„Ez a fiú alkalmatlan” – Vitray Tamás elárulta, hogyan indult a konfliktusa Friderikusz Sándorral
A magyar televíziózás legendája, Vitray Tamás a Blikknek adott interjúban beszélt pályájáról, a mai televíziózásról alkotott véleményéről, és évtizedes, hullámzó kapcsolatáról Friderikusz Sándorral.
A 93 éves műsorvezető elmondása szerint a Csak ülök és mesélek című műsorába bárki küldhetett riportötletet, és ha jónak találta, lehetőséget is adott a beküldőnek, hogy maga készítse el az anyagot. Visszaemlékezése szerint Friderikusz Sándor is így kezdte, aki Nyíregyházáról küldött két ötletet. Vitray elmondta, hogy mindkettő tetszett neki, ezért stábot küldött, hogy segítsenek a kezdő fiúnak. A végeredmény azonban csalódás volt számára. „Amikor visszahozták, megnéztem a vágatlan, teljes felvételt, amin mindvégig a rendező hangját hallottam – ő volt a riporter is” – idézte fel Vitray, aki szerint a rendező azzal magyarázta a történteket, hogy „Ez a fiú alkalmatlan.”
A kapcsolatuk ettől függetlenül folytatódott, sőt, Vitray szerint Friderikusz később Rangos Katival együtt a műsor szerkesztője is volt. „A kapcsolatunkról egyébként könyvet lehetne írni: sokszor voltunk jóban, aztán rosszban, és most sem teljesen felhőtlen a viszonyunk” – fogalmazott Vitray, aki szerint a konfliktusok abból adódnak, hogy mindketten érzékenyek. „Ez persze nem azt jelenti, hogy az öklünket rázzuk, egyszerűen csak történik valami, amit éppen a másik önmagára nézve sértőnek tart” – tette hozzá.
Vitray Tamás arról is beszélt, hogy igyekszik utánkövetni egykori riportalanyai sorsát. Példaként Takács Zoltánt említette, aki gimnazistaként a kígyók szakértője volt, és akinek életcélja a kígyóméreg gyógyászati célú kutatása lett. Vitray elmondása szerint a fiú később elvégezte a Harvardot, és ma egy nagy, kígyómérgekkel foglalkozó kutatócég vezetője. „Nemrég vettem fel vele a kapcsolatot és remélem, hamarosan vendégem lesz műsoromban” – árulta el. A műsorvezető ma már a saját YouTube-csatornájára készít tartalmakat, aminek megvan az előnye és a hátránya is. Egyrészt élvezi a szabadságot, másrészt komoly anyagi terhet jelent egy-egy új adás elkészítése. „Nyugdíjas lévén, képes tartalom akkor tud megszületni, amikor az ehhez szükséges forrás is ebből rendelkezésre áll” – magyarázta. Problémát jelent az is, hogy bár a Magyar Televízió archívumából felhasználhat részleteket a régi műsoraiból, ezekkel az anyagokkal nem szerezhet bevételt.
Felidézte az Ötszemközt című műsorának egyik emlékezetes esetét is, amikor Örkény Istvánt szerette volna megnyerni riportalanynak. Az író először tachycardiára, azaz szapora szívverésre hivatkozva udvariasan elutasította a felkérést. Vitray szerint azonban a műsor népszerűsége miatt Örkény később meggondolta magát. A felvétel előtt az író otthonában találkoztak, ahol Vitray egy különleges ajánlatot tett. „Kérlek, ha megnyugtat, írd meg a kérdéseimet, és becsületszavamat adom, hogy azokat, azokat a kérdéseket teszem fel, amelyeket nekem előre megírsz!” – mondta az írónak, aki döbbenet után elővett egy papírlapot, amin már ott sorakoztak a kérdések. Vitray állítása szerint a felvételen Örkény papírját tette maga elé, hogy bizonyítsa, tartja a szavát.
„A kezdetekkor ez így is volt: a bemondónők „Esztikék” és „Marikák” voltak, családias, közvetlen hangulat lengte be a képernyőt” – emlékezett vissza. A mai műsorokat bevallása szerint keveset nézi, sportot is gyakran hang nélkül. Mint mondta, nem akar okoskodni, hiszen sok tanítványa dolgozik a képernyőn, és ha őket kritizálná, saját magáról is ítélkezne. Saját stílusáról elárulta, tudatosan törekedett a közvetlenségre, arra, hogy a néző ne egy kulcslyukon át figyelőnek, hanem a beszélgetés résztvevőjének érezze magát. „Többször figyelmeztettek, hogy „kiszólok” a képernyőről, márpedig ilyesmi a filmművészet szabályai szerint nem illendő. Mégis működött” – jelentette ki.
Magánéletéről szólva elmondta, negyedik feleségével, aki 36 évvel fiatalabb nála, nyolcvan felett kötötte össze az életét, de szerinte az életkornak semmi jelentősége nem volt a kapcsolatukban. „Soha korábban nem pendültem még senkivel ennyire egy húron” – állítja. Úgy érzi, ha nem ismeri meg őt, talán még tovább „házasodgatott” volna. A történelmi traumákkal teli gyerekkora kapcsán elmondta, a háború, a Szálasi- és a Rákosi-rendszer miatt hamar „koravénné” vált. A cserkészetben tanultakat később a munkájában és a magánéletében is kamatoztatta. Megtanulta, mit jelent korrekt „játékvezetőnek” lenni, és azt is, hogy az akaratát nem erőszakkal kell érvényesítenie.
– fejtette ki nevelési elveit. Elmondása szerint soha nem akarta, hogy a fiai kövessék a pályán, és büszke rá, hogy mindketten a maguk útját járták. Öt unokája van, és már egy dédunokája is, Noé, akinek a fejlődését nagy érdeklődéssel figyeli. „Nagyon érdekes látni, hogy egy emberke, az első néhány évében fejlődik a legtöbbet” – mondta.