KULT
A Rovatból

A streaming határait feszegeti a Kaleidoszkóp, de csak a nézői élményt sikerült elrontani

A Netflix sorozata azzal próbál kitűnni a többi közül, hogy részeit bármilyen sorrendben nézhetjük, mert így is érthető és követhető marad a cselekmény. Állítólag. De nem elég élvezhető.
Polgári Lilla - szmo.hu
2023. január 09.


Link másolása

A Netflix évindító, nyolcrészes minisorozata, a Kaleidoszkóp valószínűleg elsikkadna a rengeteg tartalom között, ha nem egy szokatlan formátummal rendelkezne.

Részeit ugyanis tetszőleges sorrendben nézhetjük: az első indításkor a Netflix véletlenszerűen teszi egymás alá a nézőnek az epizódokat, mindenkinek mást.

Az egyetlen fix pont az utolsó rész, a Fehér (mindegyiket ugyanis egy szín után neveztek el).

A lineáris történetmesélés elhagyása elsőre újnak tűnhet, de láttunk hasonlót már a Netflixen is: Az ítélet: család (Arrested Development) negyedik évada úgy épült fel, hogy ugyanazt a sztorit minden részben más karakter szemszögéből mutatták be. Az a szezon meg is szenvedte ezt, mivel a sorozat egyik legerősebb eleme pont a főszereplő család tagjainak dinamikája volt, ami itt fájóan hiányzott.

Az HBO pedig a Mozaik című, Steven Soderbergh nevével fémjelzett nyomozós minisorozatával próbálta feszegetni a streaming határait. Bár megnézhetjük „sima” szériaként az HBO Maxon, van hozzá egy alkalmazás is, amiben bármilyen módon lehet megnézni részeket, és plusz infókat is ad hozzájuk.

A Kaleidoszkóp esetében a bevezető klip (ez lenne a Fekete "rész") röviden össze is foglalja a sztorit: lesz benne egy nagy rablás, amit 25 éven át terveztek, és az egyes részek elején mindig megtudjuk, hogy éppen mennyivel előtte (vagy éppen utána) járunk. A terv kitervelője a Giancarlo Esposito által játszott Ray Vernon/Leo Pap, aki összesen 7 milliárd dollár értékű kötvény ellopására verbuvál össze egy csapatot (például vegyészt, kasszafúrót, sofőrt stb.). Nekik a pénz számít, Raynek viszont a bosszú: az ügy legnagyobb károsultja ugyanis egykori barátja, majd ellenlábasa, Roger Salas (Rufus Sewell) lenne. 

Vigyázat, innentől picit spoilerezünk! Az internet népe már meg is fejtette, mi az optimális nézési sorrend: kronológiai szempontból a Lila, a Zöld, a Sárga, a Narancssárga, a Kék, a Fehér, a Piros, majd végül a Rózsaszín zárja a történetet.

Én a gépre bíztam magam (így lett Zöld, Sárga, Kék, Lila, Narancs, Vörös, Rózsaszín, Fehér), hogy a készítői szándéknak megfelelően élvezzem a látottakat. Vagyis sajnos inkább nem élvezzem.

Ugyanis a Kaleidoszkóp egy tipikus heist-történet, és semmit sem tesz hozzá a műfajhoz. Szerencsésebb lett volna, hogy ha az Eric Garcia vezette írói gárda inkább a forgatókönyv minél jobb és eredetibb megírására, a karakterek és az őket körülvevő világ kidolgozására fordította volna az energiáikat, ahelyett, hogy kényszerűségből lebutítják azt, hogy minden rész önállóan is befogadható legyen.

Amire biztosan ne számítsunk a linearitás elhagyása miatt, az a karakterfejlődés.

A rendszertelenség egyszerűen nem teszi lehetővé, hogy követni tudjuk a szereplők útját, végig nagyon felszínesek és egyszerűek maradnak. Igen, az lesz a problémás, aki az első pillanattól kezdve csak balhézik; és igen: az lesz az áruló, akiről lerí, hogy nagyon bizonytalan ebben az egészben, és így tovább.    

Teljesen megértem, ha valaki menet közben felhagy vele: sokszor frusztráló az, hogy nézőként mindig több lépéssel le vagyunk maradva. Nyilván a heist-filmekre jellemző, hogy nem vagyunk beavatva a terv összes részletébe (unalmas is lenne), de itt túl sok a fehér folt. A hiányérzet gyakorlatilag folyamatos, még ha sok mindent ki is lehet azért következtetni, végig az volt az érzésem, hogy kiesett pár lap a könyvből, vagy mintha ugrottunk volna egy fejezetet – végül is ez történik.

Azt sem érzem egy jó döntésnek, hogy bár mindenképpen a Fehér az utolsó (ez fedi le magát a rablást), két olyan epizód is van, ami már ezután játszódik. Így viszont egyáltalán nem nehéz kikövetkeztetni a fordulatnak vagy éppen meglepőnek szánt eseményeket, elmarad a végső katarzis is – ez ugyanis számomra eggyel korábban, a Rózsaszín epizódban következett be, ami kronológiailag az utolsónak számít. 

Aki miatt azért élvezhető, az Giancarlo Esposito.

Ő egyrészt egy nagyon karizmatikus jelenség a képernyőn, másrészt valamilyen szinten csapdába esett a leghíresebb szerepe által. Egyszerűen nem tudom nem Gus Fringet látni benne: azt a karaktert mintha rászabták volna, és a Kaleidoszkóp valahol rá is játszik erre. Őt mondhatni „készen kapjuk”, nincs szükség semmilyen háttérinfóra ahhoz, hogy tudjuk, hogy egy okos és veszélyes figurával van dolgunk.

Az élményt még a Fekete tükör Bandersnatch című, interaktív részéhez tudnám hasonlítani. Ott ugye a nézőnek kellett döntenie a cselekmény egyes pontjain a főszereplő helyett, ami talán úgy az első tíz percben volt érdekes, utána már kifejezetten fárasztó és kizökkentő volt újra és újra kézbe venni az irányítást.

A Kaleidoszkóp esetében is ezt éreztem: volt egy ötlet, amivel kifejezetten a streaming nyújtotta lehetőségeket akarták kihasználni, de végső soron ez inkább elvett a nézői élményből, mintsem hogy hozzáadott volna.

Ha valamire, arra biztosan jó volt a Kaleidoszkóp, hogy tudatosítsa a streaming-szolgáltatókban:

attól, hogy megtehetsz valamit, még nem muszáj meg is tenni.
 


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Teljes a káosz: az RTL úgy cserélgeti a főműsoridős műsorait, hogy erről már nem is szól
Teljes a fejetlenség a csatornánál, néhány nap alatt két fontos műsor ismétlése is csődöt mondott. Így hétköznap este ismét jöhetnek a pajkaszegiek.
Maier Vilmos - szmo.hu
2024. április 19.


Link másolása

Ember legyen a talpán, aki követni tudja az RTL hétköznapokat érintő műsorváltozásait. A csatorna láthatóan nem tudja, mihez kezdjen Az álommeló második évada utáni sávval, ahol egyre-másra bedőlnek a korábbi műsorok ismétlései.

A március 25-én indult álláskereső reality után először a Gólkirályság első évadát ismételték, elfogadható eredményekkel, írja a Sorozatwiki. Április 8-tól Az Árulók – Gyilkosság a kastélyban első évadát tűzték műsorra ugyanott, katasztrofális nézettség mellett.

Ezért most hétfőtől ebben az időpontban a Házasodna a gazda tavaly őszi, 6. szezonjának ismétlését kezdték el, ami két nap után szintén beleállt a földbe. Így péntektől, vagyis április 20-tól inkább egy újabb bőrt lehúznak Pajkaszeg lakóiról, és elkezdik A mi kis falunk hatodik szezonjának újravetítését.

A magyar sorozat után az RTL Híradó – Késő esti kiadás 10 perccel korábban, 22:40 helyett, 22:30-kor lesz látható a csatornán. Ezt követően a Gyilkos elmék 23:15 helyett, 23:05-kor kerül majd képernyőre.

A műsorváltozás a szombati és a vasárnapi napokat nem érinti.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Barátja és kollégája megható szavakkal búcsúzott a néhány napja meghalt magyar menedzsertől
Ferich Balázs Azahriah mellett a Wellhello, a Follow The Flow vagy az Anna and the Barbies partnere is volt. Az egész zenei szakma megrendülten búcsúzott a szakembertől.

Link másolása

Ferich Balázs halálát mi is megírtuk. Tóth Gergő, a menedzser üzlettársa és barátja jelentette be közösségi oldalán a hírt, egy rendhagyó megemlékezéssel. Ebből idézünk.

2012-ben vettük be a Blind Myselfbe basszusgitározni. Pillanatok alatt lettünk barátok. Rengeteget segített a zenekar dolgainak intézésében. Veleszületett tehetsége volt a menedzseléshez. Együtt találtunk ki minden hülyeséget is, nagyon egy húron pendültünk, ami a poénkodást illeti. Néha nem voltak határaink ebben, sokan nem is értették a vicceinket. Mi viszont nagyokat nevettünk együtt. A Blind egy underground banda volt, de a Bazsival töltött időszak volt az egyik legsikeresebb korszaka.

Amikor felvettek a Magneotonba és belekezdtem a zenekarok menedzselésébe, minden áldott nap a melómról beszéltem vele. Ő ajánlotta a Cloud 9+-t, én pedig megmutattam a főnökeimnek. (...) Amikor megalapítottuk a Supermanagementet, hatalmas kockázatot vállaltunk. A mai napig hatalmas hálát érzek a Wellhellónak, hogy bíztak bennünk, hiszen feladtak egy nagykiadós hátteret két fekete humorú hülyegyerek által összegrundolt, no name vállalkozásért. Velünk tartottak az újrakezdésben. Egy pici lakásban volt az első irodánk, Bazsi albérletében. Az első pár hétben csatlakozott az Anna and the Barbies és leszerződtettük a Follow the Flow-t. Aztán egyre nagyobb lett a cég. Megszállottként dolgoztunk, 24/7-ben. Egyre nagyobb irodákba kellett költöznünk, egyre több szuper, aranyos kollégánk lett. A cloudos Biksi Gabi beajánlotta nekünk Dzsúdlót, Szakács Geri a Follow-ból pedig Azahriah-t és Desht. A kis független kiadónkból, menedzsmentünkből komoly vállalkozás lett. (...) Bazsinak hatalmas szíve volt. Imádta a gyerekeit és feleségét, Dittát, a legjobb apuka volt, akit valaha ismertem. Soha nem emelte fel a hangját gyerekei jelenlétében, olyan kedves volt velük, hogy mindig ő lesz az egyik legnagyobb inspiráció számomra gyereknevelésben. (...) Persze voltak vitáink is. Egyszer nagyon megsértettem, és hiába kértem bocsánatot, egy darabig nem volt minden perfekt közöttünk. A kapcsolatunk akkor vált újra tökéletessé, amikor 3 évvel ezelőtt a legrohadtabb betegséggel diagnosztizálták. Az elmúlt időszakban soha semmin nem vitáztunk, mindent teljes egyetértésben csináltunk. Már most iszonyatosan hiányzik.

Nagyon szeretlek Bazsi.

– zárta megemlékezését Tóth Gergő.

Ferich Balázs három évig harcolt az életéért súlyos betegségével.

A zenésszakma részéről többen is búcsúztak a szakembertől:

Jajj, srácok... megrendülve állunk. Sok-sok szeretettel gondolunk Bazsira, a családjára és rátok, Geri. Őszintén együttérzünk és sok erőt kívánunk Nektek, az egész zenekar, a stáb nevében” – Anna and the Barbies.

Őszinte részvétem, Gergő, sok erőt a családnak, mérhetetlen fájdalom...” – Tóth Gabi.

Végtelenül sajnálom, sok erőt kívánok, Gergő!” – Czutor Zoltán.

Döbbenet, részvétem” – Molnár Tamás, fekete szíves emojival.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Robert Downey Jr. bemutatja a vietnámi háború egy másik arcát – Zseniális lett A szimpatizáns
Az HBO legújabb kémsorozata a hidegháborúba invitál minket. A vietnámi háború legvégére, hónapokkal Saigon bukása előtt. Ez volt az egyik fontos pillanat, amikor Amerikát legyőzte a kommunista eszme és ez kicsit meglepte őket.
B.M.; Fotók: imdb.com - szmo.hu
2024. április 19.


Link másolása

Eddig csupán egy epizód jelent meg belőle, de már most tudom, hogy minden pillanatát imádni fogom Don McKellar és a zseniális Park Chan-wook sorozatának.

Chan-wook megkerülhetetlen része az ázsiai filmgyártásnak, olyan klasszikusokat köszönhetünk neki, mint A szobalány és az Oldboy.

Amikor ő valami mögé beáll, akkor az biztosan valami kiemelkedő dolog lesz. A szimpatizáns első része után is úgy tűnik, hogy egy zseniálisan mély kémsztori lesz.

Főszereplőnk, a név nélküli kapitány (Hoa Xuande) egy tiszt a vietnámi háború alatt a titkosrendőrségben, akinek legfőbb feladata elfogni a kommunista kémeket, és mellette segíteni az amerikai támogatóikat. A vietnámi háború nagyon bonyolult, hosszú és érzékeny téma, mert a két szembenálló fél céljai ténylegesen csak a politikai nézetek miatt tértek el. Majdhogynem polgárháborúnak is lehetne nevezni, csak azért nem, mert a két szuperhatalom proxyháborúnak használta fel a konfliktust, és hatalmas katonai támogatást kapott mindkét fél.

Így a két, igencsak felfegyverkezett, pusztán ideológiájában különböző, ámde azonos nép önpusztítását láthattuk, külföldi segítséggel.

Ezt azért kellett tisztázni, mert a kapitány karakterén át minden eszmét megismerünk. Félig amerikai felmenőkkel rendelkezik, ezért könnyen beszervezte magának a CIA, megbíztak benne. Viszont ideológiában a kapitány hithű kommunista volt és kettősügynökként tevékenykedett Saigon bukása során.

A déli országrész a vereségének határán kapcsolódunk be amikor az amerikai erők éppen a kivonásra készülnek. A magasabb rangú, USA-párti déli tiszteket megpróbálják kimenekíteni az amerikaiak, amit főhősünk nagyon nem szeretne. Főleg azért nem, mert új feladatot kap. Ő lesz a kommunista észak-vietnámiak amerikai kémje, így neki is el kellene menekülnie. Nem ünnepelheti kemény munkája gyümölcsét, hanem tovább kell játszania a szerepét, és ez mardossa belülről. Mindeközben látja, hogy a nyugati eszmék mennyire emberközpontúak, hiszen a szocialista hozzáállásban csupán a munkája van értékelve, embernek nem tekintik.

Ezt a nagyon érdekes belső vívódást narrációval oldják meg, de úgy, hogy ez a belső hang nem minden esetben megbízható.

Néha rosszul emlékszik a kapitány, máskor nem tud minden infót, illetve rejteget a néző elől fontos részleteket. Maga ez a belső vívódás megéri a sorozat játékidejét. Érezni, hogy a készítők tisztelettel nyúltak az alapanyaghoz, ugyanis A szimpatizáns egy 2015-ös, azonos című Viet Thanh Nguyen-regény feldolgozása.

De ki fogja ez nézni? Remélem minél többen, mert eddig izgalmas és átgondolt kémjátszma, aminek remélhetően a folytatása is hasonló színvonalú lesz. Egy biztos a név amely el fogja adni a sorozatot, az Robert Downey Jr.. Egyelőre csak egy szerepben láttuk, mint Claude a dél vietnámi főváros amerikai CIA tisztje, aki a kapitány mentora is volt a kémjátszmában, úgy hogy nem is sejtette, hogy egy kettősügynököt képez.

Downey Jr. az előzetes alapján több szerepet is fog játszani a sorozatban, meglátjuk, hogy ezek Claude beépített alteregói lesznek csak, vagy ténylegesen több szerepet vállalt.

Az biztos, hogy ő is érdekelt a sorozat sikerében, mert produceri szerepet is ellátott, tehát saját pénzét is beleadta a produkcióba. A másik nagy névvel Sandra Oh-val még nem is találkoztunk az első részben.

A történet érdekes, nem mindennapi oldalát mutatja a vietnámi háborúnak. Az észak vietnámi kettősügynök szerepében Hoa Xuande brillírozik. A nagyon megnyerő a színész és a kegyetlen déli tábornokot alakító Toan Level ügyes párost alkot.

Nem tudom hogyan fog folytatódni a sorozat, de Trónok harca utánérzésem van.

Akkor sem tudtam kivárni a folytatást, inkább megvettem és elolvastam az összes könyvet. Lehet, hogy itt is ez lesz, mert nagyon kíváncsi vagyok, mi lesz a kapitány sorsára. A szimpatizáns megtekinthető az HBO Max streamingszolgáltató katalógusában, minden vasárnap új résszel a szezonzáróig.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Nem Zendaya cicijével próbálja eladni a filmjét Luca Guadagnino a Challengersben
Április 25-től játsszák a hazai mozik a Challengerst. Zendaya eddigi pályafutásának talán legfontosabb filmjét készítette el, és mindent meg is mutatott a cél érdekében.

Link másolása

FIGYELEM: A CIKK APRÓ SPOILEREKET TARTALMAZ!

Napok óta azon töprengek, miért is tetszett ennyire a Challengers. Hiszen ha az ember nagy vonalakban elmondja a sztorit, talán fel sem kelti a figyelmet. Szerelmi háromszög, a tenisz, mint az emberi kapcsolatok, játszmák metaforája, bla-bla-bla. De ahogy sokszor hangsúlyozzuk, a művészet fő kérdése a nem a „mit”, hanem a „hogyan”.

Luca Guadagnino rendező az egyszerű hozzávalókat mesterien elegyíti, a romantikus drámából már-már lélektani thrillert csinál. Az első pillanatban megalapozza az egész filmen átívelő feszültséget. Két férfi teniszezik. Izmosak, leharcoltak, feszültek. Már-már mitikus alakok. Csatájukat a nézőtérről figyeli egy szépséges nő.

A három szempárt látjuk egymás mellé vágva,, és rögtön tudjuk, miről van szó, mi is lehet a valódi tétje ennek az összecsapásnak.

Ezután a film ügyesen ugrálva az idősíkokon azt mutatja be, hogy jutottak el a szereplők eddig a pontig.

Tashi (Zendaya) ígéretes teniszcsillagnak indult, ám egy sérülés miatt le kellett mondani az álmairól. Manapság férje, Art Donaldson (Mike Faist) teniszcsillag edzője és menedzsere, akivel van egy közös lányuk is. Art rossz passzban van, sorra veszti a meccseit, szíve legmélyén már szívesen visszavonulna, de fél, hogy elveszti felesége megbecsülését, ha feladja. Ám mindannyiuk életét felrázza, amikor egy kisebb rangú versenyen Art szembe találja magát Patrickkal (Josh O’Connor), aki egykor a legjobb barátja volt, egészen addig, amíg meg nem ismerkedtek Tashival.

Mindenképpen ki kell emelni még Trent Reznor és Atticus Ross zenéjét. Mert bármennyire jó is a rendező és a szereplőgárda, voltak olyan helyek a filmben, ahol egyedül a lüktető soundtrack biztosította a feszültséget, anélkül túl hosszú és lapos lett volna egy-egy snitt.

Bámulatos a fényképezés, minden beállítás talál, olykor egyenesen a száguldó labda szemszögéből látjuk a meccseket. Bár a filmben végig erős az erotikus túlfűtöttség, Luca Guadagnino remek ízléssel bánik a kérdéssel. Nem Zendaya cicijével próbálja eladni a filmjét, sosem látszik több, mint ami indokolt, és ami szükséges ahhoz, hogy plusz töltetet adjon egy-egy jelenetnek. Egyébként is túl sok a történés, amit követni kell ahhoz, hogy a szemünket legeltessük. Kimondottan szokatlan módon ebben a filmben sokkal többet vetkőznek a pasik.

Nem is emlékszem, láttam-e valaha olyan mainstream amerikai (vagy bármilyen) filmet, ahol a férfi öltözőt mutatják a maga természetes valóságában.

Itt ez is megtörtént. Sőt, Guadagnino attól sem fél, hogy kicsit behozza a képbe a látens homoszexualitás kérdését. Mindezt kellő lazasággal és humorral teszi.

Félreértés ne essen, a Challengers nem a szexről, és még csak nem is a teniszről szól. Ahogy maga Tashi ki is mondja valahol a film elején: a tenisz nem sport, hanem emberi kapcsolat. Akkor lesz jó egy meccs, ha a pályán lévő két ember szinte eggyé válik, tökéletesen érti egymást.

A Challengers három zseniális színész és egy nem kevésbé nagyszerű rendező összemunkájától lett az, ami, de ez mégiscsak Zendaya filmje, ő a csúcstámadó, a többiek az alaptábort biztosítják neki. A még mindig nagyon fiatal színésznő nem is választhatott volna jobb filmet, hogy megmutassa tehetségét azok számára, akik eddig legfeljebb a Pókember-filmekben és a Dűnében találkoztak vele.

A szép színésznők sokszor úgy próbálnak kitörni a skatulyából, hogy csúnya, vagy legalábbis a nőiességüket háttérbe szorító női karakterek bőrébe bújnak. Zendaya más utat választott: maximálisan kihasználja előnyös külsejét, erotikus kisugárzását, sőt, maga a szerep is arról szól részben, hogy egy vonzereje tudatában lévő fiatal nő miként manipulálja az életében lévő férfiakat. De közben láthatjuk fiatal lányként, anyukaként, femme fatale-ként, üzletasszonyként és tehetetlenül szerelmes nőként is. A színészi sokoldalúság olyan skáláját vonultatja fel, amire kevés szerep nyújt lehetőséget.

Kisujjában van a színész és a nő egész eszköztára, és így könnyedén az ujja köré csavar mindenkit.

Link másolása
KÖVESS MINKET: