ÉLET-STÍLUS
A Rovatból

Vekerdy azt mondta: "Szard le az iskolát!" Tényleg?

A gyerekek iskolai teljesítményének megítélése ma két véglet között ingadozik: egyesek szerint egyáltalán nem kell vele foglalkozni, másoknak meg szent meggyőződésük, hogy ezen áll vagy bukik a gyerekük jövője.
R. Fonyó Barbara írása a Mom With Five blogon, Fotók: Pixabay - szmo.hu
2018. október 18.



A Mom With Five blog sokkal több egy ötgyerekes édesanya egyszerű naplójánál, egy valóságos családi magazin. R. Fonyó Barbara végzettségét tekintve történész-egyiptológus, de az egyetem elvégzése után – némi kitérőtől eltekintve – külpolitikai újságíróként dolgozott a Magyar Távirati Irodánál. 2002 óta háztartásbeliként, főállású anyaként éli a mindennapjait öt gyerek (4 fiú és egy lány) édesanyjaként.

Barbara posztjai középpontjában a család áll, a gyerekei, a velük átélt élmények, a gyereknevelés során szerzett tapasztalatok, kudarcok. Írásaiban azt szeretné megmutatni, hogy gyerekekkel élni nem mindig rózsaszín, habos-babos tündérmese, néha kifejezetten nehéz, de ennek ellenére minden pillanatáért megéri csinálni, küzdeni, erőn felül teljesíteni.

E két véglet pedig egy szörnyűséges jelenben maniszfesztálódik: feleslegesen stresszelt, terhelt gyerekekben vagy épp a deviancia piedesztálra emelésében. (Itt talán épp magam ellen is beszélek, mert két sorból kilógós/BTMN-s gyerekem is van és én is az vagyok/voltam. De nagyon fontos látni, hogy bár a tehetség valóban mutathat devianciát a szó nemes értelmében, minden pejoratív felhang nélkül, de nem feltétlenül. Mert például kompenzál, ugyanakkor pedig nem minden deviancia mögött húzódik tehetség és nem, egyáltalán nem igaz, hogy csak ők vihetik “sikerre” – kinek mi a siker? – az életüket, az átlag pedig belepunnyad a hétköznapokba és nem lesz belőlük “senki”. Ez egy óriás félreértés! Az első félreértés az iskolai teljesítmény megítélésében.)

Nagyon sok gondolat cikázik a fejemben e téma kapcsán, megpróbálom őket a lehető legjobban megfogalmazni, de már most érzem, hogy nehéz igazán jól rendszerbe foglalni őket. Ezért lehet, hogy lesznek gondolati bakugrások az írásomban, nézd el nekem!

Kezdjük az elején. Én a bevezetőben említett két elgondolás egyikében sem hiszek. Mondom ezt úgy, hogy már egy jó ideje letettem a terhet és hat év görcsös, kényszeres ellenőrzésmánia után a gyerekeim kezébe passzoltam át az iskolai feladatokat. Olybá tűnhet hát, hogy én az első csoportot erősítem. De határozottan ellent kell mondjak. Mert nem. Akkor... akkor a második csoportba tartozom. Még csak az kéne!

Mielőtt belevágok az okfejtésembe, hadd legyek veled teljesen őszinte. Én a magam részéről nem szeretek végletekben gondolkozni. Nem szeretem a szélsőséges gondolatokat. Az meg különösen bosszant, ha keverjük a szezont a fazonnal. Az iskolai teljesítmény megítélésénél mindhárom jelenség egyszerre mutatkozik. Szerintem.

Nemrégiben jelent meg a Nők Lapjában egy friss interjú Vekerdy Tamással. Elolvastam. És élveztem, mert sok igazság volt abban, amit mondott. Mint mindig. És voltak benne olyan dolgok, amelyekkel nem értettem egyet. Mint mindig. És ez így van jól. Én leginkább azt szeretem benne, hogy gondolkodásra, továbbgondolásra ösztönöz, hogy ránézzek az életemre, a gyerekeimmel kapcsolatos “elveimre” és számot vessek velük. Újra és újra.

Ebben az interjúban kerek perec kijelentette, hogy nem kell foglalkozni az iskolával, mert a felnőttkori előmenetelünknek, “sikerünknek” vajmi kevés köze van ahhoz, hogy hogyan teljesítettünk anno a suliban. Egyetértek vele. A jegyekben mért előmenetel szintjén.

De!

Magam körül azt látom, hogy ezt a kijelentését nagyon sokan úgy fordítják le, hogy nem kell tanulni, mert nagyon sok felesleges dolgot akarnak a gyerekek fejébe beleszuszakolni, amit szinte azonnal el is felejtenek, vagy ha nem is azonnal, de két nap múlva már nem emlékeznek rá és úgyis ott az internet, csak pár pillanat bepötyögni a kérdést és szinte azonnal ott a válasz és még annál is több. És ez elég a boldoguláshoz. Csakhogy ez nem ilyen egyszerű.

A világot az innovatív elmék viszik előre. Az innovatív embernek pedig az egyik erőssége az alaptudás. Amire lehet építkezni. Mert az ilyen ember amikor nehézséggel találja magát szembe, akkor nem az alapoknak kell utánanéznie, hanem azokra a kérdésekre keresheti a választ, amelyek előreviszik őt a problémája megoldásában. Így aztán ő áll nyerésre. De ehhez nélkülözhetetlen egy biztos, az alapnál komplexebb, sokrétű tárgyi tudás. Is. Az is szükséges a gyakorlati, praktikus, életszerű tudásanyag mellett.

Ilyen szempontból nagyon is fontos a gyerek iskolai teljesítménye. Hogy értse és lássa, hogy miért fontos a tanulás, a teljesítmény. Az pedig a szülő feladata, hogy ráirányítsa erre a figyelmét és ne üsse el azzal az egészet, hogy majd megnézed a neten, mert ott fent van minden. Tény, hogy ott fent van minden, a kérdés csak az, hogy mennyi idő előbányászni és milyen mélyről kell indulni. Ne feledjük, hogy nagyon mélyről indulva a kis domb is hatalmas magasságnak látszik, de attól az még nem hegy...

Ebből az aspektusból tehát nagyon is foglalkoztat a gyerekeim iskolai teljesítménye. És mi az, ami nem foglalkoztat? Az érdemjegyek. Egy: mert semmit nem mondanak el a gyerekeimről és a képességeikről. Egy pillanatot rögzítenek. Kettő: mert egy olyan életpályamodellhez szükségesek, amelyek már a jelen világ is meghaladott, a jövőről nem is beszélve.

Mire gondolok? Nem tudunk kilépni abból a gondolkodásmódból, hogy az életpályánk egy lineáris vonal mentén mozog. Nem tudjuk elhinni, hogy másképp is fel lehet nőni, másképp is lehet dolgozni, mint ahogy mi tettük, tesszük. Hogy 35 évesen is bele lehet kezdeni egy teljesen új munkába, hátrahagyni mindazt, amit addig csináltunk. Mert nincs akadálya. Mert a mai világ már nem egy lineáris életfolyamat mentén halad. Hogy amit egyszer eldöntöttünk, az nem végleges, azon lehet változtatni. Tanulással, továbbképzéssel stb. Bármikor. Nem tudjuk elengedni azt az érdemjegyekhez szorosan kapcsolódó irányvonalat, hogy ha nem kerül be ide vagy oda ekkor és akkor a gyerekünk, akkor befellegzett neki, bezárult előttük az összes kapu és nem lesz belőlük senki.

Egy olyan világban, ahol az élethosszig való tanulás alap, ahol a karrierváltás az élet része, egy ilyen világban nem vagyok hajlandó bemenni abba az utcába, hogy csak annak van helye itt, akit idejekorán “pályára” állítottak és diplomát szerzett. Ennél szerintem sokkal, de sokkal fontosabb a tanulásra, a megújulásra, az innovációra, az adaptációra való képesség, az erre való felkészítés, nevelés. Sőt, továbbmegyek. Ez a legtöbb, amit adhatunk a gyerekeinknek. És ezt nem jegyekben mérik. Igaz, nem is az iskolában tanítják.

Én a jegyekre koncentráló és épp ezért a lineáris életpályavonaltól elszakadni képtelen gondolkodásmód helyett úgy döntöttem, hogy azt a sok energiát, amely ennek a múltban gyökerező, de a jövőben vajmi kevéssé életképesnek mutatkozó elgondolás fenntartásához szükséges, máshova koncentrálom.

Olyan tudást adok a gyerekeim kezébe, amelyet az iskolától várnánk el, de amelyet a jelenlegi rendszer nem tud megadni. Egy tudás-hálózatot, ami a jövőjük kiindulási alapja lehet, amiből növekedni lehet. Kevésbé koncentrálunk arra, hogy bekerüljünk valahova, ahonnan esetleg egyenes út vezet a kitűzött cél felé (kizsigerelés, totális leterhelés révén), inkább arra fókuszálunk, hogy bárhova bekerülhessünk és ne a jegyek alapján, hanem a megszerzett tudás alapján. Igen, tudom, hogy a legtöbb iskolában még mindig a jegyek alapján rangsorolják a gyerekeket, de vannak másmilyen helyek is. Egyre több. Ahol már az egyéniség számít, hogy mennyire passzol az iskolához, hogy mennyire tud majd a közösség és az egyén együtt dolgozni, hogy ez mennyire lesz nyertes szituáció mindkét fél számára. És azt gondolom, hogy egyre inkább erre mozdul majd el a világ.

Lehet, hogy nem lesz egyenes az útjuk a gyerekeimnek, lehet, hogy lesznek kieső idők, mert nem jutnak be oda elsőre, ahova szeretnének, de lesz útjuk és azt csinálhatják majd, amit tényleg szeretnek, mert az iskolai tanulás mellett is könnyedén végigvihető kurzusokon, próbákon, programokon megszerzett szerteágazó tudásuk révén bármit elérhetnek. A kitűzött célt is. És mire ide elérnek, addigra a tanulás már tényleg nem a jegyekről fog szólni. Hanem ön-magáról. A képességről a fejlődésre, a változásra, az alkalmazkodásra, a nyitottságra.

Mit tudjuk mi ma, hogy tíz év múlva milyen képességekre, tudásra lesz szükség?!

Ugyanazokban a sablonokban gondolkozunk, mint tíz-húsz-harminc évvel ezelőtt. Képtelenek vagyunk szabadulni az iskolai teljesítmények és az érdemjegyek jövőt befolyásoló kényszerképzetétől. Nyilvánvaló, hogy erről a fennálló rendszer is tehet. De mi is. Nincs más jövőképünk, mint ami nekünk volt. Cső-látás, ami valahol elkezdődik és valahol véget ér, közben pedig nincs lehetőség kitörni belőle. A végén pedig ott a nagy szabadság, de bizonytalanok vagyunk, nem merünk lelépni a kitaposott útról, mert nincsenek meg hozzá a támogató eszközeink, például az út közben felszedett szerteágazó tudásunk. Természetesen idővel megtanulunk élni a lehetőségeinkkel, tanulni kezdünk ezt-azt, csak hátrányban leszünk azokkal szemben, akik eleve felvértezve indulnak neki az életnek, akikben ott az innovatív elme, akik eleve egy flexibilis életpályára rendezkedtek be.

De ebben a teljesítményre és jegyekre koncentráló világban mégiscsak az a legrosszabb, hogy szemünket folyamatosan a jövőre függesztjük és közben elfelejtünk a jelenre nézni, a jelenben élni. Óvodás korban már az iskolára készülünk, általános iskolában a gimnáziumra, gimnáziumban az egyetemre. Ami alapból természetes, csak időben vagyunk elcsúszva. Nem a megfelelő időben kezdjük a felkészülést, hanem jóval korábban és elfelejtjük kiélvezni az adott kor adott pillanatait. Hajszolunk valamit, amit hajszolás nélkül is elérhetünk, csak el kéne engedni azt a hamis képzetet, hogy ha nem csináljuk, akkor lemaradunk. Ezzel pedig a gyerekeinknek ártunk. Szerintem.

Ha tetszett, amit olvastál, iratkozz fel a Mom with Five blog hírlevelére, vagy csatlakozz a Facebook oldalához és a Mom With Five – Pont jó szülők vagyunk! csoporthoz, ahol egy szuper közösség mellett bepillantást nyerhetsz nem mindennapi ötgyerekes életébe is.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Zsombor először szelte át a Balatont – de a kollégáival megélt csapategység miatt úgy érzi, nem utoljára
Van, aki évekig csak tervezi, hogy egyszer teljesíti a Lidl Balaton-átúszás távját, más pedig fogja magát, és valóban nekivág. Zsombor idén először evezte át a tavat – úgy, hogy külön erre a kihívásra egyetlen edzéssel sem készült.


Sokak bakancslistáján szerepel egy egyszerűnek tűnő mondat: egyszer át kellene úszni a Balatont. Az 5,2 kilométeres táv azonban a vízről nézve már jóval komolyabb vállalásnak látszik, mint a partról. A Balaton-átúszáson ráadásul nemcsak úszva lehet eljutni Révfülöpről Balatonboglárra: aki inkább evezővel vágna neki a tó átszelésének, ugyanúgy rajthoz állhat.

A 25 éves Groska Zsombor idén először indult el az átevezésen. Bár korábban már evezett a Holt-Körösön, a Balaton teljesen új kihívást jelentett számára.

Ennek ellenére nem készült hónapokig tartó edzéstervvel. Az edzőtermet viszont rendszeresen látogatta: amikor az ideje engedte, hetente két-három alkalommal sportolt.

Hogy miért nevezett be mégis? A válasza egyszerű: szeret új dolgokat kipróbálni és feszegetni a saját határait.

@szeretlekmagyarorszag.hu #hirdetes Két éve nem evezett, most mégis nekivágott a Balatonnak. Vajon célba ért Zsombor? És mi volt a legnagyobb élménye?  #megusztam #teamlidl #Balatonatuszas #Lidl ♬ eredeti hang - Szeretlek Magyarország.hu

Egy kihívás, amelynek nem egyedül vágott neki

Zsombor eredetileg Orosházáról származik, jelenleg Budapesten él, és 2. üzletvezető-helyettesként dolgozik a Lidl egyik belvárosi üzletében. Diákéveit is beleszámítva kisebb megszakításokkal már körülbelül hat éve kötődik a céghez.

Munkája jóval többet jelent annál, mint amit egy gyors felsorolás visszaadhat. Részt vesz a műszakok irányításában, az áruk kihelyezésében és az üzlet rendben tartásában, de ahogy ő fogalmaz: valójában egy összetett folyamatot kell átlátnia, amely egyben tartja az egész boltot.

A Balaton partján azonban ezúttal nem üzletvezető-helyettesként, hanem egy új kihívást maga mögött tudó lelkes versenyzőként találkoztunk vele.

Igaz, a kollégáitól itt sem szakadt el teljesen: saját üzletéből egyik munkatársa szintén átevezte a tavat, rajta kívül pedig több Lidl-dolgozó is részt vett az eseményen vagy szurkolt a parton. Egy komoly Lidl-csapat állt össze Balatonbogláron.

Zsombornak sokat jelentett, hogy tudta: vannak körülötte olyanok, akik kíváncsiak arra, sikerül-e teljesítenie a távot. A rajt előtt azt is elárulta, a támogatás némi plusz motivációt adott neki – és persze nem szeretett volna szégyent vallani a kollégái előtt.

Jövőre akár úszva is nekivágna

Zsombort a célban már éremmel a nyakában értük utol. Olyan jól teljesített, hogy a parton sem volt egyszerű lépést tartani vele, ő pedig jelezte: valószínűleg nem ez volt az utolsó alkalom, hogy részt vett az eseményen.

Idén evezve szelte át a Balatont, de már az is megfordult a fejében, hogy egyszer majd úszva próbálja teljesíteni az 5,2 kilométeres távot.

Addig pedig marad neki emlékként egy érem és egy olyan történet, amelyet később is fel lehet idézni – akár egy hosszú műszak után a kollégákkal.

A Lidl egy évtizede névadó szponzorként támogatja a Balaton-átúszást. A rendezvényen évről évre a vállalat több munkatársa is részt vesz, az úszók és evezők mellett pedig kollégáik is ott vannak a parton. Zsombor történetéből pedig az is látszik, hogy egy ilyen program nemcsak az egyéni teljesítményről szólhat: közös élménnyé válhat azokkal is, akikkel a résztvevők a hétköznapokban együtt dolgoznak.

Dolgoznál te is a Lidl csapatában?

Stabil munkahelyet, kiemelkedő fizetést és egy valóban támogató, összetartó közösséget keresel? Lépj be a Lidl csapatába, és találd meg a hozzád illő pozíciót!

Nézd meg  az aktuális állásajánlatokat, és jelentkezz: https://jobs.lidl.hu/


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Meghalt a világ egyik utolsó vastüdős betege: a 78 éves nő azért vesztette életét, mert a nyolcvanéves gépet már nem lehetett megjavítani
Martha Ann Lillard 78 évesen halt meg Oklahomában, miután a gyermekbénulás miatt használt gépe meghibásodott. A nő ötödik születésnapja óta, több mint hetven éven át szorult a készülék támogatására.


78 éves korában meghalt Martha Ann Lillard, az utolsó amerikai járványos gyermekbénulás-túlélő, aki még vastüdőre szorult. Az 1940-es évekből származó gépe sorra meghibásodott, és már nem akadt, aki megjavítsa – írta az Associated Press.

Lillard állapotát a családja szerint a hosszú lefolyású Covid szövődményei súlyosbították, de az állapota azután vált kritikussá, hogy az életét hetven éven át fenntartó készülék megbízhatatlanná vált.

A nő az elmúlt két évben már közel 24 órában a gépben volt, miután kétszer is elkapta a koronavírust.

A technikai problémák állandósultak. Húga, Cindy McVey szerint a gép egyes alkatrészei negyvenes évekbeli Chevrolet autókból származtak, és szinte lehetetlen volt őket pótolni.

„Van egy tartalékmotorunk, de nincs, aki be is szerelje, ha szükség lenne rá” – mondta a testvére.

Egy tavalyi tornádó idején az áramszünet miatt a gép leállt, és Lillard férje szájon át lélegeztette, amíg a segítség megérkezett.

Hiába próbált átállni modernebb lélegeztetőkre, azok nem tudták biztosítani a számára szükséges nyomást.

„Egyik készülék sem tudott 21 psi-re felmenni, amire a légzésemhez szükségem volt. Szóval egyszerűen nem voltak hatékonyak” – nyilatkozta korábban.

A kislányt ötödik születésnapján, 1953-ban diagnosztizálták gyermekbénulással. Egy interjúban idézte fel a betegség kezdetét:

„Felébredtem, sütött a nap, fel akartam ülni, és a nyakam borzasztóan fájt. Nem tudtam felemelni a fejem a párnáról.”

Négy nappal később elvesztette az eszméletét. A kimerültség miatt azonban másképp élte meg a gépbe kerülést, mint sok más gyerek. „A gyerekeket általában nem szerették, ha beteszik őket, tiltakoztak, de én nem.”

„Amikor beletettek, fáradt voltam. Mindig csodálatos érzés volt bemenni oda.”

Évtizedeken át viszonylag önálló életet élt, csak éjszakánként használta a gépet, ellátta magát, festett, verseket írt és bal kézre komponált zongoradarabokat. Idén februárban ment feleségül Baha Salhhoz, akivel több mint húsz éve ismerték egymást online.

Két éve halt meg Paul Alexander, a „vastüdős ember”, aki szintén több mint hetven évet élt egy ilyen készülékben. Az ő élete – jogi diplomával, ügyvédi praxissal és egy megírt memoárral – azt mutatta, hogy a gyermekbénulás utáni élet is lehet teljes, de halála előrevetítette, mennyire kiszolgáltatottak a még élő páciensek az elavuló technológiának. Alexander is azért ragaszkodott a történelmi készülékhez, mert az jobban működött számára, de már évekkel ezelőtt komoly nehézségekbe ütközött a vastüdő javítása.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Juhász Péter: Orbán titkos hátsó bejárata, Tiborcz építkezései, Mészáros Lőrinc villái is szerepeltek az oligarchatúránkon
Juhász Péter egy Facebook-posztban számolt be arról, hogy részt vett egy budapesti „oligarchatúrán”. A sétát a Cápák közöttből ismert Tóth Ildikó vezette, aki korábban a NER-luxusról szóló anyagokat gyűjtött Hadházy Ákosnak.


Juhász Péter egy Facebook-posztban számolt be arról, hogy részt vett egy Tóth Ildikó által szervezett „oligarchatúrán”. Azt írta: „Amikor meghallottam, hogy Tóth Ildikó oligarchatúrákat szervez, azonnal felvettem vele a kapcsolatot. Ha valaki kíváncsi egy ilyen túrára, hát én vagyok az!”

A bejegyzés szerint a túra egyelőre Budapesten zajlott. „Egyelőre csak Budapesten belül jártunk végig néhány emblematikus helyszínt, miközben Ildikó elmesélte a legfontosabb tudnivalókat.”

Juhász szerint „Orbán titkos hátsó bejárata, Tiborcz építkezései, Matolcsy Ádám és Mészáros Lőrinc villái, valamint Rogán Cili válási ajándéka is szerepelt az útvonalunkon.”

A túrát vezető Tóth Ildikó, a Cápák között című műsorból ismert üzletasszony korábban több interjúban beszélt arról, hogy ő informálta Hadházy Ákos független képviselőt, amikor az a NER-hez köthető feleségek luxuskiadásait mutatta be. Tóth szerint a kézzelfogható rongyrázás bemutatása sokkal nagyobb hatást gyakorol a közvéleményre, mint a bonyolultabb korrupciós ügyek. Egy alkalommal úgy fogalmazott, a NER-elit rongyrázása európai mércével is példátlan költekezés.

Tóth Ildikó arról is beszámolt, hogy miután Rogán Cecília házát fotózta, autós követésbe keveredett.

A posztban említett helyszínek mindegyike kötődik a sajtóban korábban már tárgyalt ügyekhez.

Az „Orbán titkos hátsó bejárata” kifejezés a Karmelita kolostorra utal, amelynek hátsó megközelítési útvonalai ellenzéki akciók és sajtóbeszámolók visszatérő témái voltak.

A „Tiborcz építkezései” a miniszterelnök vejének, Tiborcz Istvánnak a cégcsoportjához, a BDPST Grouphoz köthető, nagy figyelmet kapó fővárosi ingatlanfejlesztéseket jelölik.

Matolcsy Ádám és Mészáros Lőrinc neve az elmúlt években számos, nagy értékű budai és Budapest környéki luxusingatlan kapcsán merült fel oknyomozó cikkekben.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Eltűnt a közmédiáról, de egy másik adó mentette meg a magyarok egyik legfontosabb „műsorát”
Hétfőtől a Klubrádió sugározza a déli harangszót a 12 órási hírek előtt. A lépésre azért volt szükség, mert a hagyomány a közmédia hírszolgáltatásának leállása miatt eltűnt a Kossuth Rádióból.


Hétfőtől a Klubrádión hallható a déli harangszó, miután a közmédia hírszolgáltatásának múlt heti szünetelése miatt a Kossuth Rádióban napok óta nem szólalt meg a hagyományos műsorelem. A harangszó a 12 órási hírek előtt kap helyet a rádió műsorában.

A rádió vezetése belső e-mailben értesítette a munkatársakat a döntésről, amellyel jelezni kívánják, hogy mostantól ők látják el a közszolgálati feladatot.

A váltásra azért volt szükség, mert a déli harangszó eltűnt a Kossuth Rádió frekvenciájáról, ahol a hírszolgáltatás leállítása óta a Bartók Rádió műsora hallható. Bár a hírek szombat óta részlegesen visszatértek, a harangszót nem állították vissza, aminek elmaradását több hallgató is hiányolta.

A közmédia a leállást átmeneti működési döntésként kommunikálta, amely után a megszokott műsorelemek helyreállítása fokozatosan történhet meg.

Múlt kedden az MTVA bejelentette a közmédia hírszolgáltatásának átmeneti szünetelését. Az M1 elsötétült, a Kossuth Rádió helyén pedig a Bartók Rádió műsora kezdett szólni. A hírszolgáltatást szombaton részlegesen újraindították, de a déli harangszó továbbra sem hallható az állami rádióban.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk