6 ok arra, hogy miért kell a fiatal, egészséges embereket is beoltani a koronavírus ellen a szakértők szerint

Ledőlt egy régi tévhit, amely szerint fogeltávolítás után tilos tejet vagy tejterméket fogyasztani – derül ki a Semmelweis Egyetem legújabb tájékoztató anyagából.

– írta a Semmelweis.hu

A változás azért is érdekes, mert korábban maga a Semmelweis Egyetem Fogászati és Szájsebészeti Oktató Intézete is azt javasolta a betegeinek, hogy a beavatkozást követő 2-3 napban ne fogyasszanak élőflórás tejtermékeket. A tejtilalom hagyománya nemzetközi szinten is létezett, főleg a német nyelvterületen, és vélhetően a pasztőrözés előtti időkből ered, amikor a nyers tej még fertőzésveszélyt jelenthetett.

A pasztőrözött tejtermékek esetében a tuberkulózis-kockázat nem áll fenn, ellentétben a modern táplálkozástudományi tévhitekkel.

A szemléletváltást konkrét kutatások is alátámasztják. Egy 2021-es szakirodalmi áttekintés már megállapította, hogy a tejfogyasztás tiltása csupán egy bizonyítékok nélküli hagyomány. Egy tavalyi, több mint kétszáz beteg bevonásával készült klinikai vizsgálat pedig kimutatta, hogy a sebgyógyulási komplikációk arányában nem volt statisztikailag kimutatható különbség azok között, akik fogyasztottak tejterméket a műtét után, és azok között, akik nem.

A Semmelweis Egyetem szakembere a beavatkozás előtti teendőkre is kitért.

– tanácsolja dr. Joób-Fancsaly Árpád, az egyetem Arc-Állcsont-Szájsebészeti és Fogászati Klinika egyetemi tanára.

A beavatkozás utáni első és legfontosabb szabály, hogy amíg az érzéstelenítő hat, addig enni és lehetőleg inni sem szabad. A fog helyén kialakult sebet tilos piszkálni vagy szívogatni.

A gyógyulás első napjaiban az orvos által javasolt oldattal lehet óvatosan öblögetni, a fogmosást pedig puha sörtéjű kefével, a sebet finoman kikerülve kell végezni. A dohányzást legalább három napig kerülni kell, mert lassítja a sebgyógyulást és növeli a fertőzésveszélyt.

Még több információt ebben a videóban láthatsz.

Miközben a dohányzás és az alkoholfogyasztás sok helyen csökken, a 20–49 évesek körében mégis nő több daganattípus előfordulása – az elhízás csak a történet egy része, a többit még mindig nem értjük teljesen.

Egy friss angliai adatelemzés szerint tizenegy ráktípus, köztük a leggyakrabban az emlő-, valamint a vastag- és végbélrák előfordulása is emelkedik a fiatal felnőttek körében – írta a New Scientist. Bár a kutatók a növekvő testsúlyt tartják a legfőbb gyanúsítottnak, ez messze nem ad teljes magyarázatot: a fiatal nők bélrákos eseteinek növekedéséből például csak körülbelül 20 százalékot lehet a testtömegindex (BMI) emelkedésével magyarázni.

Az egyetlen tényező, ami következetesen rosszabbodott, a túlsúly és az elhízás aránya.

Ha a hagyományos kockázati tényezők nem adják meg a választ, mi lehet a háttérben? A szakértők többek között az ultrafeldolgozott élelmiszerek, a PFAS néven ismert „örökkévaló vegyi anyagok”, valamint az antibiotikumok által megváltoztatott bélflóra szerepét vizsgálják.

Bár a kutatás angliai adatokon alapul, a jelenségnek magyar vonatkozásai is vannak. Itthon a szervezett vastag- és végbélrákszűrés a 50–70 éves korosztályt célozza, így a fiatal felnőtteknél esetlegesen tapasztalható növekedést nem a fokozott szűrés magyarázza.

A bizonytalanságok ellenére a megelőzés kulcsfontosságú: a testsúlykontroll, a rendszeres mozgás, a rostban gazdag étrend és a káros szenvedélyek kerülése továbbra is a leghatékonyabb eszközök a kockázatok csökkentésére.

Aki ebéd után hirtelen elálmosodik, annak egy rövid szundikálás valóságos csodát tehet a nap hátralévő részével. A tudomány szerint azonban egyáltalán nem mindegy, hogyan és mennyit alszunk napközben, a túl hosszú vagy rendszertelen pihenő ugyanis akár egészségügyi problémákra is utalhat.

Bár a rövid, 10-20 perces délutáni alvás bizonyítottan javítja a teljesítményt, egy több mint 86 ezer felnőtt bevonásával készült, egyelőre konferencián bemutatott vizsgálat arra jutott, hogy a hosszabb, rendszertelen szunyókálás összefüggésben áll a magasabb halálozási kockázattal, ahogy arról a hvg.hu is beszámolt.

A jelenség mögött ugyanakkor gyakran olyan meglévő egészségügyi problémák álltak, mint az elhízás vagy a magas vérnyomás.

Mindez persze nem jelenti azt, hogy a délutáni pihenés káros lenne. A pozitív hatások hátterében egy adenozin nevű vegyület áll, ami ébrenlét során felhalmozódik az agyban, és álmosságot okoz. Egy rövid szundi segít kiüríteni ennek egy részét, ezzel helyreállítva a kognitív funkciókat.

Egy 2010-es Berkeley-tanulmány már kimutatta, hogy egy nagyjából egyórás alvás képes helyreállítani az agyi kapacitást, akár egy negyedórás vagy annál még rövidebb szundítás is segít helyreállítani az agyi kapacitást. Egy másik, a Kaliforniai Egyetemen végzett kísérletben a szundikálást a koffeinnel és a placebóval vetették össze, és messze a rövid alvás bizonyult a leghatékonyabbnak a kognitív funkciók javításában.

James Maas professzor, aki 48 évet töltött alvásvizsgálattal a Cornell Egyetemen, szintén a délutáni pihenő előnyeit hangsúlyozza.

Aki szeretné kihasználni a szundikálás előnyeit, annak érdemes betartania néhány alapszabályt. A teljesítmény fokozásához 10–20 percnyi alvás az ideális, a legjobb időpont pedig délután egy és négy óra között van, igazodva a szervezet természetes ritmusához.

Érdekes trükk a „kávés szundi”: közvetlenül lefekvés előtt érdemes meginni egy kávét, aminek nagyjából 20 percre van szüksége a felszívódáshoz. Így ébredés után a koffein hatása azonnal érvényesül.

Egy eddig rejtett folyamat a bélben lehet az egyik kiváltó oka két súlyos idegrendszeri betegségnek, az amiotrófiás laterálszklerózisnak (ALS) és a frontotemporális demenciának (FTD). A Case Western Reserve Egyetem kutatóinak friss eredményei szerint

Egérkísérletekben már sikerült is megszakítani ezt a káros folyamatot. Mindkét betegség, az izmok mozgását fokozatosan leépítő ALS és a viselkedést, valamint a nyelvi készségeket romboló FTD hátterében gyakran a C9ORF72 gén egy bizonyos variánsa áll. A kutatókat régóta foglalkoztatta a kérdés, hogy miért nem betegszik meg mindenki, aki hordozza ezt a génvariánst. A válaszhoz most egy lépéssel közelebb kerültek, amikor a bélflóra szerepét kezdték vizsgálni. A kutatók C9orf72-hiányos egereken végeztek kísérleteket, hogy modellezzék az emberi génvariánsra való fogékonyságot, majd különböző bélbaktérium-keverékekkel tesztelték az immunrendszerük reakcióit – írja a ScienceAlert.

Amikor ezt a baktériumtörzset olyan egerekbe juttatták, amelyeknek nem volt bélflórájuk, az állatoknál súlyos gyulladás és a vér-agy gát károsodása lépett fel. Aaron Burberry, a Case Western Reserve Egyetem patológiai tanszékének adjunktusa a Case Western Reserve University közleményében ismertette a folyamatot:

A feltételezést az első emberi vizsgálatok is alátámasztani látszanak: 22 ALS-beteg székletmintájából 15-ben, valamint egy FTD-s betegnél is a normálisnál magasabb volt a gyulladásos glikogén szintje, míg a 12 fős egészséges kontrollcsoportban ez csak négy embernél volt kimutatható. A kutatók szerint a szervezet a bakteriális cukrot veszélyként azonosítja, és túlzott immunválaszt ad, ami végül az agyban is károkat okoz. A kutatás egyik legbiztatóbb eredménye, hogy amikor az érintett egereknek egy glikogénbontó enzimet, alfa-amilázt adtak, a gyulladás szintje csökkent, és az állatok élettartama meghosszabbodott. A ScienceAlert beszámolója szerint a motoros képességeik azonban nem javultak, ami jelzi, hogy a módszer önmagában nem jelent teljes gyógymódot.

A következő lépés a vizsgálatok kiterjesztése lesz, a kutatócsoport vezetője szerint: „Eredményeink alapján a klinikai vizsgálatok is indokoltnak tűnnek annak megállapítására, hogy a glikogén lebontása lassíthatja-e az ALS/FTD betegek betegségprogresszióját, és akár egy éven belül meg is kezdődhetnek.”