KULT
A Rovatból

Verebély Marcell: Nem Majka miatt változtattunk az X-Faktor forgatási rendjén

Bemutattak egy új műsorvezetőt, megmutatták az új stúdiót és sok érdekességet megtudhattunk.


Különleges hangulata volt úgy megérkezni az RTL Klub Nagytétényi úti Stúdiójába, hogy már javában átépítik épületet. Annál is inkább, mert egykor az Esti Showder egyik alkotójaként gyakran jártam ide.

A stúdió azonban megvan, az idei X–Faktort most is itt veszik fel, ide hívták össze a sajtó képviselőit, hogy bemutassák az élő showba bejutott csapatokat és az új stúdióbelsőt.

Mint azt Verebély Marcell, a műsor senior kreatív producere elmondta, az új stúdió ötlete Rajcsányi Balázs díszlettervező fejéből pattant ki, és Varga Péter vezető építész valósította meg. A hosszúkás arénát formázó tér a remények szerint még több lehetőséget nyújt a műsor készítői számára, például van külön tér a pörgősebb produkciók számára és a nyugodtabb, intimebb daloknak.

Újdonság, hogy a közönség nem a mentorok mögött, hanem kétoldalt foglal helyet.

A producer felhívta a figyelmet arra is, hogy semmilyen más hasonló műsorban nem dolgoznak olyan sok kamerával, mint az X–Faktorban és idén van egy új kamerájuk is, amely a színpad padlójából, egy csapóajtó alól emelkedik ki, és képes 360 fokban körbefordulni.

A szabályok is változnak némileg: idén megint lehet emelt díjas hívással támogatni a versenyzőket, ami 5 darab, appban leadott szavazattal lesz egyenértékű, és az egész adás ideje alatt szavazni lehet a kedvencekre.

Bejelentetettek egy új műsorvezetőt is: az online látható háttérbeszélgetéseket a Sztárboxban kipróbált Szépréthy Roland készíti majd.

A közös díszletbejárás után félrevontam Marcellt, hogy az idei X–Faktor legforróbb témáiról faggassam. Elsőként természetesen a Peterpos x Leo páros kizárásáról.

– Meglepett, hogy Valkusz Milán csak két versenyzővel érkezett erre a sajtótájékoztatóra. Arra számítottam, hogy a kizárt rapperek helyére behívtok majd valakit.

– Be is fogunk. Csak én mindig akkor szeretek konkrétumokkal szolgálni, amikor minden kisimult. Minden rendben van, és úgy alakul minden ezzel a bizonyos 12-ik versenyzővel, ahogy terveztük, amíg nincs meg minden fixen előkészítve, addig nem szeretném elárulni, ki ő.

– A székes feladat végén Milán három versenyző közül választotta ki a rapper fiúkat. Kézenfekvő a feltételezés, hogy Jázmin vagy Soma lehet a befutó.

– Annyit tudok mondani, hogy Milán csapatából lesz valaki, azok közül, akiket a Táborban kiválasztott magának.

– Mi volt az oka, hogy idén kimaradt a Mentorház?

– Azt éreztem, hogy az a szakasz a Tábor székes feladata és az élő show között túl lassú. Változik a világ, sokkal tempósabban haladunk mindenben: ahogy scrollozunk a Tik–tokon, ahogy tévéműsort nézünk, ahogy vásárolunk applikáción keresztül.

Bár a Mentorházat nagyon sokszor megújítottuk, sok olyan ötletet vittünk bele, amit aztán külföldön is használtak, mégis azt éreztem, hogy tartalmilag ez a fázis már nem időtálló.

– Majka nem rég egy interjújában arról beszélt, hogy az X–Faktor direkt az ő kedvéért változtatott a forgatási beosztásán, mivel ő a rövidebb, 6–8 órás forgatásokat tartja elfogadhatónak. Valóban így volt?

– A hivatalos válaszom Majka felé az, hogy igen. (nevet) De a The Voice–ban is már nagyon jó körülmények között, jó óraszámban forgattunk. Úgyhogy nyilván Majka miatt is, de egyébként is tervben volt az időbeosztás optimalizálása.

A versenyzők közül Fehér Krisztiánt és Szabó Bencét kaptam el egy szóra. Elősként Krisztiánnal beszélgettem.

– Te kétszer is közel kerültél a kieséshez. Először Majka elküldött, de Milán végül átvitt a saját csapatába. Aztán Milán is felállított a fehér székről, igaz, egy pillanattal később leültetett a pirosba.

– Az biztos, hogy az enyém az egyik legizgalmasabb történet a versenyzők közül. Ez így volt megírva. Köszönetet szeretnék mondani a lehetőségért. Ígéretet teszek, hogy robbani fog minden, ami velem kapcsolatos.

– Nem teljesen a semmiből jöttél, hiszen Youtube-on több dalod is megtalálható.

– Nekem az X-Faktor előtt volt már néhány dalom, ami milliós megtekintést ért el. De úgy gondoltam, hogy ez múlékony dolog. Könnyen elveszíthető.

Én tulajdonképpen ingyen reklámért jöttem az X-Faktorba, nem terveztem, hogy eljutok az Élő show-ig.

De ha már itt vagyok, olyat hoztam, amit remélem, mindenki értékelni fog és azt is remélem, hogy sokáig menetelek majd!

– Az a cél, hogy minden körben saját dalt énekelj?

– Nem szeretnék feldolgozást énekelni, de ki tudja, mihez jön meg a kedvem. Saját dalokkal szeretnék menni, mert a saját nevemet szeretném építeni.

– Mennyire érintette rosszul a csapatot Peterposék kizárása?

– Szomorú vagyok, mert csíptem a fiúkat, de hát ez így alakult sajnos. El kell fogadni, túl kell lépni, a jövőben meg majd meglátjuk, mi alakul.

Szabó Bence már rutinosan mozog a zenei tehetségkutatók világában.

– Mennyiben más az X-Faktor a többihez képest?

– Az X-Faktor számomra nagyon kellemes csalódás. Már tavaly a The Voice-ban is belekóstolhattam, milyen a professzionális műsorkészítés, de az X-Faktor ezt is felülmúlta.

Becsben tartanak minket, vigyáznak ránk, egy nagy család lettünk.

Nagyon szeretem csinálni, életem egyik legjobb élménye.

– Azt említetted már, hogy Miklósa Erika a The Voice után sem engedte el a kezed. Most is segíti a felkészülésedet?

– Folyamatosan tartjuk a kapcsolatot. Ha tanácsot kérek tőle, mindig eligazít. A mesteriskolájának a tanulója vagyok, minden hónapban nála töltök egy hetet, ahol folyamatosan tanulunk. Megtanít a szakma minden apró kis fortélyára.

– Az egyik kritika, ami érni szokta az ilyen műsorokat, hogy megpróbálják a versenyzőket átalakítani „eladható termékké”. Te hogy érzed, mennyire engedik, hogy olyan legyél, amilyen vagy?

– Törekszem rá, hogy mindig önmagam lehessek, és szinte csak pozitív visszajelzéseket kapok. Éppen ezért senki nem is akar megváltoztatni, mert úgy tűnik, az emberek olyannak szeretnek, amilyen vagyok, az igazi Szabó Bence.

– Van elvárás benned, hogy meddig szeretnél eljutni, vagy úgy vagy vele, hogy innen már minden adás ajándék?

– Én úgy jöttem ebbe a műsorba, hogy mindig a lehető legjobbat szeretném nyújtani. Éppen ezért, hogyha bármikor is kiesek, akkor nem sérülök. Tudni fogom, hogy a lehető legtöbbet hoztam ki magamból.

Viszont mindenkinek, aki itt van, nagyon nagy álma, hogy minél messzebb eljusson, minél többet elérhessen.

Természetesen én is azt szeretném, ha ott lehetnék a Fináléban.

fotó: Nagy Bogi


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Elhunyt Simor András író
Vasárnap, 88 éves korában meghalt Simor András költő, író és pedagógus. Életműve a spanyol és latin-amerikai líra magyarországi megismertetésében, valamint a magyar klasszikusok spanyolra ültetésében is kulcsfontosságú volt.


Életének 88. évében, vasárnap elhunyt Simor András költő, író, műfordító és pedagógus, a magyar–hispán irodalmi kapcsolatok egyik legfontosabb alakja – írta a Szombat Online. Munkássága a hazai kulturális élet és a folyóirat-kiadás több területén is meghatározó volt.

Simor András 1938. július 5-én született Budapesten.

Irodalmi pályája az 1960-as évek elején, a Tűz-tánc-antológiában indult, első verseskötete pedig 1962-ben jelent meg Tereld a felhőket címmel. Terjedelmes költői életműve mellett számos tanulmányt és esszét is írt, időnként pedig a szépirodalmi prózával is kísérletezett.

Pályájának későbbi szakaszaiban a szatírikus költészet nagymesterévé vált, amit a Z-füzetek sorozatában és önálló versesköteteiben publikált művei is bizonyítanak.

Irodalomszervező tevékenységének csúcsa az Ezredvég című folyóirat volt, amelynek főszerkesztőjeként szellemi műhelyt és publikációs felületet biztosított mind az idősebb, mind a pályakezdő írógenerációnak. A lapot mindvégig a kritikus, társadalomközpontú szellemiség jellemezte.

Kulcsszerepet játszott abban, hogy a magyar olvasók megismerhessék a spanyol nyelvű költészetet, de hatalmas munkát fektetett abba is, hogy a magyar klasszikusok verseit spanyolra ültesse át.

Műfordítóként a spanyol klasszikusok, valamint a huszadik századi spanyol és latin-amerikai líra egyik legjelentősebb hazai tolmácsolója volt. Kétirányú kultúraközvetítő tevékenységét nemzetközileg is elismerték, többek között a Kubai Írószövetség érdemrendjével, valamint a Venezuelai Köztársaság rangos érdemrendjével is kitüntették.

Pedagógusként több mint négy évtizeden át tanított spanyol nyelvet: 1962-től 1977-ig a Szinyei Merse Pál Gimnázium és Általános Iskolában, majd 2004-es nyugdíjba vonulásáig a Táncsics Mihály Gimnáziumban. Tankönyvírói munkássága, köztük a korszakos jelentőségű Spanyol nyelvkönyv, generációk számára számított alapműnek.

Gazdag életművét számos díjjal ismerték el. Megkapta a Magyar Köztársasági Arany Érdemkeresztet, a Táncsics-gyűrűt, a Nagy Lajos irodalmi díjat és az MSZOSZ-díjat is.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
„Kicsit olyan, mintha a szádba hánynál” – Anya-fia csók csattant el a Sárkányok házában, még a főszereplők szerint is sokkoló a jelenet
A nézők igencsak kiakadtak a Sárkányok háza harmadik évadának premierjében látott jeleneten. Az Aemondot alakító színész, Ewan Mitchell és az Alicent karakterét megformáló Olivia Cooke is elmondta, mit gondolnak a polgárpukkasztó anya-fia csókról.


„Kicsit olyan érzést kelt, mintha a szádba hánynál” – így jellemezte az Aemond Targaryent alakító Ewan Mitchell azt a jelenetet a Sárkányok háza 3. évadának premierjében, amelyben karaktere szájon csókolja az édesanyját, Alicentet. A főszereplők a People magazin exkluzív interjújában reagáltak, miután a nézők igencsak kiakadtak a sorozat eddigi legmerészebb jelenetén.

A sorozat harmadik évadának vasárnapi amerikai premierjében Aegon király eltűnése utáni káoszban Aemond egy feszült beszélgetés során csókolja meg anyját. Mitchell szerint a jelenet „elég sokkoló” volt, ugyanakkor lehetőséget adott arra, hogy karakterét új oldaláról mutassa meg.

„Elég nehéz falat, nem? Szájon csókolni az anyádat, pláne így” – mondta a színész.

Úgy véli, Aemond torz szeretetkifejezése a gyermekkori elhanyagoltságban gyökerezik.

Az Alicentet alakító Olivia Cooke szerint a jelenetnek „ödipuszi aláfestése” van, amiről karaktere, Alicent mit sem sejt. A színésznő szerint a helyzet rendkívül veszélyes, mivel Aemond kiszámíthatatlan.

„Tudja, hogy egy rossz arckifejezés, egy vélt elutasítás az életébe kerülhet. Úgyhogy nagyon-nagyon óvatosan próbál lépkedni” – mondta Cooke.

Ewan Mitchell szerint Aemond anyja iránti rendíthetetlen hűsége az első évad egyik kulcsjelenetére vezethető vissza, amikor a fiú elvesztette a szemét, és egyedül Alicent állt ki mellette. „Azt a pillanatot biztosan soha nem fogja elfelejteni. Örökre hozzá van kötve” – fogalmazott a színész.

A sorozat ezzel a jelenettel rögtön beváltotta a korábbinál is kegyetlenebb évadra vonatkozó ígéreteket. Az események lassú építkezése nem új, hiszen már az első évadot is sokan egy hosszúra nyúlt bevezetőnek tartották. A történetet jegyző George R. R. Martin korábban úgy nyilatkozott, a teljes cselekmény elmeséléséhez legalább négy évadra lenne szükség.

A Sárkányok háza új részei Magyarországon hétfőtől láthatók az HBO-n és a Max streaming-szolgáltatón.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Több mint 1400 világító selyemlámpás költözött Budapestre – ingyenesen látogatható a különleges koreai kiállítás
A lenyűgöző fényinstallációkon keresztül a látogatók megismerhetik a dél-koreai Csindzsu városának selyemkultúráját és világhírű lámpásfesztiválját.


A fénynek története van, a selyemnek pedig emlékezete. Legalábbis Dél-Korea egyik legismertebb kulturális városában, Csindzsuban, ahol évszázadok óta összefonódik a selyemkészítés hagyománya és a lebegő lámpások különleges világa. Ennek az örökségnek egy látványos szelete érkezett most Budapestre: a „Korea fényei – Csindzsu selyemlámpásai” című kiállítás június 19. és szeptember 4. között várja a látogatókat a Koreai Kulturális Központban.

Egy dél-koreai város, amelyet a selyem és a fény tett híressé

Csindzsu Dél-Korea egyik legfontosabb kulturális központja, ahol évszázadok óta szorosan összefonódik a selyemkészítés hagyománya és a lebegő lámpások világa. A most Budapestre érkezett kiállítás ezt az örökséget mutatja be látványos, kortárs formában.

A tárlat középpontjában olyan különleges installációk állnak, amelyek fényből és selyemből készültek.

Ezek az alkotások egy több mint ezeréves kulturális hagyományt fordítanak le a mai vizuális nyelvre, miközben megőrzik annak eredeti jelentését és hangulatát.

A kiállítótérben több mint 1400 selyemlámpás kapott helyet, amelyek szinte teljesen átalakítják a teret. A színes, világító alkotások között sétálva könnyű úgy érezni, mintha az ember egyszerre járna egy művészeti installációban és egy távoli koreai fesztiválon. A látvány különösen azok számára lehet emlékezetes, akik szeretik az olyan kiállításokat, ahol nemcsak nézni, hanem átélni is lehet a műveket.

Egy több száz éves történet, amely ma is él

A csindzsui lámpások története egészen az 1592-es Imdzsin-háborúig vezethető vissza.

A korabeli feljegyzések szerint a Nam folyón lebegő fényeket kommunikációs célokra használták, ugyanakkor reményt és üzeneteket is közvetítettek azok számára, akik a háború nehézségeivel néztek szembe.

Az évszázadok során a lámpások jelentése fokozatosan átalakult. Ma már a közösséghez tartozás, az emlékezés és a béke szimbólumaiként tekintenek rájuk. Ez a hagyomány ma is élő része Csindzsu mindennapjainak: a város minden évben megrendezi a világhírű Csindzsui Lebegő Lámpások Fesztiválját, amelynek idején több tízezer fény ragyogja be az utcákat és a folyópartot.

Ahol a selyem több mint textil

A kiállítás másik főszereplője a selyem. Csindzsu a világ egyik meghatározó selyemközpontjának számít, ahol több mint száz éve készülnek kiemelkedő minőségű selyemtermékek. A város azonban ma már nem csupán textilipari központként tekint önmagára.

A selymet a design, a képzőművészet és a városi identitás részeként értelmezik újra, így a hagyományos alapanyag kortárs kulturális eszközzé válik. A budapesti tárlat pontosan ezt a szemléletet mutatja meg: hogyan lehet egy történelmi örökséget úgy megőrizni, hogy közben a jelenhez is szóljon.

A világ több pontja után Budapestre érkezett

A kiállítás a KOFICE Traveling Korean Arts nemzetközi program részeként valósul meg, amely a koreai művészetet és kultúrát mutatja be a világ különböző országaiban.

A tárlat már Délkelet-Ázsiában és Németországban is sikeresen bemutatkozott, most pedig a magyar közönség is megtapasztalhatja ezt a különleges kulturális utazást.

A látogatók nemcsak a fényinstallációkat csodálhatják meg, hanem közelebb kerülhetnek Csindzsu történetéhez, selyemkultúrájához és ikonikus fényfesztiváljához is. A kiállítás egyszerre szól a múltról és a jelenről, a hagyományról és az innovációról, miközben olyan atmoszférát teremt, amelyből nehéz egyetlen fotóval visszaadni az élményt.

A Korea fényei – Csindzsu selyemlámpásai nemcsak azoknak lehet érdekes, akik rajonganak az ázsiai kultúráért, hanem mindenkinek, aki szeretne néhány órára egy másik világba csöppenni. Egy olyan világba, ahol a fény emlékeket őriz, a selyem történeteket mesél, és ahol a több száz éves hagyomány a jelenben talál új formát.

Korea fényei – Csindzsu selyemlámpásai

Koreai Kulturális Központ (1023 Budapest, Frankel Leó út 30–34.)

2026. június 19. – szeptember 4.

A belépés ingyenes, a Koreai Kulturális Központ nyitvatartási idejében.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Hallásveszély, avagy a srác esete, aki túl jól hallott, ezért felcsapott széftörőnek – A zongorahangoló az idei nyár nagy filmes meglepetése
Niki White akár egy tragikus szuperhős is lehetne, hiszen van egy különleges képessége, ami épp annyi fájdalmat okoz neki, mint amennyi haszna van.


Elöljáróban annyit, hogy talán a 2019-es A metál csendje (A fém hangja címen is ismert) óta nem volt ennyire fontos a hang használata egy egész estés filmben. Ez pedig nem véletlen, hiszen mindkét film főszereplőjének módosult a hallása az átlagemberekéhez képest. A metál csendje dobosa, Ruben (Riz Ahmed) fiatalkora ellenére szép lassan kezdi elveszíteni a hallását, zenész létére pedig ezt első körben el kell fogadnia, majd meg kell vele birkóznia. A zongorahangoló Nikije (Leo Woodall) pedig épp ennek az ellenkezőjét tapasztalja. Neki ugyanis hiperakúzisa, avagy túlhallása van, ami fokozott hangérzékenységet és a környezeti zajok alacsony tűrőképességét jelenti. Vagyis hősünknek minden hangos, éles zaj nagy fájdalmat okoz, így a nap 24 órájában füldugó van a füleiben, a számára extrémebb helyzetekben (mint például egy forgalmas utcán sétálva) pedig még egy zajcsendesítő fülhallgatóval is megspékeli a lárma visszafogását.

Niki egykor csodagyerek volt, már gyerekkorától kezdve zongoravirtuóznak számított, a betegsége miatt azonban fel kellett hagynia a zenéléssel, így azóta zongorahangolóként dolgozik a mesterével, Harryvel (Dustin Hoffman). Egy nap azonban rádöbben, hogy a különleges képességével szinte játszi könnyedséggel ki tud nyitni bármilyen széfet, hiszen minden apró, csak speciális eszközökkel fogható kattanást jól ki tud venni.

Amikor pedig az idős Harry – aki a feleségével, Marlával (Tova Feldshuh) tetemes mennyiségű adósságot halmozott fel – kórházba kerül, Niki úgy dönt, csatlakozik egy bűnbandához, akik biztonsági cégnek adják ki magukat, hogy gazdagok széfjeiből csórjanak el ezt-azt. Közben hősünk életébe még a szerelem is betoppan, amikor megismerkedik a zongorista Ruthie-val (Havana Rose Liu), aki egy elismert maestro (Jean Reno) asszisztensi állására pályázik, ezért éjt nappallá téve gyakorol. Persze a bűnözés csak rövid távon kifizetődő, a sors pedig nem foglalkozik azzal, hogy egy alapvetően jó ember tért le a helyes ösvényről…

A zongorahangoló végső soron egy első film, bár a rendezője és társírója, Daniel Roher 2023 óta már Oscar-díjas. Roher ugyanis a mozgóképes karrierje kezdete, vagyis 2011 óta rövidfilmeket és dokumentumfilmeket készített, az utóbbi műfaj terén pedig annyira tehetségesnek bizonyult, hogy 2023-ban Oscart nyert a Navalnij című filmjéért a Legjobb dokumentumfilm kategóriájában. Azóta készített még egy doksit, a 2024-es Pillantást (amelyben egy apa és egy anya nagy utazásra viszik a gyerekeiket, mielőtt azok elveszítik a látásukat egy ritka genetikai rendellenesség miatt), majd elérkezettnek látta az időt, hogy elkészítes az első egész estés játékfilmjét.

A zongorahangoló tavaly mutatkozott be a Telluride-i Filmfesztiválon, majd a torontói mustrán választották az év 10 legjobb filmje közé, ezután pedig végigfesztiválozta a világot Londonon és Zürichen át Vancouverig és a Sundance-ig. Idén került a mozikba világszerte, és micsoda szerencse, hogy Magyarországon is a nagyvásznon lehet megnézni Daniel Roher filmjét, amely a nyár egyik nagy meglepetése lett.

A zongorahangoló cím, amelyet a magyar keresztségben kapott, ugyanakkor megtévesztő lehet, mivel egy európai művészfilmet sugall (valljuk be, nem hangzik túl izgin), miközben egy ügyes műfaji elegyről van szó: a leginkább talán heist film (rablófilm), de éppúgy hangsúlyos benne a dráma, a romantika és valamennyire a thriller is.

Megspékelve klasszikus zenékkel, pergő, dinamikus snittekkel, kiváló színészi alakításokkal, izgalmakkal és fordulatokkal. Jól hangzik, nem? Daniel Roher filmje egyszerre játszik a nézők megannyi billentyűjén, amelyek a legkülönfélébb reakciókat és hatásokat hívják elő belőlük.

A főszerepben látható Leo Woodall a jövő nagy filmsztárja. Bár szerepelt a Tom Holland-féle Cherry: Az elveszett ártatlanságban (2021) is, a szélesebb közönség A Fehér Lótusz 2. évadában ismerhette meg Jackként. Majd a 2024-es Egy nap című minisorozatban kapott először főszerepet, 2025-ben pedig magát Renée Zellwegert hódította meg a Bridget Jones: Bolondulásigban, ahogy Rachel Weiszt is a Vladimir című idei netflixes soriban.

Woodall pedig rendre bizonyítja, hogy sokkal több van benne egy szimpla szépfiúnál, akit amúgy imád a kamera, A zongorahangoló fizikailag és lelkileg is sérült Nikijét is kifogástalanul hozza.

Az először hűvös, majd szép lassan feloldódó és elvihatott Ruthie-ként Havana Rose Liu is méltó társa (őt egyébként a szintén nemrég mozikba került Életem legjobb számában is látni lehet egy kisebb szerepben), ahogy a sokadik jutalomjátékát adó Dustin Hoffman is, aki ezúttal is bizonyítja, hogy még közel a kilencvenhez is (jövő augusztusban tölti be) egy színészisten.

A zongorahangoló tehát abszolút javallott mindazoknak, akik torkig vannak az ötlettelen és jellegtelen hollywoodi blockbusterekkel, és inkább valami olyasmit néznének a moziban, ami valóban próbára teszi a szemeiket, a füleiket (Oscart a hangmérnököknek) és az agyukat is. Érdemes ráhangolódni erre a filmre.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk