A Fekete Lyuk a szabad alkotás és szórakozás sötét bölcsője volt a nyócker peremén
Már az döbbenet volt, hogy a koncertek este 11 körül kezdődtek - korábban este 10-re kiürült a város -, és hajnalban mindenki úgy ment haza, ahogy tudott a „nyócker” pereméről. És akkor nem is szóltunk a pincelejárat előtt, majd odalent tolongó „tanulmányfejekről”, akik nem bevett szabályok szerint néztek ki, hanem úgy, ahogy akartak.
Dübörögtek a zenék és a közönség is – a féktelenül pogózók bodicsekjeitől jó nagyokat lehetett repülni –, a barátkozások, a test közeli ismerkedések, az ital- (és a joint) kínálás egyetlen vezérelve a spontánság volt. A termek feketeségét pompásan oldották a pillanat szülte graffitik és helyzetversek.
Mindezeken épp úgy nem volt szabad meglepődni, mint a fellépő zenekarok nevein: a már ismert Vágtázó Halottkémek és a Sziámi mellett a Trottel, a Leukémia, a Kretens, a Rés, az Auróra, a Kézi Chopin, a Kispál és a Borz…
De koncertezett itt a NoMeansNo kanadai vadpunk-trió – lehet, hogy akkor kezdődtek a hallásproblémáim –, az amerikai Fugazi, sőt, az Easy Rider főcímzenéjének, a Born To Be Wild-nak szerzője, Mars Bonfire is…
A 30. évfordulóra tavaly év végén nyílt meg és nemrég zárult a Kiscelli Múzeumban a Fekete Lyuk: A pokol tornáca című kiállítás. E nevet ragasztotta rá az akkori Magyar Televízió, amely A hét című műsorban riportot szentelt neki. Érdekes módon ugyancsak Óbudáról indult a Fekete Lyuk első éveinek egyik meghatározó zenekara, a magyar dark irányzat legkiemelkedőbb képviselője, az F.O. System, amelynek névötletét egy graffiti adta. Az alapítókkal, Jerabek Csabával és Mátyás Attilával beszélgettünk ezekről a „fekete” örökségekről.
-Óbuda nagyon meghatározó volt számunkra – mondja Csaba. – A 70-es és 80-as években épült fel az új lakótelep, köztük a Faluház is, nagyrészt többgyerekes családok költöztek ide. És amikor bejutott Magyarországra az underground és a punk, szinte minden tizenéves hangszert ragadott. Mintha egy nagy úttörőtábor lett volna az egész környék.
-Mi Szaszával (Szendrey Zsolt) Delhusa Gjon mellett megtanultuk, hogy milyen a profi zenélés. De már a gimnázium óta játszottam, punkot, new wave-et – emlékezik Matyi.
-A zenekarok itt aszerint alakultak, hogy ki milyen baráti körhöz tartozott, és így a srácok bandáról bandára vándoroltak. Az F.O. System is úgy alakult ki 1986 nyarán, hogy kértem Matyit: segítsen egy zenei témát fejleszteni – folytatja Csaba. – Szaszával együtt jártunk általános iskolába, mind egy 300 méteres körzetben laktunk. Nem voltak akkor még zászlóra felírt céljaink, a dolgok menet közben fejlődtek.
Az F.O.System számára az első másfél év útkereséssel telt el, és bár elkészítették három szám demo-felvételét, hogy legalább valami nyom maradjon utánuk, 1988 elejére kialakult a „klasszikus” trió, amelyben Matyi énekelt és gitározott, Csaba volt a basszeros, és Miklós Péter a dobos. Péter révén nagyon sok impulzust kaptak az angolszász undergroundból, (a New Model Army-tól – akik előtt fel is léptek később - a Sisters of Mercy-től, Missiontől), és ezt a „dark” vonalat tették magukévá, Magyarországon elsőként. Matyi ráadásul éppen katona volt, élete „beborult” időszakát élte, ezért is tetszett meg neki. Ezáltal zenészként, szövegíróként is megtalálta a maga útját, és a közönségnek is bejött.
- Az F.O.Systemről nem mondhatod, hogy valamelyik külföldi zenekarnak a kopírozása, mert nagyon széles volt az inspiráció a kedvenceinktől, sok mindent, amit hallottunk, átformáltunk a saját képünkre, ízlésünkre. Így alakult ki a sajátos hangzásunk - magyarázza Csaba.
Éppen csak kikristályosodott az F.O.System zenéje, amikor felkérést kaptak a VIII. kerületi Lyuk nevű pinceklubban, amelyet akkor még Balkan FuTourist együttes köre vezetett. Néhány hónap múlva azonban a Vörösmarty Művelődési Ház visszavette tőlük, és akkor született meg a Fekete Lyuk a legendás népművelő-klubvezető, a tavaly novemberben elhunyt Nagy Gyula vezetésével.
