kevesen hittek abban, hogy valóban alkalmas lehet vakcina előállítására.

A két kutató mRNS-molekulákat adott hozzá petri-csészékben tenyésztett emberi sejtekhez, és mint az várható volt, az mNRS utasítására a sejtek különleges proteineket termeltek. De amikor az mRNS-t egerekbe fecskendezték, az állatok megbetegedtek.

Hét éven át tanulmányozták az mRNS működését, és számos kísérletük kudarcot vallott. Az állatok immunrendszere ugyanis az mRNS-t támadó kórokozónak érzékelte, ezért elpusztította, és az állatok ebbe belebetegedtek. Aztán rájöttek, hogy a sejtek egy különleges kémiai módosulással védik a saját mRNS-üket. Így az mRNS kisebb módosításával próbálkoztak, mielőtt azt beinjekciózták volt a sejtekbe. Ez működött: az mRNS-t immunválasz nélkül fogadták be a sejtek.

Karikó Katalin és Drew Weissman 2005-ben írtak eredményeikről tanulmányt, de az olyan tekintélyes szaklapok, mint a Nature vagy a Science, kategorikusan elutasították, csak a kevésbé ismert Immunity-ben jelenhetett meg.

A negatív visszhangok ellenére mindketten hittek abban, hogy felfedezésük egyszer megváltoztatja a világot.

Immár tudták, hogyan védjék meg a sejtbe került mRNS-t, de ahhoz, hogy oltásként vagy gyógyszerként működjön, e törékeny molekuláknak valami védőpajzsra volt szükségük a véráramlatban, hogy megakadályozzák lebomlásukat, miközben a sejtek felé tartanak.

És itt kapcsolódott be a második szál. Egy vancouveri biokémikus csapat évek óta azon dolgozott, hogy miként lehet a génmolekulákat biztonságosan az emberi sejtekhez szállítani.

Vezetőjük, Pieter Cullis fő kutatási területe a lipidek, a sejthártyák alapját képező zsírsav-tartalmú szerves anyagok voltak. Ezek borítják be a test valamennyi sejtjét. Cullis doktor azzal kísérletezett, hogy olyan lipidhártyákat tervez, amelyek a génanyagot „becsomagolva” viszik a sejtekbe. Nehéz dolga volt: egyrészt a kísérleti zsírgömbök mérete a sejtek 1% volt, másrészt pedig az emberi sejteknek olyan kifinomult védelmi rendszere van, hogy a tápálékon kívül semmit sem engednek be. Ráadásul egyes lipidfajták igen mérgezőek voltak és olyan elektromos töltéssel rendelkeztek, amelyek széttéphették volna a sejthártyákat. A nagy áttörést az hozta meg, hogy a zsírgolyók pozitív töltetét DNS-módosításnak vetették alá, az így a mérgező hatással együtt eltűnt, amikor bekerült a véráramlatba.

Mivel nem volt elég érdeklődés az eljárás iránt, Cullis eladta a lipid-technológia licenszét egy Protiva nevű cégnek, amely Ian MacLachlan biokémikus vezetésével 2004-ben oly módon burkolta be zsírrétegbe a génanyagot, hogy a gyógyszercégek növelhessék termelésüket, és megváltoztatta a lipidanyagot, hogy kevesebb vesszen el az értékes anyagból. Miután Karikó Katalin úgy látta, hogy ezek döntő fontosságúak lehetnek az mRNS-alapú gyógyszerekhez, megpróbálta meggyőzni MacLachlant, hogy dolgozzanak együtt. Ez azonban üzleti, illetve a szellemi tulajdon körüli jogi nézeteltérések miatt meghiúsult.

A harmadik kulcsmomentum 1996-ban kezdődött, amikor a Clinton-kormányzat ugyancsak több milliárd dollárt áldozott a 15 év alatt világszerte 6 millió halálos áldozatot követelő AIDS-et okozó HIV-vírus elleni oltás előállítására.

Bill Clinton az Ovális Irodában kérdőre vonta Dr. Anthony Faucit, aki már akkor is az amerikai elnök egészségügyi főtanácsadója volt, hogy másfél évtized alatt miért nem sikerült egy vakcinát összehozniuk. Fauci azt felelte, hogy hiányzik a tudósok közti koordináció. Öt hónappal később Clinton bejelentette egy vakcinakutató központ létrehozását, amely végül 2000-ben nyílt meg Bethesdában.

A kutatók itt megpróbálták a sejteket támadó HIV-vírusok tüskéit célbavenni, és beazonosítani az antitestekre legérzékenyebb pontjait. Bár a HIV-oltás nem sikerült, többek között azért, mert a vírus tüskéje más alakot ölt támadás előtt és alatt, de a program néhány résztvevője, köztük dr.Graham, aki éppen az AIDS-betegekkel való találkozásai nyomán szakosodott a virológiára, rájött néhány titokra, amelyek alapján fel lehetett térképezni a koronavírusok tüskéit.

2008-ban csatlakozott egy Jason McLellan nevű fiatal orvos Grahamhez, aki akkor már az elsősorban kisgyermekekre életveszélyes emberi légúti óriássejtes vírust (RSV) tanulmányozta, és együtt megtalálták azt a proteint, amely a jelenleg klinikai tesztelés alatt álló oltások alapja lett. Amikor McLellan 2013-ban saját laboratóriumának megnyitására készült Dartmouth-ban, Graham azt tanácsolta neki, hogy a koronavírusokat állítsa a kutatások középpontjába. Korábban ezeknek nem sok figyelmet szenteltek sem a kutatók, sem a befektetők, mivel azonban terjedőben volt a MERS, 11 évvel korábban pedig Dél-Kínában felbukkant a szintén gyilkos SARS, ezúttal másképp történt.

A MERS, mint minden koronavírus, emlékeztetett a HIV alakváltoztató proteinjeinek felszínen lévő tüskéire. Ellenállt minden oltáskísérletnek, rendkívül nehéz volt reprodukálni és laboratóriumban izolálni. Ráadásul nagyon nehéz volt mintát szerezni a közel-keleti fertőzöttektől, miután éveken át a nyugati tudósok helyi kollégáik kizárásával kutattak a szegény országokban, kormányaik védeni kezdték saját mintáikat. Ekkor tért vissza Mekkából Graham munkatársa, aki a jóval ártalmatlanabb HKU1-nek elnevezett koronavírustól fertőződött meg, ennek tanulmányozásából azonban fontos következtetéseket vonhattak le a veszélyesebb fajtákról is.

A csapat 2016-ban a Nature-ben publikálta a HKU1 tüskéjéről készült fotókat. Ekkor tették első ízben láthatóvá egy emberi koronavírus proteintüskéjét kezdeti formájában, mielőtt behatol a sejtekbe.

A feladat ezután az volt, hogy olyan stabil, alakját nem változtató tüskét hozzanak létre laboratóriumban, amely alkalmas oltás kifejlesztésére. Ebben fontos szerep jutott a Dartmouth-ba érkezett kínai posztdoktori ösztöndíjasnak, Nianshuang Wangnak, aki úgy vélte, hogy a SARS és MERS egy súlyosabb koronavírus-járvány előjátékai voltak. Ők kapta azt a feladatot, hogy nyugalmi állapotba hozza a MERS tüskeproteinjeit. Két sikertelen kísérlet után a harmadik megközelítés lett eredményes, de mivel 2017-ben a MERS-nek már régen vége volt, Wang tanulmányát elutasították a legtekintélyesebb szaklapok, az eljárás is csak a szabadalmi kérelemig jutott el.

Három évvel később azonban McLellan új, egy gyógyszercégnek dolgozó austini laboratóriumában elővehette felfedezését a koronavírus-vakcina előállításához.

McLellant dr. Graham riasztotta 2019. december 31-én a Vuhanból érkezett hírekkel. Azonnal munkához láttak, néhány nap alatt elkészült a covid-19 vírus tüskéinek génszekvenciája és február 15-én már közzétették a struktúrájukról és a rögzítési technikáról szóló tanulmányukat.

Ez utóbbi döntő jelentőségű volt a BioNTech és a Moderna mRNS-vakcináinak előállításához.

Miután tudósaik megkapták a tüske génszekvenciáját, szintetizálták az mRNS-molekulákat azzal az eljárással, amelyet Karikó Katalin és Drew Weissmann 15 évvel korábban kikísérletezett.

A molekulákat bevonták védő zsírréteggel, ahogy azt a vancouveri kutatók megálmodták és a tiszta folyadékot kis üvegfiolákba öntötték. Hamarosan megkezdődhettek az embereken való tesztelések.

Novemberben tették közzé az első eredményeket a Pfizer-BioNTech vakcina tesztjéről, amely 95%-os hatékonyságot mutatott.

Itt értek a csúcsra évtizedek alapvető felfedezései, amelyeket sokáig érdektelennek találtak. A fáradhatatlanul dolgozó kutatók, miközben hatalmas lépéseket tettek előre a maguk területén, nem tudhatták biztosan, hogy megéri-e a sok erőfeszítés. Ha az mRNS alapú, covid elleni vakcinák hosszú távon hatékonynak bizonyulnak, a legkülönbözőbb betegségek elleni oltások előtt is megnyithatják az utat a HIV-től a rákig.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


TUDOMÁNY
Videó: Sarki fény látszott Magyarországról
A nálunk ritka égi jelenség hétfő este jól látszott több helyről is.

Link másolása

Hétfő este 20 óra 20 perc körül csillant fel a sarki fény Magyarországon. Prédikálószéki és mátraszentistváni éjjellátó kamerák is megörökítették a nálunk ritka jelenséget - írja a Időkép.

Idén harmadik alkalommal villant fel a sarki fény hazánk fölött. A rózsaszínes-lilás színben pompázó Aurora Borealis nagyjából 2-3 percig volt megfigyelhető.

VIDEÓ: Megjelent a sarki fény a prédikálószéki és mátraszentistváni kamerán


Link másolása
KÖVESS MINKET:

TUDOMÁNY
Sértetlenül ért földet egy űrből ledobott tojás
Több mint 30 kilométer magasról zuhant a Földre a tojásrakéta, amit egy meteorológiai léggömb két óra alatt vitt fel az űrbe.

Link másolása

Hosszú évek kísérletezése után végre sikerült úgy ledobni egy tojást az űrből, hogy egy karcolás nélkül ért földet, írja a UNILAD. Mark Rober és csapata korábban küldte 30 kilométer magasra a történelmi tojást, de csak pénteken publikálták a tudományos szenzációt jelentő felvételt.

A 42 éves ex-NASA és Apple mérnök olyan szerkezet építésébe fogott, mely egy nyers tojást is képes sértetlenül a Földre juttatni, ahol egy nagyon puha felületre csapódik be.

Rober először a világ legmagasabb épületéről, a dubaji Burj Khalifa 828 méteres csúcsáról tervezte a tojásejtést, csak később kezdett gondolkozni azon, hogy mindezt inkább az űrből kísérli meg.

A látszólag egyszerű kísérlet egyik legnehezebb pontja a tojás űrbe juttatása volt. A hosszú emelkedés során biztosítani kellett a megfelelő hőmérsékletet, nehogy a tojás már útközben megrepedjen a hideg miatt. További nehézséget jelentett, hogy a kétórás emelkedés közben összegabalyodtak a meteorológiai léggömb zsinórjai, emiatt az egész szerkezet hatalmas sebességgel kezdett zuhanni a Föld felé.

A mérnökök már csak abban bízhattak, hogy a tojásrakéta képes lesz leválni az eszközről, és sértetlenül földet ér.

Ez végül megtörtént, és a becsapódó rakétából egy karcolás nélkül került elő a tojás.

A történelmi zuhanásról készült videót itt lehet megnézni:


Link másolása
KÖVESS MINKET:


TUDOMÁNY
Videón mutatták meg a rejtélyes hölgy arcát
A 2000 éves múmiának most láthatjuk először a feltételezett arcát. A tudósok egy része szerint kb. 30 éves lehetett, és terhes volt, amikor meghalt.

Link másolása

Koponyája alapján a Varsói Múmia Projekt rekonstruálta az arcát a rejtélyes hölgynek, aki ma egy 2000 éves múmia az ókori Egyiptomból. Igazságügyi szakértők is belefolytak a munkába, de 100 százalékos pontosságot senki nem ígérhet egyelőre: a nő nem biztos, hogy valóban úgy nézett ki életében, mint a videón.

A koponyán alapuló arcrekonstrukcióhoz nem elég a tudomány, némi művészi beavatkozás is szükséges:

„A koponya sok információt nyújt az ember arcáról, olyan egyedi formákat és arányokat ad, amelyek megjelenhetnek a végső arcon” – mondta Chantal Milani olasz törvényszéki antropológus az IFLScience-nek.

A thébai királysírokban talált egyiptomi múmiát azért nevezik rejtélyes hölgynek, mert a XIX-XX. században még férfinak és papnak tartották, és csak később derült ki, hogy valójában nő.

Amikor meghalt, a 20-as, 30-as éveiben járhatott, mindez a Kr. e. I. században volt. Nemrég készítettek róla röntgen- és CT-vizsgálatokat, a kutatók szerint terhesen halt meg. Ha ez így van, akkor a rejtélyes hölgy az első „terhes múmia”, de ezt a tudósok közül többen nem fogadják el.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


TUDOMÁNY
A Rovatból
Jelentősen átalakíthatja az agyat a koronavírus
Több Covid-fertőzésen átesett páciens számolt be a fejfájásról, szédülésről, szorongásról és depresszióról.
Fotó: Pixabay.com - szmo.hu
2022. november 22.


Link másolása

Egy friss vizsgálat arra világít rá, hogy azoknak a pácienseknek az agyában, akik felépültek a Covid-19-ből, akár hat hónappal később is kimutathatóak rendellenességek – számolt be róla az IFLScience.

A Delhi Indiai Műszaki Intézet szakértői egy speciális MRI-vel vizsgálták a koronavírus által okozott agyi elváltozásokat.

A mostani vizsgálat során a szuszceptibilitás súlyozott képalkotás (SWI) módszerét alkalmazták, ami annyit jelent, hogy egyes anyagok, például a vér összetevői, a kalcium és a vas eltérő módon reagálnak a mágneses térnek való kitettségre. Az SWI különösen hatékony az agyi vérömlenyek, az érrendszeri rendellenességek és a daganatok detektálásában.

A szakértők jelentős rendellenességekre bukkantak a betegség túlélői körében.

Az amerikai járványügyi hivatal (CDC) úgy becsli, hogy ötből egy felnőtt fertőzött küzd tartós tünetekkel. Ilyen többek között az agyi köd, a fejfájás, a szédülés, a szorongás és a depresszió.

A tanulmányban 46 gyógyult személy adatait hasonlították össze 30 egészséges emberével.

Azok, akik hosszan lefolyó Coviddal küzdöttek, általában fáradtságról, alvászavarról, figyelmi problémákról és memóriazavarról számoltak be.

Az eredmények azt is kimutatták, hogy akik felépültek, náluk az elülső lebeny több fehérállományi régiójában is jelentős elváltozások alakultak ki. Emellett az agytörzsben is észleltek furcsaságokat, ami magyarázatot adhat tüneteikre.

A kutatók szeretnék a koronavírus agyra gyakorolt hatásait még hosszabb távon is vizsgálni.


Link másolása
KÖVESS MINKET: