SZEMPONT
A Rovatból

Ütnie kellett, de nem kellett volna? – Will Smith Oscar-tragédiája

A 2022-es díjátadó legdrámaibb pillanatát elemeztük.


Amikor Will Smith vasárnapról hétfőre virradó éjjel felgyalogolt a színpadra, akciófilmbe illően elegáns mozdulattal bevágott egyet a nála fél méterrel alacsonyabb Chris Rocknak, valóban médiatörténeti pillanatnak voltunk szemtanúi. Utána Smith visszacaplatott a helyére, arcán még mindig visszafojtott dühvel, ami két mondatban robbant utána.

Két mondatban, és innentől tudjuk, hogy nem megrendezett akció volt az egész, mert nagyon nem volt vicces, amit mondott, de leginkább az nem, ahogy mondta: Ne vedd a kib#szott szádra a feleségem nevét! És ezt felüvöltötte a színpadra még egyszer, hogy Rock komolyan vegye.

Chris Rock első reakciója Smith látványos, ívelt behúzására ennyi volt: "Wow!" Mintha még maga is elismerte volna, hogy nocsak, micsoda show-elem, sőt, hozzá is tette profin, hogy fokozza a hatást: "Will Smith kicsapta belőlem a sz@rt is." Miért is érdekel ez minket? Miért vitatkoznak kommentelők ezrei itthon és az angolszász sajtó cikkei alatt, miközben a szomszédban háború van, ez meg "csak" egy pofon? Mert ilyen még nem történt. Oké, mondhatnánk, sok minden nem történt még, ami fog, de akkor ez mégis mitől különleges?

Egyszerű: az Oscar-díjátadó minden évben a show-business - nemcsak a film világa, a show business, a szórakoztatóipar - legnagyobb érdeklődésre számot tartó eseménye. A hetedik művészet, a film ünnepe. Elsősorban az amerikaié. Az amerikai film és Hollywood tartóoszlopai pedig az 1900-as évek eleje óta, amióta Hollywood virágzik, a sztárok.

Ikonok, minták. Közülük ma az egyik legnagyobb sztár, évtizedek óta az A-kategóriás lista élén, Will Smith. És a közvetlen következmények nélküli agresszió egy Oscar-gálán példátlan eset.

Az Akadémia is hibázott. Smitht ki kellett volna tessékelni, mint bármelyik szülői értekezletről egy szülőt, aki behúz az őt inzultáló másiknak. Mondjuk ez roast volt, de az egy külön téma.

Kanye West annak idején azzal ingatta meg a reputációját,  amikor a frissen MTV-díjat nyert, pályája első csúcsára érkező Taylor Swifttől elvette a mikrofont, és közölte, hogy ezt a díj Beyoncénak járt volna. Mára már főleg a válásáról és a mentális állapotáról olvashatunk. A deviancia és a labilitás lett a narratívája fő motívuma. Hogy a nyilvánosság erre az állapotra hogyan erősített rá, csak ő tudhatja. Tehetséges zenész, de most főleg viccek, mémek forrása. Jómagam remélem, Smith nem erre a sorsra jut.

Egy biztos: senki nem tudhatja, hogy akkor West miért érezte feljogosítva magát, hogy így megalázzon egy művészt, de egészen biztos, hogy a valóságérzékelése torzult volt, mint ahogy elnökjelöltségi ambícióiból és egyéb sokkoló megnyilvánulásaiból is a realitástól való eltávolodás süt.

Erősít a feljogosítottság-érzésen a hírnév, a felturbózott önbizalom, ami valójában csak egy kompenzálása a mindig jelenvaló, mélyen húzódó önbizalomhiánynak és frusztrációknak? Nem vagyok pszichológus, de gyanúsan igen. A siker torzíthat a személyiségen, vigyázz, mondta Denzel Washington Smithnek a beszéde előtt, most vagy a csúcson, ilyenkor kaphat el az ördög. Már előtte elkapta.

Will Smith színpadi akciója is egy erős feljogosítottság-érzést hordoz. Kiállt volna Fresh Prince húsz éve és megvédte volna ugyanígy szerelmét egy Oscar-díjátadón? Nem valószínű. Will Smith egy pillanatra úgy érezte, ezt megteheti, ugyanakkor nyilvánvalóan el is "szállt", tapintható a felvételen a feszültség kirobbanása, és az, hogy komoly indulatkezelési gondjai vannak.

Drukkoltam neki, hogy lehiggadva bocsánatot kérjen, mára így is tett, elhatárolódott az erőszaktól, elismerte, hogy hibázott. És az összezavarodott, a továbbra is kirobbanó feszültséget levezető könnyekkel kísért Oscar-beszédében előző nap elhangzott a hírhedt mondata: "A szerelem őrült dolgokra késztethet minket." Vagy a szeretet. Love. Hogy ebben az esetben inkább az előzőről volt szó - az angolban egy szó van rá, ami szép -, de mi megkülönböztetjük a szerelmet és a szeretetet, aminek szintén van oka és a maga módján szintén gyönyörű - számomra egyértelmű.

Will Smith felesége egy ritka betegséggel küzd, kopaszon érkezett a gálára. Nem tudjuk, milyen démonokkal harcol a család, a betegségnek milyen lelki és mentális velejárói vannak mind Jada Pinkett Smithre, mind a családra és Smithre nézve. Nem tudjuk, mi zajlik négy fal között.

Csak azt tudhatjuk, hogy Smith összezavarodott beszédében arról beszélt, hogy mennyire fontos volt az általa alakított Richard Williamsnek, hogy megvédje a családját, s hogy ez neki is feladata.

Sőt, hogy az embereit, a népét, értsen bármit is alatta, szerintem értjük. Önigazolta a tettét, mondhatnánk.

Jada Pinkett-Smith és Will Smith évtizedek óta házasok. Hírlett, hogy nyitott házasságban élnek, sőt, az is tudható volt, mert felvállalták, hogy a nő egy időre elhagyta Smith-t a fia egyik barátjáért, egy rapperért. Van egy műsor, egy videó, amiben Smith irtó kényelmetlenül érzi magát, miközben a felesége azt a fájdalmát ecseteli, milyen nehezen találta meg a boldogságot, és hogyan keresgélte. Miközben Smith, a házasság két évre való megszakadásának idején bevallása szerint 50 (!) könyvet elolvasott a házasságról, s arról, hogy mit kellene jobban csinálnia. Én egy dolgot biztosan leszűrtem a velük készült, meglepően nyílt kommunikációjú anyagokból: ez egy instabil lábakon álló kapcsolat lehet, melyben van egy férfi, aki a filmes szerepeiben is a szeretet mindenféle áldozati megnyilvánulásait meséli el évtizedek óta - az egyik legszebb alakítását A boldogság nyomában c. filmben nyújtotta -, és egy nő, akitől akár függhet is, de hogy nagyon akarja, hogy szeresse őt ez a nő, az gyanús. Mindez spekuláció.

Jada Pinkett-Smith hajatlan fejbőre nyilván nem érdemelte meg az ízléstelen poént. Azonban van egy csomó dolog, amit nem tudhatunk. Csak azt tudhatjuk, amit láttunk, de még ebben is különböző mindannyiunk percepciója.

Van, aki arra tippel, Smith, miután vigyorgott egyet, felesége reakcióját látva reagálta túl a poént, vagy az is lehet, hogy elszégyellte magát, amiért először röhögött és a saját bűntudatát vezette le Rockon- sőt, akár együtt a kettő. Nem voltunk a fejében.

Will Smith egyik híres sikerfilmje a Bad Boys. Abban az időben vicces, laza szerethető fenegyerekeket játszott. Most már nem vicces, nem laza, hanem halálosan komolyan vesz egy önmagára ruházott szerepet. Will Smith most tényleg rosszfiú volt. Tizenötmillió ember nézte élőben, ez azért egy állítás. Megbocsátjuk neki? Bocsánatot kért. Ilyenkor érdemes megbocsátani.

Kiskoromban volt, hogy megvertek. Aki bántalmazott, egy olyan ember volt, aki mély sebeket hordozott. Akkor haragudtam rá, most már nem tudok. Mindenki áldozat. Will Smith is sérült ember, szokás mondani, hogy sokszor a bántalmazottból lesz a bántalmazó. Egy interjúban azt mesélte, olyan apja akar lenni a gyermekeinek, ami nem adatott meg neki, ez árulkodó.

Smith élete egyik csúcspontja előtt egy órával, mielőtt kiderült, hogy a Richard királyért Oscart kap, valószínűleg eleve felspanolt, kiemelten feszült állapotban rossz döntést hozott. Elborulásig triggerelte valami.

Vajon a felesége, akit nem bánthat, mert ugyan bántotta őt, Will Smitht, összetörhette a szívét, de a betegsége miatt a nő áldozatszerepet tölthet be a családban és így automatikusan védelemre szorul? Vagy a betegség miatti stigmatizáltság bántotta ennyire, hogy ütött? Csak ő tudhatja, de nekem az a tippem, hogy most még ő sem.

Én annak drukkolok, hogy Will Smith, aki egy egyértelműen elítélendő dolgot tett, nem tűnik el, nem süllyed le, nem omlik össze, hanem rálát az életére, és egy új korszakot kezd, legyen ez neki akár szakmai, akár magánéleti, akár mindkettő. Az emberi sorsok bonyolultak, nem fogalmazhatóak meg kis és nagy körmondatokban sem, olyan összefüggések hálózatát adják ki, amit egy pillantással és egy-két jól megformált véleménymondattal nem lehet megfogalmazni. Nem fekete-fehér semmi. Ami most rossz, lehet hogy később valami jót okozhat. Will Smith visszaütött. Van, aki úgy értelmezi: még nem láttunk ilyen nagy plénum előtt egy férfit, aki a verbálisan bántalmazott nejét megvédi. Egy szempont. Tényleg nem láttunk. Majd a következő reméljük, verbálisan védi meg.

Az biztos, hogy a külsejük miatt folyamatosan monitorozott és stigmatizált női sztároknak eddig csak magukért kellett kiállniuk.

Talán ez egy pozitív, előremutató folyamat vulkánszerűen kitörő kataklizmája is lehet? A kollektív tudattalanban Smith ott hordozza társaival együtt a bőrszíne miatti stigmatizáltság megalázottságát, ezt a felszínen meg a felesége betegségével kapcsolatos érzéseivel együtt terheli magára. Vajon empatizált vele, vagy nyomás alatt cselekedett? Ezt sem tudjuk.

Elfelejthető, amit tett? Nem. Nemcsak az Oscar nyomása alatt lesz ezután, hanem felül kell majd írnia a pofozkodó este emlékét is. És Will Smitht olyan fából faragták, hogy elvileg nem akarhatja, hogy csak így emlékezzenek rá. Ha eddig harcolt, most még jobban kell neki, az élet nem hagyja, hogy megpihenjen.

Amikor engem megütöttek, az fájt. De azt is tudom, hogy annak is, aki ütött. Ezt biztosan nehéz megérteni. Chris Rock is megalázva állt a színpadon, de állta az ütést. Nem volt jó a vicce, csak semmilyen. Profin kezelte. Egyvalakinek viszont még csak most kezdődött a megalázottság, a szégyen: Smithnek, aki nem bírt uralkodni az indulatain. Sokan nem bírunk. Nézzünk magunkba és vállaljuk a tetteink következményeit, ezt teheti egy felnőtt, ha hibázik, és most Smithnek is felnőttként kell vállalnia magát.

Bemocskolta az Oscarját? Azt lehet. Az alakítását utólag nem tudja. Azonban az érzés, hogy fel van jogosítva arra, ezt is megteheti, nyilván túltengett benne. Többet engedett meg magának, mint lehetett volna.

Érdekes módon egy beszélgetése legalább az Oscar-beszédét legitimálta számomra. A SAG-Awardson a Richard királyról adott interjút. És Smith, ugyanúgy, mint az Oscar-díjával a kezében, elsírta magát, és a magára ruházott szerep súlya alatt kábé ugyanazt mondta, mint az Oscaron: hogy Richard Williamsnek meg kellett védeni a családját, a lányokat. Nagy terheket cipel Smith, talán ő maga sem tudja, miért, de olykor mintha kínozná magát a döntéseivel. Ne ítélj, hogy ne ítéltess! „Aki bűntelen közületek, az dobja rá az első követ!” (János 8,7), ez jutott még eszembe, és épp ezért nem is akarok foglalni, csak gondolkodásra biztatni, minden ellentmondásos, összetett helyzetben. Smith legtöbbször tragikus hősöket formál meg. Most őt is egy tragikus alaknak látom.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Szent-Iványi István: Szijjártó Péter esetében az EU-val szembeni kémkedés, Orbán Viktornál a hatalommal való visszaélés vádja merülhet fel
A külpolitikai szakértő egy interjúban beszélt arról, hogy az Orbán-kormány alatt zajlott ügyeknek milyen büntetőjogi következményei lehetnek. A vitnyédi menekülttábor tervével kapcsolatban azt mondta, teljesen nyilvánvaló, hogy a Fidesz „erkölcstelen politikai eszközként” akarta felhasználni a választási kampányban, és egyúttal kiélezni a viszonyt az Európai Unióval.


A Klikk TV Mélyvíz című műsorában volt vendég Szent-Iványi István külpolitikai szakértő volt, aki a vitnyédi menekülttábor körül kirobbant botrányt és annak politikai következményeit elemezte. Szent-Iványi István szerint a történet nehezen értelmezhető, de az a része, hogy az Orbán-kormány az Európai Uniót akarta átverni, számára teljesen hihető. Úgy véli, az előző kormány úgy akart tenni, mintha teljesítené az Európai Bíróság döntését, amely előírta egy befogadóállomás létrehozását a 2016-ban bezárt táborok helyett. A szakértő szerint a terv az volt, hogy létrehoznak egy létesítményt, amit menekülttábornak lehet nevezni, de mivel az az osztrák határtól mindössze 5 kilométerre van, az odaérkezőket azonnal „át is fogják terelni”.

Szent-Iványi szerint ez a fajta hozzáállás belefér abba a jellemtelenségbe, amit a kormány a témában tanúsított. Azt azonban sokkal felháborítóbbnak tartja, hogy a magyar közvéleményt is megtévesztették, hiszen az utolsó pillanatig tagadták a táborépítés tényét.

Szerinte az egész menekültügyet 2015 óta politikai eszközként használta az Orbán-kormány, hogy megvezesse a magyar állampolgárokat. „Ebben az ügyben gondosan ügyelnek arra, hogy egyetlen igaz mondat ne hangozzék el a részükről, és hát ez is ebbe a körbe tartozik bele” – tette hozzá.

A szakértő úgy látja, a kormány ezzel a trükkel akarta elkerülni a napi egymillió eurós büntetést. A titkos kormányhatározatban szerinte van egy különösen érdekes mondat, amely arról szól, hogy a kabinetnek érdeke kiélezni a migrációs vitát az Unióval a 2026-os választások előtt.

„Teljesen nyilvánvaló itt is, hogy egy erkölcstelen politikai eszközként akarták ezt felhasználni a választási kampányban, kiélezni a viszonyt az Unióval”

– fogalmazott. Ezt a helyzetet ahhoz hasonlította, amikor a Szijjártó Péter és Szergej Lavrov közötti beszélgetések részletei napvilágot láttak. Azt mondta, bár a szoros magyar-orosz kapcsolat ismert volt, a konkrétumok megdöbbentőek voltak.

„Azzal, hogy Szijjártó Péter Lavrovval milyen módon enyeleg és hogyan beszél, az mégiscsak megdöbbentő volt és megrázó” – mondta, hozzátéve, hogy a szervilis és visszataszító mód, ahogy a kommunikáció zajlott, döbbenetes volt.

Szent-Iványi István egyetértett azzal a felvetéssel, hogy kormányváltás nélkül ezek az ügyek sosem derültek volna ki, és a kabinet ugyanúgy folytatta volna a hazudozást. Felidézte, hogy 2022-ben, amikor kiderült, hogy az orosz titkosszolgálat bejutott a Külügyminisztérium informatikai rendszerébe, Szijjártó Péter kampányhazugságnak nevezte a hírt. Amikor később bizonyíték került elő, a miniszter szerinte szemérmetlenül tovább hazudott. A szakértő szerint a Fidesz még a választási vereség után sem nézett szembe a hibáival, ahogy az a párt kongresszusán is látszott.

„Még a vereség után sem változtattak semmin, ott sincs semmi őszinte szembenézés, hát miért változtattak volna, hogyha győznek?” – tette fel a kérdést.

A külpolitikai szakértő szerint bizonyos ügyeknek büntetőjogi következményei is lehetnek. Úgy gondolja, Szijjártó Péter esetében egyértelműen fennáll a felelősség az EU-val szembeni kémkedés és külső erőkkel való együttműködés vádja miatt.

„Ezt Szijjártó Péter tankönyvszerűen megvalósította, és erre ott vannak a bizonyítékok, a beszélgetések. Belső információkat kiadott, dokumentumokat átadott, tehát ez tiszta ügy” – jelentette ki.

Egy másik ilyen ügynek az aranykonvoj-botrányt nevezte, amely szerinte akár Orbán Viktor személyes felelősségét is felvetheti.

„Könnyen lehet, hogy itt például Orbán Viktor személyes felelőssége is felmerül, mert többen ezt mondják, hogy tőle eredt, és ez hatalommal való visszaélés” – állította.

Az interjú kitért a migrációs paktumra is, amelyet a Tisza-kormány a jelenlegi formájában elutasít. Szent-Iványi István ezt úgy értelmezi, hogy a kormány kiutat keres, hasonlóan a lengyelekhez, akik a belarusz határon kialakult helyzet miatt kaptak kivételt. A teljes elutasítást azonban nagyon rossz lépésnek tartaná. „Ennek a megítélése most egyre inkább olyanná válik, hogy ez nem egy egyszerű kötelezettségszegési eljárás” – figyelmeztetett. Elmondása szerint az EU-s szerződés negyedik cikkelye kimondja a tagállamok jóhiszemű és lojális együttműködési kötelezettségét, aminek megsértése akár a költségvetési források teljes megvonásával is járhat.

Úgy látja, a Tisza-kormány a három lehetséges opció – menekültek befogadása, pénzügyi hozzájárulás vagy technikai segítségnyújtás – közül az utóbbit választaná, de félnek attól a kitételtől, hogy ehhez találniuk kell egy olyan országot, amely igényli a segítséget.

Szent-Iványi szerint ettől nem kellene annyira tartani. „Mi magunk is külső ország vagyunk. Ugye Ukrajna és Szerbia vonatkozásában külső határt védünk, tehát önmagában a mi határainknak a védelme is az Európai Unió külső határainak a védelmét jelenti” – érvelt. Felhívta a figyelmet arra, hogy

Magyarország az előző kormány miatt nagyon rossz helyzetbe került, és ha az új kabinet is ugyanazt az utat követi, nehéz lesz elkerülni a súlyos következményeket.

Kiemelte, hogy a kvóta szerinti pénzügyi hozzájárulás is sokkal olcsóbb lenne, mint a jelenlegi büntetés. „Ez sokkal kisebb összeg, mint amit most folyamatosan már levontak tőlünk, tehát el is ment ebből 600 millió” – mondta.

A teljes beszélgetés:

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Autósüldözés Rogán Cecíliával,10 ezer eurós tonhal-szusi és Orbán rivalizálása a putyini vagyonnal - Tóth Ildikó újabb részletek osztott meg a NER-luxusról
A Cápák között befektetője újabb elképesztő történeteket osztott meg a NER belső világáról. Azt is elmondta, szerinte feltűnően nem mennek sehová a NER-esek és a NER-feleségek a kormányváltás óta, inkább otthon diskurálnak az ügyvédjeikkel a jövőről.


„Nemcsak jártam NER-es milliárdos ingatlanjában, hanem Tiborczéktól vettünk egy több milliárdos ingatlant az Andrássy úton” – hangzott el Tóth Ildikótól Dull Szabolcs Ötpontban című műsorában.

A luxusingatlan-befektető, akit a közönség az RTL Cápák között című műsorából ismerhet, azt állította, egy cég megbízásából vásárolták meg a 650 négyzetméteres lakást, amit korábban üzemeltetésre használtak. A lakás belső tereiről az üzletasszony részletesen is beszélt.

„Ezen a lakáson is az látszott, hogy itt nincsenek anyagi határok.”

Tóth Ildikó beszámolt arról is, hogy barátainak „oligarcha-túrákat” szokott szervezni, és egy ilyen alkalommal feszült helyzetbe került Rogán Cecília körülbelül tízmilliárdosra becsült háza előtt. Miután lefotózta az ingatlant, elmondása szerint megjelent mellettük Rogán Cecília, majd miután továbbhajtottak, követte őket.

„Beállt mögénk, és elénk vágódott egy nagy Mercedes-dzsip, és elkezdtek belőle kiszállni az emberek, én gázt adtam, mert úgy gondoltam, hogy nincs közös témánk, úgyhogy nem beszélünk meg semmit.”

Az interjúban több más, a NER-luxus világába tartozó történetet is megosztott. Hatvanpusztát egy indokolatlan, 100 szobás, Versailles-i kastély hangulatát idéző birtokként írta le, ami szerinte nem több, mint

„rivalizálás a putyini vagyonnal”.

Beszélt egy titokzatos, olasz Alpokban található villáról is, amelynek felújításakor a megbízó egyetlen utasítása az volt, hogy „teljesen mindegy, hogy mennyit fog költeni, mert a legszebb legyen”. Bár a sajtó ezt az ingatlant Orbán Viktorhoz köti, Tóth csak annyit tud, hogy mivel a villának magyar házvezetőnője van, valószínűleg magyar tulajdonosé.

Mészáros Lőrincről pedig egy erős véleményt fogalmazott meg.

„Ez az ember nem milliárdos, ez az ember egy nagyon megbízható fiú.”

Tóth azt is elmondta, hogy a kormányváltás óta feltűnően rejtőzködnek a NER-oligarchák, pedig korábban olyan felesleges fényűzésre is volt példa, mint a most következő történet:

„A NER-esek és a NER-es feleségek eltűntek mindenhonnan a kormányváltás után. Nincsenek az utcán, nincsenek az éttermekben, nincsenek partik. Régebben rengeteg olyan parti volt, ahol hatalmas bulikat rendeztek a saját villáikban, és ezt feltöltötték a social mediába. Úgy képzeld el, hogy egy 10 ezer eurós tonhalat felszeleteltek szusinak, megérkezett a hatalmas tonhal, jöttek a japán séfek, feldolgozták, videóra vették, és ezt a barátaikkal visszanézhették később” - részletezte az üzletasszony, aki szerint most mindenki otthon ül és a jogászaival beszélget, hogy hogyan tovább.

„Most egy picit elment a kedvük a fotózástól” - jegyezte meg.

Nemrégiben derült ki, hogy Tóth Ildikó volt az, aki saját elmondása szerint 2022 tavaszán elkezdett információkat és fotókat küldeni Hadházy Ákosnak a NER-közeli feleségek fényűző életmódjáról. Az üzletasszony ezt azzal indokolta, hogy a kézzelfogható rongyrázás sokkal jobban megragadja az emberek figyelmét, mint a bonyolult korrupciós ügyek.

A teljes beszélgetést itt lehet megnézni:

Nemrég a HVG-nek adott interjút, ahol kifejezetten a NER-feleségek, köztük Matolcsy Ádám neje, és Rogán Barbara luxizását részletezte:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
„Borítékban átadott készpénz, ajándékok” – Panyi Szabolcs szerint így is támogatták orosz ügynökök a magyar kormánymédia embereit
Az oknyomozó újságíró szerint a közvetlen anyagi juttatás is része volt annak a támogatási rendszernek, amellyel orosz és kínai hírszerzők segítették a kormánymédia munkatársait.


Panyi Szabolcs oknyomozó újságíró a bejegyzésében nemzetbiztonsági forrásokra hivatkozva arról írt, hogy a magyar hatóságok ismerték a kormányközeli szereplők és külföldi hírszerzők viszonyát.

„Több magyar nemzetbiztonsági forrás is arról beszélt nekem, hogy a magyar szolgálatok az elmúlt években észlelték és feldolgozták számos olyan személy orosz és kínai titkosszolgálati kapcsolatait, akik az Orbán-rezsim ismert propagandistáiként dolgoztak” - írta a közösségi oldalán.

„Ezek a kapcsolatok sokszor tartalmi befolyásolást jelentettek diplomatafedésben dolgozó hírszerzők részéről, sőt olykor közvetlen támogatást is: ajándékokat, szakmai utakat, különféle fizetett megbízásokat, vagy akár borítékban átadott készpénzt.”

Az újságíró szerint ezek az esetek túlléptek egy kritikus határon, amit egy szövetségesi rendszerben lévő ország még elnézhetne. „A kapcsolat túlment azon, amit egy normális EU/NATO tagállamban még tolerálhatónak lehetett volna tekinteni.”

A határozott fellépés mégis elmaradt, aminek Panyi szerint politikai okai voltak. Úgy látja, a szolgálatok azért nem tudtak hatékonyan intézkedni, mert a propagandisták által terjesztett, Moszkva és Peking érdekeit szolgáló tartalmak egybeestek a kormány politikai céljaival.

„Ezek a propagandisták többek között a Magyar Nemzetnél, a Pesti Srácoknál, a Demokratánál, illetve korábban a Magyar Hírlapnál dolgoztak.”

Panyi arra is felhívja a figyelmet, hogy a kormánypárti médiabirodalom közelmúltbeli leépítései után ezek a személyek még szorosabbra fűzhetik a kapcsolatot külföldi megbízóikkal. „Borítékolható, hogy lesznek olyanok, akik pénzügyi és ideológiai okokból továbbra is Moszkva vagy Peking érdekeinek megfelelően próbálják majd befolyásolni a magyar nyilvánosságot – csakhogy már nem a magyar, hanem sokkal direktebb módon az orosz és a kínai állam szárnyai alatt.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Krekó Péter: Ezért nem adhat felmentést a „parancsra tettem” az Orbán-rendszer kiszolgálóinak
A szociálpszichológus szerint az Orbán-kormány nem volt klasszikus autoriter rendszer, így a propagandagépezet működtetői nem hivatkozhatnak kényszerre. A szakértő úgy véli, az államszervezetből fel lehetett volna állni, de ezzel a lehetőséggel az elmúlt 16 évben nagyon kevesen éltek.
F. O. - szmo.hu
2026. június 19.



Két hónappal a kormányváltás után a magyar társadalom még mindig bizonytalan abban, hogyan viszonyuljon az elmúlt 16 évhez, erről beszélt Krekó Péter szociálpszichológus a Telexnek adott interjúban. Szerinte miközben egyesek a feszültségek csillapítását és a jövőre való koncentrálást sürgetik, a kutatások egyértelműen azt mutatják, hogy elsöprő társadalmi igény van az elszámoltatásra és a vagyonvisszaszerzésre, különösen a korrupciós ügyek kapcsán. Úgy véli, erre komoly demokratikus felhatalmazás van, ami nemcsak pragmatikus, de morális megtisztulási szempontból is fontos.

Ugyanakkor hozzátette, hogy a jogi folyamat nem lesz egyszerű, mivel az ügyészség és a Kúria a jelenlegi vezetéssel nem lesz a kormány szövetségese ebben. Krekó szerint a gyűlöletkeltéshez hasonló politikai visszaélések terén is jogos elvárás a felelősségre vonás, különösen, hogy a rendszerváltáskor ez elmaradt. Azt a gondolatot, hogy a „boszorkányüldözés” abbahagyása vezet a békéhez, magasztosnak, de ebben a helyzetben helytelennek tartja. „De a rendszerszintű jogi és politikai normasértések korszakát követően ez azt jelentené, hogy az elit és a társadalom szemet hunyna a bűncselekmények fölött” – fogalmazott.

A szociálpszichológus óvatosságra intett az egyéni politikai traumák társadalmi szintre emelésével kapcsolatban, ugyanakkor megjegyezte, hogy a fél ország valamilyen mértékben traumatizált, és a trauma nem múlik el a hallgatással.

Ezért is tartja fontosnak, hogy a felelősséget ne kenjék el egy üres megbékélésretorika jegyében. „Egy ilyen helyzetben a gyors túllépés alapvetően az elkövetők érdekeit szolgálja” – jelentette ki.

Hozzátette, a gyógyulás nem egy csendes folyamat. „A traumafeldolgozás törvényszerűen hangos, konfliktusos, fájdalmas folyamat, amiben a szenvedés nem öncélú, hanem azt a célt szolgálja, hogy mindez ne történhessen meg újra” – mondta. Krekó Péter kitért arra az új jelenségre is, hogy a rendszer korábbi kiszolgálói egyre gyakrabban szólalnak meg a nyilvánosságban, jellemzően önmentegető módon. Bár az ő perspektívájuk megértése is fontos, szerinte az áldozatokét még nem hallottuk eleget, és határt kellene szabni a nyilvános „gyóntatószékeknek”.

„Nem lenne szerencsés, ha az elkövetők önmentegető narratívái dominálnák a nyilvánosságot – még ha sokszor izgalmasabb is az ő magyarázataikat hallgatni”

– figyelmeztetett.

A korábbi rendszer szereplőinek médianyilvánossága kapcsán Krekó különbséget tett a volt állami vezetők és a kommunikációs gépezet alkalmazottai között. Míg előbbieket szerinte meg kell szólaltatni, és szembesíteni kell őket a döntéseikkel, utóbbiak esetében problémásabbnak látja, ha kevés szembesítés mellett mondhatják el a saját narratívájukat. Úgy véli, ez a cselekedeteiket túl emberinek láttathatja, holott azok amorálisak voltak. A propaganda eltűnésével és a kormánymédia-termékek összeomlásával párhuzamosan szerinte most kedves arcú emberek magyarázzák a bizonyítványukat, ami a gyors megbocsátás felé mutat.

„Mindez a nagyon gyors megbocsátás irányába mutat, pedig szerintem az indulatok szításában és gyűlöletkeltésben aktív szerepet játszó szereplők esetében ez nem indokolt”

– szögezte le. A szociálpszichológus szerint a felelősség megállapításánál nem szabad megállni a legfelsőbb szinten, és csak Rogán Antalra, valamint néhány vezetőre hárítani mindent. „Érdemes elkerülni azt is, hogy minden felelősséget csak a legfelsőbb szintekre vetítünk, és csak Rogán Antalt és néhány köztévés igazgatót nevezünk meg bűnösnek” – mondta. Álláspontja szerint a propagandagépezet közép- és alsóbb szintjein elkövetett tettekről is beszélni kell.

Krekó Péter kifejtette, hogy

az Orbán-rendszer egyfajta információs autokrácia volt, amely az információk rendszerszintű manipulációjával tartotta fenn magát.

Fontosnak tartja megérteni, hogy ez nem volt klasszikus autoriter rendszer. „Senkit nem kényszerítettek arra, hogy a gyűlöletkeltésben részt vegyen, senkinek sem fogtak pisztolyt a fejéhez annak érdekében, hogy a propagandát szolgálja” – hangsúlyozta. Bár voltak kényszerítő eszközök, azok nem a középosztályt sújtották elsősorban.

„Ezért sem adhat felmentést, amire a Harmadik Birodalom bukását követően sokan hivatkoztak: »parancsra tettem«” – vonta le a következtetést.

Szerinte az államszervezet szinte bármely részéből, így a propagandaintézményekből is fel lehetett állni. „Őszintén szólva ezt nagyon kevesen tették meg az elmúlt 16 évben” – tette hozzá.

A „boszorkányüldözés” vádjára reagálva Krekó elmondta, hogy a kormányváltáshoz vezető két legfontosabb érzelem a harag és a remény volt, a harag pedig a változás fontos katalizátora. Bár ennek nem szabad korlátlan utat engedni, a közvélemény morális felháborodásának kifejezését legitim demokratikus eszköznek tartja. A magyar politikára jellemző „törzsi logikai gondolkodás” veszélyére is felhívta a figyelmet, amely a saját oldalon megbocsátó, míg az ellenféllel szemben kíméletlen. „Míg valaki egy normasértést a saját oldalán megbocsáthatónak, sőt kívánatosnak tart, a másik oldallal szemben sokkal kevesebbet enged meg” – magyarázta. Úgy látja, a Fidesz összeomlásával a hatalommal való visszaélés veszélye fennáll, de az új kormány részéről lát olyan gesztusokat, amelyek ez ellen hatnak.

Krekó a Fidesz szembenézésének teljes hiányát látja.

„Egy-két kritikus hangon kívül nem hallottunk érdemi önreflexiót a Fidesz oldaláról, Orbán Viktor továbbra is a globális összeesküvéssel magyarázza a vereségét”

– állapította meg. Ezzel szemben az új kormány tett gesztusokat, például Magyar Péter bocsánatot kért a rendszer bűneiért. Orbán Viktor stratégiája szerinte ennek pont az ellentettje. „Orbán »dolgozatának« üzenete: az irány jó volt, csak nem mentünk elég messzire” – foglalta össze. A szociálpszichológus úgy gondolja, Orbán a saját politikai stílusának foglyává vált, érzéketlen lett a társadalmi hangulatváltozásokra, és a Fidesz népszerűségének zuhanása részben az önreflexió hiányának köszönhető.

Krekó Péter személyes érintettként elmondta, senki nem kért tőle bocsánatot a Covid-járvány alatti lejárató kampány miatt, de ezt nem is várja el. Fontosabbnak tartja a miniszterelnöki bocsánatkérést, bár szerinte az állam név szerint is bocsánatot kérhetett volna a Szuverenitásvédelmi Hivatal által meghurcoltaktól. A rendszer alsóbb szintjein dolgozók felelősségével kapcsolatban konkrét javaslata is van.

„Én elképzelhetőnek tartanék például egy külön szabályozást arra, hogy a gyűlöletkeltésben élen járó közmédia és más médiaorgánumok bizonyos feladatokban részt vevő munkatársai egy ideig ne dolgozhassanak az államigazgatásban vagy a nyilvánosságban”

– vetette fel. Véleménye szerint aki aktívan részt vett az információs hadviselésben, annak szembe kell néznie a következményekkel.

„Aki aktív munkát végzett az ország polgárai elleni információs hadviselésben, és civilek ellen fordította ezeket az információs fegyvereket, az nézzen szembe a következményekkel” – mondta.

A szociálpszichológus szerint az Orbán-rendszerrel való szembenézés elmulasztása illeszkedne a feldolgozatlan magyar traumák sorába, de hangsúlyozta, hogy ez a rendszer morálisan nem eshet egy megítélés alá a gyilkos diktatúrákkal. Úgy látja, a rendszer fenntartásában a magyar társadalomnak is volt felelőssége. „Ezért szerintem a rendszer fenntartásában is volt a magyaroknak társadalmi felelősségük” – jelentette ki, hozzátéve, hogy mindenkinek érdemes elgondolkodnia a saját felelősségén. Timothy Snyder „előzetes behódolás” fogalmát idézve arról beszélt, hogy sokan feleslegesen engedtek a hatalomnak. „Magyarország ennek az előzetes behódolásnak az állapotában volt. Tudom, hogy ez nem egy népszerű nézőpont, mert egyszerűbb a Fidesz túlhatalmára fogni mindent” – mondta.

A jövőre nézve a legfőbb tanulságnak a hatalommal szembeni bátor kiállást tartja. „A tanulság szerintem az, hogy ne próbáljunk megfelelni előre a hatalom akaratának, és ne féljünk kritikusak lenni” – fogalmazott. Szerinte az Orbán-kormány alatt a társadalom megtanulta, hogy lehet hatása az ellenállásnak. Ezt a kritikai attitűdöt a jövőben is meg kell őrizni, mert ez a záloga annak, hogy

az alattvalói mentalitásból egy tudatos polgári mentalitásba lépjünk át.

„Ha ellent merünk mondani a hatalomnak, egy fejlettebb, jobb társadalomban élhetünk” – zárta gondolatait.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk