KULT
A Rovatból

30 éven át kémkedett a szovjeteknek: a Kém a csapatban valós történet egy igazi árulóról

Egy különleges kémsorozat a 60-as évekből, az HBO gondozásában.
B. M.; képek forrása: Rotten Tomatoes és YouTube - szmo.hu
2023. február 26.



A magyar cím nem elég kifejező. Ben Macintyre Kém a csapatban című életrajzi regényéből készült a legújabb HBO adaptáció, amelyben egy barátságon keresztül megismerhetjük a brit kémek körmönfont világát. Történetünk szerint 1965-ben Kim Philby (Guy Pearce),

a brit hírszerzés egyik kiemelkedő alakja, aki több mint 30 éven keresztül kémkedett a szovjeteknek,

lebukott és menekülnie kellett. Legjobb barátja Nicholas Elliot (Damian Lewis) utánaered és megpróbálja rávenni a kettős ügynököt, hogy adja fel tettestársait. Vajon sikerült neki? Philby átáll és most már az oroszok ellen van? Mondhatnánk balgán, hogy ennyi a történet? Hát nagyon nem.

Itt jön képbe a sorozat egyik különlegessége.

Egyszerre több idősíkban és szemszögből ismerjük meg a cselekményt.

Van egy jelenünk, ahol Nicholast faggatják a britek, hogyan sikerült elmenekülni Philbynek: megszökött, vagy hagyta futni? Ugyan ebben az időben Kim Philbyt is gyanúsítják a szovjetek, hogy hogyan tudott elmenekülni Elliot markából. A második idősík tíz nappal korábban játszódik, ahol is egy bejrúti lakásban láthatjuk a szökést és a hozzá tartozó kihallgatást. A harmadik idősík a régmúltba kalauzol minket, ahol egy-egy eseményt ismerhetünk meg hőseink életéből, ami kapcsolódik Philby lebukásához és az azt követő nyomozáshoz. Majd az egészet átfogja egy külső szemlélő, Lily Thomas (Anna Maxwell Martin), aki kikérdezi Nicolast, és próbál segíteni neki a brit titkosszolgálatba beépült szovjet kémek utáni kutatásban.

A végtelenül egyszerű történetet sikerül úgy megbonyolítani, hogy ember legyen a talpán, aki tudja követni a cselekményeket egy kemény munkanap utáni esti tévénézés során. Talán ez a legnagyobb hibája a sorozatnak: túl okos. Nagyon sok a név, a helyszín, bonyolultak a párbeszédek és emellett még nagyon alapos is, ami egyben azt is jelenti, hogy lassú. Ha csak belenéz egy érdeklődő, biztos nem fogja tudni követni, pedig

egy lebilincselő és zseniális sorozatról beszélünk, amit Damian Lewis és Guy Pearce kettőse még magasabb szintre emel.

Párosukat élvezet nézni a képernyőn, folyamatosan próbálják manipulálni, irányítani egymást. A sorozat tele van fontos aprósággal, amiket alig vesz észre a néző, de szemfülesnek kell lenni, mert lehet, hogy később előkerülnek egy másik nézőpontból ezek a részletek. Szerintem még Christopher Nolan is elismerően bólintana a Kém a csapatban forgatókönyvére.

Tapintani lehet a 60-as évek atmoszféráját: a ruhák, a díszletek, az autók, minden korhű és hihető. A szovjet lepukkant környezet olyan, mintha csak most sétálnánk egy kelet-európai panelrengetegben. Ezenfelül

megismerjük a kémek világát,

valójában alig-alig történik akció, és tárgyalótermekben dől el ki is az igazi nyertes, és mennyit számít a dezinformáció, a félrevezetés. A kémekkel és szörnyű emberekkel teli világban pedig ott vannak főszereplőink, a két jó barát, akik között a legnagyobb konfliktus, hogy az egyik túljárt a másik eszén és több mint húsz éven keresztül átverte. Ezért is kifejezőbb az eredeti cím: „Egy kém a barátok között”. Jobban bemutatja Philby árulásának mértékét: nem egy csapatot árult el, hanem a barátait, ami talán nagyobb bűn, mint amiket az országa ellen elkövetett. Olyan embereket vert át, akik mindent megtettek volna érte és ő mégis ellenük fordult. Természetesen Philby árulása miatt rengetegen veszítették el életüket.

A legijesztőbb az egészben, hogy mindez igaz történet alapján íródott.

Egy-két helyszínen és cselekményen változtattak, de a tény, hogy az MI6-ben és a SIS-ben, Anglia két legfontosabb ügynökségében, harminc éven keresztül gond nélkül tevékenykedett egy szovjet kettős ügynök, hihetetlennek tűnik, de mégis igaz.

Guy Pearcenek jutott a jutalomjáték a nagypályás, sármőr Philby szerepében, aki megvezette a munkatársait, a családját és a barátait, majd menekülni kényszerült a kietlen Oroszország szívébe, ahol sosem fogadták be őt igazán. Drámai szerep, szép ívű történet, már-már shakespeare-i tragédia. Pearce ezt az alapvetően bonyolult karaktert könnyeden hozza, élmény nézni. Ehhez kellett neki egy társ, Daimen Lewis személyében. Itthon, a szintén HBO-s Elit alakulat Winters őrmestereként, vagy a Homeland Nicholas Brodyjaként ismerhetik a brit színészt, aki számomra ellopja a showt. Humoros (ki kell emelni, brit humor!), komoly és néha félelmetes az igazság nyomában járó kém karakterében.

Elliot rideg, célratörő és intelligens titkosügynök, míg Philby karizmatikus, csábító és manipulatív.

Ahogyan az egyik szereplő is fogalmaz Elliotról: jobban kellene rá figyelni, mert amikor nagyon visszafogottnak tűnik, akkor pörög a legnagyobb fordulatszámon. Ez a két színész és az ő párbajuk elviszik az egész szériát a hátukon, még úgy is, hogy két külön országban tartózkodnak a sorozat jelentős részében. Nem véletlen Damian Lewis szerepeltetése és a kémtéma sem, Alexander Cary, a sorozat atyja előző sikere a Homeland volt, az is hasonló témákat feszegetett, csak modern köntösben. Lewis szerepelt abban is, a témája szintén a megtévesztés és a beépülés volt, csak nem ennyire brit szájízzel. Itt a teaidőn és a brit felső középosztályon van a hangsúly, ott pedig a CIA és a paranoia volt a középpontban.

Ez a hidegháborús mikrokozmosz, korrajz, amit bemutat a sorozat, pont olyan, mint amilyen hatást próbál gyakorolni a nézőkre: igyekszik távol tartani a karakterektől, senkit sem próbál megszerettetni. Azzal, hogy több szemszögből ismerjük meg az eseményeket motivál, hogy a kis puzzle darabokból mi nézők rakjuk össze a képet és következtessünk, kit gondolunk megbízható információforrásnak. Mind-mind remek eszközök egy könyvben és ezt nem gondoltam volna, de remekül implementálták a sorozatban is.

A három oldal – a barát, az ellenség és a külső objektívnak tűnő szemlélő - csatája saját igazságuk védelmében, és mindenki motivációja érthető és logikus.

Ebből is látszik, hogy nem való mindenkinek a Kém a csapatban. Akármennyire is érdekfeszítő mindez, ha a téma és a stílus miatt a sorozat túl lassúnak tűnhet. Sok a beszélgetés, amik a félreértések elkerülése végett el kell mondanom, hogy érdekfeszítő, sőt, egy-egy párbeszédben több feszültség van, mint egy modern thrillerben teljes játékideje alatt. Valószínűleg az akció hiánya miatt nem lesz nagy közönségsiker. Ha jól rémlik, három pisztolyt és két géppuskát sütöttek el összesen a hat órányi hidegháborús sorozat alatt.

Ezen felül a bonyolultsága is elrettentheti nézőket, mivel, mint említettem, nem a történet a bonyolult, hanem a szerkezete, a narratív eszközei. A filmek szerelmesei imádni fogják, csakugyan azok, akik odáig vannak a kémtörténetekért.

Ez nem a szovjet világhatalom és a nyugat párharca, hanem a barátságé és az ideológiáké.

Melyiket értékelik karaktereink többre? Mi érhet meg ekkora áldozatot? Én csak ajánlani tudom a szériát, pedig úgy gondolom, nem mindenkinek fog tetszeni. A Kém a csapatban összes része megtekinthető az HBO Max kínálatában magyar szinkronnal.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Elhunyt Simor András
Vasárnap, 88 éves korában meghalt Simor András költő, író és pedagógus. Életműve a spanyol és latin-amerikai líra magyarországi megismertetésében, valamint a magyar klasszikusok spanyolra ültetésében is kulcsfontosságú volt.


Életének 88. évében, vasárnap elhunyt Simor András költő, író, műfordító és pedagógus, a magyar–hispán irodalmi kapcsolatok egyik legfontosabb alakja – írta a Szombat Online. Munkássága a hazai kulturális élet és a folyóirat-kiadás több területén is meghatározó volt.

Simor András 1938. július 5-én született Budapesten.

Irodalmi pályája az 1960-as évek elején, a Tűz-tánc-antológiában indult, első verseskötete pedig 1962-ben jelent meg Tereld a felhőket címmel. Terjedelmes költői életműve mellett számos tanulmányt és esszét is írt, időnként pedig a szépirodalmi prózával is kísérletezett.

Pályájának későbbi szakaszaiban a szatírikus költészet nagymesterévé vált, amit a Z-füzetek sorozatában és önálló versesköteteiben publikált művei is bizonyítanak.

Irodalomszervező tevékenységének csúcsa az Ezredvég című folyóirat volt, amelynek főszerkesztőjeként szellemi műhelyt és publikációs felületet biztosított mind az idősebb, mind a pályakezdő írógenerációnak. A lapot mindvégig a kritikus, társadalomközpontú szellemiség jellemezte.

Kulcsszerepet játszott abban, hogy a magyar olvasók megismerhessék a spanyol nyelvű költészetet, de hatalmas munkát fektetett abba is, hogy a magyar klasszikusok verseit spanyolra ültesse át.

Műfordítóként a spanyol klasszikusok, valamint a huszadik századi spanyol és latin-amerikai líra egyik legjelentősebb hazai tolmácsolója volt. Kétirányú kultúraközvetítő tevékenységét nemzetközileg is elismerték, többek között a Kubai Írószövetség érdemrendjével, valamint a Venezuelai Köztársaság rangos érdemrendjével is kitüntették.

Pedagógusként több mint négy évtizeden át tanított spanyol nyelvet: 1962-től 1977-ig a Szinyei Merse Pál Gimnázium és Általános Iskolában, majd 2004-es nyugdíjba vonulásáig a Táncsics Mihály Gimnáziumban. Tankönyvírói munkássága, köztük a korszakos jelentőségű Spanyol nyelvkönyv, generációk számára számított alapműnek.

Gazdag életművét számos díjjal ismerték el. Megkapta a Magyar Köztársasági Arany Érdemkeresztet, a Táncsics-gyűrűt, a Nagy Lajos irodalmi díjat és az MSZOSZ-díjat is.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
„Kicsit olyan, mintha a szádba hánynál” – Anya-fia csók csattant el a Sárkányok házában, még a főszereplők szerint is sokkoló a jelenet
A nézők igencsak kiakadtak a Sárkányok háza harmadik évadának premierjében látott jeleneten. Az Aemondot alakító színész, Ewan Mitchell és az Alicent karakterét megformáló Olivia Cooke is elmondta, mit gondolnak a polgárpukkasztó anya-fia csókról.


„Kicsit olyan érzést kelt, mintha a szádba hánynál” – így jellemezte az Aemond Targaryent alakító Ewan Mitchell azt a jelenetet a Sárkányok háza 3. évadának premierjében, amelyben karaktere szájon csókolja az édesanyját, Alicentet. A főszereplők a People magazin exkluzív interjújában reagáltak, miután a nézők igencsak kiakadtak a sorozat eddigi legmerészebb jelenetén.

A sorozat harmadik évadának vasárnapi amerikai premierjében Aegon király eltűnése utáni káoszban Aemond egy feszült beszélgetés során csókolja meg anyját. Mitchell szerint a jelenet „elég sokkoló” volt, ugyanakkor lehetőséget adott arra, hogy karakterét új oldaláról mutassa meg.

„Elég nehéz falat, nem? Szájon csókolni az anyádat, pláne így” – mondta a színész.

Úgy véli, Aemond torz szeretetkifejezése a gyermekkori elhanyagoltságban gyökerezik.

Az Alicentet alakító Olivia Cooke szerint a jelenetnek „ödipuszi aláfestése” van, amiről karaktere, Alicent mit sem sejt. A színésznő szerint a helyzet rendkívül veszélyes, mivel Aemond kiszámíthatatlan.

„Tudja, hogy egy rossz arckifejezés, egy vélt elutasítás az életébe kerülhet. Úgyhogy nagyon-nagyon óvatosan próbál lépkedni” – mondta Cooke.

Ewan Mitchell szerint Aemond anyja iránti rendíthetetlen hűsége az első évad egyik kulcsjelenetére vezethető vissza, amikor a fiú elvesztette a szemét, és egyedül Alicent állt ki mellette. „Azt a pillanatot biztosan soha nem fogja elfelejteni. Örökre hozzá van kötve” – fogalmazott a színész.

A sorozat ezzel a jelenettel rögtön beváltotta a korábbinál is kegyetlenebb évadra vonatkozó ígéreteket. Az események lassú építkezése nem új, hiszen már az első évadot is sokan egy hosszúra nyúlt bevezetőnek tartották. A történetet jegyző George R. R. Martin korábban úgy nyilatkozott, a teljes cselekmény elmeséléséhez legalább négy évadra lenne szükség.

A Sárkányok háza új részei Magyarországon hétfőtől láthatók az HBO-n és a Max streaming-szolgáltatón.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Meghalt a Jóbarátok rendezője, megható sorokkal búcsúzik tőle Ross és Joey
James Burrows, a legendás sitcom-rendező 85 éves korában elhunyt. A stábtagok, köztük David Schwimmer és Matt LeBlanc is, személyes hangvételű posztokban emlékeztek a pilotot is jegyző szakemberre.


Elhunyt James „Jimmy” Burrows, a 85 éves rendező, aki a Jóbarátok pilot epizódját is a pályára állította. A hírre a sorozat több főszereplője is reagált. A Ross-t játszó David Schwimmer egy apafiguraként emlékezett a rendezőre, aki mellett a stáb biztonságban érezhette magát.

„Melegség, alázat, nagylelkűség jellemezte. Biztonságban éreztük magunkat körülötte, mintha egy család lennénk” – írta Schwimmer.

Joey karakterét megformáló Matt LeBlanc az Instagramon köszönt el tőle. „Jimmy, szavakkal nem lehet kifejezni, mekkora hatással voltál ránk és mindenki másra, akit az a szerencse ért, hogy ismerhetett. Igazi ikon vagy, oly sok téren. Hiányozni fogsz. Isten áldjon.” Lisa Kudrow (Phoebe szerepében láthattuk) egy közös fotóval emlékezett egykori kollégájára az Instagramon – írta az Associated Press.

Burrows szerepe a sorozat indulásánál kulcsfontosságú volt. Ő rendezte a pilot epizódot, és a stábtagok szerint neki volt köszönhető az a tempó és kémia, ami a Jóbarátokat a kezdetektől sikeressé tette. A többkamerás sitcom-formátum mesterének számított, ami biztonságot adott a fiatal színészeknek.

A rendező családja a People magazinnak adott közleményében azt írta, Burrows pénteken, szerettei körében, békésen távozott.

Kiemelték, hogy ritka képessége volt arra, hogy mindenkit jobbá tegyen, és a stáb minden tagját névről ismerte.

Burrows a Cheers társalkotójaként írta be magát a tévétörténelembe, de a nevéhez fűződik a Taxi, a Frasier és a Will & Grace számos epizódja is. Pályafutása során több mint ezer sorozatrészt rendezett, munkáját tizenegy Emmy-díjjal ismerték el. 2016-ban az NBC külön gálaműsorral tisztelgett életműve előtt.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Több mint 1400 világító selyemlámpás költözött Budapestre – ingyenesen látogatható a különleges koreai kiállítás
A lenyűgöző fényinstallációkon keresztül a látogatók megismerhetik a dél-koreai Csindzsu városának selyemkultúráját és világhírű lámpásfesztiválját.


A fénynek története van, a selyemnek pedig emlékezete. Legalábbis Dél-Korea egyik legismertebb kulturális városában, Csindzsuban, ahol évszázadok óta összefonódik a selyemkészítés hagyománya és a lebegő lámpások különleges világa. Ennek az örökségnek egy látványos szelete érkezett most Budapestre: a „Korea fényei – Csindzsu selyemlámpásai” című kiállítás június 19. és szeptember 4. között várja a látogatókat a Koreai Kulturális Központban.

Egy dél-koreai város, amelyet a selyem és a fény tett híressé

Csindzsu Dél-Korea egyik legfontosabb kulturális központja, ahol évszázadok óta szorosan összefonódik a selyemkészítés hagyománya és a lebegő lámpások világa. A most Budapestre érkezett kiállítás ezt az örökséget mutatja be látványos, kortárs formában.

A tárlat középpontjában olyan különleges installációk állnak, amelyek fényből és selyemből készültek.

Ezek az alkotások egy több mint ezeréves kulturális hagyományt fordítanak le a mai vizuális nyelvre, miközben megőrzik annak eredeti jelentését és hangulatát.

A kiállítótérben több mint 1400 selyemlámpás kapott helyet, amelyek szinte teljesen átalakítják a teret. A színes, világító alkotások között sétálva könnyű úgy érezni, mintha az ember egyszerre járna egy művészeti installációban és egy távoli koreai fesztiválon. A látvány különösen azok számára lehet emlékezetes, akik szeretik az olyan kiállításokat, ahol nemcsak nézni, hanem átélni is lehet a műveket.

Egy több száz éves történet, amely ma is él

A csindzsui lámpások története egészen az 1592-es Imdzsin-háborúig vezethető vissza.

A korabeli feljegyzések szerint a Nam folyón lebegő fényeket kommunikációs célokra használták, ugyanakkor reményt és üzeneteket is közvetítettek azok számára, akik a háború nehézségeivel néztek szembe.

Az évszázadok során a lámpások jelentése fokozatosan átalakult. Ma már a közösséghez tartozás, az emlékezés és a béke szimbólumaiként tekintenek rájuk. Ez a hagyomány ma is élő része Csindzsu mindennapjainak: a város minden évben megrendezi a világhírű Csindzsui Lebegő Lámpások Fesztiválját, amelynek idején több tízezer fény ragyogja be az utcákat és a folyópartot.

Ahol a selyem több mint textil

A kiállítás másik főszereplője a selyem. Csindzsu a világ egyik meghatározó selyemközpontjának számít, ahol több mint száz éve készülnek kiemelkedő minőségű selyemtermékek. A város azonban ma már nem csupán textilipari központként tekint önmagára.

A selymet a design, a képzőművészet és a városi identitás részeként értelmezik újra, így a hagyományos alapanyag kortárs kulturális eszközzé válik. A budapesti tárlat pontosan ezt a szemléletet mutatja meg: hogyan lehet egy történelmi örökséget úgy megőrizni, hogy közben a jelenhez is szóljon.

A világ több pontja után Budapestre érkezett

A kiállítás a KOFICE Traveling Korean Arts nemzetközi program részeként valósul meg, amely a koreai művészetet és kultúrát mutatja be a világ különböző országaiban.

A tárlat már Délkelet-Ázsiában és Németországban is sikeresen bemutatkozott, most pedig a magyar közönség is megtapasztalhatja ezt a különleges kulturális utazást.

A látogatók nemcsak a fényinstallációkat csodálhatják meg, hanem közelebb kerülhetnek Csindzsu történetéhez, selyemkultúrájához és ikonikus fényfesztiváljához is. A kiállítás egyszerre szól a múltról és a jelenről, a hagyományról és az innovációról, miközben olyan atmoszférát teremt, amelyből nehéz egyetlen fotóval visszaadni az élményt.

A Korea fényei – Csindzsu selyemlámpásai nemcsak azoknak lehet érdekes, akik rajonganak az ázsiai kultúráért, hanem mindenkinek, aki szeretne néhány órára egy másik világba csöppenni. Egy olyan világba, ahol a fény emlékeket őriz, a selyem történeteket mesél, és ahol a több száz éves hagyomány a jelenben talál új formát.

Korea fényei – Csindzsu selyemlámpásai

Koreai Kulturális Központ (1023 Budapest, Frankel Leó út 30–34.)

2026. június 19. – szeptember 4.

A belépés ingyenes, a Koreai Kulturális Központ nyitvatartási idejében.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk