hirdetés

TUDOMÁNY
A Rovatból
hirdetés

50 ezer km/órával csapódott a földbe egy meteorit Norvégiában

Sokan észlelték a különös jelenséget, melyet nagy hang- és fényjelenség kísért.

Link másolása

hirdetés

A szem- és fültanúk szerint

hang- és fényjelenségek kísérték a meteorit útját, mikor hatalmas sebességgel száguldva becsapódott a földbe

Norvégiában. A hang olyan erős volt, hogy még 100 km-re is hallották.

A Norsar mérőállomás a közösségi oldalán azt írta, hogy a közelükben, Løtenben ért földet a kőzet.

Január 5-én, éjfél után pár perccel Kelet-Norvégia szárazföldjének déli részén vették észre a becsapódást, melyet sokan észleltek. Az adatokat most elemezték, és arra jutottak, hogy

a 0,5-2 kilogramm körüli meteorit mintegy 50 ezer km/órás sebességgel érkezett és csapódott be.

Úgy vélik, hogy a kőzet valószínűleg sok millió évvel ezelőtt, valamilyen ráhatásra megváltoztatta a pályát. A módosult keringési pályája pedig a Földet keresztezte. A kő valószínűleg több kilót is nyomhatott, a legnagyobb része azonban a Föld légkörébe lépve megsemmisült.

hirdetés

Méréseik szerint Eidsfjellet környékén, Tangentől keletre és Flisától nyugatra lehet. A meteor kb. 3 perc alatt ért a légkör szélétől a talajig.

Úgy vélik, jó lenne megtalálni a meteorit darabot, de ehhez nagy szerencsére is szükségük lenne, hiszen egy erdő mélyét kellene felkutatni - árulta el Anne S. Lycke, a Norsar vezérigazgatója.

A képükön azt mutatják, hogy hol ért földet.



hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


hirdetés
TUDOMÁNY

„Nagyon izgatott lettem, amikor rátaláltam erre az elméletre” – Lehet, hogy a világegyetemnek nem is volt kezdete?

„Kezdetben volt a…” Nos, talán nem is volt kezdet. Talán az univerzumunk mindig is létezett – erre mutat rá a kvantumgravitáció egy új elmélete.

Link másolása

hirdetés

„Rengeteg olyan dolog van a valóságban, amit a legtöbb ember a sci-fi vagy akár a fantasy világához kötne” – mondta Bruno Bento brit fizikus, aki az idő természetét tanulmányozza a Liverpool Egyetemen. Legújabb munkájában a kvantumgravitáció új elméletét alkalmazta: ez az úgynevezett kauzális, vagyis ok-okozati halmazelmélet, amelyben a tér és az idő a tér-idő kontinuum apró darabjaira oszlik. Ezen ok-okozati elmélet szerint létezik a tér-idő alapvető mértékegysége – írja a ScienceAlert.

Bento és munkatársai ezt a megközelítést alkalmazták az univerzum kezdetének feltárására, és azt találták: lehetséges, hogy a világegyetemnek nem volt kezdete, hogy mindig is létezett a végtelen múltban, csak átalakult, és ezt nevezzük mi ősrobbanásnak.

A kvantumgravitációról

Az univerzumnak két rendkívül hatékony elmélete van: a kvantumfizika és az általános relativitáselmélet. A kvantumfizika a négy alapvető természeti erő közül három – elektromágnesesség, gyenge erő, erős erő – sikeres leírását készítette el a mikroszkopikus skálákig.

Az általános relativitáselmélet viszont a gravitáció legteljesebb leírása. Ám minden erőssége ellenére hiányos: az univerzum legalább két meghatározott helyén – a fekete lyukak központjában, illetve az univerzum kezdetén – összedől, és nem nyújt megbízható eredményeket.

Ezeket a meghatározott helyeket „szingularitásoknak” nevezik, amelyek olyan helyeket jelentenek a tér-időben, ahol a jelenlegi fizikai törvényeink összeomlanak és az általános relativitáselmélet is elbukik. Mindkét említett szingularitáson belül a gravitáció már egy nagyon rövid skálán is hihetetlenül erős. A szingularitások rejtélyeinek megoldásához a fizikusoknak az erős gravitáció mikroszkopikus leírására van szükségük – ezt nevezik kvantumgravitációs elméletnek is, amelynek azonban rengeteg versenyzője van, beleértve a húrelméletet és a hurokkvantum-gravitációt is.

hirdetés

És létezik még egy másik megközelítés is, amely teljesen átírja a tér és idő viszonyát.

Az ok-okozati halmazelmélet

A jelenlegi fizikai elméletekről elmondható: szerintük a tér és az idő folyamatos. Sima szövetet alkotnak, amely a mindenség alapját képezi. Egy ilyen folytonos tér-időben két pont lehet a lehető legközelebb egymáshoz a térben, és két esemény lehet a lehető legközelebb egymáshoz az időben.

De van egy további megközelítés is: az ok-okozati halmazelmélet, amely a tér-időt apró darabok, vagy úgynevezett tér-idő „atomok” sorozataként képzeli el. Ez az elmélet szigorú korlátokat szabna ahhoz, hogy az egyes események milyen közel lehetnek egymáshoz térben és időben, hiszen számításba kellene venni az „atom” méretét.

Vegyünk egy példát! Ha a képernyőt nézi, és ezeket a sorokat olvassa, minden simának és folyamatosnak tűnik. Azonban, ha elővesz egy nagyítót és azon keresztül nézi a képernyőt, akkor láthatja a teret felosztó képpontokat, és azt tapasztalhatja, hogy lehetetlen a képernyő két választott pontját egyetlen képponttál közelebb hozni egymáshoz. Nos, ez az elmélet foglalkoztatta Bentót.

„Nagyon izgatott lettem, amikor rátaláltam erre az elméletre.” A lehető legalapvetőbb próbálkozás a kvantumgravitáció megközelítésében és a tér-idő fogalmának újragondolásában, és arra kérdez rá, mit is jelent valójában az, hogy telik az idő, hogy „mennyire fizikai dolog a múltad, és hogy a jövő létezik-e már vagy még nem” – mondta Bento.

Az idő kezdete

Az ok-okozati halmazelmélet fontos hatással van az idő természetére. „A filozófiájának jelentős része az, hogy az idő múlása valamiféle fizikai dolog és nem tulajdonítható semmiféle illúziónak vagy olyan folyamatnak, ami az agyunkban megy végbe és arra késztet bennünket, hogy azt érezzük, telik az idő. Az idő múlása e fizikai elmélet megnyilvánulása” – fogalmazta meg Bento. Hozzátette: „tehát az ok-okozati halmazelméletben az oksági halmaz egy „atomot” növeszt egy időben, ami egyre nagyobb és nagyobb lesz.”

Ez a megközelítés gyakorlatilag kizárja az ősrobbanás szingularitásának problémáját – hiszen ebben az elméletben nem léteznek szingularitások. Lehetetlen, hogy az anyag végtelenül apró pontokba tömörüljön, hiszen e pontok nem lehetnek kisebbek, mint egy tér-idő „atom” mérete.

De hogyan is néz ki univerzumunk kezdete az ősrobbanás nélkül? Itt vették fel a fonalat Bento és munkatársa, Stav Zalel, a londoni Imperial College végzős hallgatója, akik azt vizsgálták, mit mond a világegyetem kezdetéről az ok-okozati halmazelmélet. (Munkájuk eredményeit szeptemberben publikálták.)

Tanulmányukban azt vizsgálták, hogy vajon „szükség van-e egyáltalán kezdetre az ok-okozati halmaz megközelítésében”. Bento úgy fogalmazott: „az ok-okozati halmaz eredeti felfogásában klasszikus értelemben egy oksági halmaz nő a semmiből abba az univerzumba, amelyet ma látunk. Ehelyett azonban a mi munkánk szerint nem létezne az ősrobbanás, mint kezdet, mivel az ok-okozati halmaz végtelen lenne múltban, így mindig lenne valami előtte.”

Munkájuk tehát azt sugallja, hogy az univerzumnak talán nem volt kezdete – hogy egyszerűen csak mindig létezett. Az, amit mi ősrobbanásnak nevezünk, lehet, hogy csak egy bizonyos pillanat volt ennek a mindig létező ok-okozati halmaznak a fejlődésében, nem pedig valamiféle valódi kezdet.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
TUDOMÁNY

Megbabonázzák a rákokat a megújulókhoz használt víz alatti elektromos kábelek

A kutatás felhívja a figyelmet arra, hogy az energiaellátás zöldítése során is oda kell figyelni, hogy ne okozzunk más negatív környezeti hatásokat.

Link másolása

hirdetés

Megbabonázzák a nagy tarisznyarákokat a víz alatti elektromos kábelek, és olyan biológiai változásokat okoznak, amelyek hatással lehetnek vándorlási szokásaikra, írja a Guardian.

A megújuló energiaforrásokhoz használt kábelek olyan elektromágneses mezőt bocsátanak ki, amely vonzza a rákokat, és arra készteti őket, hogy a környékén maradjanak - derül ki a Journal of Marine Science and Engineering című folyóiratban megjelent tanulmányból.

Ez önmagában nem lenne probléma. De ha nem mozognak, akkor nem keresnek élelmet és párt sem. Az aktivitásuk lecsökkenése a cukoranyagcserében is változásokhoz vezet - több cukrot tárolnak és kevesebb laktátot (ami a tejsav ionos formája) termelnek, akárcsak az emberek

- mondta el Alastair Lyndon, a Heriot-Watt Egyetem docense.

Hozzátette, "a hím nagy tarisznyarákok Skócia keleti partvidékén vándorolnak felfelé. Ha nem tudnak ellenállni a több kilométernyi víz alatti kábeleknek, akkor viszont a helyükön maradnak", ami hatással lesz a halászati piacra és a helyi gazdaságokra is.

És nem utolsósorban magára a nagy tarisznyarák populációra, hiszen a kutatók arra jutottak, hogy a nagyobb elektromágneses sugárzásnak való kitettség megváltoztatta a rákok testében lévő vérsejtek számát is. Ennek számos következménye lehet, például, hogy fogékonyabbá válnak a bakteriális fertőzésekre.

Skócia partjainál számos tengeri szélerőműparkot telepítettek vagy terveznek, amelyek kiterjedt víz alatti kábelezést igényelnek. A kutatók szerint további erőfeszítésekre van szükség, hogy ezek ne veszélyeztessék a rák populációt.

hirdetés

Az egyik megoldás az lenne a kutatók szerint, ha a kábeleket a tengerfenékbe temetnék. Ez ugyanakkor költséges lehet, és egyes helyeken a helyszíni adottságok miatt nem is lehetséges.

"További technikai megoldásokat kell vizsgálnunk, hogy ne okozzunk negatív környezeti hatásokat, miközben megpróbáljuk dekarbonizálni az energiaellátásunkat"

- hangsúlyozta Lyndon.


# Csináld másképp

Te mit csinálnál másképp? - Csatlakozz a klímaváltozás hatásairól, a műanyagmentességről és a zero waste-ről szóló facebook-csoportunkhoz, és oszd meg a véleményedet, tapasztalataidat!

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
TUDOMÁNY

Jönnek a Drakonidák! – két meteorhullás is lesz októberben

Érdemes az eget kémlelni, mert ma éri el a csúcsát a Drakonidák meteoresője, október 21-én pedig az Orionidák figyelhetők meg.
Fotó: pixabay.com - szmo.hu
2021. október 09.


Link másolása

hirdetés

Érdemes beszerezni egy távcsövet az egek szerelmeseinek, ugyanis ma éri el a Csúcsát a Drakonidák meteorraj. Az USA Today azt írta, hogy a holdfény aligha fogja zavarni a meteorok észlelését, a felhők viszont sajnos eltakarhatják a csodálatos látványt.

A Drakonidák minden évben ebben a hónapban tűnnek fel. Amikor elérik a maximumukat és megfelelőek a látási viszonyok, egy óra alatt akár több száz fényjelenség is feltűnhet az égen.

A hullócsillagok látszólag a Sárkány csillagkép felől érkeznek, de bárhol megjelenhetnek az égen. Októberben az Orkinodák érkezésére is számíthatunk, ez a meteorraj még novemberben is látható lesz az égbolt szerelmeseinek, a jelenség 21-én hajnalban kezdődik.

A meteorok megfigyeléséhez érdemes olyan helyet választani, ahol nincsen köztéri világítás. A szemünknek nagyjából 20 perc kell ahhoz, hogy alkalmazkodjon a sötéthez. Fontos, hogy a telefonunkra se nézzünk rá, a fény ugyanis elvakíthat minket.

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
TUDOMÁNY
A Rovatból
hirdetés

Kihalhatnak egyes vírustörzsek a koronavírus elleni védekezés hatására

A járvány hatására például jelentősen csökkent az A és a B típusú influenzavírusok okozta megbetegedések száma egy új tanulmány szerint.

Link másolása

hirdetés

Amint az IFLScience írja, nemrég megjelent egy cikk a Nature Reviews Microbiology című folyóiratban, amely szerint a koronavírus elleni védekezés nem csak a covidtól óvott meg minket. A Melbourne-i Egyetem kutatói ugyanis azt sugallják, hogy e védekezésnek köszönhetően bizonyos influenzatörzsek kihalhatnak. A védelmi intézkedések a túlélő törzsek számát és sokféleségét is érintették, de még egyes közönséges megfázásos vírusok is érzik a vesztüket.

„A SARS-CoV-2 világjárvány hatására világszerte jelentősen csökkent az A és a B típusú influenzavírusok okozta influenzás megbetegedések száma” – írják a szerzők, akik kiemelik: „Különösen az úgynevezett B/Yamagata vírustörzs nem volt felfedezhető a betegeknél 2020 áprilisától 2021 augusztusáig, ami arra utal, hogy ez az influenzatörzs kihalhatott, ez pedig lehetőséget teremthet arra, hogy javítsuk az influenza elleni védőoltások hatékonyságát.”

Mint magyarázzák: az influenzavírusnak négy típusa létezik, az A, a B, a C és a D – nekünk embereknek igazán csak az A és a B miatt kell aggódnunk, mivel a C típus általában csak enyhe betegségeket okoz, a D típus pedig csak a szarvasmarhákat támadja meg. Az A-influenza az, amely gyorsan változik és változatos módokon képes fejlődni. Ez az a típus, amely járványokat okoz. Az influenza B klónjai – mint például a B/Yamagata – pedig általában a szezonális influenzamegbetegedésekre korlátozódnak.

Annak ellenére, hogy az influenza B típusa lassabban fejlődik, az epidemiológusok általában havonta néhány tucat új vírust találnak. 2020 márciusa óta azonban egyáltalán nem észleltek B/Yamagata vírusokat. Még egyes A-influenzavírusok száma is csökkent – említik, hangsúlyozva, hogy a H1N1 és a H3N2 vírusok észleléseinek száma is évről évre nagyságrendekkel csökkent.

„Az influenzavírusok észlelései 2020 áprilisától drámaian, a korábbi évekhez képest 99 százalékkal csökkentek” – írják a szerzők, akik úgy gondolják, hogy a társadalmi távolságtartás, a maszkviselés és a higiéniai intézkedések, valamint az utazási korlátozások nagyban hozzájárulnak az influenza előfordulásának csökkentéséhez. Ez más légúti fertőzések és légzőszervet célzó vírusok esetében is megfigyelhető.

Fontos azonban, hogy ne bízzuk el magunkat! – figyelmeztet a lap, hiszen a B/Yamagata „pusztán csak elrejtőzött”. A B-vírusokról a korábbi tapasztalatok alapján elmondható, hogy képesek meglepően hosszú ideig „nyugalmi állapotban” lenni – ez történt például a B/Victoria nevezetű törzzsel, amely a kilencvenes években alig volt felfedezhető, a 2000-es évek elején azonban „felébredt” és teljesen elterjedt.

hirdetés

A B/Yamagata elrejtőzése viszont mindenképpen jó hír az oltások terjesztésének szempontjából. A jelenlegi influenza elleni védőoltások gyakran csak a négy szezonális influenzatörzs – A/H1N1, A/H2N3, B/Yamagata és B/Victoria – elleni védekezést célozzák meg, ha azonban a B/Yamagatát kivesszük ebből a koktélból és inkább „három az egyben” keverékre váltunk, akkor körülbelül 200 millió ember kaphat oltást – írja a lap.

A szerzők ugyanakkor azt is javasolják, hogy „a vakcinák tartsák meg a négy az egyben szerkezetüket, de a B/Yamagatát helyettesítsék az A/H2N3 második fajtájával”. Ez megoldaná a jelenlegi éves gyógyszerészeti dilemmát, vagyis, hogy melyik típus lenne a legjobb választás a következő influenzaszezonban.

„Az idő majd megmutatja, hogy a B/Yamagata törzs végleg megszűnt-e" – zárják gondolataikat a szerzők, majd hozzáteszik: „a jelenlegi négy vakcinatípus egyikének megszüntetése mindenképpen kedvező hatással lenne az influenza elleni oltóanyag évenkénti újratervezésére, és lehetőséget teremtene a stratégiák újragondolására a globális influenza-terhek további csökkentése érdekében.”


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET: