KULT
A Rovatból

A férfiak az útjában vannak – A Sárkányok háza Rhyaenyrája fizetni akart az ingyen kávéért

A mindössze 22 éves Milly Alcock a forgatás előtt úgy érezte, hogy ledobták az óceán közepére, ráadásul mentőcsónak nélkül.


Milly Alcock eddig főként ausztrál sorozatokban szerepelt (pl. A hosszú út hazáig), azzal azonban, hogy megkapta a Sárkányok házában a fiatal Rhaenyra Targaryen szerepét, sokak szerint olyan karriert futhat be, mint a Trónok harcával után Emilia Clarke. A fiatal színésznő most az HBO Max sikersorozata kapcsán nyújtott betekintést a színfalak mögé.

– Kit játszol a Sárkányok házában?

– A fiatal Rhaenyra Targaryent alakítom. Ő a király, Viserys (Paddy Considine) lánya és az egyetlen gyermeke, szóval ez is egy plusz feszültséget jelent. Belekényszerítik őt egy olyan helyzetbe, amiről nem gondolta volna, hogy lehetséges, emellett próbál eligazodni a körülötte lévő világban.

– Milyen ember Rhaenyra?

– Határozott. Tudja, hogy mit akar, csak azt nem, hogy miként érje azt el. Királyi sarjnak és magas rangúnak született, így kiváltságos helyzetben van, szóval nem igazán kell alkalmazkodnia. Ez azt jelenti, hogy megúszhatja, ha például szókimondó, vagy ha nem tartja be a szabályokat.

Ezért szeretjük őt, de emiatt is lehetnek ellenérzéseink iránta.

– Mi áll az útjában?

– A férfiak? Igen, a férfiak az útjában vannak. Mert alapvetően az egész életéről a férfiak akarnak dönteni.

Ő egy nő, akit elutasítanak mint személyt, elutasítják az ötleteit, és folyamatosan figyelmen kívül hagyják. Meg kell küzdenie mindenért.

– Hogyan kaptad meg ezt a szerepet?

– Nagyon szerencsésen alakult minden. Szó szerint két önéletrajzot készítettem Ausztráliában az „egy ismeretlen HBO-projektes" felhívásra még a világjárvány idején. Aztán két héttel később kaptam egy telefonhívást, és az életem megváltozott.

– Na meg a hajad is. Feltételezhetően az egy Targaryen-paróka, amit viselsz a képernyőn.

– Igen. A szőkítés megölte volna a hajamat, mindannyiunkét. Mind kopaszok lettünk volna a végére. Szerencsére volt egy fenomenális fodrász és sminkes csapatunk, mert szinte az összes szereplőnek fonatra, szőrtelenítésre, szakállra vagy valamilyen másfajta kiegészítőre volt szüksége, de minden teljesen zökkenőmentes volt, úgyhogy nagy tapsot Roznak és Kevinnek (Rosalia Culora és Kevin Alexander fodrászok – a szerk.), akik gyakorlatilag a haj istenei.

Emlékszem, hogy amikor először próbáltam fel a parókát, arra gondoltam, "Itt van Rhaenyra! Ez most komoly. Ez tényleg megtörténik.”

Aztán minden nap munka után nagyon óvatosan levettem, majd belenéztem a tükörbe, és kissé megdöbbentő volt ismét önmagamat látni.

– Hogyan változott meg az életed?

– Sydney-ben élek, ahol a világjárvány miatt nagy lezárások voltak. De sikerült felpattannom egy repülőre, és áthelyeznem a székhelyem Londonba. Primrose Hillben laktam, ez volt az első alkalom, hogy egyedül éltem. Sokat tanultam. Nehéz volt, de egyben nagyon kifizetődő is. És persze borzasztó szerencsés vagyok, amiért egy ilyen csodálatos szereplőgárda és stáb vett körül.

Tisztában voltak vele, hogy mindössze 21 éves voltam, a világjárvány idején, egyedül a Föld másik felén, és egy olyan munkát végeztem, amilyet korábban soha.

– Kivel kötöttél barátságot a stábtagok közül?

– Nagyon közel kerültem Emily Carey-hez (ő alakítja Alicent Hightowert – a szerk.). Virtuálisan beszéltünk először, még a forgatások előtt, mivel Alicent és Rhaenyra között erős kapcsolat van, s nagyon fontos volt a történet szempontjából, hogy ez a viszony miként változik. Aztán találkoztam vele, és mindkettőnknek ugyanazok voltak az érzései a sorozattal kapcsolatban. Mindketten fiatal nők vagyunk, és egy olyan, nagyszabású szériában dolgozunk, ami főként a férfiakra épül. Szóval rögtön kialakult bennünk a rokonszenv egymás iránt. Imádom Emilyt, és ahogy Rhaenyra, én is próbálom őt óvni mindentől. Úgy érzem, mintha a kishúgom lenne.

– Milyen volt számodra a forgatás?

– Hogy egy kis perspektívát adjak: eddig csak az ausztrál televízióban szerepeltem.

Vagyis olyan érzés volt, mintha valaki elhozott volna Ausztráliából, és kidobott volna az óceán közepén mentőcsónak nélkül. Mintha a Pi életébe cseppentem volna.

Úgy éreztem, hogy megfeneklettem és hallucinálok: ez az egész tényleg megtörténik? Mi folyik itt? Hihetetlen volt! Ez volt az első alkalom, hogy egy nagy stúdióban forgattam díszletek között. Emlékszem az első napomra, amikor például ki akartam fizetni a kávémat, ami amúgy ingyen volt. Ausztráliában csak kekszet és teát kaptunk, ennyi. De persze imádtam ott mindent, és gyorsan is alkalmazkodik mindehhez az ember, mert rájön, hogy ez a fajta precizitás és gondoskodás szükséges ahhoz, hogy minél jobban bemutathassuk a történetet, amit el akarunk mesélni. Ez a világ annyira részletes, hogy lehetővé tette az összes részlegünk vezetőjének – legyen az jelmez, fegyverzet, díszlet vagy smink –, hogy kellő mennyiségű időt és erőforrást kapjon azért, hogy mindenre oda tudjon figyelni. Ez az, ami a Trónok harcát olyan naggyá tette, és remélhetőleg emiatt lesz a Sárkányok háza is csodálatos.

– Mi az, ami legjobban tetszett a forgatás során?

– Például a speciális világítás. Mivel a film a középkorban játszódik, nincs áram, így mindent tűzzel világítanak meg. Mivel a fény visszaverődik a földről, ezért minden padlót és talapzatot – legyen az beltéri vagy kültéri – mindig jó alaposan lemostak vízzel, hogy a fény a megfelelő módon verődjön róla vissza.

Mindegyik jelmezem és mindenki más jelmeze, sőt, az összes hímzés, amit a nézők látnak, mind-mind kézzel készült.

Még ahhoz is, hogy egy pengén lévő vésésről visszatükröződjön a fény, több ember munkájára, odafigyelésére volt szükség. Hihetetlen.

– Rhaenyra egy sárkánylovas. Milyen az ő sárkánya?

– Syrax a neve. Miguel (Miguel Sapochnik, a Sárkányok háza egyik rendezője és producere – a szerk.) azt mondta, hogy az egyes sárkányok személyiségét egy-egy állatról mintázzák, ami szerintem nagyon érdekes. Syrax figurája például egy sason alapszik.

Fontos megérteni, hogy a mi világunk kontextusában a sárkány olyan, mint egy háziállat. Akár egy kutya, és mindenkinek van valamilyen kapcsolata a kutyájával.

Szerintem mi, emberek olyan dolgokhoz vonzódunk, amik hasonlóak hozzánk. És ahhoz, hogy ez a közelség létrejöjjön fontos, hogy rokonlelkek legyünk a kapcsolatban. Ez persze a valóságban azt jelentette nekem, hogy egy kicsit interakcióba léphettem egy kék vászonnal, meg is simogattam néhányszor. Ez így elmondva vicces, de a végeredmény fantasztikusan néz ki.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Elhunyt Simor András
Vasárnap, 88 éves korában meghalt Simor András költő, író és pedagógus. Életműve a spanyol és latin-amerikai líra magyarországi megismertetésében, valamint a magyar klasszikusok spanyolra ültetésében is kulcsfontosságú volt.


Életének 88. évében, vasárnap elhunyt Simor András költő, író, műfordító és pedagógus, a magyar–hispán irodalmi kapcsolatok egyik legfontosabb alakja – írta a Szombat Online. Munkássága a hazai kulturális élet és a folyóirat-kiadás több területén is meghatározó volt.

Simor András 1938. július 5-én született Budapesten.

Irodalmi pályája az 1960-as évek elején, a Tűz-tánc-antológiában indult, első verseskötete pedig 1962-ben jelent meg Tereld a felhőket címmel. Terjedelmes költői életműve mellett számos tanulmányt és esszét is írt, időnként pedig a szépirodalmi prózával is kísérletezett.

Pályájának későbbi szakaszaiban a szatírikus költészet nagymesterévé vált, amit a Z-füzetek sorozatában és önálló versesköteteiben publikált művei is bizonyítanak.

Irodalomszervező tevékenységének csúcsa az Ezredvég című folyóirat volt, amelynek főszerkesztőjeként szellemi műhelyt és publikációs felületet biztosított mind az idősebb, mind a pályakezdő írógenerációnak. A lapot mindvégig a kritikus, társadalomközpontú szellemiség jellemezte.

Kulcsszerepet játszott abban, hogy a magyar olvasók megismerhessék a spanyol nyelvű költészetet, de hatalmas munkát fektetett abba is, hogy a magyar klasszikusok verseit spanyolra ültesse át.

Műfordítóként a spanyol klasszikusok, valamint a huszadik századi spanyol és latin-amerikai líra egyik legjelentősebb hazai tolmácsolója volt. Kétirányú kultúraközvetítő tevékenységét nemzetközileg is elismerték, többek között a Kubai Írószövetség érdemrendjével, valamint a Venezuelai Köztársaság rangos érdemrendjével is kitüntették.

Pedagógusként több mint négy évtizeden át tanított spanyol nyelvet: 1962-től 1977-ig a Szinyei Merse Pál Gimnázium és Általános Iskolában, majd 2004-es nyugdíjba vonulásáig a Táncsics Mihály Gimnáziumban. Tankönyvírói munkássága, köztük a korszakos jelentőségű Spanyol nyelvkönyv, generációk számára számított alapműnek.

Gazdag életművét számos díjjal ismerték el. Megkapta a Magyar Köztársasági Arany Érdemkeresztet, a Táncsics-gyűrűt, a Nagy Lajos irodalmi díjat és az MSZOSZ-díjat is.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
„Kicsit olyan, mintha a szádba hánynál” – Anya-fia csók csattant el a Sárkányok házában, még a főszereplők szerint is sokkoló a jelenet
A nézők igencsak kiakadtak a Sárkányok háza harmadik évadának premierjében látott jeleneten. Az Aemondot alakító színész, Ewan Mitchell és az Alicent karakterét megformáló Olivia Cooke is elmondta, mit gondolnak a polgárpukkasztó anya-fia csókról.


„Kicsit olyan érzést kelt, mintha a szádba hánynál” – így jellemezte az Aemond Targaryent alakító Ewan Mitchell azt a jelenetet a Sárkányok háza 3. évadának premierjében, amelyben karaktere szájon csókolja az édesanyját, Alicentet. A főszereplők a People magazin exkluzív interjújában reagáltak, miután a nézők igencsak kiakadtak a sorozat eddigi legmerészebb jelenetén.

A sorozat harmadik évadának vasárnapi amerikai premierjében Aegon király eltűnése utáni káoszban Aemond egy feszült beszélgetés során csókolja meg anyját. Mitchell szerint a jelenet „elég sokkoló” volt, ugyanakkor lehetőséget adott arra, hogy karakterét új oldaláról mutassa meg.

„Elég nehéz falat, nem? Szájon csókolni az anyádat, pláne így” – mondta a színész.

Úgy véli, Aemond torz szeretetkifejezése a gyermekkori elhanyagoltságban gyökerezik.

Az Alicentet alakító Olivia Cooke szerint a jelenetnek „ödipuszi aláfestése” van, amiről karaktere, Alicent mit sem sejt. A színésznő szerint a helyzet rendkívül veszélyes, mivel Aemond kiszámíthatatlan.

„Tudja, hogy egy rossz arckifejezés, egy vélt elutasítás az életébe kerülhet. Úgyhogy nagyon-nagyon óvatosan próbál lépkedni” – mondta Cooke.

Ewan Mitchell szerint Aemond anyja iránti rendíthetetlen hűsége az első évad egyik kulcsjelenetére vezethető vissza, amikor a fiú elvesztette a szemét, és egyedül Alicent állt ki mellette. „Azt a pillanatot biztosan soha nem fogja elfelejteni. Örökre hozzá van kötve” – fogalmazott a színész.

A sorozat ezzel a jelenettel rögtön beváltotta a korábbinál is kegyetlenebb évadra vonatkozó ígéreteket. Az események lassú építkezése nem új, hiszen már az első évadot is sokan egy hosszúra nyúlt bevezetőnek tartották. A történetet jegyző George R. R. Martin korábban úgy nyilatkozott, a teljes cselekmény elmeséléséhez legalább négy évadra lenne szükség.

A Sárkányok háza új részei Magyarországon hétfőtől láthatók az HBO-n és a Max streaming-szolgáltatón.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Meghalt a Jóbarátok rendezője, megható sorokkal búcsúzik tőle Ross és Joey
James Burrows, a legendás sitcom-rendező 85 éves korában elhunyt. A stábtagok, köztük David Schwimmer és Matt LeBlanc is, személyes hangvételű posztokban emlékeztek a pilotot is jegyző szakemberre.


Elhunyt James „Jimmy” Burrows, a 85 éves rendező, aki a Jóbarátok pilot epizódját is a pályára állította. A hírre a sorozat több főszereplője is reagált. A Ross-t játszó David Schwimmer egy apafiguraként emlékezett a rendezőre, aki mellett a stáb biztonságban érezhette magát.

„Melegség, alázat, nagylelkűség jellemezte. Biztonságban éreztük magunkat körülötte, mintha egy család lennénk” – írta Schwimmer.

Joey karakterét megformáló Matt LeBlanc az Instagramon köszönt el tőle. „Jimmy, szavakkal nem lehet kifejezni, mekkora hatással voltál ránk és mindenki másra, akit az a szerencse ért, hogy ismerhetett. Igazi ikon vagy, oly sok téren. Hiányozni fogsz. Isten áldjon.” Lisa Kudrow (Phoebe szerepében láthattuk) egy közös fotóval emlékezett egykori kollégájára az Instagramon – írta az Associated Press.

Burrows szerepe a sorozat indulásánál kulcsfontosságú volt. Ő rendezte a pilot epizódot, és a stábtagok szerint neki volt köszönhető az a tempó és kémia, ami a Jóbarátokat a kezdetektől sikeressé tette. A többkamerás sitcom-formátum mesterének számított, ami biztonságot adott a fiatal színészeknek.

A rendező családja a People magazinnak adott közleményében azt írta, Burrows pénteken, szerettei körében, békésen távozott.

Kiemelték, hogy ritka képessége volt arra, hogy mindenkit jobbá tegyen, és a stáb minden tagját névről ismerte.

Burrows a Cheers társalkotójaként írta be magát a tévétörténelembe, de a nevéhez fűződik a Taxi, a Frasier és a Will & Grace számos epizódja is. Pályafutása során több mint ezer sorozatrészt rendezett, munkáját tizenegy Emmy-díjjal ismerték el. 2016-ban az NBC külön gálaműsorral tisztelgett életműve előtt.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Több mint 1400 világító selyemlámpás költözött Budapestre – ingyenesen látogatható a különleges koreai kiállítás
A lenyűgöző fényinstallációkon keresztül a látogatók megismerhetik a dél-koreai Csindzsu városának selyemkultúráját és világhírű lámpásfesztiválját.


A fénynek története van, a selyemnek pedig emlékezete. Legalábbis Dél-Korea egyik legismertebb kulturális városában, Csindzsuban, ahol évszázadok óta összefonódik a selyemkészítés hagyománya és a lebegő lámpások különleges világa. Ennek az örökségnek egy látványos szelete érkezett most Budapestre: a „Korea fényei – Csindzsu selyemlámpásai” című kiállítás június 19. és szeptember 4. között várja a látogatókat a Koreai Kulturális Központban.

Egy dél-koreai város, amelyet a selyem és a fény tett híressé

Csindzsu Dél-Korea egyik legfontosabb kulturális központja, ahol évszázadok óta szorosan összefonódik a selyemkészítés hagyománya és a lebegő lámpások világa. A most Budapestre érkezett kiállítás ezt az örökséget mutatja be látványos, kortárs formában.

A tárlat középpontjában olyan különleges installációk állnak, amelyek fényből és selyemből készültek.

Ezek az alkotások egy több mint ezeréves kulturális hagyományt fordítanak le a mai vizuális nyelvre, miközben megőrzik annak eredeti jelentését és hangulatát.

A kiállítótérben több mint 1400 selyemlámpás kapott helyet, amelyek szinte teljesen átalakítják a teret. A színes, világító alkotások között sétálva könnyű úgy érezni, mintha az ember egyszerre járna egy művészeti installációban és egy távoli koreai fesztiválon. A látvány különösen azok számára lehet emlékezetes, akik szeretik az olyan kiállításokat, ahol nemcsak nézni, hanem átélni is lehet a műveket.

Egy több száz éves történet, amely ma is él

A csindzsui lámpások története egészen az 1592-es Imdzsin-háborúig vezethető vissza.

A korabeli feljegyzések szerint a Nam folyón lebegő fényeket kommunikációs célokra használták, ugyanakkor reményt és üzeneteket is közvetítettek azok számára, akik a háború nehézségeivel néztek szembe.

Az évszázadok során a lámpások jelentése fokozatosan átalakult. Ma már a közösséghez tartozás, az emlékezés és a béke szimbólumaiként tekintenek rájuk. Ez a hagyomány ma is élő része Csindzsu mindennapjainak: a város minden évben megrendezi a világhírű Csindzsui Lebegő Lámpások Fesztiválját, amelynek idején több tízezer fény ragyogja be az utcákat és a folyópartot.

Ahol a selyem több mint textil

A kiállítás másik főszereplője a selyem. Csindzsu a világ egyik meghatározó selyemközpontjának számít, ahol több mint száz éve készülnek kiemelkedő minőségű selyemtermékek. A város azonban ma már nem csupán textilipari központként tekint önmagára.

A selymet a design, a képzőművészet és a városi identitás részeként értelmezik újra, így a hagyományos alapanyag kortárs kulturális eszközzé válik. A budapesti tárlat pontosan ezt a szemléletet mutatja meg: hogyan lehet egy történelmi örökséget úgy megőrizni, hogy közben a jelenhez is szóljon.

A világ több pontja után Budapestre érkezett

A kiállítás a KOFICE Traveling Korean Arts nemzetközi program részeként valósul meg, amely a koreai művészetet és kultúrát mutatja be a világ különböző országaiban.

A tárlat már Délkelet-Ázsiában és Németországban is sikeresen bemutatkozott, most pedig a magyar közönség is megtapasztalhatja ezt a különleges kulturális utazást.

A látogatók nemcsak a fényinstallációkat csodálhatják meg, hanem közelebb kerülhetnek Csindzsu történetéhez, selyemkultúrájához és ikonikus fényfesztiváljához is. A kiállítás egyszerre szól a múltról és a jelenről, a hagyományról és az innovációról, miközben olyan atmoszférát teremt, amelyből nehéz egyetlen fotóval visszaadni az élményt.

A Korea fényei – Csindzsu selyemlámpásai nemcsak azoknak lehet érdekes, akik rajonganak az ázsiai kultúráért, hanem mindenkinek, aki szeretne néhány órára egy másik világba csöppenni. Egy olyan világba, ahol a fény emlékeket őriz, a selyem történeteket mesél, és ahol a több száz éves hagyomány a jelenben talál új formát.

Korea fényei – Csindzsu selyemlámpásai

Koreai Kulturális Központ (1023 Budapest, Frankel Leó út 30–34.)

2026. június 19. – szeptember 4.

A belépés ingyenes, a Koreai Kulturális Központ nyitvatartási idejében.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk