KULT
A Rovatból

Vak lány küld titkos üzeneteket rádión A láthatatlan fényben – valahogy mégsem áll teljesen össze a sorozat

A Deadpool rendezőjének legújabb sorozata a Netflixen közel sem olyan, mint arra elsőre számítana a néző. Steven Knight és Shawn Levy legújabb műve egy húsbavágó dráma... is lehetne.


A Netflix legújabb üdvöskéje 1944-be kalauzol minket, egy nácik által megszállt francia kisvárosba Sait-Maloba, ahol is egy fiatal vak lány rádióadását hallgatjuk. A háború végéhez közeledünk, az amerikaiak folyamatosan bombázzák a várost. A németek fejében már ott van a vereség gondolata, sokan már feladták és úgy gondolják, itt fognak meghalni. Ezután kapunk háttérinformációt főszereplőinkről. A vak lány neve Marie (Aria Mia Loberti), és azzal, hogy rádión közvetít, titkos üzeneteket küld az amerikai bombázóknak a német állásokról a városban. Vadásznak rá a németek, köztük Werner (Louis Hofmann) is, aki egy igazi rádiós csodagyerek: bármilyen rádiót meg tud javítani, és a semmiből építeni egyet. Az ő feladata, hogy megtalálja azt, aki az amerikainak közvetít információkat.

Ámde a két fiatalnak van egy közös pont az életében: egy rádióállomás, amit mindketten gyermekként hallgattak, ahol is egy magát professzornak nevező ember (Hugh Laurie) oktatta őket az élet szépségeire.

Werner miatta tanult meg franciául és bőszen hallgatta a professzor tanításait, még úgy is, hogy ez a hitleri Németországban halállal volt büntetendő. Ezen a frekvencián közvetít Marie is, ezért Werner nem akarja feladni a náciknak a lányt és védelmezi a rádiós titkát, ahogy tőle kitelik. Ezen kívül van még egy B történet is, ami Marie apjáról szól, Daniel LeBlanc (Mark Ruffalo), egy párizsi múzeumban dolgozott, és mielőtt elfoglalták volna Párizst a németek, kimenekítette a múzeum kincseit. Köztük A tűz tengerének nevezett, a legendák szerint elátkozott gyémántot, ami többet ér, mint minden együtt a múzeumban összesen. Erre a drágakőre vadászik a Gestapo egy rettegett tisztje, Reinhold von Rumpel is (Lars Eidinger).

A történetből is kiderül, hogy elég csapongó és nem túl összeszedett a sztori. Könyvként lehet, hogy jobban működik, de sorozatként kevésbé. A B történetvonal csak azért kell, hogy még több drámát adjanak az amúgy is hátrányos helyzetből indult Marie-nak. A színészek közül vicces, hogy pont a kisebb nevek tündökölnek és homályosítják el a sztárszínészek játékát.

A Marie-t alakító színésznőnek ez az első szerepe, és azt kell, hogy mondjam, nagyon ügyes.

Nem járt színitanodába, erre a filmre választották ki. Néha kicsit kevéssé reális, hogy egy vak lány ennyire ügyes mindenben, de kedvessége és játéka minden ilyen gondolatot töröl az ember szívéből. A többieknek sincs szégyellnivalójuk, Louis Hofmann sokaknak a Darkból lehet ismerős, és itt is bizonyítja, hogy ügyes a szakmájában. Ő is szerethető és hihető a hitehagyott, meg nem értett német rádiózseni szerepében.

Hugh Laurie jó a szerepében mint első világháborús veterán, aki agorafóbiásként otthonról mesél a rádión át világ szépségeiről. Mark Ruffaloból sokat nem látunk, de amikor vásznon van, akkor profi. Az első nagy problémám a filmmel mondjuk pont Ruffalonál érkezik.

Eredeti nyelven nézve a színészek akcentusa teljesen csapongó, a német karakterek próbálnak tiszta, akcentus nélküli angolt beszélni, az amerikai Mark Ruffalo valami számomra teljesen értelmezhetetlen kiejtéssel szerencsétlenkedik franciásan,

Hugh Laurie pedig fullba tolja a britet, ő még csak nem is próbálkozik. Nagyon vicces összhatást kelt, emiatt inkább röhejes lesz az egész, mint drámai .

A szövegkönyv szerintem nagyon pátoszos lett, túlozzák a drámát, a szenvedést, piedesztálra emelik az önfeláldozást, és feltűnően színpadias az egész. Sokkal jobban el tudtam volna képzelni ezt a könyvadaptációt színházban, mint sorozatként. Mindenki túljátssza a szerepét, de nem egyéni döntés alapján, érzhető, hogy ez alkotói koncepció. Ettől nem reális az egész helyzet, illetve rengeteg logikai baki is van a sztoriban, valahogy nem áll össze az egész.

Nem cicóztak a készítők, itt mindenki feláldozható és bizony sokan áldozatul is esnek a második világháború szörnyűségeinek.

A kényszerűségből lett főgonosz szerepében Lars Eidinger próbál egy Christoph Waltz-féle Hans Landát imitálni, de inkább csak ripacskodik a szerepében. Illik a sorozat hangulatához és a színpadias megvalósításhoz egy ennyire túlzásba vitt gonosz, de Mr. Eidinger kezét megkötötte a nem túl jó forgatókönyv, így nem tudhatjuk meg, van-e annyira tehetséges színész, mint Christoph Waltz.

A minőségre nincs okunk panaszkodni. A Steven Knight-Shawn Levy páros kitett magáért. Steven Knightot sok sorozatrajongó ismerheti, elég a Birmingham bandájára gondolni, míg Shawn Levyt Ryan Reynolds tette fel a térképre, az utóbbi időben a sztár minden projektjét szinte Levy rendezi (Az Adam-projekt, Free Guy, Deadpool 2-3).

Mindketten producerként vannak jelen, Knight vette magára a sorozat kreatív vezetését és a forgatókönyv adaptálását, míg Levy rendezte az összes részt.

A képi világ nagyon korhű, a ruhák, a környezet, a díszletek mind-mind tökéletesek. A zene is csak dob a drámai hangulaton, nem mondhatnám vidám történetnek A láthatatlan fényt, és mégis kicsit giccses, gejl érzés nézni a szörnyűségeit. Annyira drámai akar lenni, hogy már inkább önmaga paródiája lesz. Amikor a francia ellenállás vezetői úgy viselkednek Wernerrel, mint a megvadult kutyák, kicsit még fel is nevettem az abszurd helyzeten, pedig a készítők bizonyára nem ezt akarták. Nem hinném, hogy egy olyan német katonával így viselkednének, aki fontos információkkal rendelkezik a lázadók számára.

Látom magam előtt, hogy valakinek tetszik A láthatatlan fény, én sem bánom, hogy végignéztem a négy részes minisorozatot. De nem tudok elmenni a hibái mellett.

A színészek jók, a történet kicsit kusza és giccses, a megvalósítás viszont elsőrangú.

Akinek van négy szabad órája és nem bánja, ha kicsit megríkatják, azok próbálkozhatnak A láthatatlan fénnyel. Aki háborús drámára vágyik, azoknak pont most került fel minden idők egyik legjobb sorozata a Netflixre, Az elit alakulat. Ők inkább azzal próbálkozzanak. A láthatatlan fény mind a négy része megtekinthető magyar szinkronnal a Netflix kínálatában.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Elhunyt Simor András
Vasárnap, 88 éves korában meghalt Simor András költő, író és pedagógus. Életműve a spanyol és latin-amerikai líra magyarországi megismertetésében, valamint a magyar klasszikusok spanyolra ültetésében is kulcsfontosságú volt.


Életének 88. évében, vasárnap elhunyt Simor András költő, író, műfordító és pedagógus, a magyar–hispán irodalmi kapcsolatok egyik legfontosabb alakja – írta a Szombat Online. Munkássága a hazai kulturális élet és a folyóirat-kiadás több területén is meghatározó volt.

Simor András 1938. július 5-én született Budapesten.

Irodalmi pályája az 1960-as évek elején, a Tűz-tánc-antológiában indult, első verseskötete pedig 1962-ben jelent meg Tereld a felhőket címmel. Terjedelmes költői életműve mellett számos tanulmányt és esszét is írt, időnként pedig a szépirodalmi prózával is kísérletezett.

Pályájának későbbi szakaszaiban a szatírikus költészet nagymesterévé vált, amit a Z-füzetek sorozatában és önálló versesköteteiben publikált művei is bizonyítanak.

Irodalomszervező tevékenységének csúcsa az Ezredvég című folyóirat volt, amelynek főszerkesztőjeként szellemi műhelyt és publikációs felületet biztosított mind az idősebb, mind a pályakezdő írógenerációnak. A lapot mindvégig a kritikus, társadalomközpontú szellemiség jellemezte.

Kulcsszerepet játszott abban, hogy a magyar olvasók megismerhessék a spanyol nyelvű költészetet, de hatalmas munkát fektetett abba is, hogy a magyar klasszikusok verseit spanyolra ültesse át.

Műfordítóként a spanyol klasszikusok, valamint a huszadik századi spanyol és latin-amerikai líra egyik legjelentősebb hazai tolmácsolója volt. Kétirányú kultúraközvetítő tevékenységét nemzetközileg is elismerték, többek között a Kubai Írószövetség érdemrendjével, valamint a Venezuelai Köztársaság rangos érdemrendjével is kitüntették.

Pedagógusként több mint négy évtizeden át tanított spanyol nyelvet: 1962-től 1977-ig a Szinyei Merse Pál Gimnázium és Általános Iskolában, majd 2004-es nyugdíjba vonulásáig a Táncsics Mihály Gimnáziumban. Tankönyvírói munkássága, köztük a korszakos jelentőségű Spanyol nyelvkönyv, generációk számára számított alapműnek.

Gazdag életművét számos díjjal ismerték el. Megkapta a Magyar Köztársasági Arany Érdemkeresztet, a Táncsics-gyűrűt, a Nagy Lajos irodalmi díjat és az MSZOSZ-díjat is.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
„Kicsit olyan, mintha a szádba hánynál” – Anya-fia csók csattant el a Sárkányok házában, még a főszereplők szerint is sokkoló a jelenet
A nézők igencsak kiakadtak a Sárkányok háza harmadik évadának premierjében látott jeleneten. Az Aemondot alakító színész, Ewan Mitchell és az Alicent karakterét megformáló Olivia Cooke is elmondta, mit gondolnak a polgárpukkasztó anya-fia csókról.


„Kicsit olyan érzést kelt, mintha a szádba hánynál” – így jellemezte az Aemond Targaryent alakító Ewan Mitchell azt a jelenetet a Sárkányok háza 3. évadának premierjében, amelyben karaktere szájon csókolja az édesanyját, Alicentet. A főszereplők a People magazin exkluzív interjújában reagáltak, miután a nézők igencsak kiakadtak a sorozat eddigi legmerészebb jelenetén.

A sorozat harmadik évadának vasárnapi amerikai premierjében Aegon király eltűnése utáni káoszban Aemond egy feszült beszélgetés során csókolja meg anyját. Mitchell szerint a jelenet „elég sokkoló” volt, ugyanakkor lehetőséget adott arra, hogy karakterét új oldaláról mutassa meg.

„Elég nehéz falat, nem? Szájon csókolni az anyádat, pláne így” – mondta a színész.

Úgy véli, Aemond torz szeretetkifejezése a gyermekkori elhanyagoltságban gyökerezik.

Az Alicentet alakító Olivia Cooke szerint a jelenetnek „ödipuszi aláfestése” van, amiről karaktere, Alicent mit sem sejt. A színésznő szerint a helyzet rendkívül veszélyes, mivel Aemond kiszámíthatatlan.

„Tudja, hogy egy rossz arckifejezés, egy vélt elutasítás az életébe kerülhet. Úgyhogy nagyon-nagyon óvatosan próbál lépkedni” – mondta Cooke.

