Több tucat kitépett szívű gyermek maradványaira bukkantak a régészek egy perui ásatás során.
„A csontvázak bizonyítékok arra vonatkozóan, hogy a gyermekek szívét eltávolították”
- mondta Gabriel Prieto, a Floridai Egyetem antropológusa, aki a Huanchaco melletti Pampa La Cruzban az ásatásokat vezeti.
Prieto kifejtette, hogy mind a 76 csontváz szegycsontjánál keresztirányú, tiszta vágás nyoma volt látható, ami arra utal, hogy a bordakosarat kinyitva emelték ki az áldozatok szívét.
„Kinyújtott helyzetben voltak a gyermekek, akiknek a lábuk kelet felé nézett”
A testeket egy mesterséges domb tetején temették el. Az azonban nem világos még a kutatóknak, hogy miért éppen ebben a pozícióban és ezen a helyen került erre sor.
Pampa La Cruzban már évek óta folynak ásatások, ahol eddig 323 gyermekáldozatot találtak, míg további 137 gyermek és három felnőtt maradványai kerültek elő a közeli Las Llamas nevű lelőhelyen.
A régészet vezetője szerint az eddig talált leletek alapján valószínűleg sokkal több gyermekáldozat vár felfedezésre Huanchaco közelében.
„Bármilyen őrületesen is hangzik, de akár több ezer áldozatot is lehet”
- mondta a kutató.
A 76 újonnan feltárt csontváz radiokarbonos kormeghatározása még hátravan, de a Pampa La Cruzban korábban talált gyermekek testei Kr. u. 1100 és 1200 közöttre datálhatóak. Ez idő tájt virágzott a területen a Chimu kultúra, amely elsősorban fémművességéről volt nevezetes.
Prieto elmondta, hogy egyelőre nem világos, hogy a Chimu nép miért áldozta fel a gyermekeket, de arra gyanakodnak, hogy egy korábbi klímaváltozás, vagy környezeti katasztrófa terménykiesést okozott, amit az emberek az istenek haragjának gondoltak, ezért gyermekáldozatokkal próbálták kiengesztelni a természetfeletti erőket.
Több tucat kitépett szívű gyermek maradványaira bukkantak a régészek egy perui ásatás során.
„A csontvázak bizonyítékok arra vonatkozóan, hogy a gyermekek szívét eltávolították”
- mondta Gabriel Prieto, a Floridai Egyetem antropológusa, aki a Huanchaco melletti Pampa La Cruzban az ásatásokat vezeti.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
Drámai evakuáció a Nemzetközi Űrállomásról: kiderült, mivel vizsgálták meg a beteg űrhajóst
A Crew–11 legénysége január 15-én landolt Kalifornia partjainál egy orvosi vészhelyzet miatt. A 167 napos küldetés megszakítása az ISS történetének első ilyen esete volt.
A történelem során először kellett orvosi vészhelyzet miatt kimenekíteni a Nemzetközi Űrállomás legénységét. A Crew–11 négyfős csapata január 15-én, a SpaceX kapszulájával szállt vízre Kalifornia partjainál, miután a NASA idő előtt hazahozta őket.
Személyiségi jogokra hivatkozva a NASA nem árulta el, hogy pontosan mi történt, és a legénység melyik tagja miatt kellett megszakítani a küldetést. Annyit közöltek, hogy a bajba került űrhajós állapota stabil.
Az érintettek azóta megszólaltak, és elárulták, hogy egy hordozható ultrahangkészülék kulcsszerepet játszott a vészhelyzet kezelésében
– írta a Science Alert. Mike Fincke, a Crew–11 pilótája elmondta:
a készüléket január 7-én vetették be, miután egy nappal a tervezett űrséta előtt kiderült, hogy egyik társuknak egészségügyi problémái adódtak.
A NASA ezt követően elhalasztotta az űrsétát, majd a küldetés idő előtti befejezéséről döntött.
A legénység már a vészhelyzet előtt is rutinszerűen használta a készüléket a testük változásainak ellenőrzésére a súlytalanságban, „így amikor ez a vészhelyzet történt, a készülék nagyon hasznos volt” – mondta Fincke. A szakember szerint az eszköz annyira bevált, hogy a jövőben minden küldetés alapfelszerelésévé kellene tenni, mivel más, nagyobb orvosi diagnosztikai berendezés nem állt rendelkezésükre.
Zena Cardman, a küldetés parancsnoka szerint az űrállomás a lehető legjobban fel van készítve orvosi vészhelyzetekre, és a NASA helyesen döntött az űrséta elnapolásával.
A japán Kimiya Yui hozzátette: számára meglepő volt, milyen hasznosnak bizonyult a kiképzésen szerzett tudás, és úgy vélte, a mostani esetből sokat tanulhatnak a jövőbeni küldetések tervezésénél.
A Crew–11 legénységét Zena Cardman és Mike Fincke amerikai, Kimiya Yui japán és Oleg Platonov orosz űrhajós alkotta. A csapat tavaly augusztusban indult a Kennedy Űrközpontból, és a vészhelyzetig 167 napot töltött a világűrben. A NASA a tervek szerint február közepén indítja útnak az őket váltó új legénységet, a Crew–12-t.
A történelem során először kellett orvosi vészhelyzet miatt kimenekíteni a Nemzetközi Űrállomás legénységét. A Crew–11 négyfős csapata január 15-én, a SpaceX kapszulájával szállt vízre Kalifornia partjainál, miután a NASA idő előtt hazahozta őket.
Személyiségi jogokra hivatkozva a NASA nem árulta el, hogy pontosan mi történt, és a legénység melyik tagja miatt kellett megszakítani a küldetést. Annyit közöltek, hogy a bajba került űrhajós állapota stabil.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
„Egy ilyen felfedezés lesújtó volna. Ez lenne egy újság címlapján valaha megjelenő legrosszabb hír” – állítja Nick Bostrom, az Oxfordi Egyetem filozófiaprofesszora. A kijelentés elsőre ellentmondásosnak tűnik, hiszen az emberiség évszázadok óta kutatja, egyedül vagyunk-e a világegyetemben. Bostrom érvelése azonban a Fermi-paradoxon egyik lehetséges magyarázatán, a Nagy Szűrő elméletén nyugszik.
A Fermi-paradoxon azt a problémát veti fel, hogy ha a világegyetem hatalmas és idős, és statisztikailag nagy a valószínűsége az idegen életnek, akkor miért nem látjuk fejlett civilizációk nyomait?
A Nagy Szűrő hipotézise szerint létezik egy rendkívül valószínűtlen vagy pusztító lépcsőfok, amely megakadályozza, hogy az élet eljusson a csillagközi terjeszkedésig.
A legnyugtalanítóbb kérdés, hogy
az emberiség túljutott-e már ezen a szűrőn, vagy az még a jövőben vár ránk.
Bostrom szerint minél gyakoribbnak bizonyul az élet a Naprendszeren belül – például ha a Marson vagy az Europa holdon is kialakult –, annál valószínűbb, hogy nem az élet keletkezése a Nagy Szűrő. Ez pedig azt jelentené, hogy a szűrő egy későbbi evolúciós vagy technológiai lépésnél található, ami jelentősen rontaná az emberiség hosszú távú túlélési esélyeit.
A lehetséges szűrők beazonosításához a filozófus szerint a Földön lezajlott evolúciót kell megvizsgálni. „Egy szempont az, hogy az átmenet csak egyszer következett be” – írta. Azok a tulajdonságok, amelyek többször is, egymástól függetlenül kialakultak, nem lehetnek a Nagy Szűrő részei. „A repülés, a látás, a fotoszintézis és a végtagok mind többször is kialakultak itt a Földön, ezért ezek kiesnek.” Ezzel szemben egy olyan esemény, amely a szükséges előfeltételek megléte után is rendkívül hosszú ideig nem következett be – mint maga az élet eredeti kialakulása –, erős jelölt a szűrőre.
Ha tehát a jövőben mikrobákat találnánk a Marson, az azt sugallná, hogy az élet viszonylag könnyen kialakul, a szűrő a fejlődés egy későbbi, fejlettebb szakaszán van. Ha többsejtű élet nyomaira bukkannánk, az még rosszabb hír lenne, hiszen tovább szűkítené a lehetőségeket, és azt jelezné, a szűrő valószínűleg a technológiai civilizációk szintjén lép működésbe, például önpusztítás formájában. A legrosszabb forgatókönyv az lenne, ha gerincesek fosszíliáit találnánk, mert az szinte bizonyítaná, hogy a Nagy Szűrő java még előttünk áll.
Másképp fogalmazva: nagy szűrőt képzeld el úgy, hogy egy vagy több rendkívül valószínűtlen lépést jelent az evolúciós átmenet során, amely egy olyan, a földihez hasonló, intelligens civilizációhoz vezetne, amely érzékelhető lenne a jelenlegi megfigyelési technikáinkkal.
Egy-egy fajnak bizonyos kritériumoknak kell megfelelnie ahhoz, hogy intelligens, csillagközi civilizációvá váljanak. A kritériumok egyike azonban szinte lehetetlen, és szinte mindenki elbukik rajta, és ez az oka, hogy nem találkoztunk még ilyen civilizációval.
A Nagy Szűrő elméletét eredetileg Robin Hanson közgazdász dolgozta ki az 1990-es években, a Fermi-paradoxon alapjait pedig Enrico Fermi fizikus tette le 1950-ben.
Sok-sok evolóciós lépés után a fejlett fajnak komplex és eszközhasználó lényeknek kell lenniük, és fejlett technológiát kell kidolgozniuk, amelyekkel képesek lehetnek az űrbe jutva hódítani, az űrt - az emberiség ennél a lépésnél tart - valamint az űrutazásra képes fajnak más bolygókat és csillagrendszereket kell meghódítania anélkül, hogy saját magát elpusztítaná. Ez a legutóbbi egyelőre kérdéses az emneriség számára.
Ha tehát eljutunk odáig, hogy élet jeleit találjuk a Marson, akkor lehetséges, hogy egy nagy szűrő még előttünk áll, ami akár az is lehet, hogy a fejlett technológiánkkal egymást, vagyis saját magunkat pusztítjuk el.
És van-e élet a Marson? A kérdés megválaszolásához a jelenleg is futó és tervezett űrmissziók vihetnek közelebb. Az Európai Űrügynökség Rosalind Franklin rovere 2028-ban indulhat a Marshoz, hogy mélyfúrásokkal keressen múltbeli életnyomokat. A NASA Europa Clipper szondája már úton van a Jupiter felé, hogy a jeges hold óceánjának lakhatóságát vizsgálja. Eközben a marsi kőzetminták Földre juttatása körül verseny alakult ki az Egyesült Államok és Kína között.
Bostrom reméli, hogy a kutatások nem járnak sikerrel. „Remélem, hogy űrszondáink élettelen köveket és homokot találnak a Marson, a Jupiter Európa nevű holdján és mindenütt, ahová csillagászaink néznek. Ez életben tartaná a reményt az emberiség nagy jövőjére.”
„Egy ilyen felfedezés lesújtó volna. Ez lenne egy újság címlapján valaha megjelenő legrosszabb hír” – állítja Nick Bostrom, az Oxfordi Egyetem filozófiaprofesszora. A kijelentés elsőre ellentmondásosnak tűnik, hiszen az emberiség évszázadok óta kutatja, egyedül vagyunk-e a világegyetemben. Bostrom érvelése azonban a Fermi-paradoxon egyik lehetséges magyarázatán, a Nagy Szűrő elméletén nyugszik.
A Fermi-paradoxon azt a problémát veti fel, hogy ha a világegyetem hatalmas és idős, és statisztikailag nagy a valószínűsége az idegen életnek, akkor miért nem látjuk fejlett civilizációk nyomait?
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
24 évesen halt meg a legfiatalabb brit demenciás beteg, akinek az agya olyan volt, mint egy 70 évesé
A kegyetlen betegség alig két év alatt tette tönkre a fiatal férfi életét. Családja tehetetlenül nézte, ahogy elveszíti a beszédkészségét és magatehetetlenné válik.
Huszonnégy évesen elhunyt Andre Yarham, akit sokan Nagy-Britannia legfiatalabb demenciás betegének tartottak. Családja a tragédia után úgy döntött, a férfi agyát kutatási célokra adományozza, hogy másoknak reményt adjon.
A norfolki Andre Yarhamnál 22 évesen diagnosztizálták a betegséget, miután 2022-ben megjelentek nála az első tünetek: a feledékenység és az időnkénti üres tekintet.
A Science Alert cikke szerint a férfinál a demencia egy ritka formáját, a frontotemporális demenciát állapították meg, amely az Alzheimer-kórral ellentétben nem a memóriát, hanem a személyiségért, a viselkedésért és a nyelvért felelős agyterületeket támadja meg.
A betegség lefolyása rendkívül gyors volt. Élete végére Andre elvesztette beszédkészségét, nem tudta ellátni magát, kerekesszékbe kényszerült.
Az MRI-vizsgálatok döbbenetes eredményt mutattak: a 24 éves férfi agya egy hetvenes éveiben járó idős ember agyához hasonlított.
A szakértők hangsúlyozzák, ez nem az agy gyorsabb öregedését jelenti, hanem arról, hogy a betegség rövid idő alatt hatalmas mennyiségű idegsejtet pusztított el.
A tudósok szerint a frontotemporális demencia hátterében gyakran erős genetikai hajlam áll, ami megzavarja az idegsejtek fehérje-anyagcseréjét. A kórosan felhalmozódó fehérjék az idegsejtek pusztulásához, majd az agyszövet zsugorodásához vezetnek. A betegségre jelenleg nincs gyógymód.
A család agyadományozása azért kiemelten fontos, mert a nagyon korai demenciával érintett agyak rendkívül ritkák, vizsgálatuk pedig elengedhetetlen az új kezelések kifejlesztéséhez.
Agyát a Cambridge-i Addenbrooke’s Hospital kutatóinak adományozták, akik a felajánlást kulcsfontosságúnak nevezték a betegség megértésében. A cikket jegyző idegtudós kiemeli: „gyakran megkérdezik tőlem, hogyan történhet ilyesmi valakivel ilyen fiatalon”, amire csak annyit tud válaszolni, hogy a tudomány még csak most kezdi megérteni, mi tesz egyes agyakat már a kezdetektől fogva sérülékennyé. A tragikusan fiatalon elhunyt Andre agya nagy segítség lehet a megértésben.
Huszonnégy évesen elhunyt Andre Yarham, akit sokan Nagy-Britannia legfiatalabb demenciás betegének tartottak. Családja a tragédia után úgy döntött, a férfi agyát kutatási célokra adományozza, hogy másoknak reményt adjon.
A norfolki Andre Yarhamnál 22 évesen diagnosztizálták a betegséget, miután 2022-ben megjelentek nála az első tünetek: a feledékenység és az időnkénti üres tekintet.
A Science Alert cikke szerint a férfinál a demencia egy ritka formáját, a frontotemporális demenciát állapították meg, amely az Alzheimer-kórral ellentétben nem a memóriát, hanem a személyiségért, a viselkedésért és a nyelvért felelős agyterületeket támadja meg.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
Új módszerrel tüntetjük el a súlyos betegségeket okozó örök vegyi anyagok 95 százalékát?
Amerikai kutatók nemrég publikáltak egy lítiumalapú eljárást. A módszer a perfluoroktánsavat (PFOA) ártalmatlan fluoriddá bontja, megelőzve a további szennyezést.
A Chicagói Egyetem és a Northwestern Egyetem kutatóinak áttörést jelentő eljárását januárban publikálta a Nature Chemistry tudományos folyóirat.
A módszer lényege, hogy a hosszú láncú PFAS-molekulákat, például a perfluoroktánsavat (PFOA) ártalmatlan, mineralizált fluoriddá alakítja.
A folyamat nagy előnye, hogy
közben nem jönnek létre még nehezebben eltávolítható, rövidebb molekulák
– írja az Interesting Engineering. A kutatók három éven át tanulmányozták az akkumulátorok meghibásodásait, és arra jutottak, hogy az az agresszív kémiai folyamat, ami tönkreteszi az áramforrásokat, képes lehet szétszakítani a PFAS-molekulák rendkívül erős szén-fluorid kötéseit is.
Az ötlet bevált.
A lítium által közvetített elektrokémiai folyamat a PFOA esetében körülbelül 95 százalékos hatékonysággal működött.
A szakemberek összesen 33 különböző PFAS-vegyületet vizsgáltak, amelyek közül 22-nél több mint 70 százalékos lebomlást értek el, sőt, akadt olyan is, amelynél az eredmény megközelítette a 99 százalékot.
Az eljárás nem csupán megsemmisíti a veszélyes anyagot, hanem lehetőséget teremt a fluor visszanyerésére is.
„Ez nem csupán a megsemmisítésről szól; a fluoridot visszanyerhetjük, és egy körforgásos gazdaságot hozhatunk létre ennek a kulcsfontosságú elemnek” – nyilatkozta az egyik kutató.
Az örök vegyi anyagok onnan kapták a nevüket, hogy a természetben rendkívül lassan, akár évszázadok alatt bomlanak csak le, a műanyagokhoz hasonlóan, emiatt felhalmozódnak a környezetben és az élő szervezetekben is.
Az új módszer egyike a számos kutatási irányzatnak, amely a PFAS-szennyezés felszámolására keres megoldást, de az egyik legígéretesebbnek tűnik. Ugyanakkor fontos hangsúlyozni, hogy a mostani eredmények laboratóriumi léptékűek.
Az, hogy a technológia ipari méretekben is hatékony és gazdaságos lesz-e, még a jövő zenéje. A kutatók szerint a skálázhatóság, a költségek és a szennyezett vízből való előzetes kivonás még megoldásra váró kihívások, így egyelőre nem tudni, mikor készülhet el az első, terepen is bevethető megoldás.