Ewan Mitchell szerint Aemond anyja iránti rendíthetetlen hűsége az első évad egyik kulcsjelenetére vezethető vissza, amikor a fiú elvesztette a szemét, és egyedül Alicent állt ki mellette. „Azt a pillanatot biztosan soha nem fogja elfelejteni. Örökre hozzá van kötve” – fogalmazott a színész.

A sorozat ezzel a jelenettel rögtön beváltotta a korábbinál is kegyetlenebb évadra vonatkozó ígéreteket. Az események lassú építkezése nem új, hiszen már az első évadot is sokan egy hosszúra nyúlt bevezetőnek tartották. A történetet jegyző George R. R. Martin korábban úgy nyilatkozott, a teljes cselekmény elmeséléséhez legalább négy évadra lenne szükség.

A Sárkányok háza új részei Magyarországon hétfőtől láthatók az HBO-n és a Max streaming-szolgáltatón.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Meghalt a Jóbarátok rendezője, megható sorokkal búcsúzik tőle Ross és Joey
James Burrows, a legendás sitcom-rendező 85 éves korában elhunyt. A stábtagok, köztük David Schwimmer és Matt LeBlanc is, személyes hangvételű posztokban emlékeztek a pilotot is jegyző szakemberre.


Elhunyt James „Jimmy” Burrows, a 85 éves rendező, aki a Jóbarátok pilot epizódját is a pályára állította. A hírre a sorozat több főszereplője is reagált. A Ross-t játszó David Schwimmer egy apafiguraként emlékezett a rendezőre, aki mellett a stáb biztonságban érezhette magát.

„Melegség, alázat, nagylelkűség jellemezte. Biztonságban éreztük magunkat körülötte, mintha egy család lennénk” – írta Schwimmer.

Joey karakterét megformáló Matt LeBlanc az Instagramon köszönt el tőle. „Jimmy, szavakkal nem lehet kifejezni, mekkora hatással voltál ránk és mindenki másra, akit az a szerencse ért, hogy ismerhetett. Igazi ikon vagy, oly sok téren. Hiányozni fogsz. Isten áldjon.” Lisa Kudrow (Phoebe szerepében láthattuk) egy közös fotóval emlékezett egykori kollégájára az Instagramon – írta az Associated Press.

Burrows szerepe a sorozat indulásánál kulcsfontosságú volt. Ő rendezte a pilot epizódot, és a stábtagok szerint neki volt köszönhető az a tempó és kémia, ami a Jóbarátokat a kezdetektől sikeressé tette. A többkamerás sitcom-formátum mesterének számított, ami biztonságot adott a fiatal színészeknek.

A rendező családja a People magazinnak adott közleményében azt írta, Burrows pénteken, szerettei körében, békésen távozott.

Kiemelték, hogy ritka képessége volt arra, hogy mindenkit jobbá tegyen, és a stáb minden tagját névről ismerte.

Burrows a Cheers társalkotójaként írta be magát a tévétörténelembe, de a nevéhez fűződik a Taxi, a Frasier és a Will & Grace számos epizódja is. Pályafutása során több mint ezer sorozatrészt rendezett, munkáját tizenegy Emmy-díjjal ismerték el. 2016-ban az NBC külön gálaműsorral tisztelgett életműve előtt.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Több mint 1400 világító selyemlámpás költözött Budapestre – ingyenesen látogatható a különleges koreai kiállítás
A lenyűgöző fényinstallációkon keresztül a látogatók megismerhetik a dél-koreai Csindzsu városának selyemkultúráját és világhírű lámpásfesztiválját.


A fénynek története van, a selyemnek pedig emlékezete. Legalábbis Dél-Korea egyik legismertebb kulturális városában, Csindzsuban, ahol évszázadok óta összefonódik a selyemkészítés hagyománya és a lebegő lámpások különleges világa. Ennek az örökségnek egy látványos szelete érkezett most Budapestre: a „Korea fényei – Csindzsu selyemlámpásai” című kiállítás június 19. és szeptember 4. között várja a látogatókat a Koreai Kulturális Központban.

Egy dél-koreai város, amelyet a selyem és a fény tett híressé

Csindzsu Dél-Korea egyik legfontosabb kulturális központja, ahol évszázadok óta szorosan összefonódik a selyemkészítés hagyománya és a lebegő lámpások világa. A most Budapestre érkezett kiállítás ezt az örökséget mutatja be látványos, kortárs formában.

A tárlat középpontjában olyan különleges installációk állnak, amelyek fényből és selyemből készültek.

Ezek az alkotások egy több mint ezeréves kulturális hagyományt fordítanak le a mai vizuális nyelvre, miközben megőrzik annak eredeti jelentését és hangulatát.

A kiállítótérben több mint 1400 selyemlámpás kapott helyet, amelyek szinte teljesen átalakítják a teret. A színes, világító alkotások között sétálva könnyű úgy érezni, mintha az ember egyszerre járna egy művészeti installációban és egy távoli koreai fesztiválon. A látvány különösen azok számára lehet emlékezetes, akik szeretik az olyan kiállításokat, ahol nemcsak nézni, hanem átélni is lehet a műveket.

Egy több száz éves történet, amely ma is él

A csindzsui lámpások története egészen az 1592-es Imdzsin-háborúig vezethető vissza.

A korabeli feljegyzések szerint a Nam folyón lebegő fényeket kommunikációs célokra használták, ugyanakkor reményt és üzeneteket is közvetítettek azok számára, akik a háború nehézségeivel néztek szembe.

Az évszázadok során a lámpások jelentése fokozatosan átalakult. Ma már a közösséghez tartozás, az emlékezés és a béke szimbólumaiként tekintenek rájuk. Ez a hagyomány ma is élő része Csindzsu mindennapjainak: a város minden évben megrendezi a világhírű Csindzsui Lebegő Lámpások Fesztiválját, amelynek idején több tízezer fény ragyogja be az utcákat és a folyópartot.

Ahol a selyem több mint textil

A kiállítás másik főszereplője a selyem. Csindzsu a világ egyik meghatározó selyemközpontjának számít, ahol több mint száz éve készülnek kiemelkedő minőségű selyemtermékek. A város azonban ma már nem csupán textilipari központként tekint önmagára.

A selymet a design, a képzőművészet és a városi identitás részeként értelmezik újra, így a hagyományos alapanyag kortárs kulturális eszközzé válik. A budapesti tárlat pontosan ezt a szemléletet mutatja meg: hogyan lehet egy történelmi örökséget úgy megőrizni, hogy közben a jelenhez is szóljon.

A világ több pontja után Budapestre érkezett

A kiállítás a KOFICE Traveling Korean Arts nemzetközi program részeként valósul meg, amely a koreai művészetet és kultúrát mutatja be a világ különböző országaiban.

A tárlat már Délkelet-Ázsiában és Németországban is sikeresen bemutatkozott, most pedig a magyar közönség is megtapasztalhatja ezt a különleges kulturális utazást.

A látogatók nemcsak a fényinstallációkat csodálhatják meg, hanem közelebb kerülhetnek Csindzsu történetéhez, selyemkultúrájához és ikonikus fényfesztiváljához is. A kiállítás egyszerre szól a múltról és a jelenről, a hagyományról és az innovációról, miközben olyan atmoszférát teremt, amelyből nehéz egyetlen fotóval visszaadni az élményt.

A Korea fényei – Csindzsu selyemlámpásai nemcsak azoknak lehet érdekes, akik rajonganak az ázsiai kultúráért, hanem mindenkinek, aki szeretne néhány órára egy másik világba csöppenni. Egy olyan világba, ahol a fény emlékeket őriz, a selyem történeteket mesél, és ahol a több száz éves hagyomány a jelenben talál új formát.

Korea fényei – Csindzsu selyemlámpásai

Koreai Kulturális Központ (1023 Budapest, Frankel Leó út 30–34.)

2026. június 19. – szeptember 4.

A belépés ingyenes, a Koreai Kulturális Központ nyitvatartási idejében.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk